Hírek, cikkek

Alacsony szinten, de stabilizálódott a hazai aukciós piac 2012-06-11 12:17:13

A képzőművészeti aukciós piac most zárult tavaszi-nyári évadja az elmúlt évek hullámhegyei, majd a kijózanodás keserű időszaka után a 2011-es téli szezonhoz hasonlóan ismét a stabilizálódás jeleit mutatja. A jó hír ebben az, hogy a piac kiszámíthatósága javult, azaz a befektetői döntések összességükben némileg kevésbé kockázatosak; a rossz hír pedig az, hogy a piac megszilárdulása egy olyan szinten következik be, ami még meglehetősen távol van az elmúlt évtized közepének csúcsteljesítményeitől.


A piac akkor számít egészségesnek, amikor a műalkotások minden kategóriájára van a kvalitásainak megfelelő árakat kialakító kereslet; jelenleg ez inkább még csak a csúcskategória képeire mondható el, s az árak még itt sem érik el a néhány évvel ezelőtti szintet. A gyűjtőknek ma nem kell pánikszerűen lecsapniuk egy-egy jobb tételre; a választék bő, lehet válogatni, figyelni azt, ami frissnek számít a piacon, megkülönböztetett helyet foglal el egy-egy életműben. Mindez megerősíti azt az ismert tételt, hogy a legjobb befektetésnek általában a csúcsművek számítanak, azzal az ugyancsak régi igazsággal kiegészítve, hogy mindig vannak a szabályokat erősítő kivételek.

A szezon némileg foghíjas volt, hiszen a piac rendszeres szereplői közül ezúttal nem lépett színre a Polgár és az Abigail Galéria; a szünet azonban egyiküknél sem jelenti egy hosszabb távolmaradás kezdetét. A piac nélkülük is kitermelt egy egymilliárd forintot meghaladó forgalmat, melynek zömét ezúttal is a két nagy piacvezető ház, a Virág Judit és a Kieselbach Galéria hozta. Előbbi 67, utóbbi 56 tételt értékesített egymillió forintot meghaladó áron, a nyolc számjegyű leütések száma 8, illetve 7 volt. Mindkét ház 3-3 tétellel szerepel a szezon tízes toplistáján; melynek további helyein a Nagyházi és a Biksady Galéria osztozik. A szezon rekordját Perlrott Csaba Vilmos 1908-as nagybányai képe érte el a Virág Judit Galéria árverésén 50 millió forinttal, ami ugyan 5 millióval elmarad a téli szezon csúcsától, de a Top 10 összesített ára mindkét szezonban hasonló szinten alakult. A ma ezen az árszinten teljesíteni tudó mesterek - szinte kizárólag a XX. század első felében működött alkotók - köre meglehetősen széles. Ezt jelzi, hogy a két legutóbbi toplistán a változatlanul igen divatos Vaszaryt leszámítva egyetlen közös nevet sem találunk.

Az értékesítési arány önmagában nem túl sokat árul el egy aukció sikeréről - hiszen például nem ugyanaz az arány számít sikernek a klasszikus modernek és a régi mesterek, vagy a kortársak között - de azért említsük meg, hogy ez a mutató a két nagy háznál a legkedvezőbb - a kikiáltási árait a téli aukcióhoz képest visszafogó Kieselbachnál közel 90%, Virág Juditnál 70%. A többieknél a tételek negyedére-felére volt licit. Az élő mesterek művei a legtöbb árverőház kínálatában alig-alig bukkantak fel, a 60. jubileumi árverésére gazdag anyagot összeállító BÁV-nál és a Nagyházinál ugyanakkor néhány szép eredmény is született ebben a kategóriában. Az Arte árverése a sokszor mostohagyerekként kezelt grafika iránti érdeklődés élénkülését jelzi.

Néhány érdekesség a május-júniusban kalapács alá került tételek közül: A legmagasabb kikiáltási árú alkotások az euróban árverező Biksady kínálatában szerepeltek: az 5. aukciójánál tartozó ház Pierre Roy francia festő szürrealista ihletésű munkáját 180 ezer euróról, Molnár József Pompeji pusztulását megörökítő monumentális vásznát pedig 110 ezer euróról indította, azonban mindkét tétel visszamaradt. A Belvedere sztártétele Ferenczy Noémi gobelinterve mellett Ferenczy Károly Parkban című, 18 millió forintért leütött festménye volt, melyet a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa eredetinek igazolt, a múzeum most záruló nagyszabású Ferenczy-kiállításának kurátorai viszont másolatnak tartanak. Az elmúlt években nemcsak a gazdasági válság ingatta meg a műtárgypiacot, hanem a megrendült gyűjtői bizalom is, melynek visszaállítását az ilyen történetek egészen biztosan nem segítik. Vaszary János Matrózok című munkája igazolta, hogy a remény hal meg utoljára: miután a kép tavaly két árverésen is visszamaradt (17, illetve 16,5 milliós induló árral), a Kieselbach árverésén most jóval alacsonyabbról indítva könnyedén jutott el a 26 millióig.

Alacsony szinten, de stabilizálódott a hazai aukciós piac


Szerző: Műtárgy.com ...

Forrás : Portfolio.hu
További cikkek...
Kérjük módosítsa a kívántaknak megfelelően a keresési feltételeket majd mentse a keresést a hírdetésfigyelése módosításához!
A levelet sikeresen elküldte!
Az Ön böngészője elavult. Kérjük frissítsen újabb verzióra!

Az oldal a jelenlegi verzióval is használható, ám megjelenésében hibákat tapasztalhat!

Oldal betöltésekor felugró ablak

Alacsony szinten, de stabilizálódott a hazai aukciós piac 2012-06-11 12:17:13

A képzőművészeti aukciós piac most zárult tavaszi-nyári évadja az elmúlt évek hullámhegyei, majd a kijózanodás keserű időszaka után a 2011-es téli szezonhoz hasonlóan ismét a stabilizálódás jeleit mutatja. A jó hír ebben az, hogy a piac kiszámíthatósága javult, azaz a befektetői döntések összességükben némileg kevésbé kockázatosak; a rossz hír pedig az, hogy a piac megszilárdulása egy olyan szinten következik be, ami még meglehetősen távol van az elmúlt évtized közepének csúcsteljesítményeitől.


A piac akkor számít egészségesnek, amikor a műalkotások minden kategóriájára van a kvalitásainak megfelelő árakat kialakító kereslet; jelenleg ez inkább még csak a csúcskategória képeire mondható el, s az árak még itt sem érik el a néhány évvel ezelőtti szintet. A gyűjtőknek ma nem kell pánikszerűen lecsapniuk egy-egy jobb tételre; a választék bő, lehet válogatni, figyelni azt, ami frissnek számít a piacon, megkülönböztetett helyet foglal el egy-egy életműben. Mindez megerősíti azt az ismert tételt, hogy a legjobb befektetésnek általában a csúcsművek számítanak, azzal az ugyancsak régi igazsággal kiegészítve, hogy mindig vannak a szabályokat erősítő kivételek.

A szezon némileg foghíjas volt, hiszen a piac rendszeres szereplői közül ezúttal nem lépett színre a Polgár és az Abigail Galéria; a szünet azonban egyiküknél sem jelenti egy hosszabb távolmaradás kezdetét. A piac nélkülük is kitermelt egy egymilliárd forintot meghaladó forgalmat, melynek zömét ezúttal is a két nagy piacvezető ház, a Virág Judit és a Kieselbach Galéria hozta. Előbbi 67, utóbbi 56 tételt értékesített egymillió forintot meghaladó áron, a nyolc számjegyű leütések száma 8, illetve 7 volt. Mindkét ház 3-3 tétellel szerepel a szezon tízes toplistáján; melynek további helyein a Nagyházi és a Biksady Galéria osztozik. A szezon rekordját Perlrott Csaba Vilmos 1908-as nagybányai képe érte el a Virág Judit Galéria árverésén 50 millió forinttal, ami ugyan 5 millióval elmarad a téli szezon csúcsától, de a Top 10 összesített ára mindkét szezonban hasonló szinten alakult. A ma ezen az árszinten teljesíteni tudó mesterek - szinte kizárólag a XX. század első felében működött alkotók - köre meglehetősen széles. Ezt jelzi, hogy a két legutóbbi toplistán a változatlanul igen divatos Vaszaryt leszámítva egyetlen közös nevet sem találunk.

Az értékesítési arány önmagában nem túl sokat árul el egy aukció sikeréről - hiszen például nem ugyanaz az arány számít sikernek a klasszikus modernek és a régi mesterek, vagy a kortársak között - de azért említsük meg, hogy ez a mutató a két nagy háznál a legkedvezőbb - a kikiáltási árait a téli aukcióhoz képest visszafogó Kieselbachnál közel 90%, Virág Juditnál 70%. A többieknél a tételek negyedére-felére volt licit. Az élő mesterek művei a legtöbb árverőház kínálatában alig-alig bukkantak fel, a 60. jubileumi árverésére gazdag anyagot összeállító BÁV-nál és a Nagyházinál ugyanakkor néhány szép eredmény is született ebben a kategóriában. Az Arte árverése a sokszor mostohagyerekként kezelt grafika iránti érdeklődés élénkülését jelzi.

Néhány érdekesség a május-júniusban kalapács alá került tételek közül: A legmagasabb kikiáltási árú alkotások az euróban árverező Biksady kínálatában szerepeltek: az 5. aukciójánál tartozó ház Pierre Roy francia festő szürrealista ihletésű munkáját 180 ezer euróról, Molnár József Pompeji pusztulását megörökítő monumentális vásznát pedig 110 ezer euróról indította, azonban mindkét tétel visszamaradt. A Belvedere sztártétele Ferenczy Noémi gobelinterve mellett Ferenczy Károly Parkban című, 18 millió forintért leütött festménye volt, melyet a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa eredetinek igazolt, a múzeum most záruló nagyszabású Ferenczy-kiállításának kurátorai viszont másolatnak tartanak. Az elmúlt években nemcsak a gazdasági válság ingatta meg a műtárgypiacot, hanem a megrendült gyűjtői bizalom is, melynek visszaállítását az ilyen történetek egészen biztosan nem segítik. Vaszary János Matrózok című munkája igazolta, hogy a remény hal meg utoljára: miután a kép tavaly két árverésen is visszamaradt (17, illetve 16,5 milliós induló árral), a Kieselbach árverésén most jóval alacsonyabbról indítva könnyedén jutott el a 26 millióig.

Alacsony szinten, de stabilizálódott a hazai aukciós piac


Szerző: Műtárgy.com ...

Forrás : Portfolio.hu
További cikkek...
Lista
Kiemelt partnerek
Együttműködő partnerek