csomózott csipke. Legszebb emlékei Spanyolország mórlakta vidékeiről valók.

az usák szőnyegek olyan válfaja, amelynek fehér alapszínű tükrét végtelen  mintában merev levelek közé foglalt rozettás motívum díszíti. Madárra emlékeztető alakjairól régebben madaras szőnyegnek nevezték.

olyan festészeti vagy grafikai ábrázolás, amely a magasból lefelé való nézés távlati szabályainak feltételén alapul.

sokszorosító eljárás, amelynél a sokszorosítandó betűk vagy rajz képe kiemelkedik a nyomóformából. Legismertebb fajtái a könyvnyomtatás és a fametszet.

Alapjait Széchényi Ferenc vetette meg 1802-ben, a nemzetnek felajánlott könyv- és érmegyűjteményével. A múzeum palotájának építése Pollack Mihály tervei szerint 1846-ban fejeződött be. Régészeti osztálya a történet és művelődés tárgyi emlékeit őrzi a legrégibb időktől a honfoglalásig. Őskori, népvándorlás kori és római gyűjteményei nemzetközi viszonylatban is jelentősek. Középkori osztálya az ötvösművészet számos remekét őrzi az Árpád-kortól a 17. századig bezárólag. A gyűjtemény jelentős részét alkotják a régi magyar ékszerek, magyar és olasz textíliák, a középkori várak feltárásából és az ásatásokból származó, keramikai és fémleletek. Újkori osztálya gondozza a magyar viselettörténet gyűjteményét, a reneszánsz kortól a napjainkig. Értékesek a 18-19. századi ötvösművészet remekei, valamint a –gyakran történeti vonatkozású – magyar bútorok. Figyelmet érdemel ereklye- és hangszergyűjteménye. Fegyvertára a honfoglalástól a szabadságharcig őrzi a magyar és külföldi hadtörténeti emlékeket. Rendkívül gazdag éremtárral rendelkezik.

mahagónifa; vöröses, meleg színe, különféle rajzú szép erezése és jól fényezhető volta miatt a 18. századtól a díszbútorok gyakran használt anyaga.

a 8. század folyamán a mórok által Majorka szigetére és onnan Olaszországba behozott spanyol ónmázas edények; és később a hasonló itáliai készítmények olasz elnevezése. A levegőn szárított ónmázlap porózus felületére való festés gyors és biztos kezet igényelt. Az újra kiégetett edényen kevés színnel ragyogó színpompát értek el. Itáliában a majolikakészítés már a 15. század második felében virágzott, központja Faenza volt.

a papír- vagy selyemtekercsre festett kép japán elnevezése. Szélessége nagyobb, mint magassága. A kínai és japán művészetben kedvelt. Témája többnyire valamely esemény folyamatos ábrázolása, történelmi esemény, tájkép stb. Vízszintesen a padlóra fektetik és úgy szemlélik.

zöld színű rézkarbonát. Egyik fontos lelőhelye Szibéria. Koncentrikus körökben különböző árnyalatúan erezett. Dísztárgyakat készítenek belőle.

Kien-Lung császár (1735-95) korabeli, többnyire nagyméretű vázák. Eklektikus ízlésű színes díszítő rajzuk európai hatásra vall.

a kb. 1530-tól 1600-ig uralkodó művészeti irányzat, amely a reneszánszból átvezetett a barokkba. Jellemezői: a különleges helyzetek és típusok ábrázolása, erős mozgásellentétek, fantasztikus fényhatások, tompa színek stb.

fémnek, üvegnek savakkal való kezelése egységesen homályos vagy ábrás felület készítése céljából.

a rézkarc készítésnél a rézlemezre helyezett saválló aszfaltos és bekormozott réteg, amelyre a művész a rajzot készíti, hogy azután a lemezig hatoló vonalak mentén a rézlemezre savval rámarassa a rajzot.

Paolo Marcanova (?-1467) részére készült velencei bőrkötések. A díszítőelemekben apró pontok alakjában alkalmazott kéziaranyozás – amellyel keleti minták után először kísérleteztek Európában – ritmikusan tagolja az egész díszítményt.

a pirittel azonos összetételű ásvány, vas-szulfid. Szépen csiszolható, ezért ékszerek készítésére használják.

marokkói módra kikészített juh- vagy kecskebőr, amelyet a vörösre cserzett szattyánbőrtől fekete színe különbözteti meg. A bőrdíszművességben kerül felhasználásra.

1. 18. századi párnázott rokokó ülőbútor. Karfái beleolvadnak alacsony háttámlájába. Kényelmes, öblös, két személy is ülhet rajta. 2. hosszúkás foglalatú drágaköves gyűrű.

a 17. század második felében Marseille-ben létesült műhely termékeinek gyűjtőneve. Készítésénél kezdetben normális égetésnél is tűzálló színeket használtak, ami erősen korlátozta a felhasználható színezőanyagok számát, és csak 1750 körül tértek át a változatos színskálájú úgynevezett muffelfestésre. A mareseille-i fajanszok ritkák és igen becsesek.

A márvány olyan, kalcitból és/vagy dolomitból álló metamorf kőzet, melynek karbonátásvány-tartalma az 50%-ot meghaladja. A tiszta márvány több mint 95% karbonátásványt (kalcitot) tartalmaz. Szerkezete tömör, szemcsés. Színe a különböző szennyeződések szerint változik. Leggyakoribb a vas-oxid és a mangán-oxid okozta elszíneződés. Kristályosan szemcsés mészkő, mely csiszolva igen tetszetős külsejü. Kedves, szép szinük, különösen pedig egyenletesen sűrű, szemcsés szerkezetük nagyon alkalmassá teszik művészeti célokra. Van különféle apró szemü és nagy szemü; a friss törési lapokon a szemecskék mindenkor erősen fénylenek, innen kapta a marmarein (fényleni) v. marmaros (fénylő) görög szóból véve a marmor, magyarul Márvány nevet. Van fehér mindenféle változatban, szürke, sárga, vörös, kék, fekete, melyek v. egyöntetüek, vagy pedig eresek, foltosak, felhősek. Legbecsesebb a hófehér, egyformán apró szemü Márvány, legritkább a szép sárga szinü, de nem gyakori a sötétvörös Márvány sem. 

nemes márványokat utánzó üveganyag. Úgy készül, hogy színes üvegdarabokat egyszínű üvegmasszával olvasztanak össze. Az erezést utólag rakják fel, s az anyagot mégegyszer tűzbe teszik vagy színtelen üveggel átöntik. A reneszánsz és biedermeier korban nagyon divatos volt.

az eredeti műről készített másodpéldány, kópia. 1. a műről a művész személyes felügyelete alatt vagy saját kezével készített másolat a replika, ismétlés. 2. az eredetihez viszonyítva változtatott másolat a variáns. 3. különböző eljárásmódokkal készített másolat a reprodukció. 4. kicsinyített másolat a redukció.

cseréptárgyak, főleg edények ráégetett bevonata. Gyakorlati célja a  folyadék átszivárgásának megakadályozása. Az ólommáz áttetsző, színtelen vagy színezett; az ónmáz az át nem látszó fehér vagy színezett; vegyesmáz a (középkori) zöld, barna, sárga vagy fekete ólommáz és a (reneszánsz kori) fehér, kék, ibolya-vagy narancsszínű ónmáz egy tárgyakon való közös használata. A kőcserépen használt sómáz tulajdonképpen nem más, mint az égetéskor a kemencébe szórt konyhasó fényes bevonatot alkotó lecsapódása. 

sötét kék mázú kínai porcelán, amelyet főként Kang-Hszi császár (1694-1722) korában készítettek.

agyagból megformált és kiégetett cserépedény; ilyenek a római és görög kerámiák, a 16. század előtt készült házi kerámia és az újabb, egyszerű cserépáru

görög eredetű, geometrikus, folytatólagos tört vonalú, általánosan alkalmazott szegélydísz. Nevét ímeander kanyargós kisázsiai folyóról kapta.

művészetpártoló úr, nemes, aki egy alkotó tevékenységét megrendelésekkel segíti. A szó Gaius Cilnius Maeceneas római művészetpártoló nagyúr nevéből származik.

1. bronzból, nemesfémből vagy más anyagból készült, kerek, ovális, nagyobb érem vagy ékszer, domborműves, vésett, zománcos vagy miniatűr ábrázolással; ha szögletes, a neve plakett. 2. az előbbihez hasonló formájú, de változó nagyságú, különféle motívumokkal ékesített, sík díszítmény.

16. századi perzsa udvari manufaktúraszőnyegek  egy csoportja. A tükör középtengelyében nagy – rendszerint csürlő alakú – médaillon van; ennek negyedrészei a sarkokban megimétlődnek.

Firenzében I. Ferenc nagyherceg udvarában, a 16. század vége felé készült edények, amelyeknek porcelánszeű cserepe szürkésfehér és olyan kemény, hogy acéllal nem karcolható; ólommázuk kék. Készítése egyike volt a legkorábbi porcelángyártási kísérleteknek Európában. Olasz módra átformált keleti motívumok és reneszánsz elemek díszítik, kék vagy mangánlila festéssel. Jegye a firenzei dómkupola vagy a Medici-címer 3 golyója, alatta F betűvel.

az Erős Ágost szász választófejedelem (ur. 1694-1733) által 1710-ben Meissenben alapított első európai porcelán-manufaktúra termékeinek gyűjtőneve. Az üzem első vezetője F. J. Böttger (1682-1719) volt, aki a meisseni porcelán elődjét, a Böttger-porcelánt feltalálta. A meisseni porcelán virágkora 1720 és 1756 között volt, amikor a nagy tehetségű J. G. Höroldt festőművész és J. J. Kaendler, az európai porcelánplasztika formanyelvének megteremtője működött az üzemben.

sirázi szőnyeg; geometrikus és egyéb stilizált mintákkal díszített, újabb perzsiai szőnyeg. Nevét Siráz DNy-perzsiai városról kapta. Minősége nagyon különböző, mintaváltozatai rendkívül gazdagok. A finom darabok a kereskedelmi forgalomban mint mekka szőnyegek ismertek.

ékkövekkel díszített nagy méretű, médaillon alakú ékszer; a 16-17- században divatos női ékesség, kösöntyű. Az erdélyi szászok ünnepi viseletében tovább élt.

pectorale; ékkövekkel díszített, rendszerint keresztereklyét magában rejtő, láncon vagy zsinóron a mellen viselt ötvösművű aranykereszt. A katolikus egyházban a 14. század óta használt főpapi jelvény.

1. sokszorosító eljárás, amelynél a rajzot adó pontok és vonalak bemélyednek a nyomóforma felületébe. Ismertebb fajtái: az acélmetszet, rézkarc, rézmetszet. 2. nyomdászati eljárás, amely ugyanennek az elvnek az alapján tömegesen állít elő nyomatokat.

cassone; ruhanemű, kelengye tárolására és megőrzésére szolgáló nagyobb láda, amelyet faragásokkal, aranyozással és profán jeleneteket ábrázoló festményekkel díszítettek. A 16-17. században díszes kivitelű bútor; a szekrény divatba jöttével jelentősége csökkent. A népi berendezési tárgyak között tovább él.

régebben elterjedt német szokás szerint a lakodalom alkalmából a házasulandóknak ajándékozott ötvösművű edény. Fajtái: 1. a vőlegénynek ajándékozott ötvösművű díszedény, amelyet ünnepélyes alkalmakkor később is használt. 2. a menyasszonypohár, a 16-17. században divatos ötvösmű, aranyozott ezüstből készült plasztikus nőalak, felnyújtott karjai között csuklósan mozgatható ivócsészével. A lakodalmon a csészéből a menyasszonynak, a harang alakú – felfordított – szoknyából a vőlegénynek kellett innia, mégpedig mindkettőjüknek egyszerre, és úgy, hogy a bor ki ne ömöljék.

a 12. századtól egyre fejlődő európai ágytípus, az ágy fejénél kisebb, oszlop nélküli, a szoba falához erősített, textilanyagú mennyezettel volt ellátva, amely szétbontható függönyeivel együtt elkülönítette a fekvőhelyet, és a fénytől, hidegtől, szúnyogoktól stb. védte az alvókat. A 16. századtól az ágy négy sarkán lévő oszlopokra feszítették a baldachinszerű mennyezetet, régi magyar szóhasználattal szuperlátot. Oldalaira hasonlóan pompás függönyöket akasztottak.

az ókorban a jeruzsálemi templom hétágú gyertyatartója. Ábrázolása Titus diadalívén maradt fenn. Többé-kevésbé díszes kivitelben ma is a vallásgyakorláshoz használt zsidó tárgy.

mértani mintákkal díszített 16. századi kisázsiai szőnyeg. A mértani szőnyeg Holbein-szőnyegekkel egy csoportba tartozik.

1870-ben alapították. Az ókori Asszíria, Egyiptom, Görögország, Róma, Közel- és Távol-Kelet, valamint Európa és az USA művészetét és kultúráját mutatja be. Az amerikai földrész legnagyobb műgyűjteménye: 5000 év több mint 1 millió művét őrzi. Épülete 1879-98-ban épült, homlokzata 1902-ben. Európai képgyűjteménye több ezer olaj-, pasztell-, vízfestményt, miniatúrát, rajzot tartalmaz. Történelmi korok szerint mutatja be a bizánci, olasz, spanyol, holland, flamand, angol, francia és német festők műveit. Amerikai kép- és szoborgyűjteménye a koloniális korszaktól napjainkig magában foglalja a legnevesebb műalkotásokat. Gazdag az amerikai díszítőművészeti gyűjtemény. Metszettárában Mantegna, Rembrandt, Goya stb. alkotásai találhatóak. Egyiptomi és iszlám, valamint távol-keleti gyűjteménye is igen gazdag. Középkori tára a The Cloister elnevezésű épületben elhelyezett anyaggal együtt a középkori művészet legfontosabb amerikai gyűjteménye. Értékes része a Pierpont Morgan-hagyaték (ókeresztény, bizánci, gótikus műtárgyak). Számottevők ötvösművei a népvándorlás korából, továbbá az albán arany- és ezüstleletek. Iparművészeti tára igen gazdag, bútor- és fegyvergyűjteménye igen nevezetes, viselettörténeti sorozata világhírű. Említésre méltó Jacopo della Quercia tabernákuluma, El Greco: Jézus születése, Sebastiano del Piombo: Colombus portréja, Tintoretto: Utolsó vacsorája, Rubens: Zsuzsanna és a vének, Rembrandt: Szélmalmok, Courbet: Tengerpart, Manet: Leány papagájjal és Munkácsy: Zálogházban című alkotása.

a képzőművészetben a fa-, a linóleum-, réz-, acél- és kőlemezre rávitt ábrázolás papírosra nyomása, illetve az így készült grafikai lap. Lehet: 1. magasnyomású, amelynél a lemeznek az alapból kiemelkedő részeire felhordott festék nyomódik át a papírra: fametszet (Kínában 14. század eleje, Európában 14. század vége), linóleummetszet (19. század vége). 2. mélynyomású, amelynél a lemeznek bemélyített részeibe bedörzsölt festék nyomódik át a papírra: rézkarc (16. század eleje, 17. század óta színezve), rézmetszet (15. század második harmada), kőkarc (19. század közepe). 3. síknyomású, amelynél a lemezre átvitt és a festék felvételére megfelelően előkészített síkrajz nyomódik át a papírra: kőnyomás (1798). A mélynyomású metszet az alkalmazott eljárás szerint lehet: száraz metszet (niello, hidegtű, poncoló vagy hántolt modor stb.), amelynél a véső, tű vagy más eszköz közvetlenül a lemezre rögzíti az ábrázolást; nedves metszet (acquatinta, kréta vagy pontozó modor stb.), amelynél savak marják a lemezbe a fedőrétegre karcolt vagy szúrt ábrázolást.

ónmáz helyett fehér agyagmázzal, majd átlátszó üvegmázzal bevont majolika.

Művészegyesület. 1908-ban alakult Szinyei Merse Pál elnöklésével. 1910-ben feloszlott. A csoportosulásnak nem volt kialakult, elfogadott esztétikai platformja.

a 17-18. században Milánóban készült vert csipke. Eleinte a velencei varrott csipke mintáit utánozta. Nagyvirágos ágak és elvétve figurák díszítik. A koraiknak nincs hálós alapja, a későbbiek egyenletes hálós alapúak, és a mintáik a flamand csipkékkel rokon rajzúak.

Milánóban készült fajanszedények gyűjtőneve. Csak 18. századi készítmények ismeretesek. Az összes nevezetes porcelán- és fajanszmanufaktúrák mintáit utánozta.

az alsó-ausztriai Gutenbrunnban kb. 1788 és 1803 között működött Joseph Mildner művei. Hengeres formájú többnyire fedeles poharak, amelyeket áttetsző vörös lakkfestésű alapon arany- vagy ezüstlemezre karcolt és színesen festett egyszerű, klasszicizáló díszítés jellemez. A pohár fenekén és oldalfalán portrémédaillonok, monogramok, zsánerjelenetek is előfordulnak.

naturalista festőmodor, amely az ember mindennapos környezetét iparkodik bemutatni.

A muránói üveggyárból eredő millefiori (ezer virág) technika különbözõ színes üvegek rétegélésével, rudakra húzásával és feldarabolásával kezdõdik. Az így nyert különbözõ átmérõjû üvegdarabocskákon, amit „murrináknak” neveznek, láthatóvá vállnak a különbözõ színû üvegrétegek, különbözõ színû gyûrûk formájában. A murrinákat felhasználják üveggyöngyök készítéséhez, üvegékszerek készítéséhez és üvegtárgyak díszítéséhez. Elsősorban levélnehezékek díszítésére használatos. 

a kínai képzőművészet egyik nagy korszaka, az 1368 és 1644-ig uralkodott Ming-dinasztia idején. A kor festészeténél jelentősebb a porcelán, amelynek megjelenése az európai porcelángyártást is hatása alá vonta.

pergamenre vagy elefántcsontra finom részletezéssel festett, ajándékozásra szánt, kisméretű képmás. A 18. század végén és a 19. század elején kedvelt műfaj. A fényképezés feltalálása után fokozatosan kiment a divatból.

finom művű víz- vagy gouache-festmény pergamen alapon, kéziratok illusztrálására.

misekönyv, a legtöbb középkori példánya miniatúrafestése miatt jelentős helyet foglal el a képzőművészet történetében.

A mitológia szó (görögül: μυθολογία, a μυθος mythos – történet, legenda, és a λογος logos – beszámoló, beszéd szavakból) tulajdonképpen a mítoszok továbbmondását jelenti – olyan történetekét, amelyeket egy bizonyos kultúra igaznak hisz, és amelyekben természetfeletti események, személyek, lények szerepelnek. E történetek célja általában az, hogy magyarázatot adjanak az univerzum és az emberiség természetére, keletkezésére. A mitológia jelen van a legtöbb vallásban, és a legtöbb mitológia kapcsolódik legalább egy valláshoz. A modern szóhasználatban a „mitológia” jelentheti egy bizonyos kultúra vagy vallás mítoszainak összességét (mint a görög, egyiptomi és a skandináv (északi) mitológiáknál), vagy a mítoszok gyűjtésével, tanulmányozásával és értelmezésével foglalkozó tudományágat.

1. az a minta (személy vagy tárgy), amelyet a képzőművész alkotás közben tanulmányoz. 2. makett: az építészeti vagy szobrászati műalkotás kicsinyített léptékű és többnyire csak vázlatos hasonmása.

a 19. század végén és a 20. század elején fellépő művészeti irányzat, mely a művészet megújulását pusztán a művészeti formák megváltoztatása, felbontása révén kívánja elérni. (futurizmus, kubizmus, expresszionizmus, dada, absztrakt művészet stb.)

kihajló szélű, hengeres poharak, amelyeket Sigismund Mohn laxenburgi porcelán- és üvegfestő a 19. század elején saját találmányú, könnyen éghető, áttetsző színes zománcfestésű eljárásával díszített. A poharak pereménél virágos szegélydísz fut körbe. Ezt a technikát folytatta a bécsi Kothgasser, akinek festett poharai a biedermeier üvegművesség becse salkotásai.

művész, akit a művészettörténet csak nevének kezdőbetűi alapján ismer.

egyszínű; az ugyanannak a színnek árnyalataival festett mű jelzője.

liturgikus ötvöstárgy. Az órnapja ünnepének bevezetése óta (1264) használják a katolikus egyházi szertatásoknál. Rendszerint nemesfémből készül, alsó része a kehely alsó részének felépítését követi, felső része korábban hengeralakú üvveg- vagy kristálytartó,a barokk kortól sugaras keretű, üvegezett ostyaház, amelyben a lunula tartja az ostyát

az iszlám művészetben kifejlődött geometrikus díszítmény elnevezése. Ellentéte a növényi eredetű arabeszk.

a moszkvai kormányzóság dmitrovszki járásának területén működő több üzem termékeinek gyűjtőneve. Nevezetesebbek az ún. Gardner-porcelán (1750 vagy 1766-tól) és a Popov-porcelán (1811-től).

1. a művészetben alapgondolat, vezéreszme, olyan mozzanat, amelyre valamely mű vagy műrészlet felépül. 2. díszítőrajz, díszítmény egyes elemei.

az 1678-ban Mouistiers-Sainte-Marie dél-franciaországi községben alapított és a 18. században megszűnt manufaktúra termékeinek gyűjtőneve. Mintái alapján 3 periódusra oszlik. 1. kék dekoráció, amely a nevers-i fajanszok és A. Tempesta (1555-1630) metszeteinek hatását tükrözi. 2. kék dekoráció Jean Bérain (1637-1711) stílusában. 3. sárga vagy zöld camaieu festésű grotszk díszítés Jacques Callot (1592-1635) metszetei nyomán.

különböző színű négyzet alakú kő- vagy üveglapocskákból készített kép. Az egyes lapocskákat kötőanyag rögzíti egymáshoz és az alaphoz. Van padló- és fali mozaik. A Kr. e. 5 századtól alkalmazták a görög művészetben, különösen elterjedt a hellenizmus és a római császárkor idején, a bizánci művészet emelte igazán magas színvonalra.

A muránói üveggyárból eredő millefiori (ezer virág) technika különbözõ színes üvegek rétegélésével, rudakra húzásával és feldarabolásával kezdõdik. Az így nyert különbözõ átmérõjû üvegdarabocskákon, amit „murrináknak” neveznek, láthatóvá vállnak a különbözõ színû üvegrétegek, különbözõ színû gyûrûk formájában. A murrinákat felhasználják üveggyöngyök készítéséhez, üvegékszerek készítéséhez és üvegtárgyak díszítéséhez. Elsősorban levélnehezékek díszítésére használatos.

fémdúcról készített nyomat, amelynél az ábrázolás fekete alapon fehér pontok alakjában bontakozik ki. Ilyen műlapok csaknem kizárólag a 15. század második felében készültek.

a 19-20. században Muranóban fúvott technikával készült üvegtárgyak megjelölése. (1921-ben tűzveszély miatt Murano szigetére telepítették ki a Velencében működő üveghutákat, de azok készítményei velencei üveg néven ismeretesek.)

 A francia nemzeti régiségek múzeuma. A Les Thermes de Julien (római kori palota, melynek romjaiból csak az egykori fürdő maradványai állnak) és az 1490-ben hozzáépült Hôtel Cluny épületében helyezték el 1833-ban. A. du Sommérard régész középkori és reneszánsz emlékekben gazdag műgyűjteményét, amelyet halála után az állam megvásárolt. A múzeum 1844-ben nyílt meg. Középkori és reneszánsz szobrok, bútorok, kerámiák (különösen francia fajanszok), ötvös- és zománcművek (Limoges), textíliák, gobelinek s egyéb műtárgyak gazdag gyűjteménye. A második világháború után teljesen átrendezték.

a Louvre épületében (Palais de Louvre,  Pavillon de Marsan) foglal helyet. 1897-ben alapították, 1905-ben nyílt meg. Európa és Kelet iparművészetének a középkortól a napjainkig terjedő gazdag gyűjteménye. Az épület központi csarnokában időleges kiállításokat rendeznek. Földszinti termeiben 15-16. századi üvegek, gobelinek, szobrok, első emeleti részén a francia reneszánsz zománcmunkák, falikárpitok, üvegek, festmények, könyvkötések stb. láthatóak. A Pavillon Marsan nagy termeiben a 17. századi díszítőművészet anyaga foglal helyet. Nevezetesek keleti szőnyegei, továbbá fajanszgyűjteménye, európai, kínai és japán porcelángyűjteménye.

a 20. századi francia képzőművészet legjelentősebb gyűjteménye. Alapját a XVIII: Lajos által alapított Musée du Luxembourg és a Musée de Jeu-de-Paume anyaga alkotja, amely később jelentékenyen bővült vásárlásokkal és hagyatékokkal. A gyűjteményt 1939-ben helyezték el az ún. „Tokyo” palotában, amelyet Dondel, Aubert, Viard és Dastugue épített az 1937-i kiállítás alkalmából. A gyűjtemény teljes képet ad modern francia képzőművészet (festészet, szobrászat, gobelin-művészet) különböző irányairól a Pont-Aven-i iskolától és a posztimpresszionistáktól kezdve (Vuillard, Bonnard, Matisse, Picasso, Braque, Dufy stb.). Emellett bemutatja a modern külföldi festészetet.

épülete a Hotel Biron, amelyet Peyrenc des Moras bankár részére Gabriel és Aubert épített 1728-ban. A kastélyt a hozzátartozó kápolnával és parkkal együtt Rodin (1840-1917), a kiváló francia szobrász vásárolta meg, és benne helyezte el alkotásainak nagy részét, valamint saját műgyűjteményét, és az egészet még életében az államra hagyta. A múzeummá alakított épület 1943 óta a francia nemzeti múzeumokhoz tartozik. A gyűjtemény gazdagon mutatja be Rodin egész életművét, művészetének minden korszakát. Márvány, kő- és bronzszobrain kívül rajzai, akvarelljei, kerámiák, gipszöntvények láthatók és néhány festmény (pl. Renoir, Manet, Van Gogh).

alapítása az 1797-99-es évekre nyúlik vissza. Mai nevén 1830 óta szerepel. Megnyitásakor 251 képe volt, több, mint 1200 festménnyel rendelkezik. Magában foglalja a Musée de Peinture Ancienne et de Sculpture (Palais de Balat) és a Musée Wiertz gyűjteményeket. A régi képgyűjteményben túlsúlyban vannak a flamand műalkotások: Rogier wan der Weyden, Hugo van der Goes, Bosch, Memling, Gerard David, Orley, idősebb Brueghel, Rubens, Van Dyck, Jordaens, Hals és Rembrandt alkotásai láthatók. Szobortárában a 17. és 20. századra terjedő idők alkotásait őrzi. Jelentékeny rajzgyűjteménye több mint 5000 dararabot számlál.

a múzeumok két épületét a Capitolium terével együtt Michelangelo tervezte. A világ legrégibb nyilvános gyűjteménye. IV. Sixtus pápa alpította 1471-ben. Részei: 1. A Museo Capitolino, világhírű antik szobrok gyűjteménye (Bacchus-szarkofág, Capitoliumi Vénusz, Haldokló gallus, Praxitelész: Pihenő szatír stb.). nevezetes kincse az ún. „galambos mozaik”. A római kori portrészobrok leggazdagabb gyűjteménye. 2. A Museo del Palazzo dei Conservatori szobrai: Bernini (VIII. Orbán pápa), Algardi (X. Ince pápa), nevezetesek antik szobrai (az ún. Brutus, a híres római anyafarkas, Tüskehúzó fiú, esquilinusi Vénusz). Itt őrzik Nagy Konstantin császár nagyméretű márványszobrának fejét is. Értékesek a római, etruszk, és görög műkincsek. 1925-ben kibővítették: az új gyűjtemény – Museo Nuovo Capitolino – időrendben tárolt klasszikus szobrok gyűjteménye. 3. A Pinacoteca Capitolina nevezetes műkincsei: Gentile és Giovanni Bellini, Tiziano, Veronese, Velázquez, Van Dyck, Guercino és Caravaggio alkotásai. A múzeum a Cini-hagyaték értékes porcelánjaival és 14-15 képekkel (Sterbini-gyűjtemény) bővült. 4. Protomoteca. Neves férfiak mellszobrainak gyűjteménye. 5. Medagliere. Antik, középkori és újkori éremgyűjtemény.

alapjait II. Gyula pápa rakta le (1503-1514). Három csoportra oszlik: I,  az ún. régi vagy múzeumi csoport. Ebbe tartoznak a szobrászati gyűjtemények, vagyis a Museo Pio-Clementino és a Museo Chiaramonti, továbbá az etruszk, asszír és egyiptomi gyűjtemények (Museo Gregoriano Etrusco, Scala dei Rilievi Assiri, Museo Gregoriano Egizio). II, az ún. modern csoport, amelybe a képgyűjtemény (Pinacoteca Vaticana), a könyvtár (Museo Profano della Biblioteca), a Museo Sacro, a Sala delle Nozze Aldobrandine, az Appartamento Borgia, a Galleria degli Arazzi, a Galleria delle Carte Geografiche, a Stanze di Raffaello, a Loggia di Raffaello és a Cappella Sistina sorolható. A III. gyűjteményrendszert a Musei dei  Laterano tárai egészítik ki.

I, Musei de Sculptura, szoborgyűjtemények: 1. Museo Pio-Clementino: eredeti görög szobrokat, az antik Róma szobrászati emlékeit és görög művészek másolatai őrzi. Itt található pl. a Laokoón-csoport és az Ara Pacis szobortöredékei. Jelentősek mozaik padlóburkolatok és ókeresztény szarkofágok. 2. Museo Chiaramonti:  Museo Pio-Clementinohoz csatlakozik, Bramante híres hosszú folyosóját Canova tervei alapján rendezték be. Eredeti görög szobrokat és római kori másolatokat őriz, valamint számos római szobormellképet. E tár egyenes folyatása a 3. Galleria Lapidaria, ahol 5000 pogány és keresztény sírkőfeliratot őriznek. 4. a Braccio Nuovo-ban (Új Szárny) áll Augustus császár Prima Portai szobra. 5. Museo Gregoriano Etrusco: itt őrzik a 19. század során feltárt etruszk bronz-, arany- és kerámia tárgyakat, amelyeket Tarquinia, Vulci, Orvieto, Cerveteri, Chiusi helységekben folytatott ásatások során tártak fel. 6. Museo Gregoriano Egizio:  egyiptomi leletek gyűjteménye.

II. Képtár, könyvtár, egyéb műalkotások: 1. Pinacoteca Vaticana: Létesítését VI. Pius pápa (1775-99) kezdeményezte, aki egyesítette a vatikáni múzeumokból és a könyvtárból kikerült képanyagot. Mostani épülete 1932-ben Luca Beltrami tervei szerint készült. Kimagasló alkotások: Giotto és tanítványainak, Fra Angelico, Gentile da Fabriano, Benozzo Gozzoli, Lippi művei, továbbá Bellini, Cossa, Perugino festők képei, Raffaello Apostol-sorozat című falikárpitjai. Világhírű Raffaello Folignoi Madonnája, Leonardo Szt. Jeromosa, Tiziano, Andrea del Sarto, Caravaggio,  Murillo, Crespi alkotásai.2. Museo Sacro: XIV. Benedek pápa alapította 1756-ban. A római katakombákban talált keresztény régiségeket foglalja magában (pl. fondo d’orók, gemmák, mécsesek stb.). nevezetes a Sala delle Nozze Aldobrandine, amely az ókori világ egyik legszebb és legjobban konzervált freskója. 3. Cappella di Nicolo: V. Miklós pápa kápolnája Raffello stanzái mellett, freskóit Fra Angelico festette. 4, Appartamento Borgia: VI. Sándor pápa egykori lakosztálya. A termek stukkókkal és aranyozással gazdagon ékesített falait Pinturicchio freskói díszítik. 5. Stanze di Raffaello: a pápai palotának híres termei, melyek díszítését már a 15. század második felében elkezdte Piero della Francesca és Benedetto Bonfigli. II. Gyula pápa több neves művészt hívott meg, köztük Sodoma, Bramantino, Lotto, Peruzzi stb. Később a pápa leverette az addig festett freskók javarészét, és az egész munkát Raffaellóra bízta, aki 1509-ben kezdte el festeni. A Stanza dell’ Incendio termében más témák mellett a Borgo égését is megfestette, a Stanza della Segnaturában a Disputa című freskón kívül a művészeteket és tudományokat ábrázolta. Ugyanitt van az athéni Iskola is. A Stanza d’Eliodoróban  a Bolsenai mise, Heliodorus kiűzetése,  valamint Szt. Péter kiszabadítása című falképei láthatók. 6. a Cappella Sistina: a Sixtus-kápolnát IV. Sixtus pápa építtette. Festészeti díszítését Mózes és Jézus életéből vett jeleneteket a késői 15. század legjelesebb umbriai és toszkán művészei festették: Perugino, Pinturicchio, Botticelli, Ghirlandaio, Cosimo Roselli és Signorelli. 1508 és 1512 között, II. Gyula pápa megrendelésére alkotta meg Michelangelo a kápolna mennyezetét elfoglaló, a teremtés történetét elbeszélő freskóját, amelyet a mennyezet boltmezőin a szibillákból és prófétákból álló falképsorozat szegélyez. A kápolna szentélyét elfoglaló Utolsó Ítélet jelenete szintén Michelangelo műve, amelyet 23 évvel a mennyezet festését követően, 1535-ben kezdett festeni, III. Pál pápa megbízásából. 7. Logge di Raffaello: a S. Damaso udvart szegélyező zárt folyosók. II. Gyula pápa alatt Bramante kezdte el építeni és Raffaello fejezte be. Nyugati részében, amelyet Raffaello tanítványai festettek ki, kis méretű mezőiben az Ó- és Újszövetség jeleneteit ábrázolták, új díszítőstílust teremtő – groteszknek nevezett – ékítmények között.

III. Musei del Laterano: a Vatikánhoz tartozó lateráni bazilika mellett elhelyezett gyűjtemények. 1. Museo Profano: XVI. Gergely pápa alapította 1843-ban, Rómában és környékén az ásatások során napfényre került  világi szobrokat stb. gyűjti. 2, Museo Christiano: IX. Pius pápa alapította1854-ben. Főleg a katakombákban lelt tárgyakat és szarkofágokat őrzi.

az etruszk művészet és kultúra emlékeinek legfontosabb gyűjteménye. 1884-ben nyílt meg a Palazzo della Crocettag épületében. Az etruszk anyag gyűjtését L. A. Milani kezdte, kiemelkedő darabjai a Chiusiból származó urnák, a talamonei templom terrakotta plasztikája, az etruszk sírfestészet fontos emlékei, kisbronzok, bucchero vázák. Egyiptomi gyűjteménye a torinói után a legnagyobb Olaszországban; Champollion és Rosellini ásatásaiból származik anyagának egy része, emellett jelentősek az E. Schiaparelli ásatásainál előkerült tebtyinisi papiruszok. Görög-római gyűjteményében szobrok (Idolino, arezzói Chmaira, l’Arringatore), vázák, bronzok vannak, valamint gemmák, érem- és antik ékszergyűjtemény.

a királyi palota empire-szárnyában elhelyezett iparművészeti és történeti gyűjtemény. Műgyűjteményeinek alkotói a velencei trecento és quattrocento mesterei. Említést érdemelnek Carpaccio, Antonello da Messina, Bellini festők, és Giovanni Dalmata, Bellano, Canova szobrászok itt kiállított művei.

alapítási éve 1819, de a múzeum alapjait voltaképp III: Károly rakta le a 18. század végén (építésének kezdete 1785). A spanyol festőművészet,  El Greco, Velázquez, és Goya, valamint Morales, idősebb Herrera, Murillo, Zurbarán, Alonso Cano remekműveinek gyűjteménye, ezenkívül az olasz és egyéb európai művészek (Fra Angelico, Mantegna, Raffaello, Giorgione, Tiziano, Tintoretto, Veronese, Correggio, Andrea del Sarto, Rogier van der Weyden, Rubens, Jordaens, Van Dyck, Dürer, Poussin, Lorrain stb.) kiváló műveit őrzi. Modern képtára főleg 19. századi alkotásokban gazdag.

az 1891-ben alapított múzeum a firenzei dóm és a Battistero építésére vonatkozó emlékeket őrzi. A gyűjtemény leghíresebb darabja Donatello és Luca della Robbia énekeskarzatai, valamint a Battisteróból származó ezüst „dossale”, Keresztelő Szent János életéből vett jelenetekkel. Emellett jelentősek az Arnolfo di Cambio műhelyéből származó művek, Niccolo di Piero Lamberti Madonnája a dóm régi homlokzatáról, Andrea Pisano Áldő Krisztus és Szt. Reparata szobra, Luca és Andrea della Robbia több műve, Agostino di Duccio: Madonna gyermekkel és angyalokkal, Brunelleschi mellképe, mozaikok és néhány 15. századi firenzei kódex. Külön terem mutatja be  adómról készült modelleket és rajzokat.

a múzeumot 1869-ben létesítették az egykori domonkosrendi Szent Márk-kolostorban. Termeit Fra Angelico (1385-1445) és tanítványainak freskói díszítik. Itt gyűjtötték össze Fra Angelicónak Firenzében található összes festményét.

A múzeum alapját Scipione Borghese bíboros rakta le. Camillo Borghese, Bonaparte Paolina férje, Napóleon kívánságára egy piemonti hitbizományi birtokért a gyűjtemény kincseiből 200 remekművet engedett át a Louvre számára. A múzeum 1901 óta az olasz állam tulajdona. A pompás freskókkal, márvánnyal és stukkóval díszített és előkelően berendezett palota földszintjén (Museo Borghese) számos értékes görög (pl. Táncoló szatír) és római szoborművet állítottak fel. Újkori szoborgyűjteménye főleg a 16-19. századi mesterek alkotásait foglalja magában. Ezek között kimagaslik Bernini 9 szoborremeke (pl. Prosperina elrablása, Apolló és Daphné) és Canova több neves alkotása, köztük Paolina Borghese szobra. Az emeleti rész 11 termében (Galleria Borghese) főleg 15-18. századi festmények vannak. Legnevesebbek: Raffaello: Levétel a keresztről, Fornarina, Tiziano: Égi és földi szerelem stb., Correggio: Danae, Dosso Dossi: Circe, Andrea del Sarto: Szent Család továbbá Caravaggio, Lotto, Bassano és mások számos pompás alkotása. 

G. Ballardini alapította 1908-ban. A világ több mint 40 népének (az ókortól napjainkig) keramikai tárgyait gyűjtötték itt össze. Nemcsak történetileg, de a kerámia technológiájára vonatkozólag is érdekes, világviszonylatban egyedülálló gyűjtemény. Részgyűjteményei: archeológiai és módszertani tár, történelem előtti korok anyaga, olasz és külföldi népművészeti művek, cserépedények, keleti kerámiák. Legfontosabb olasz majolika-gyűjtemény. A múzeumban magyar kerámiákat is őriznek.

1865-ben létesítették. 23 termében elsősorban a középkori és újkori szobrászati és iparművészeti alkotásokat helyeztek el. A 14. századtól a 17. századig terjedő toszkán szobrászművészet legteljesebb gyűjteménye. Az alapot képező Medici-gyűjtemény hagyatékokkal, ajándékokkal gyarapodott (Carrand, Ressmann, Franchetti). Donatello számos alkotását, továbbá Brunelleschi, Ghiberti, Bertoldo, Desidero da Settignano, Michelozzo, Pollaiuolo, Verrocchio, Luca és Andrea della Robbia, Agostino di Duccio stb. több jelentős művét itt őrzik. Michelangelo 5, Cellini 7, továbbá Giovanni da Bologna több alkotását gazdagítja a gyűjteményt. A 17. század mesterei közül Bernini, Mochi, Vittoria szobrai nevezetesek. Nagy jelentőségű a múzeum iparművészeti anyaga (ötvöstárgyak, elefántcsontfaragások, majolikák, textíliák, éremgyűjtemény) és fegyvergyűjteménye is.

Diocletianus császár egykori fürdőjének auláiban, celláiban és a Santa Maria degli Angeli karthauzi szerzetesek rendházában (amelyet Michelangelo tervei alapján építettek át) létesítették 1870-ben. Alapjait a híres Ludovisi-gyűjtemény (Ludovisi bíborosról elnevezve) alkotja. Legnevezetesebb műkincsei: az ún. Ludovisi-trón, amely a ión szobrászat remeke, Haldokló Niobida, Diszkoszvető (Mürón alkotásának egy értékes másolata), Cirénei Vénusz, Tiberisi Apolló, Gall harcos, Subiacoi ifjú, Pihenő ökölvívó, Antiumi leány, a híres Aszpasziosz-gemma, amely Pheidiász Athéné Parthenoszának profil képmását ábrázolja, Szunnyadó Hermafrodita, továbbá terrakották, freskók, szarkofágok és ókeresztény emlékek.

G. B. Poldi Pezzoli létesítette 1871-ben. Súlyos háborús pusztítások után átrendezve nyitotta meg újra kapuit. Értékes antik és reneszánsz ékszerekből, üvegekből, továbbá porcelánokból, bronztárgyakból, bútorokból, szövetekből, csipkékből, gobelinekből és 16. századi perzsaszőnyegekből álló gyűjtemény. Képtárában Foppa, Luimi, Boltraffio, Mantegna, Crivelli, Tiepolo stb. alkotásai mellett kimagaslik Pollaiuolo: Fiatal hölgy képmása, Botticelli: Madonna és Siratás, Piero della Francesca: Szt. Tamás című képe. A szobrok között említést érdemel Algardi, Canova, Bartolini néhány műve.

a középkori lengyel művészet gyűjteményére és lengyel képtárára oszlik. A gyűjtemény a hajdani királyi székhely, a Wawel várkastély termeiben kapott helyet. A Nemzeti Múzeum tartozéka a világhírű Czartoryski-gyűjtemény. Itt őrzik az arrasi kárpitokat. Remekművei Rembrandt Vihar előtti csendje és Leonardo Hermelines hölgye.

1862-ben alapították. Épülete 1927-38-ban készült. Antik gyűjteményében egyiptomi, görög, etruszk és római művészeti emlékek, valamint ókori éremgyűjtemény van. Külföldi művészeti gyűjteménye (olasz, francia, flamand anyag stb.) a második világháború okozta súlyos veszteségek következtében nagyon szerénnyé vált. A Lengyel Nemzeti Galéria 54 termében kiállított gyűjtemény 1955-ben nyílt meg. A középkortól a 20. századig terjedő lengyel művészetről teljes képet nyújt. Leggazdagabb a 19-20. századi lengyel festészet és szobrászat kiállítása. Jelentős egyiptomi anyagának nagy része az 1936-39-ben Edfuban folytatott ásatásokból származik. Iparművészeti és numizmatikai gyűjteménye is van.

1870-ben alapították. Mostani épületébe 1900-ban költözött. Ázsiai osztálya világhírű. Igen értékes egyiptomi, antik görög és római, közel-keleti, indiai, perzsa, mohamedán, kínai és japán anyaggal rendelkezik. képtára felöli az európai festészet egészét, a régi olasz mesterek (Duccio, Fra Angelico, Tiziano, Tiepolo stb.) műveitől kezdve egészen a 20. századi műalkotásokig (Rubens, Rembrandt, J. Ruisdael, El Greco, Velázquez, Poussin, Watteau, Corot, Delacroix, Millet, Courbet, Monet, Degas, Renoir, Cézanne, Van Gogh stb.). Gyűjti az amerikai festők műveit a legrégibb időktől napjainkig (Copley, Stuart és más műveinek legteljesebb gyűjteménye). Nyomtatvány- és rajztárát, mely az USÁ-ban a legnagyobb, 1887-ben létesítették. Hímzés- és szövetminta-gyűjteménye a textilművészet legrégibb emlékeit is magában foglalja. Külön osztályon tárolják a régi bútorokat és berendezési tárgyakat.

olyan festmények összefoglaló elnevezése, amelyeket a műterem semleges világításában festenek., még akkor is, ha tájat ábrázolnak. A 19. században a szabadtéri pleinair festészet váltotta fel a tájképábrázolásban.

az emberi test, csont- és izomrendszerének plasztikai sajátosságaira vonatkozó ismeretek összessége. Abban tér el az orvosi anatómiától, hogy a felületen látható vagy közvetlenül a felület alatt működő csont- és izomrendszerre korlátozódik, a belső szervekkel nem foglakozik.

műtárgyak gyűjtésének, múzeumi gyűjtemények megőrzésének, osztályozásának, leltározásának, a műtárgyak fenntartásának, restaurálásának módszereivel, valamint a múzeumok kialakulásával, történetével, céljaival foglalkozó tudomány. Kiterjedt a tárgyi anyag kiállításának technikai és pedagógiai problémáira, népszerű propagálásának kérdéseire, valamint a múzeumi anyagra vonatkozó tudományos irodalom kiadására.

1868-ban alapították Rómer Flóris archeológus indítványára. A múzeum gyűjteménye korábban a Városi Levéltárhoz tartozott, anyagát később kettéválasztották, és a képtári részt 1926-ban nyitották meg. Részlegei: képtár, szobortár, etnográfiai, prehisztorikus és várostörténeti osztály. Külön részleg foglakozik a céhek történetével, amelyen belül a város egyik leghíresebb foglakozási ágának, a szőlészetnek és borászatnak a története is szerepel. A múzeum szép óra- és fegyvergyűjteménnyel is rendelkezik. Mindent gyűjt, ami a városra vagy a várossal kapcsolatban levő művészekre és művészeti alkotásokra vonatkozik. Képtárában megtalálhatóak Franz Xaver Messerschmidt szobrai, Kupeczky Ádám, Marastoni Jakab festményei. Az 1632-ben készült 12 angol gobelinje a napóleoni háborúk idején került a város birtokába. A háborús időkben befalazták őket, de a palota újjáépítése alkalmával előkerültek.