kétszer égetett, máz nélküli porcelán. A klasszicizmus korában az antikizáló figurák és díszedények anyaga. Divatja a lágyporcelánból már 1756-tól készült sèvres-i szobrocskák révén terjedt el.
Felhasznált irodalom :
Művészettörténeti ABC
Szerkesztők: Molnár Albert, Németh Lajos, Voit Pál
Lektorálta: Aradi Nóra
Terra kiadás Budapest, 1961.
Akadémia Kiadó
Wikipédia, a szabad enciklopédia
kifejezés annak a megjelölésére, hogy a művész egy másik művész stílusában, „modorában” dolgozik
sokszorosítási eljárás, az ún. hidegtű eljárással készült rézkarc gyakran használt francia elnevezése
írószekrény lecsapható írólapja, visszacsúsztatható fedele
1. nyomdászatban a dúcmásolás elnevezése; 2. litográfiában: kőre vagy cinkre (horganyra) való átvitel, átnyomás; 3. általában írás, rajz, lapos dombormű körvonalainak átvitele papírlapra vegyi eljárással
amulettekként használt vésett gemmák, amelyeken mágikus ábrázolások (az isteni lény emberi és állati alakban) és feliratok vannak, nevük a rajtuk szereplő „Abraxasz” feliratból ered, készítési idejük a Kr. e. 2 és 5 századra tehető
Az európai festészetben és szobrászatban 1910 táján fellépő művészeti irányzat, amely teljesen szakít a természeti jelenségek ábrázolásával. A formaelemek mindinkább önállósultak és az absztrakció magas fokán a vonal, a forma, a mozgás v. a szín vált a műalkotások központi elemévé. Az absztrakt művészet új lehetőségeket nyitott a művészi alkotófolyamat számára, kibővítette a képzőművészet formanyelvét, hatott a modern építészetre, az iparművészetre és a díszítőművészetre. Kiemelkedő képviselői Vaszilij Kandinszkij, Kazimir Malevics, Pietro Mondrian, Moholy Nagy László.
ókori görög, valamint középkori és újkori művészeti emlékeket őriz. Figyelemre méltó japán, koreai, kínai, indiai és csendes-óceáni műtárgyakból alkotott gyűjteménye.
mahagónifa; vöröses, meleg színe, különféle rajzú szép erezése és jól fényezhető volta miatt a 18. századtól a díszbútorok gyakran használt anyaga
ülőbútor vagy a stallum kartámasza
gravure en taille dure (fr.), steel-engraving (ang.), Stahlstich (ném.): mélynyomású művészi sokszorosító eljárás, ill. az így készült grafikai lap. Rajzát acéllemezre vésik vagy maratják. A lemez keménysége miatt lágyabb vonalak visszaadására alkalmatlan, viszont több levonatot lehet róla készíteni, mint a puhább rézlemezről. Először 1820-ban alkalmazták Angliában ; ma már nem használatos.
(gör.) : féldrágakő, a kalcedon sávos változata. Akhatész szicíliai folyóról nevezték el, amelynek közelében nagy mennyiségben fordul elő. A sávok sárga, barna, vörös, szürke, fehér, ritkán kék és zöld színűek lehetnek. Az achátból kámeákat, intagliókat, gombokat és dísztárgyakat készítenek.
a hasonnevű féldrágakövet utánzó márványos üveganyag, a 16. században a velencei üvegművességben és a 19. század elején díszedények készítésére használták
(ol.), aquatinta (fr.) : a rézmaratás változata, amelynek a lenyomatai tus-v. szépiarajz hatását keltik. Készítésmódja : a rézlapon finom kolofóniumport olvasztanak fel úgy, hogy a por szemcséi egyenletesen fedjék a lemezt, de köztük finom hézagocskák maradjanak. Ezeken a hézagokon szivárog át a választóvízoldat, amely a rézlapon a rajznak megfelelő részeket kimarja. Előbb a rajz szerinti legvilágosabb, majd sorra a következő árnyalatú foltokat lefedve, részletekben folytatják a maratást, míg minden árnyalatot át nem vittek a lemezre.
a címertanban az egymásra háttal támaszkodó alakok elnevezése
„légi festészet”; az olasz futurizmusnak az 1920-as évek végén kialakult irányzata, amely a legfőbb célkitűzésének a repülés közben létrejött vizuális látvány művészi ábrázolását tekintette
a címertanban az egymással szemben álló alakok neve
a turkomán szőnyegek csoportjába tartozó, durvább csomózású, gyapjú láncfonalú, többnyire nagyobb méretű, vörös színárnyalatú szőnyeg. Mezejét nagy nyolcszögletes medaillonok, ún. gülök díszítik.
kereszt, amelynek karjai villás ág alakjában ferdén felfelé ágaznak és az élőfát utánozzák. Az életfa jelképe.
kő-, üveg- vagy korallgyöngy, amely a föníciai és velencei kereskedők révén az ókorban és a középkorban nagy területen elterjedt
bárányt ábrázoló, 14. századi francia pénzérme
jelképei a máglya tüze, a kard, a nevét jelképező bárány (agnus) és egy pálmaág. A trinitáriusok védőszentje.
16.-17. századi indiai mohamedán művészeti stílus; mohamedán és indiai művészeti hatások keveredése révén létrejött stílus
a 17. századi indiai mohamedán építészetben faldíszítményként alkalmazott mozaik. A még friss stukkóalapba meghatározott rajz szerint különböző színű üvegdarabokat úgy nyomtak be, hogy a kiemelkedő stukkókontúr alkotta a rajzot.
földmáz, engobe (fr.) a durva agyagedény fehér vagy fémoxiddal színezett agyagréteggel való borítása.
keramika, az agyagot edényekké és más tárgyakká feldolgozó kézműves mesterség. Nyomait megtaláljuk az emberi kultúra ősi emlékei között. A formálás legkezdetlegesebb módja a kézzel való mintázás. Fejlettebb és ma is használatos megmunkálási eljárás a korongolás, amelyet Kisázsiában és Egyiptomban a Kr. e. 3 . évezred első felében, a régi görögök már a homéroszi korban ismertek. Kiégetett agyag a cserép, anyaga szilárd, de porózus, a víz átszivárog rajta. Ennek megakadályozására az edényeket mázzal vonják be. Az agyagművesség főbb termékei: 1, mázatlan cserép, terrakotta, ilyenek a görög és korai római vázakészítés emlékei. 2, ólommázas cseép, ilyenek a középkori edények, kályhacsempék, továbbá nagy részben a népi fazekasság termékei. 3, őnmázas cserép, majolika, fajansz; át nem látszó – többnyira fehér – ónmázzal fedett és színes festésű edények vagy egyéb tárgyak. 4, kőcserép, magas hőfokon égetett, nagyon kemény cserepű természetes agyagból, felületét sómáz borítja. 5, porcelán, kaolin, kvarc és földpát keveréke, magas hőfokon kiégetve kagylós törésű és áttetsző anyag, átlátszó porcelánmáz alatti vagy ráégetett, több színű festett mintákkal. 6, keménycserép, agyagból és más anyagokból mesterségesen előállított kerámiai alapanyag, melyet átlátszó máz borít. – Az agyagművesség történetének legkiválóbb emlékei közé tartoznak a görög dipülon-vázák, a kínai Ming-dinasztia (1368-1644) idejében készült, majd az olasz reneszánsz mesterek, főleg a della Robbia család műhelyében előállított alkotások. Iparművészetileg jelentős termékeket előállító üzemek voltak: az olasz Capo di Monte-i, a németalföldi delfti, a francia sevres-i, a német meisseni és nymphenburgi, Ausztriában a bécsi, Angliában a Wedgwood, Magyraországon a Zsolnay gyár
a 17-18. századi művészeti akadémiák szemléletéhez mereven ragaszkodó művészeti irányzat, amely a megtanulható rajz-, festő- és mintázókészség, valamint a kompozíciós módszerek elsajátítását tekinti a művész legfontosabb feladatának. A klasszikus művészet formajegyeit recept szerint, külsőlegesen használja. Hívei úgy tartották, hogy a „nagy stílus” csak a mitológia és vallási tárgyú történeti események megfestésében bontakozhat ki, így minden más műfajt alacsonyabb rangúnak tartottak.
az akanthosz (gör. Medvetalpfű) nevű növény stilizált levele. A nyugati díszítőművészetnek a görögöktől származó, állandó ékítménye. Alakja a korstílusok formanyelvének megfelelően módosul. Állítólag Kallimakhosz (i.e. 5.sz.), a márványfúró feltalálója alkalmazta először. – A motívumot indadíszként is alkalmazták.
fej nélküli alakok ábrázolása a képzőművészetben
Krisztust, Máriát és a szenteket ábrázoló bizánci képek, amelyek a hagyomány szerint csodás módon, nem emberkéz által keletkeztek; ilyenek például Krisztus arcképe Veronika kendőjén vagy az ún. Abgarus-képek
Az akt (a német szó átvételéből) eredeti értelmében tanulmányrajz, festmény vagy szobor a ruhátlan emberi testről, más szóval – eredeti értelmében meztelen vagy felöltözött modell figurájának, tartásának, mozdulatának tanulmányszerű ábrázolása. Az aktábrázolás általában szimbolikus mondanivaló (például Ádám és Éva az Utolsó Ítéleten) kifejezésére korlátozták a reneszánsz előtt, azóta az akt a műtermi és akadémiai gyakorlatban szokásos, többnyire rajzi előkészítése a figurális műnek. A fogalom idővel kitágult, ma a meztelen ember mindenféle ábrázolását jelöli. Aktmodellt használtak a középkorban is, előbb a női akthoz is férfimodellt. A női aktmodell alkalmazása 1500 után vált általánossá.
az első világháború alatt és után Németországban született, majd Európa szerte elterjedt művészeti mozgalom, amely az öncélú művészettel szemben fellépve, annak közösségi és társadalmi szerepét hirdette. A rövid életű mozgalom német aktivisták a Die Aktion köré, míg magyarországi képviselői a Kassák Lajos által kiadott Tett, majd a Ma című baloldali folyóiratok köré csoportosultak.
vízfestékkel történő festés, vízben oldódó festékkel, lágy, áttetsző színekkel általában papírra festett képek, a „fehér színt”, a fényt a szabadon hagyott papírlap színe adja. A legelső akvarellek az egyiptomi művészetből ismertek. Az európai művészetben a 15. századtól alkalmazták az egyleveles nyomtatványok színezésére. Önálló műfajként Albrecht Dürer tájképein lép fel, de valóban önálló technikává az angolok fejlesztették a 18. században.
a fal még nedves, nem kötött vakolatára történő falfestés, al secco ellentéte
Az alabástrom igen finom szemű, áttetsző gipsz. Jobbára fehér, néha pirosas vagy a szürkés márványhoz hasonló, lágy, körömmel is karcolható anyag. Fehér változata a legértékesebb. Elsősorban dísztárgyakat faragtak belőle. Az alabástrom csiszolása bonyolult munka, ráspolyozzák, kaparják, gyalulják, majd bőrrel, gyöngyházporral súrolják.
A szemcsés vagy leveles gipsszel vegyesen fordul elő, a gipszbányáknak többnyire alsó szintjeiben. Nagy telepeket, tömzsöket képez. Az ókorban Felső-Egyiptomban Alabastron városa a közelben lévő Alabástrom-hegységben talált szép, tömött gipszről kapta a nevét. Nagy telepekben előfordul Olaszországban – Volterránál és Szicíliában.
olaj- és temperakép festésekor a művész az alapozásra kevés festékkel felvázolja a kompozíció legfontosabb elemeit, fény-árnyék hatásokat, a fő formákat
1. szűkebb értelemben az emberi test rajzolása, 2. tágabb értelemben minden élő és holt természeti forma tanulmányként való lerajzolása
a befestendő felület előkészítése, 1. fatáblák, vászonképek vagy festett faszobrok esetében egy vékony fehér gipsz (ezt gessonak is szokás nevezni) vagy kréta alapú réteg felkenése az egyenetlenségek eltüntetése és a festék felszívódásának megakadályozása végett. 2. maratásos grafikai eljárásoknál olyan saválló réteg felvitele a fémlemezre, amely fedi a ki nem maratandó részeket
alapszíneknek hívjuk azt a három színt, amelyből minden egyéb kikeverhető, három alapszín a vörös, a sárga és a kék
albarello: a majolika a patikaedények régi (16. századi) olasz neve, alakja hengeres, orsó- vagy körte idomú
a világ legnagyobb rajz- és, metszetgyűjteménye, egyúttal tudományos kutatóintézete Bécsben. Alapjait 1795-ben Albert szász-tescheni herceg vetette meg. 1919-ben a bécsi Nemzeti könyvtár metszettárával egyesítették a gyűjteményt. Rajz- és metszetgyűjteménye páratlanul gazdag: több, mint egy millió műalkotást számlál. A kollekció gyöngyszemei Leonardo, Michelangelo, Dürer, Schongauer, Rubens rajzai és metszetei, valamint számos kínai és japán grafikai lap.
az Alcora spanyol városban a 18. században alapított fajanszmanufaktúra - amelyben moustiers-i francia munkások dolgoztak- készítményeiknek gyűjtőneve
1. a velencei Aldo Manuzio könyvnyomdász és könyvkiadó műhelyéből (1494-től a 16. századig) származó kiadvány, amely szép betűtípusaival és művészi kézi aranyozású kötéseivel megteremtette a reneszánsz könyvművészet stílusát; nyomdajegyük a horgony körül tekergőző kígyó. 2. az Aldo Manuzio által metszett latin betűfaj (félkövér antikva)
a J. B. Colbert (1619-1683) Alençonban létesített manufaktúrában készített francia varrott csipke. Hatszögletű szemekből álló hálós alapjainak pálcikáit gomblyuköltéssel varrták ki
a falikárpit keretének egy típusa; gazdag, változatos díszítmény közötti kartusokban kis tájképek, jelenetek, címerek láthatóak. A 18. század elejétől alkalmazták.
Α – Ω, a görög ábécé kezdő és utolsó betűje, a kezdet és a vég jelképe; a keresztény ikonográfiában Jézus szimbóluma
alumíniumnyomás; nyomdászati eljárás, amely a litográfiai követ alumíniumlappal helyettesíti
1. olyan műalkotások gyűjtőneve, amelyek más alkotásnak alárendeltjei, annak díszítő, hangulati stb. részelemei (pl. épületek díszítését szolgáló szobrok). 2. más néven design: eszköz- és gyakorlati rendeltetésű tárgytervezés, amely, művészi-esztikai igénynek is megfelel. Tárgykörébe tartozik: a formatervezés, a belsőépítészet, a plakát- és reklámgrafika, a könyvművészet, a divat és jelmeztervezés stb.
festésmód aláfestés és áttetsző lazúrozás nélkül
díszítőelemként alkalmazott állatalakok, szemben a geometrikus vagy növényi díszítésekkel
állatokat, állatharcokat ábrázoló 16.-17. századbeli perzsiai és indiai szőnyegek elnevezése, amelyeket – mivel készítési helyük pontosan nem állapítható meg – mintájuk szerint csoportosítanak
zodiákus; az égboltnak a nap járása mentén tizenkét részre osztott sávja, amelyet az ókori babilóniaiak egy-egy szimbólummal láttak el; ezek a tavaszi napéjegyenlőségtől számítva a következők: Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak.
az állatok jelképként való ábrázolása. Az ókori keleti művészetekben igen gyakori. Gyakran ábrázolnak állatfejű embereket, emberfejű állatokat vagy különböző állati részekből összeállított fantasztikus szörnyeket. A középkori keresztény ikonográfiában az állatszimbolika jelentős helyet foglalt el, a román kori épületdíszítő elemek gyakori motívumai. A keresztény állatszimbolika megértésének legfőbb eszköze a középkori állattani leírásokat tartalmazó Bestiarium.
olyan fogalmak és fogalomkapcsolatok érzékelhető módon való ábrázolása, amelyek önmagukban nem szemléletesek; események, eszmények, képességek, lelki állapotok és törekvések elvont sajátosságainak kifejezése képi utalással. Legfőbb művészi eszköze a megszemélyesítés (perszonifikáció). Az antik műalkotások gyakran alkalmazzák az allegóriát. A középkorban és a reneszánszban egyre bonyolultabbakká váltak. A reneszánsz sok esetben visszatért az antik mitológiából táplálkozó allegóriához. A 19. század óta az allegória ritkán fordul elő képekben; inkább csak szobrokon és emlékműveken.
lábakon álló, állványszerkezetű bútorok (ágy, asztal, szék, tárolóbútor)
ötvösművészeti kifejezés a 16-17. századi kelyhek nagy, lapított gömbös nodusának megjelölésére
a 18. század óta elterjedt, illusztrált, évenként megjelenő, recepteket, anekdotákat, elbeszéléseket, naptárt stb. tartalmazó könyvecske
keleti gránát: drágakő, a gránát egyik válfaja, rózsaszínes vörös, vagy kékes árnyalatú vérvörös színű. Indiában és Európában (a népvándorlás kori sírokból gyakran kerültek elő almandinnal kirakott ékszerek) ékszerek díszítésére használták.
a nagyméretű szekrény régi elnevezése, eredetileg fegyveres szekrény, majd iratok, oklevelek őrzőhelye, később mindenféle szekrény régies magyar neve
Németország egyik legnagyobb képtára. Neoreneszánsz épülete Leo von Klenze tervei alapján 1825 és 1836 között épült fel. A 2. világháború alatt súlyosan megrongálódott, 1957-ben a sérüléseket helyreállították és ismét megnyitották. Anyagának legnagyobb része a bajor uralkodók családi gyűjteményéiből származik. A német és olasz reneszánsz nagy mesterei mellett egyedülállóan gazdag Rubens gyűjteménye van. A korai német festők közül Lochner Schongauer, míg a reneszánsz korából Cranach és Dürer remekműveivel büszkélkedhet a gyűjtemény. A 15-16.századi németalföldiek közül Rogier van der Weyden. Dirk Bouts, Gerard David, Joos van Cleeve vagy az id. Pieter Brueghel neve emelkedik ki. A tercento és a quattrocento művészetéről Giotto, Ghirlandaio, Botticelli és Mantegna, míg a cinquecento korszakáról Raffaello, Tiziano, Veronese, Tintoretto és Lorenzo Lotto egy-egy műve ad ízelítőt. A 17-18. századi francia festészetet Claude Lorrain, Poussin, Chardin, Boucher és Greuze képviselik.
magas dombormű
a régi művészi bécsi porcelánok megjelölése. A jelzetlenek a manufaktúrát 1718-ban alapító Du Paquier készítményei (ún. Wien vor der Marke). A jelzettek az 1744-ben az állam tulajdonába került üzem gyártmányai; jelzésük a Habsburg dinasztia házicímere, amelyet – hibásan – méhkasnak neveznek, eleinte benyomva, később máz alatti kék festéssel. A legszebb altwien porcelánok 1784 és 1804 között készültek.
cayenne-i mahagónifa sötétvörös színű nemes faanyaga; a francia ébenisták különösen kedvelték
féldrágakő, a kvarc ibolyaszínű változata. Hevítve színét változtatja, megsárgul, citrin lesz belőle vagy színét veszti.
Erósz, a szerelem istenének római elnevezése
a szerelem istrenének ábrázolásai az ókori római művészetben; szárnyas gyermekalakok különböző foglakozás közben
1. a mise bemutatásához szükséges bort és vizet tartalmazó kancsók. Anyaga régebben nemesfém, újabban inkább üveg. A 18. században szép ötvösművű ampolnakészletek voltak használatosak, gyakran tálca, kézmosó kancsó és csengettyű is tartozott hozzájuk. 2. a katolikus templombana főoltár előtt függő örökmécse
körte idomú palack; többnyire nemesfémből készült ötvösmű, amelyben szentelt olajat tartanak
érem, képecske vagy többnyire nyakban hordozható tárgy, amely a babonás hit szerint óvja viselőjét
korszerűtlenség; a képzőművészetben az ábrázolt korhoz nem illő ruhák, díszítőelemek felhasználása
stílusjegyek hasonlósága, amelyek valamely műemléknél, műtárgynál bizonyítékul szolgálnak ismeretlen művésztől származó műalkotás analógiaattribúciójára vagy keletkezési idejének, stíluskörének, származási helyének meghatározására
valamely tárgy normális nézőszögből torzítottnak ható ábrázolása, amely azonban – mivel a perspektíva szabályai szerint készült – bizonyos szögből nézve visszakapja eredeti formáját
A török és kaukázusi szőnyegek csomózási technikája. A két láncfonalat elölről hátrafelé keresztező fonál két vége visszafordulva a láncok között bújik ki és csomót alkot.
a pontosabban meg nem határozható kisázsiai szőnyegek gyakori megnevezése
1. fából faragott vagy mázas cserépből készült oltárkép
2. középkori itáliai egyképmezős táblakép gótikus, faragott architektonikus kerettel
itáliai reneszánsz székforma egyszerű hasábos lábakkal, ívelt ülőlapjához baluszterekkel tagolt, illetve azokon fekvő félkörös támla csatlakozik. Nevét Andrea del Sarto itáliai
felirat nélküli (pl. érem); cím nélküli (pl. okmány)
angyalos tallér. VI. (Valois) Fülöp aranypénze; 1340-ben bocsátották ki. Angyalt ábrázolt, amint földre teríti a sárkányt
csak cseppenként ürithető tréfás palack, legtöbbször üvegből készült. A 15-18. századi német üvegművességben gyakori
olyan magyar forint vagy tallér, amelyen a koronát két lebegő angyal tartja
építészetben, belsőtér-művészetben, és főleg a bútorművészetben jelentkező angol barokk irányzat a 18. század elejéről. Nevét Stuart Anna angol királynőről kapta.
rendszerint edények fülén alkalmazott hold alakú díszítés
az antik görög vagy római művészetet utánzó
emberhez hasonló, embert formázó; például a kéziratokban gyakran alkalmaztak antropomorf betűket iniciáléként; szellemi lényeket, az Atyaistent vagy az angyalokat emberi formában ábrázolják
bajelhárító tulajdonsággal bíró
bajelhárító, rontás ellen védő tárgy vagy kép
ráillesztés, hozzáillesztés, felrakás; ruhán , kézimunkán rátétes díszítés
olyan rézmetszetekről vagy rézkarcokról készült levonat, amelyet a művész már a nevével, kézjegyével jelzett
rézből vahgy bronzból készült, többnyire állat alakú középkori vízöntő edény
a római légiók sasos hadi jelvénye
stilizált növényornamentika, az arab-mór művészet népszerű díszítőmotívuma. Alapeleme hajlott, lándzsás kettős levél, sajátossága a levelekből induló újabb és újabb kacsok végtelenségig folytatható szövevénye. Az európai művészet a reneszánsztól a klasszicizmusig átvette, de már gyakran stilizált állatmotívumokkal kombinálva.
1. a 15-17. században készült kisázsiai usák szőnyeg, amelynek mezejét skarlátvörös alapon sárgaszínű merev arabeszk indarendszer díszíti. 2. általában minden olyan szőnyeg, amelynek rajzában arabeszk a főmotívum
fejedelmek és főrangúak megrendelésére a 18. században Szászországban készült fedeles serlegek. A fazettált üvegedényt kék vagy sárga zománcalaú, cizellált aranyozású kagylós-virágindás ornamentika és a tulajdonos monogramja díszíti.
arannyal gazdago átszőtt mintás brokátszövet
aranyfólia, nagyon vékonyra kinyújtott arany lemez. Az aranyfüsttel különböző tárgyakat, anyagokat díszítettek.
mozaikokon, miniatúrákon, táblaképeken a térdimenziók érzékeltetése helyett alkalmazott aranyozás. Az ókeresztény és bizánci művészetben a 4. századtól kezdve a az isteni, égi eredetre utalt, a késői középkorban a világi témáknál az ünnepélyesség fokozására is felhasználták. Az ikonfestészetben a mai napig alkalmazzák. A szecesszióban ismét használatos volt
aranyfonallal készült lapos vagy domború hímzés
aranyos ragyogású, fémes fényű majolikamáz, amelyet a spanyol-mór fajanszok hatására a 16. század elején Itáliában a derutai majolikaműhely alkalmazott először
1. valamely tárgy, elem két részének egymáshoz való meghatározott aránya: a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobb az egészhez. Már a görögök is alkalmazták. Sokak szerint az emberi test és műalkotások fornmai szépsége ezen alapszik. 2. könyvészetben lapszéldíszítő eljárás; különböző vegyi folyamatok elvégzése után aranyfüsttel végzik
az ötvösség egyik ága, amely az arany művészi feldolgozásával, ékszerek, kisebb tárgyak készítésével foglalkozik
ősminta, alaptípus, prototípus. A művészeti ábrázolás körében az olyan alkotás, amely más művészetnek mintául szolgált.
1. festett architektúra épületek belsejében, az optikai térhatás növelése céljából. 2. architektúra ábrázolása festményeken, olyan festmények, amelynek egyetlen témája az épület, a 17. századi holland festészet egyik kedvelt témája volt
az Arita japán városban a tizenhetedik században működő porcelánmanufaktúra. Korábban a máz alatti kék mellett vörös és zöld, később fekete és sárga színt is használtak.Virágos ékítményei nagy hatást gyakoroltak az európai fajansz- és porcelán díszítésre.
ötvösművek reliefábrázolásainak mélyedéseit díszítő zománc
vas tartóváz az agyag- vagy gipszszobrokban.
a festészetben és a grafikában egy-egy szín intenzitásának fokozása, illetve tompítása
az ábrázolt test térbeliségét, plasztikusságát érzékeltető árnyék felrakása.
Tárgyak, emberalakok árnyékának körvonalait belső részletezés nélkül rögzítő kép. Ezzel a tizennyolcadik században divatossá vált művészeti technikával igyekezték a drága és időigényes portré műfaját helyettesíteni. Nevét Étienne de Silhouette után kapta, aki mint XVI. Lajos francia király pénzügyi főfelügyelője főként olcsósága miatt szorgalmazta a műfajt.
ötvösművű tabernákulum, amelyben a görög keleti egyházban a szentelt ostyát tartják
Aszfaltanyag barna lazúrfestékként való használata, a tizenkilencedik században gyakran aláfestésre is használták (pl. Munkácsy), de utólagos sötétedés, repedezés és más hátrányos tulajdonságok miatt felhagytak vele. Alkalmazása idején az aszfaltot bitumennek is nevezték.
a szimmetria ellentéte
a terített asztal közepére helyezett, nemesfémből, fajanszból vagy porcelánból készült díszes kivitelű tárgy
eredetileg műhely, főként a bútorasztalosok műhelye, később általában a művészek műterme
régi képek – néha – többszöri átdolgozása a sérülések kijavítására, a megsötétedett részek felfrissítésre vagy a vélt hibák kiküszöbölésére. Mivel a kép eredeti jellegét erősen megváltoztatja, a képrestaurálás egyik legfőbb feladata az átfestés eltávolítása
olyan zománcfelület, amelyen áttetszik az alap általában színarany fémlapja
valamely műalkotásánál annak meghatározása a stílusjegyek és más ismertetőjelek alapján, hogy melyik stíluskörhöz tartozik, milyen korból vagy területről származik, illetve annak megállapítása, hogy név szerint ki alkotta.
a képzőművészetben gyakran ábrázolt személyek (szentek, allegorikus vagy mitológiai alakok) állandó és felismerésükre szolgáló jelvénye. A szimbólumtól az különbözeti meg, hogy tárgyi jelentésén túl jelképes értelme nincsen.
a tisztán véső eljárással készült rézmetszet általánosan elterjedt elnevezése
1. grafikai eljárás, lavírozás 2. az ilyen eljárással készült rajz
kínai porcelán, amelyet a Franciaországban aubergine-nek nevezett lilás mázról neveztek el
nem iskolában tanult, hanem saját magát képző művész
a műtárgy szemrevételezése az alkotó, a valódiság, a stílus és a keletkezési idő meghatározása végett
olyan metszetről vagy karcról készült próbalevonat, amelyet a művész még nem jelzett a nevével, kézjegyével vagy egyéb felírással. Értékesebb, mint az après-la-lettre (avec-la-lettre) metszet, minthogy korábbi és élesebb nyomású.
1. a huszadik század elején jelentkező, úttörő, forradalmi újításokat hozó nemzetközi művészeti mozgalmak (kubizmus, expresszionizmus, futurizmus, szürrealizmus, dadaizmus stb.) 2. tágabb értelemben minden olyan művészeti mozgalom, amely merész újításaival a meglévő, intézményesült értékek ellen lép fel
olyan rézmetszetről vagy rézkarcról készült levonat, amelyet a művész már nevével, kézjegyével látott el
sárgásbarna, aranyló csillámpontokkal megszórt, finoman szemcsés kvarcféleség. Nagyobb tárgyak, díszedények készítésére használják.
sárgásbarna, aranyló csillámpontokkal megszórt, finoman szemcsés kvarcféleség. Féldrágakő gyanánt nagyobb tárgyak, díszedények készítésére használták.
a japán lakk egyik fajtája. Az áttetsző, néha sárga lakkon a fémalap fénye átragyog, és az aventurinéhoz hasonló, csillámló hatást kelt.
az aventurint utánzó, csillogó rézszemcsékkel kevert üveganyag. Itáliában a 17. század eleje óta ismerték, majd készítési titka hosszú időre elveszett, és a 19. század második felében fedezte fel újból egy német vegyész. Azóta főleg Velencében gyártják.
az aventurint utánzó, csillogó rézszemcsékkel kevert üveganyag. Itáliában a tizenhetedik század óta ismeretes volt, majd készítési titka elveszett, és csak a M. von Pettenkofer német vegyész fedezte fel újból a tizenkilencedik század második felében.
érem vagy pénzdarab előlapja, melyen a főalak, rendszerint a mindenkori uralkodó profilképe, neve vagy névjegye látható
érem vagy pénzdarab előlapja, melyen a főalak, rendszerint az uralkodó profilképe, neve vagy névjegye látható. Ellentéte a revers, a hátlap.
csomózott szőnyeg hatását keltő, többnyire keleti mintákat utánzó bársonyszerű gépi szőnyeg, amelyet először Axminster DNY-angliai városban gyártottak. Láncfonalai kenderből, vetülékei zsenília-fonalból készülnek.
a vászonszálak kihúzásával áttört és hímzett szegélydísz
több színű, mintás mór-spanyol fajansz fali- és padlócsempék. Jellegzetessége a kaleidoszkóp kontúrrajzot adó fehér határvonalak árkolt kialakítása, amely egyben a különböző színű mázak összefolyását – az égetőkemencében – megakadályozza. Az elnevezés az azúrkék darabaktól ered.
egzotikus fa, hazája India. Az idetartozó fajták faanyaga kemény, nehéz, tömött, lilásbarna árnyalatú fekete, esetleg piros, zöld, kitűnően fényezhető. A 16. század óta használják bútorok készítésére, gyakran más fák megfelelő pácolásával utánozzák.
régebben az apró ébenfatárgyak és a finom berakások készítője. A 18. századtól a díszbútorok alkotóját jelenti.
pikkelydísz
az egyik vállon keresztül a másik csípőig érő széles, oldalt megkötött szalag, magas méltóságok jelvénye
így nevezik azokat a 20. század első évtizedeiben Párizsban dolgozó, nem francia származású festőket, akik nem csatlakoztak egyik festészeti irányzathoz sem, de a 20. századi francia avantgárd művészet sokban befolyásolta a művészetüket. Főbb képviselői: Amadeo Modigliani, Chaim Soutine, Marc Chagall
a 18. századtól használt francia ékszeres ládika
1. egykori francia ezüstpénz, az elsőt Szent Lajos király verette (ur. 1226-70), 1829-ig volt forgalomban 2. a címerpajzs teste 3. a lovagok fából készített, bőrrel bevont pajzsa
falécből készült négyszög, amelyre a festő a vásznat felfeszíti, és amelynek sarkaiba lapos éket ver, hogy a vászon simán és feszesen álljon
a test díszítésére szolgáló, anyaguk és megmunkálásuj folytán értékes kisebb tárgyak gyűjtőneve.
ötvösség; iparművészeti ág; kisebb arany, aranyozott ezüst- vagy ezüsttárgyak, ékszerek készítése aranyművesek vagy ötvösök által.
aranyozott, ezüst, kerek vagy ovális, többnyire karéjos szélű, két fülű tálka, belsejében trébelt gyümölcs- vagy virágdíszítménnyel. A 17-18. században ebben tartották, illetve ebből válogatták a kívánt ékszereket.
zsánerkép; a festészet egyik témaköre, amely a polgári, paraszti és udvari élet köznapi eseményeit, jeleneteit ábrázolja. Szereplői általában egyszerű, derűs tevékenységet folytatnak, gyakran egy meghatározott személy ábrázolnak kedves foglalatossága közepette. Gyakran anekdotikus vagy moralizáló tartalmúak. Csúcspontját a 16-17. századi németalföldi és holland festészetben érte el.
arany- vagy ezüstdrótok, pántok közé foglalt, alap nélküli, mindkét oldalán azonos mintájú zománcmunka
a művész próbalevonata a rézkarcról vagy rézmetszetről, amelyet a befejezett vagy még nem teljesen kész rézlemezről készít. Rendszerint ajándékba vagy tiszteletpéldányként áruba is bocsátja.
bronzból vagy nemesfémből készült kerek, esetleg szögletes vagy ovális fémlap, amelynek többnyire mindkét oldalán lapos domborműves ábrázolás és felirat van. Rendszerint valamely esemény megörökítésére vagy kiváló személy tiszteletére készítik.
pénzként funkcionáló, meghatározott súlyú és finomságú vert fémdarab
érmekkel vagy régi pénzekkel díszített ötvösmű. A reneszánsz és a barokk ötvösség szívesen használta az antik ezüstpénzeket az aranyozott edények felületi ékesítésére.
a rézkarc és a rézmetszet készítése közben levont próbalevonat, amely arra szolgál, hogy a művész a rézlemezen kidolgozott mű állapotát papíron láthassa
félkörösen ívelt, alacsony támlájú, hajlított lábú, párnázott karosszék, a bergère klasszicizáló formája
érem két szembenéző vagy egymás elé helyezett profilban ábrázolt fejképpel
kényelmes, alacsony támlásszék, amelyet Balzac francia regényíróról neveztek el
rúdra rögzített zászló, a hadbaszálló hűbérúr díszes lobogója. A festménnyel vagy hímzéssel díszített templomi vagy zarándokzászlókat is nevezték.
1. ablakmélyedésben álló kőpad vagy falnak támaszkodó kőasztal 2. párnázott vagy náddal befont pad
középkori könyvkötési mód, amelynél a könyvtestet szíjbordákba fűzték, s a szíjvégek a fából készült fedőtáblák mélyedéseibe fapeckekkel voltak erősítve.
a tizennyolcadik században divatos, két végén lekerített, tenyérnyi széles csipkesáv, amelyet csokorra kötve a nyakba viseltek
francia festők egy csoportja, akik 1850 körül a Fontainebleau-hoz közeli Barbizon falucskában telepedtek le. Festészetük a természet közvetlen megfigyelésén alapult. Az általuk bevezetett paysage intime (intim táj) új irányt szabott, és nagy szerepet vitt a modern realista tájképfestészet kialakításában és elterjesztésében. A plein air előfutáraiként is tekinthetőek. Jelentős képviselői Theodore Rousseau, Charles François Daubigny, és Jean Francois Millet. Közvetlenül hatottak Munkácsy Mihály és Paál László festészetére.
a manierizmust 1590 után követő stíluskorszak, amelynek az 1725 körül kezdődő rokokó vett véget. Eleinte a gótikához hasonlóan negatív értelmű elnevezés volt. Magyarországon egészen a tizennyolcadik század végéig tartott el. Kiindulópontja Róma, onnan terjed el egész Európába. Jellemzője a mozgalmasság, a vonalak erőteljes lendülete, az építészet, a szobrászat és a festészet határainak gyakori összeolvadása, a színgazdagság, a reprezentatív ünnepélyesség, a pompa, a pátosszal teli ábrázolásmód, a képzőművészetben a fény-árnyék hatások erőteljes, néha már színpadias vonásokkal történő használata. Az építészetben a pompa mellett szigorúság, a méltóság és az emelkedettség érvényesül. Szembetűnő ellentét fedezhető fel a déli országok (Itália, Spanyolország) eleven, mozgalmas formavilága és az északi országok (Franciaország, német nyelvű területek) hűvösebb, klasszicizáló ábrázolásmódja között.
lapos dombormű
a falikárpitszövés egy módja. Ennél az eljárásnál a szövőszéken a láncfonalak vízszintes helyzetben vannak
lapos dombormű
indonéz eredetű és onnan a huszadik elején Európába is átszármazott textilfestési mód. Az előírt rajzot viasszal viszik fel az anyag festetlenül hagyandó részeire, azután az egész kelmét festékbe mártják, majd a viaszt leolvasztják. Ezt az eljárást annyiszor ismétlik meg, ahány színt alkalmazni szeretnének.
vászonkötéssel finomsodratú fonalból készült pamutszövet
a tizenkilencedik század közepe táján Batizban (Hunyad megye, ma Románia területén) működő keménycserépüzem termékeinek gyűjtőneve. Az üzem, főként fekete, csillogó, ún. aventurin mázzal bevont, ezüsttel dekorált, nemes formájú edényeket állított elő.
az ötvöstárgy felületén a rajznak megfelelően kimélyített alapba ágyazott zománc. A technikát Nyugat-Európában alkalmazták; legszebb példái Limoges-ban készültek.
alt wien porcelán
az iráni fennsík délkeleti részén készült, geometriai díszű, túlnyomóan sötétvörös színezésű gyapjúszőnyegek gyűjtőneve.
karosszék, amelynek lábait hintaszékszerkezet helyettesíti
kisebb méretű, élénk színezésű, magas sörtéjű, geometrikus rajzú, újabb keletű kisázsiai szőnyeg. Régebbi példányokon feltűnő az erdélyi szőnyeg hatása.
terjedelmes kárpitozott ülőbútor alacsony lábakkal, kényelmes támlával és kivehető ülőpárnával. Különféle változatai XV. Lajos korában alakultak fejlődtek ki; az „en gondole” félkörtámlájú, az „en confession” magas támláján két oldalt fejtámasztó fülekkel.
drágakő, változatai: az arany berill (heliodor) a topázhoz hasonló, sárga színű kő; a fűzöld smaragd kromoxiddal szennyezett berill, az akvamarin világos kékeszöld színű; a krizoberill (keleti krizolit) világoszöld. Régen távcsőlencséket készítettek belőle.
az 1750-ben W. C. Wegley által alapított manufaktúra termékeinek gyűjtőneve. Jellegzetesek virágmintái. Az üzem 1763-tól a porosz király tulajdona volt. Nagy Frigyes (ur. 1740-86) meisseni munkások alkalmazásával virágoztatta fel az üzemet.
a turkomán szőnyegek csoportjába tartozó, sűrű csomózású, vörös tónusú, finom rajzú szőnyeg. Mintakészlete a többinél gazdagabb. Érdekes változata a felhőszalagos besir szőnyeg és a herati besir szőnyeg.
a középkorban, főként a 7-13. században számos változatban szereplő állattani könyv népszerű szöveggel, amelynek ismerete nélkül a középkori állatábrázolások szimbolikája nehezen érthető.
a vászonra festett olajkép felületrészeinek kiszáradása, fényének eltompulása. Oka a kötőanyag felszívódása az elégtelen aláfestés vagy alapozás következtében, illetve az éterikus olajok elillanása.
olasz majolikatárgyak fehér alapon fehérrel való díszítése
csecsebecse, apróság, különlegesség, amelyet kis polcon vagy vitrinben tartanak, nálunk megfelelője a nipp
középkori könyvek, amelyek Jézus életét képekben mutatják be kevés szöveggel. Legelső kéziratos példánya a 14. századból származik; 1430 óta rendszeresen kiadták fatáblanyomatban.
1. könyvbarát 2. a bibliofil kiadvány művészi kivitelű könyv. Néha nagy példányszámú könyvekből kisebb hányadot bibliofil kiadványként jelentetnek meg, többnyire számozva és a szerző aláírásával.
eredetileg a kb. 1815 és 1850 közötti német divatra és lakberendezésre vonatkozó megnevezés. Alkotásaira – elsősorban bútoraira – az egyszerű, tiszta formaadás, a felesleges díszítés hiánya, szerkezeti letisztultság jellemző. Ornamentikájára – használati tárgyak díszeire az elszórt virágminta alkalmazása jellemző. Külön biedermeier szobrászatról vagy festészetről nem beszélhetünk,legfeljebb a derűs, meghitt hangulat az közös vonásként jellemzi őket.
nem nemes anyagból, de néha művészi munkával készített ékszer
nagy méretű, díszes kivitelű, nemesfémből készült, többnyire fedeles és talpas pohár, amely régen ünnepi összejöveteleken körbejárt, s mindenki ivott belőle. Legkorábbi példánya 1547-ből származik.
kétszer égetett, máz nélküli porcelán. A klasszicizmus korában az antikizáló figurák és díszedények anyaga. Divatja a lágyporcelánból már 1756-tól készült sèvres-i szobrocskák révén terjedt el.
1, feketésbarna akvarellfesték, amelyet bükkfakoromból vagy aszfaltból állítanak elő 2. ilyen festékből készített grafikai lap elnevezése
dobozok, szekrények, ládikók belsejének díszítésére szolgáló festési eljárás. Főleg D-Németországban dívott a 16-17. században. Krétarétegre por alakjában bizmutalapozást készítettek, és azt simítóacéllal lecsiszolták. Erre festettek lakkfestékkel, amelyen átcsillog az alapozás lágy, szürke, fémes tónusa.
kínai porcelán, amelyet Fucsien tartományban készítették. Fémes anyagú kaolinja kiégetéskor tejfölös felületet adott.
a nevers-i fajansz és sèvres-i porcelán szép sötétkék színe
figyelemfelkeltő az alkalmazott grafikában, különösen a plakátművészetben
hullámos szélű, aranyozott képkeret, sarkaiban ás felezőpontjain plasztikus rokokó díszítéssel. François Blondel francia építészről nevezték el.
a volt Kaiser Friedrich Museum, Berlin, Németország: jelenleg a Staatliche Museen zu Berlin része. A múzeum a későantik világ tárgyi emlékeinek legjelentősebb gyűjteményeként tartható számon. Az eredetileg Rom-Bysanz-Russland címet viselő késő antik és bizánci gyűjtemény alapját az 1840-ben Pajaro velencei műkereskedőtől megvásárolt gyűjtemény alkotta. Adományokkal és tervszerű vásárlásokkal bővült, a második világháború előtt már Európa egyik legszámottevőbb ilyen gyűjteménye volt. A második világháború folyamán a múzeumot ért bombatámadások következtében az épület súlyosan megrongálódott, bár a gyűjtemény jelentős részét sikerült kimenekíteni, néhány pótolhatatlan darab elpusztult. A múzeumnak az épület egészére kiterjedő helyreállítási munkálatait az ötvenes évek elején kezdték meg, amelyet 2004-re sikerült befejezni. 1953-ban a helyreállítási munkálatokkal párhuzamosan az épen maradt épületszárnyakban a háború alatt kimenekített gyűjtemény egy részét újra kiállították. 2004-ben a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő múzeum későantik épületfaragványokat bemutató gyűjteményét numizmatikai gyűjteménnyel egészítették ki.. 2006 októberében a múzeum teljes épületét és gyűjteményét újra megnyitották a nagyközönség előtt.
a spanyol köznép mindennapi életéből merített életképek régi elnevése
festett, szövött, hímzett vászonkendő a kálvária jelenetének vagy a kínszenvedés eszközeinek ábrázolásával. A középkorban nagyböjtben a szentélyrekesztő falat koronázó feszület elé függesztették, hogy azt eltakarja.
a népi fazekasság orsó alakú mázas cserépkorsóinak elnevezése
finom csomózású, kék-vörös tónusú, mértani rajzú, nyolcszögletes medaillonokkal díszített szőnyegek. Nevezetesebb fajtái: tekke bokhara, yomud bokhara, khiva bokhara, besir szőnyeg
15-17. századi magyar asztaltípus, négyzet alakú lapja alatt mély fiókrésszel, alsó merevítő hevederekkel kapcsolt, ékelt kötésű lábakkal.
bélaházi fajansz, a holicsi hatás alatt dolgozó bélaházi (Pozsony vm.) kis fajanszműhely 18-19. századi termékeinek a neve. Fehér máz a holicsinál szürkésebb és fénytelenebb.
szelence apró csemegék, édességek, cukorkák tartására, a 18. század folyamán vélt általánossá
Finom felépítésű női íróasztalka, üvegezett polcos vagy fiókos zárt felsőrésszel, ez utóbbi kasírozott könyvsorok mögé van rejtve. A 18. század második felének kedvelt bútora volt.
használati és dísztárgyak készítésére vagy bevonására szánt, megfelelően előkészített bőranyagok feldolgozása és díszítése festő, domborító, aranyozó eljárással vagy intarziával stb.
bőrrel bevont tárgyak (tokok, ládikák stb.) díszítő eljárása főként a középkorban. A bőrt a felrajzolt minta szerint hátoldalán nedvesítés közben domborították, majd a minta alapját poncolták.
szegély, 1. a falikárpitokat határoló keret 2. a mintás szöveteket egyik oldalán végigfutó, erőteljesebb és gazdagabb rajzú sáv 3. általában szélek kiképzésére szolgáló mindenfajta futódíszes szegélyező minta.
a falak és bútorok kárpitozására használt, arannyal, ezüsttel és színesen festett, poncolt vagy préselt és domborított virágos mustrájú bőr. A magyar kastélyoknak a 17. században jellegzetes dísze. A bőr készítésének és alkalmazásának ez a módja valószínűleg mór eredetű.
bőrrel bevont könyvtábla; a régi művészi kötések gyakoribb fajtája. Díszítő módjai: bőrmetszés, bőrdomborítás, vaknyomás, aranyozás, színezés és bőrberakás vagy bőrrátét, szíjfűzés, áttört kivágás. Díszítik a táblák felületét, a gerincét, az éleket, a borítólap belső keretét. Készül félbőr- és egészbőr-kötés.
főleg a Balti-tenger partvidékén a harmadidőszakban élt fenyőfélék megkövesedett gyantája, néha növényi és rovarzárványokkal. Átlátszó-áttetsző, fehéressárga, gyantasárga, barnássárga színű, gyantafényű. Ősidőktől fogva kedvelt ékkő.
gombostűfej nagyságú arany vagy aranyozott ezüst gömböcskék sora, amelyek a filigrán díszű ötvöstárgyakon a fémhuzalt díszítik. A bőrtűs filigrán a magyar gótikus ötvösség kedvelt és sajátos díszítőmódja.
egy kőből vagy fából készülő plasztikai mű nyers formája a finom megmunkálás előtt. A bosse létrehozására irányuló művelet a bosszírozás.
kettős szék közös támlával, egymásnak háttal ülnek rajta. A Lajos Fülöp kori (ur. 1830-48) lakberendezés tette divatossá.
André-Charles Boulle (1642-1732), XIV. Lajos bútorművészetének díszítőmódja. Ő és követői a bronz-, sárgaréz-, elefántcsont-, teknőc-, borostyán-, gyöngyház-stb. berakást és aranyozott vereteket alkalmaztak reprezentatív célra készített bútoraikra.
kis zsöllye vagy szék, amely egy nagy karosszékkel összetolva fekhellyé alakítható. A francia rokokó bútorművészet találmánya.
két- vagy háromkarú páros gyerttyatartó, amelyet az asztaldísztől jobbra és balra, az asztal két végéra helyeztek
1, plasztikai művek első agyag-, viasz- vagy gipszvázlata 2. be nem fejezett, készre nem faragott szobrok
a flandriai Brabant-ban készült, a brüsszeli csipkéhez hasonló, de egyszerűbb rajzú, lazább szövésű vert csipke
17. századi patríciusház. Festmények és rajzok (Rembrandt, Jan Steen, Terborch, Ruysdael, Van Goyen, Brueghel, Van Dyck), bútorok, ezüstök, porcelánok és művészi üvegtárgyak gyűjteménye.
óraláncra, melltűre akasztott változatos alakú, művészi kivitelű, apró csüngő ékszer
valamilyen összműből rövid szemelvényeket tartalmazó könyv. A középkor óta gyakoriak a Bibliából, az egyházatyák írásaiból stb. rövid kivonatokat közlő, gazdag díszítésű papi breviáriumok.
Az 1753-ban Sir Sloane könyv- és műgyűjteményéből alapított múzeum első épülete a P. Puget építész tervei szerint készült Montague House volt. Tárainak és gyűjteményeinek rohamos növekedése (III. György egyiptomi régiségei 1801, Townley 1805, Lord Elgin 1816 stb. adományai és vásárlások) folytán új épületet igényelt. A Robert Smirke által 1823-27-ben klasszicista stílusban épített és 1857-ben megnyitott múzeumot már 1884-ben, továbbá 1907-ben és 1914-ben új szárnyakkal bővítették. Sokrétű és egymástól elütő gyűjteménysorozatot (antik, elsősorban egyiptomi, asszír, görög, római gyűjtemény; keramika; érem és pénz; középkori és reneszánsz kori tárgyak, neves művészek eredeti rajzai és metszetei, kéziratok, kódexek, könyvek stb.) foglal magában. Görög-római gyűjteményében vannak az athéni Parthenon szobrászati töredékei, a knidoszi Démétér, a phigaliai Apollón-templom töredékei, mozaikok, szoborképmások, az epheszoszi Artemisz templomának szobortöredékei. Világhírű asszír és egyiptomi szoborgyűjteménye is. Gazdag a görög és római váza-, üveg- és bronzgyűjteménye. Terrakotta-, érem-, gemma- és ékszergyűjteménye is nevezetes.
arany-, ezüst- vagy selyemszálakkal átszőtt, kissé kiemelkedő mintás selyemszövet, amelyen egész szélességében áthalad a mintát alkotó vetülékfonal. Van aranybrokát, ezüstbrokát, selyembrokát, bársonybrokát. A fémszál lehet vékony, gömbölyű huzal vagy textilszál közé tekercselt keskeny fémszalag. Kínában és Japánban keskeny aranyozott papírcsíkokat is használnak átszövésre.
félselyem brokát
a művészi tárgyak készítésére kiválóan alkalmas bronz megmunkálása. Egyik előállítási eljárása az öntés cizellálással; így készülnek a szobrok, domborműves kapuk, harangok, mozsarak, érmék, veretek stb.
Öntési eljárások: 1. a mintát először gipszből kiöntik, azt homokba nyomva negatív formát kapnak, amelyet bronzzal kiöntenek 2. a viaszelvesztéses bronzöntés. Az öntést manapság gyári körülmények között végzik. Ritkábban alkalmazott előállítási eljárás a kalapálás, amellyel edények formáit alakítják. Alkotásainak skálája a bronzkortól napjainkig, az egyszerű eszközöktől a legszebb műtárgyakig, kimeríthetetlen.
szövési mód, amellyel az alapszövetbe fémfonallal vagy más eltérő színű fonallal a mintát kissé kiemelkedően szövik be. A brokátszövetek készítésénél is alkalmazzák.
melltű, változatos alakú és díszítésű női ékszer, amelyet valamilyen textilanyag megerősítésére vagy összetűzésére is alkalmazzák.
a 17-18. században Brüsszelben készült csipke; a francia varrott csipke barokk mintáit és varrásnak finomságait megtévesztésig utánzó vert csipke. A motívumokat külön verték, vastagabb fonalú kontúrral látták el, és utólag kapcsolták össze úgynevezett pálcikákkal vagy applikálták hálós alapra. Az újabb brüsszeli csipkét géptüll alapra applikált, vert vagy varrott motívumok díszítik.
brüsszeli gobelin. Brüsszel a 16. század elején ragadta magához a falikárpit szövés terén a vezető szerepet, amikor ott szőtték a Vatikán számára Raffaello apostolsorozatának gobelinjeit. Hanyatlása a 17. században következett be; ekkor a francia manufaktúrák vették át a vezetést.
a Buckinghamshire közép-angliai vidéken készített vert csipke, amely 19. századi német észak-francia területen készült vert csipkék modorát imitálja
Kuny Domokos (1754-1821) Tatáról Budára származott keramikus műhelyének a holicsi és tatai fajanszokkal rokon fajansz-, illetve keménycserép készítményei.
az európai könyvkötőművészetben új stílust jelentő Korvin-kötések készítési helye. Mátyás halála után a műhely a mohácsi vészig dolgozott.
Hunyadi Mátyás budavári palotájában 1485 körül itáliai mesterek által alapított majolikagyártó műhely termékeinek gyűjtőneve. A faenzai majolika készítményekhez hasonló ábrás padlóburkolatokon kívül díszedényeket is állítottak elő a budai műhelyben, amely lassan a magyar fazekasok kezébe jutott. Az alakos és zsánerjelenetekkel változatosan mintázott díszes kályhacsempéken, a keramika történetében először jelenik meg az ólommáz mellett az ónmáz. E vegyes mázzal készített kályhák a budai és esztergomi érseki palotát díszítették, sőt miután Mátyás elfoglalta Bécset, az ilyen művek és technikai fogások ott is elterjedtek.
A magyar főváros 1887-ben határozott saját múzeumának létesítéséről Aquincumban. Azóta is ott találhatók Budapest római kori elődjének emlékei. Ám a Budapesti Történeti Múzeum más épületekben is működik: a budai királyi várpalotában, ahol a középkori várpalota feltárt maradványai és a várostörténeti kiállítások, a Kiscelli Múzeumban, ahol viszont az elmúlt háromszáz év várostörténetének emlékei mellett a képzőművészeti gyűjtemények is megtalálhatók. A Budavári Palota „E” épületében található Vármúzeum gazdag bronzkori, vaskori, római, valamint népvándorlás kori és újkori anyaga mellett jelentős középkori gyűjteménnyel rendelkezik, amelynek gerincét a királyi palota feltárása során előkerült és a Mátyás-templom átépítéséből származó építészeti faragványok és az 1974-es budai ásatásokon előkerült gótikus szobrok alkotják. Egyedülállóan gazdag a késő gótikus és reneszánsz kályhacsempe-gyűjteménye. Nevezetesek a fazekasság emlékei, továbbá az üvegtárgyak, bronz- és egyéb eszközök.
a Madrid melletti Buen Retiro spanyol királyi rezidenciában 1761-től működő porcelánműhely készítményeinek elnevezése
edényszekrény; az étkészletek és az asztalneműk elhelyezésére, tálalásra alkalmas, többszintes felépítésű bútor, amelyet a 16. század óta használnak. A hasonló nevű polcos állványból fejlődött, amelyre az étkezőhelyiségben a tálakat helyezték, hogy az étkeket s italokat a vendégek szemeláttára megkóstolják.
gömbölyű aljú borospohár; nem állítható le, amíg ki nem ürítették, mert felborul, és a tartalma kiömlik.
velencei és francia varrott csipkemintákat utánzó csipke; a 18-19. században vált híressé. A Velence melletti Buranónak ma is van csipkekészítő műhelye és iskolája.
hengerredőnyös fedéllel záródó fiókos íróasztal, a 18. századi francia ébenisták találmánya
eszköz a tubákoláshoz szükséges finom dohánypor előállítására. Az egyik oldala reszelő, a másik elefántcsontból, teknőcből vagy más anyagból készült, többnyire finom faragásokkal. A 18. és 19. században volt divatban.
a katolikus istentiszteletben a mise-felszereléshez tartozó, négyzet alakú, kemény lapra erősített táska, amelybe az összehajtogatott korporálét teszik. Anyaga azonos a miseruháéval és akehelyborítóékkal.
az emberi test felső részét, a fejét és a nyakát ábrázoló szobormű, amelyen a váll, a mellkas, és a kar sok esetben hiányzik. A klasszikus ókor és az itáliai reneszánsz kedvelt műfaja volt.
Más berendezési tárgyakkal (pl. függönyök, szőnyegek, szobanövények) szemben a bútor mindig konkrét célt szolgál, mégpedig elsősorban emberek, állatok és tárgyak tág értelemben vett elhelyezését: ez emberek esetén fekvést, ülést, tárgyak esetén tárolást jelent. A különböző bútortípusok besorolása nem egyértelmű, különféle kritériumok alapján más-más eredményt adhat.
A bútorok jellemzően olyan elemei a berendezésnek, amelyek önmagukban stabilan állnak a térben, ellentétben például az olyan lakástextilekkel, mint a szőnyegek vagy a függönyök.
Asztalon vagy saját állványszerkezeten álló, de gyakran alsó rész nélküli, sokfiókos díszszekrényke, középen nyíló ajtókkal vagy lehajtható lappal, illetve kis fiókokkal. A spanyolok hozták divatba a 15. században. A legértékesebb faanyagból, faragott díszítéssel, márvány-, elefántcsont-, teknőc-, gyöngyház- és faberakással, továbbá ötvösművű ékítményekkel és veretekkel sajátos bútorékszert varázsoltak belőle. Éremgyűjteményeket, ékszereket és más drágaságokat tartottak benne.
1. 18. századi női kalaptípus; 2. karosszék kis mélyedésű támlával
díszcserép, cserépburkoló papír vagy anyag
ötvöstechnikában a fémfelület végső megmunkálása, a nem kívánt érdességek, egyenetlenségek eltüntetése, finom díszítések fémbe vésése, karcolása, csiszolása
a Bologna közelében fekvő Caffagiolo városkában készült majolikaedények gyűjtőneve; a műhely a 16. században virágzott. Színei sötétkék alapon a sárga, a zöld, a fehér és a vörös.
Spanyol kabinetszekrény. Legismertebb a fekete fából készült, vörös posztó vagy bársony alátétes, áttört művű aranyozott vasveretekkel díszített típus. Gótikus, reneszánsz és mór elemek keverednek benne.
1. egy szín különböző árnyalataival való festés pl. grisaille; a 18. században volt divatos; a kerámia- és zománcfestészetben ma is gyakori 2. két különböző színű rétegből álló drágakő, amelynek felső rétegét domborművűen vésik
franciaországi Cambrai-ban gyártott finom lenanyag
kámea; domborműves ábrázolással díszített gemma
Különöző színű üvegekből álló, többrétegű üveglemez, amely aztán metszést vagy maratást követően többszínű, domború ábrát rajzol ki. A különböző színű üvegből készült tárgyakat ónoxidos fehér üvegmasszába merítették, majd az ónoxidos réteget adott formák szerint több rétegben csiszolással eltávolították. Így született meg a sötétebb háttérből kiemelkedő világos tündöklően világos dombormű. Az ókori technikát Emile Gallé fedezte fel újra, s a 20. század elején igen népszerű volt az Art Nouveau és az Art Deco üvegműveseinél.
talapzatos, oszlopos törzsű, tálban, csészében vagy karokban végződő, rendszerint nagy méretű, díszesen kiképzett állvány gyertya vagy egyéb világítóanyag számára. Fából, fémből vagy márványból készítik.
18. századi velencei díszes sarokszekrény
a cápa bőrére emlékeztető, érdes tapintású, poncolt felületű, ötvösművű pohár, pereme mellett sima, aranyozott csíkkal. A 17. századi magyar ötvösség jellegzetes terméke.
A Nápoly mellett kb. 1736-tól 1806/7-ig működő üzem nagyrészt lágyporcelán anyagú termékeinek gyűjtőneve. Jellegzetesek a színesen festett és aranyozott domborműves díszű készletek és díszedények.
kulccsal záródó, pántolt veretekkel és bőrbevonással díszített faládika, értékes középkori kéziratok tokja
a 16. században elterjedt, magas támlájú karosszék
több itáliai váltópénzérme neve, értéke az idők folyamán változó volt. Előszür Anjou Károly nápolyi és szicíliai király (1265-88) verette.
rokokó fali ingaóra, amelynek aranyozott bronzból vagy aranyozott fából készült kartus alakú tokja van.
iratok elhelyezésére szolgáló rekeszekkel, fiókokkal felszerelt szekrény; lehet az íróasztallal összeépített, vagy alkothatja annak különálló felső részét
faenzai majolikaműhely, ahol az ornamentális rajzokon kívül alakos, jelenetekkel díszített edényeket is kiváló művészi készséggel állítottak elő a 15. században.
háttámlával ellátott cassone, amely egyúttal ülőbútor is
többnyire diófából készült, díszes olasz kelengyeláda. A reneszánsz idején festményekkel, faragványokkal és intarziával díszítették. A bársonnyal bevont velencei cassonét áttört fémlemezek ékesítik.
a 16. század közepén virágzó olasz majolikaműhely Urbino közelében. Edényein kék alapú, ornamentális vagy figurális dekorációt alkalmaz mangánbarna kontúrozással.
az itáliai Castelliben létesült manufaktúra termékeinek gyűjtőneve. A szürkés-fehér, fénytelen mázú, tájképes vagy vadászjelenetekkel díszített edények a holicsi fajansz egy csoportjára volt hatással.
miseruha
kétszemélyes, bizalmas beszélgetésekre alkalmas, kárpitozott kanapé
a velencei settecento művészetét összefoglaló gyűjtemény a Rezzonico-palotában (építését megkezdte B. Longhena 1667-ben, befejezte Massari a 18. században). Pompásan berendezett termeit Guarana, Crosato és Tiepolo freskói díszítik. Gyűjteményében Tieplo, Longhi, Canaletto, Guardi, Zuccarelli festményeit és Brustolon bronzait stb. őrzik.
Épülete a velencei gótika egyik legszebb alkotása. Az 1450 körül épült és eredetileg egész homlokzatán bearanyozott palotát 1916-ban restauráltatta Giorgio Franchetti, és az olasz államnak adományozta magángyűjteményével együtt. A gyűjtemény azóta jelentősen megnövekedett. A múzeum anyaga igen változatos: festmények, szobrok, szőnyegek, falikárpitok, bútorok és érmék stb. alkotják. Nevezetes darabjai Giambono, Mantegna, Giovanni Bellini, Tiziano, Botticelli, Van Dyck, Tiepolo, Filippino Lippi alkotásai. A szobrok közül említést érdemel Briosco, Tullio Lombardo és Vittoria több műve. Az éremgyűjteményben Pisanello, Matteo de’Pasti, Valerio Belli, Sperandio munkái találhatók.
valamely mesterség vagy foglalkozás gyakran művészi kivitelű jelvénye, amelyet a műhely, üzlet megjelölésére a ház utcai homlokzatán helyeztek el.
a céh tulajdonában lévő, az ünnepi lakomákon használt ötvösművű tálak, kupák, serlegek stb., amelyeket a céh ünnepi lakomáin használt
a céh okmányait, pecsétjét, pénzét, edényeit tartalmazó, többnyire fortélyos zárral ellátott láda. A 18. században még művészi kiképzésű, később egyszerűsödik.
ébenfa- és csontlapocskából álló berakott geometrikus bútordíszítmény. A technika keleti származású, Spanyolországból jutott Velencén át Lombardiába, ahol 15-16. században népszerű volt.
certosa mozaikkal díszített itáliai reneszánsz díszbútorok, többnyire ládák és szekrények
a 19. században a grafitceruza megjavítása után elterjedt grafikai műfaj. A grafitceruzát először 1564-ben említi az irodalom. A francia Conté 1795-ben tökéletesítette, agyagnak mint keményítő- és kötőanyagnak hozzáadásával.
fekvőhellyé meghosszabbított, kárpitozott ülőbútor. Karfája, illetve fejtámlája csak egyik végén van, szemben a kanapéval, amely mindkét oldalon és hátán is kárpitozott támlájú
a Párizstól északra fekvő Chantillyban készült fekete selyem vert csipke. Az egyes mintákat vastagabb fonal keretezi; hatszögű szemekből álló hálós alapon természethű virágok díszítik.
a Chantilly-ban működő, lágy porcelánt gyártó 18. századi manufaktúra készítményeinek a gyűjtőneve. Művészi szépségűek, de törékenységük miatt alig voltak használhatóak.
díszes ötvösművű lánc. A derékra akasztva órát, varrókészséget – XV. Lajos korában szimmetrikusan a jobb és bal oldalon egy-egy órát – viseltek rajta, férfiak és nők egyaránt. Később a kisebb méretű, zsebben hordott óráról lógott le; erre akasztották a breloque-ot.
az ékszerművességben a drágakő karmos foglalata vagy maga a karmosan foglalt csepp alakú drágakő
mestermű, valakinek a fő műve
Chelsea-ben (London külvárosa) angol lágyporcelánt (ún. csontporcelánt) gyártó 18. századi manufaktúra készítményeinek a gyűjtőneve. Különlegességei a figurális alakú illatszeres flakonok. A díszítmények alapszíne gyakran fénylő lilásrózsaszín, az ún. chelsea-piros.
1, fény-árnyék hatás; a festészetben és a grafikában a fény és árnyék lágy átmeneteivel vagy éppen éles ellentéteivel művészi hatást előidéző eljárás, amely kiemeli a kép belső dramatikáját 2. két vagy több lemezről nyomtatott színes fametszet
varróasztalka
keskeny, magas, hat-nyolc fiókkal tagolt, félpillér idomú fiókosszekrény. A 18. század közepén kezdték használni, fehérneműt tartottak benne.
1, a 17. századtól kezdődőleg Európába importált kínai műtárgyak és különlegességek gyűjtőneve. Hatásuk igen nagy volt az európai díszítőművészetre, főleg a lakkművességre. 2. a barokk és rokokó művészet kínai elemekből formált díszítő stílusa, amely főleg a 18. században vált divatossá.3. kínaias, a kínai művészetet, szokásokat utánzó európai divat
Thomas Chippendale (1718-79) londoni díszbútorasztalos által készített bútorok gyűjtőneve. Egybeolvasztja az angol és a francia barokk, illetve rokokó stíluselemeit a gótikus és kínai motívumokkal. Előszeretettel alkalmazza a mahagónifát. Főleg ülőbútorokban alkotott jelentőset.
arannyal való díszírás
pajzs alakú jelvény. A középkori fegyverhasználaton alapuló olyan állandó szimbólum, amelyet magánszemélyek vagy testületek megkülönböztető jelül használnak. A valódi, viselt címer a 12. századtól volt használatos. A festett címer az előbbi mása nemességadományozó okleveleken, pecséteken, érmeken stb. – Alkotórészei: a címerpajzs a címeralakkal, a címersisak a sisakdísszel és a takaróval, valamint a külső heraldikai címerdíszek. Közülük a legfontosabb a címerpajzs, mert ez a tulajdonképpeni címer, amely magában is állhat. – A család egyes ágait vagy a törvénytelen leszármazást valamely címeralkatrész elhagyásával, megváltoztatásával vagy egy újnak a beiktatásával jelezték, ez a címertörés. A címeralakokat és címerképeket jelentéssel ruházták fel. Értelmezésükkel a címerszimbolika foglalkozik, a címer heraldikai alapelvek és szabályok szerint való ismertetését címerleírásnak nevezzük. A címerek történetével a címertan vagy heraldika, művészi kivitelezésével pedig a címerművészet foglalkozik
a címerpajzson a mesteralakok mellett a természetből, a köznapi életből vagy a képzelet világából vett, és a mindenkori heraldikai stílusnak megfelelően alakított kép.
a címer legfontosabb része. A címerhasználat kezdeti idejében formáját – felső szélén kikerekedett elnyúló háromszög – a lovagok 12. századi hadi pajzsáról, az ún. normannpajzsról mintázták.
a címer egyik alkotórésze, amelyet a címerpajzs fölött helyezkedik el.
a címerek ábrázolásaival, azok leírásának szabályaival stb. foglakozó tudomány. A művészettörténet egyik attribúciós segédeszköze.
a címerpajzs két oldalán álló vagy lebegő és a pajzsot tartó alakok: vademberek, angyalok, állatok.
ónedények
a miseinget, a reverendát összetartó öv, amely zsinórból vagy széles, rojtos végű szalagból, viselője rangjának megfelelő színben készül.
1, fotokémiai eljárás a nyomdai klisé előállítására; a reprodukálandó képet fényérzékeny réteggel bevont cinklemezre viszik át, amelyet aztán savval amratnak, hogy megfelelő nyomófelületet kapjanak. 2. nyomtatás cink- (horgany-) lemezről.
a 16. század neve az olasz művészetben, az érett reneszánsz és a manierizmus százada
ötvöstechnikában a fémfelület végső megmunkálása, a nem kívánt érdességek, egyenetlenségek eltüntetése, finom díszítések fémbe vésése, karcolása, csiszolása
a pluviale hátán lévő pajzs alakú szövetdarab, a hajdani csuklya származéka. Legnagyobb méretű a 15. században volt, ekkor hímzett, képes ábrázolásokkal díszítették.
rekeszzománc
a 18. század második felében dívó copf stílusra legjellemzőbb, leveles vagy szalagfonatos díszítőelem
a 18. század második felében (kb. 1760-90), a rokokó és a klasszicizmus közt uralkodó művészeti stílus, a késő barokk klasszicizáló változata Ausztriában, Magyarországon és a környező vidéken, amely a hajfonatszerűen lecsüngő virágfüzérről kapta. A francia művészet Louise-seize stílusának változata.
előkelő hölgyek arcképével díszített olasz reneszánsz majolika csészék, amelyeket nászajándékul készítették.
a festményeken a festék lassú száradása következtében keletkező hajszálfinom repedések hálózata.
A Csehországban 1789 óta türingiai hatásra létrejött nagyszámú kerámiai üzemben készülő porcelánedények gyűjtőneve. Kezdetben a sèvres-i és bécsi minták kiváló utánzatait állították elő, később áttértek a kommerciális gyártásra.
Stilleben (ném.) nature morte (fr.); natura morte (ol.) mint festészeti műfaj virágok, gyümölcsök, ételféleségek, szövetek, használati eszközök, hangszerek stb. festői csoportosítása. Legismertebbek a virágcsendéletek. A műfaj virágzása a 17. századi holland mesterek működésével kezdődött és érte el tetőpontját.
voluta, a barokk kedvelt díszítőmotívuma
a mennyezetről függő díszes kiképzésű bronz, üveg vagy fa tartómű, amelyen régebben világítótestekként gyertyákat helyeztek el. A templomi csillár gyakran korona vagy abroncs alakúak, egy vagy több sorban elhelyezett gyertyatartó karokkal. A nagyobb termek csillárai üvegprizmákkal ellátott sokágú tartók.
len-, selyem- vagy fémfonálból készített könnyed, áttört textília. A reneszánsz korban Velencében jött létre. Művészi csipke a varrott csipke és a vert csipke. Az előbbi olasz és francia földön, az utóbbi Flandriában érte el legmagasabb művészi fejlődését. Kb. 1848 óta géppel is készítik. Nálunk már a 16. század második felében ismerték a mesterséget.
macramé
olyan szőnyeg, amelynek mintáit nem szövéssel készítik, hanem a láncfonalakra bizonyos rendszer szerint rövid színes vetülékvonalakat hurkolnak. Az így keletkező csomókat soronként átvetett fonallal rögzítik. A keleti szőnyegek csomózásának két fajtája ismeretes: a szenné-csomózás és a jordesz-csomózás.
használati tárgyak és ékítmények készítése állatcsontokból. Művészeti jelentőssége az elefántcsontfaragásnak van.
foszforsavas mésztartalmú angol lágyporcelán. A francia pâte tendre-nál művészi és gyakorlati szempontból is jelentéktelenebb. Először a 18. században Worcesterben állították elő.
kalciumfoszfát tartalmú, csontszínű, át nem látszó üveg. A kalciumfoszfátot korábban csonthamu formájában keverték az üveganyaghoz; innen ered elnevezése.
Nyugat-Európában az első világháború idején elterjedt formabontó irodalmi és művészeti áramlat, amelyet a szándékos értelmetlenség, a véletlen és az esetleges keresése jellemez. A mozgalom 1915 és 1922 között, Svájcban (Tzara vezetésével), New Yorkban (Duchamp, Picabia vezetésével), Párizsban (Breton, Aragon, Éluard részvételével) és Németországban (Huelsenbeck, Ernst, Arp és Schwitters vezetésével) működtek csoportjai, melyeknek közös ideológiája a háború okozta kiábrándultságot tükröző nihilista anarchizmus volt. Ennek jegyében művészi tevékenységük fő célja a botrányokozás lett: értelem nélküli szavakból, hulladékokból eszkábálták össze műveiket és közönségüket rendre inzultálták, a művészeti konvenciók vakmerő tagadásával azonban nagy hatást gyakoroltak a többi avantgárd mozgalomra.
a fénykép őse, készítését M. Daugerre találta fel 1839-ben. Simára csiszolt ezüstlemezt jódgőzzel tett fényérzékennyé, és erre „fényképezett”.
eredetileg bő ujjú kabát , dalmáciai előkelő viselet, innen ered az elnevezése. A 4. századtól katolikus liturgikus öltözék a papi segédlet részére. A miseruhával azonos anyagból készül, bő ujjú, két oldalt nyitott, térdig érő, hátul bojtokkal
vidám színezésű, egyszerű mintájú török félfajanszok gyűjtőneve, amelyeknek a szíriai Damaszkusz csak kereskedelmi piacuk volt. Az ún. rhodoszi fajanszokkal való rokonságuk alapján feltehetően a kisázsiai Niceában, és Kütahiában készültek a 16-17. századtól.
kairói szőnyeg; a török manufaktúraszőnyegek egyik fajtája; selyemfényű gyapjúból vagy selyemből csomózott, aprólékos geometrikus, ún. kaleidoszkóp rajzú, 16-17. századi szőnyegek, amelyek készítési helye eredetileg valószínűleg Kairó, később Konstantinápoly volt. Régebben tévesen Damaszkuszból származtatták.
selyemből, pamut- vagy lenanyagból készült, legfeljebb kétféle színű szövet. Mintáját a különféle kötési módok alkotják, mégpedig úgy, hogy az egyik oldal mintája a másik alapja, és viszont. Így felületén a beszövött ábrának, díszítménynek az anyagra világítás szerint fényes vagy tompa, pozitív vagy negatív képe tükröződik. Európában a zolaszok gyártották először a 14. században.
ollós lábú, bőr vagy bársony ülőlapú és támlájú olasz reneszánsz karosszék
hat- vagy többszögű rekeszekből álló ornamentika
Dárius-arany, perzsa aranypénz. I. Dareiosz (ur. Kr. e. 522-486) kezdte veretni. Előlapján a király képe van, íjjal a kezében, féltérden, hátlapján pedig díszítőelemek.
Művészeti emlékek keletkezési idejének meghatározása.
A Daum fivérek a Gallé által alapított Nancy-i Iskolához tartoztak, a századforduló idején müködött gyáruk, ugyancsak Nancyban. A Verrerie de Nancy nevű üveggyár 1878 óta állt a Daum-család vezetése alatt, majd Jean Daum tulajdonába került. 1879-től a nagyobbik fiú, Auguste vezette az üzemet, öccse, Antonin 1887-ben csatlakozott a családi vállalkozáshoz. Kezdetben csak használati üvegeket gyártottak, majd Emile Gallé és Ernest Baptiste Léveillé alkotásainak hatására kezdték meg a művészi üvegek gyártását 1890-ben. 1891-től működő díszítőműhelyükben 50 munkást foglalkoztattak. A műhely vezetője Eugéne Dammann volt. A fő csiszolómesterek Victor Marchard és Sévere Winckler voltak. A gyár dolgozóinak száma 300 körül mozgott. 1894 és 1897 között a Daum-gyárban dolgozott Jacques Grüber, aki később Franciaország leghíresebb ólomüvegablak-tervezője lett. Ebben az időben főleg Wagner-operákból vett jelenetekkel díszített vázákat készített. Dufour, a gyár egyik dekorátora tájképekkel, Fragonard vagy Boucher stílusában festett jelenetekkel díszítette tárgyait. Harminc évig dolgozott az üzemben Henri Bergé mint fődekorátor.
1893 óta rendszeresen szerepeltek a gyár termékei különböző kiállításokon. Az 1900-as párizsi világkiállításon elnyerték a Nagydíjat.
Mennyiségileg és minőségileg is figyelemre méltó lámpagyártásuk, emellett azonban fém-, kovácsoltvas és faragott fa foglalattal ellátott vázáik és díszüvegeik is nagy sikert arattak. Ezen kívül készítettek üvegplasztikákat, plasztikus díszítésű használati és dísztárgyakat (névjegytartókat, hamutartókat).
1914-1919 között leállt a művészi üveg gyártása, csak a háború után indult újra. A második világháború ideje alatt szintén állt a termelés egészen 1946-ig. A gyár előszeretettel készítette az alábbi üvegtípusokat: cameo (réteges) üveg, formába fúvott, rétegek között díszített üveg, jade üveg, berluze váza.
A vállalkozást 1965 óta az alapító, Auguste Daum unokája, Jacques Daum vezeti.
18-19. századi kézifestésű pergamen könyvkötések. Stílusuk átveszi a helyi népi színezés elevenségét, kézi aranyozásuk erősen tömött.
Bőségszaruminta. A roueni fajanszok népszerűsítették.
rokokó díszítmény, a rács és lombdíszek keveréke
1, a díszítés, a díszítmény egésze, szemben az ornamenssel, amely a dekoráció valamely elemét, motívumát jelenti 2, dekorálás, tetszetős minták alkalmazása
a németalföldi Delft manufaktúráiban a 17-18. században készült ónmázas fajanszok gyűjtőneve. Fejlődése három szakaszra bontható: 1, fehér alapon kék színnel, alakokkal és jelenetekkel díszített darabok, kb. 1710-ig 2, kínai és japán hatás alatt alkalmazott színes festésű keleti motívumok kb. 1740-ig 3, a kereslethez igazodó tömegtermelés kora, amelyben a legkülönfélébb mintákat alkalmazzák.
rézmetszeteken a rajzoló neve előtt áll, és nem vonatkozik mindig az alkotóra vagy a tervezőre
1, ókori római ezüstpénz, Kr. e. 269-ben verték először 2, a középkorban általánosan használt pénznem, amelynek értéke országonként és koronként változó volt 3, változó értékű magyar ezüstpénz. Mária Terézia uralkodásáig volt forgalomban, uralma alatt már rézből verték.
a textilirodalomban a vert csipke francia neve, általánosságban mindenféle csipke
a 18. század második felében készült vert csipke hálós alapon rozettás díszítéssel
az 1909-tól működő müncheni Neue Künstlervereinigungból (Új Művészek Egyesületeből) 1911-ben Vaszilij Kandinszkij vezetésével kivált művészcsoport, amelynek tagjait elsősorban a kubizmus és fauvizmus problémái foglalkoztatták. A csoportosulás tagjai az absztrakt művészet első képviselői voltak, munkásságuk a német expresszionizmus előkészítőjének is tekinthető. Elnevezésüket Vaszilij Kandimszkij „A kék lovas” című festményéről kapták A nemzetközi törekvéseket összefogó Der Blaue Reiter működésének az első világháború kitörése vetett véget.
1923-ban alapították. Déri Frigyes 7000 darabból álló nagyértékű, 1920-ban a magyar államnak ajándékozott műgyűjteményét és a régi városi múzeum anyagát öleli fel. Épülete Györgyi Dénes és Münich Aladár tervei szerint 1926-27-ben épült. A Medgyessy Ferenc szobraival díszített új palotát 1930-ban nyitották meg. Emeleti része Debrecen város történetére vonatkozó gyűjteményt foglalja magában. A második emeleten van nagyértékű múzeális gyűjteménye, a tulajdonképpeni Déri-gyűjtemény, amelynek képzőművészeti részét a Szépművészeti múzeumnak egy válogatott állami letéte egészíti ki. Itt őrzik külön teremben Munkácsy Ecce Homóját, továbbá Szinyei-Merse Pál, Madarász Viktor, Mészöly Géza, Székely Bertalan néhány híres képét. Modern magyar szoborgyűjteménye is értékes. Ugyanitt van a régi városi képtár anyaga és a Csokonai-ereklyetár is.
a 16-18. században a perugai Derutában működő olasz majolikaműhely. Itt készítettek először olasz földön lüszteres mázat.
1. rajz, rajzolás francia elnevezése 2. a csipke pergamentlapra rajzolt mintája, sablonja, amelynek nyomán varrják vagy verik
nemesfémből készített, drágakövekkel kirakott homlokdísz
1. üvegre festett átlátszó kép 2. áttetsző nyomat (diafánpapír), amelynek ablakra tapasztásával az üvegfestmény hatását igyekszik elérni
Diane de Poitiers, II. Henrik francia uralkodó (ur. 1547-59) kegyencnője részére készült reneszánsz kori, Grolier-stílusú, kézi aranyozású maroquin bőrkötések
az első német expresszionista, a fauves célkitűzéseivel rokon művészeti csoport Drezdában 1905-től 1913-ig. A „Híd” nevet azért választották, mert kapcsolatot kívántak teremteni a modern francia és német művészeti törekvések között. Alapítói: Ernst Ludwig Kirchner, Fritz Bleyl, Erich Heckel, Karl Scmiedt-Rottluff, a későbbiekben számos jelentős művés csatlakozott hozzájuk (pl. Kies van Dongen, Emil Nolde vagy Otto Mueller).
valamely művészet vagy tudomány felszínes, felületes valamely művészet vagy tudomány felszínes, felületes művelése hozzáértés nélkül
a világi és egyházi rendeltetésű bronz- és rézedények, valamint az ezeket előállító művesség francia neve, az egész Európa számára dolgozó belgiumi Dinant városról. E művesség fénykora a 13-15. század volt.
kétszárnyú oltárkép, továbbá többnyire összecsukható kettős elefántcsont táblácska bibliai ábrázolásokkal. A két szárnyon lévő ábrázolás egymással rendszerint tartalmi kapcsolatban van.
dívány, pamlag
a régi magyar szóhasználatban a perzsiai szőnyeg neve
pointillizmus, az impresszionizmusból kifejlődött francia festészeti technika. A pointillizmus vagy divizionizmus a tudományos alapokra helyezi azt, amit az impresszionisták ösztönös, tapasztalati eljárását, s a palettán történő színkeverést ún. optikai keveréssel helyettesíti: a festők a képet apró, pontszerű ecsetvonásokból építik fel, és a kép szemlélőjének recehártyáján jön létre a színkeverés.
a mente alatt viselt keleti szabású, feszes magyar kabát; derékba szabott, csípőig érő ruhadarab, zsinór- és sujtásszegéssel és díszítéssel. A 18. századtól egész Európában elterjedt.
trébelés; domború tárgyak előállítása fémlemezből, hideg úton, fémkalapáccsal. Az arany-, ezüst-, réz- vagy bronzlemezt a negatívan megformált alapra (keményfa, ólom, téglaliszttel kevert szurok) helyezik, és hátsó oldalát különleges kalapácsokkal addig verik, amíg a lemezen kidomborodik a pozitív ábrázolás. A technika ősrégi, a középkor végén előszeretettel alkalmazták. A legkiválóbb trébelt ötvösművek a 17. században készültek. A 19. század folyamán sok monumentális szobor készült rézlapok trébelése útján. A trébeléssel készült fémtárgyat nálunk vert műnek nevezik.
A dombormű (relief) olyan szobrászati vagy iparművészeti mű, mely plasztikával emelkedik ki különböző mértékben egy alap síkról a térbe. Anyaga lehet, kő, fém, fa, elefántcsont, agyag, műanyag. Ha az adott lapba belevésik az üzenetet, vagy ábrát, akkor mélydomborműről beszélünk.
a műtárgy ajándékozója, adományozója; a művészettörténetben főleg a középkori templomoknak oltárképét ajándékozó személy. Az adományozott képen a donator címere vagy arcképe is látható.
felirat kegyhelyeknek ajándékozott tárgyakon az ajándékozó nevével
a fametszetről a prés nélkül készített levonat; a papírlapot a festékezett dúcra helyezik, és a papír hátát hüvelykujjal vagy simítófával végigdörzsölik.
épülete Gottfried Semper német építész műve (1847-79), amely a Daniel Pöppelmann (1662-1736) által épített világhírű Zwinger ésszakkeleti lezárása, a két oldalszárnyat köti össze. A képtár jellegét a szász uralkodók 18. századi nagy vásárlásai határozzák meg. Legjelentősebb a 17. századi flamand és holland művek nagy száma: Rubens Részeg Herkules szatírral és nimfával, Vadászatról hazatérő Diána, Páris ítélete stb., Rembrandt: Saskia, Önarckép Saskiával, Sámson menyegzőjén feladja a rejtvényt stb. Franz Hals, Vermeer számos műve, a korai németalföldi mesterek közül Jan van Eyck triptychonja találhatóak itt. A németeket id. Lucas Cranach, Dürer és ifj. Holbein képviselik. A cinquecento nagy festői közül kiemelkedik Raffello vílághírű Sixtus-Madonnája, Giorgione Szendergő Vénusza, Tizianótól az Adógaras, a seicentót Tintoretto és Veronese több műve és Correggio négy oltárképe. A quattrocentót Mantegna, Botticelli, Antonello da Messina képviselik, a settecentót Tiepolo, Canaletto, Guardi. A spanyolok közül El Greco, Ribera, Zurbarán, Velázquez, a franciák közül Lorrain, Poussin, Watteau és Liotard művei érdemelnek említést. A francia impresszionisták képeiből is szép gyűjteményre tett szert.
1. Grünes Gewölbe: Erős Ágost a királyi palota nyugati szárnyán megtekintésre alkalmasan helyezte el a kincstárat, amely az egyik zöldre festett helyiségről kapta a nevét. Eredetileg a szász választófejedelmek, majd királyok családi tulajdonában volt. Az érett reneszánsztól a rokokóig sok művészi és különleges, inkább kuriózumszámba menő tárgyból tevődik össze. Nevezetesek a Knckel-féle rubinüvegek és változatos anyagú és kidolgozású szelencék. Az ékszerek között ötvösművű násfák és nagy anyagi értékű drágaköves garnitúrák alkotják fő értékeiket.
2. Kupferstichkabinett: (grafikai gyűjtemény). A metszetgyűjtemény a hajdani szász választófejedelmek, illetve királyok „Kunstkammer”-jéből nőtt ki. a közel 400 000 lapot tartalmazó gyűjtemény francia, angol és németalföldi anyagban, azok eredeti hazáján kívül a leggazdagabb.
3. Münzkabinett: (éremgyűjtemény). Keletkezése György szász herceg (1500-39) korára nyúlik vissza. A kiállítás a 14. századtól a 19. század közepéig mutatja be a szászországi érmeket és pénzeket.
4. Skulpturensammlung: (szoborgyűjtemény). A szász választófejedelmek műgyűjteményén alapul. A törzsanyag Erős Ágost vásárlásaiból származik.
5. Porzellansammlung: (porcelángyűjtemény). Az anyag kevés későbbi szerzeményt leszámítva, Erős Ágostnak a 18. század elején gyűjtött keleti és meisseni porcelánjaiból áll. A kiállított darabok között látható kínai és japán műtárgyak felölelik a kínai agyagművességeet a Vej-dinasztia (368-594) korától a 18. század első feléig. A meisseniekből is számos kiváló mű van: Böttger , Hörolt, Kaendler, Kirchner alkotásai; készletek, figurák, díszvázák.
6. Historisches Museum: (Történeti Múzeum): a 16. század elején, a lovagi tornák utolsó korszakában keletkezett. Leggazdagabb és legértékesebb része ma is a fegyvertár, azonkívül a díszruhák, vadászfelszerelések és készletek.
hidegtűeljárás
a sèvres-i porcelánok sajátos rózsaszíne. Nevét Mme Dubarryról kapta, de már előbb Mme Pompadour idején is használták.
1. fa- vagy fémlap, valamely képes ábrázolás vagy szöveg pozitív vagy negatív faragott vagy vésett ábrájával, amellyel a kép végleges alakját nyomják (magasnyomás) vagy préselik (mélynyomás) 2. puszpáng – vagy körtefalap, amelybe a fametszet rajzát vésik
olyan chaiselongue, amelynek a két keskeny végén ívelt támlája van, mégpedig a fejnél magasabb, a lábnál alacsonyabb. A duchesse brisée két karosszékből és egy támla nélküli székből van összeépítve.
abklatsch, nyomdászati eljárás, amellyel fametszetről, kliséről úgy készítenek másodpéldányt, hogy megolvadt ólomba nyomják
a 13. századi olasz művészet megjelölése
a 16. század első harmadában a Duna ausztriai és bajorországi szakasza mentén, főleg Regensburg és Passau körül virágzó festészeti irányzat, amelyet a tájképi hátterek gazdag részletezése, illetve a táj és az alakok arányos egyensúlya jellemez. Főbb képviselői: A. Altdorfer, W. Huber
az angliai Newcastle közelében fekvő Durham városában a 12. és 13. században készült vaknyomásos, bélyegzőnyomatékkal gazdagon díszített bőrkötések
Durlachban (a németországi Karlsruhe mellett) a 18. században alapított műhely készítményeinek a neve. Népszerűek az éles fekete kontúrrajzú, népi jeleneteket ábrázoló ónfedeles kupák.
rézkarc
az a mód, ahogyan a festők a festéket az ecsettel a képre kenik
grafikai műfaj, amelynél a fedőfesték helyett híg vízfestéket használnak. Főleg a reklámgrafikában használják.
eredetileg fehér lenvászon kötény, amelyet a zsidó főpapok a ruha fölött viseltek, a jeruzsálemi templom lerombolása után a mellet és a hátat fedő, derékon övvel megkötött díszruha, a mellén lévő táskán 12 drágakőre vésve Izrael 12 törzsének nevével
tojáshéj porcelán
Egyiptom művészeti emlékeinek ezt az igen gazdag múzeumát 1857-ben alapították. Görög-római stílusú épületébe (tervezte M. Dourgnon francia építész) 1900-ban költözött. Mindazokat a tárgyakat gyűjti, amelyek a kor kezdetéig Egyiptomban készültek, vagy amelyeket máshonnan odavittek.
anopisztografikus nyomat; 1. fametszetű, ritkábban rézmetszetű nyomat, amelyet a 16. században egyenként árusítottak 2. olyan ív vagy lap, amelynek csak egyik oldalára írtak vagy nyomtattak
nemesfémből készült, fokozatosan kisebbedő, egymásba rakható pohársorozat. Köztük a legnagyobb egyúttal a készlet tokja is. 17. századi ötvösségünkben gyakori.
Az elefántcsont (vagy ivor) az indiai vagy afrikai elefánt agyaraiból, azaz specializált, fogzománcot nem, csak dentint tartalmazó metszőfogaiból nyert sárgásfehér színű, csekély átlátszóságú anyag. Az indiai elefántcsont csavarulatosabb, puhább, mint az afrikai, ezért ennek az értéke is kisebb. A legdrágább elefántcsont a Sziámból származó nehéz, vöröses színű, lágy és finom szemcséjű, áttetsző elefántcsont. A múltban először használati tárgyak anyaga volt, később egyre inkább dísztárgyak anyagává vált. Vallásos csoportképek, apró faragványok alapanyaga. Az öreg elefántcsontnak érett, meleg patinája van.
1. jelkép, jelvény 2. jelmondat, fogalom, eszmei törekvés jelképes ábrázplása plasztikai és grafikai eszközökkel. Az embléma szimbolikus tartalma és viselőjének jelleme és sorsa között kapcsolatot tételeztek fel.
I. Napóleon császársága (1804-14) alatt kifejlődött és Franciaországból egész Európába elterjedt stílus, amely egyiptomi és antik elemeket kombinált. Kb. 1830-ig uralkodó volt az iparművészet, a bútorművészet és a divat területén.
a vésőeljárással készült rézmetszet elnevezése
a portréművészetben a szemben való ábrázolást jelenti.
a portréművészetben az oldalról, oldalsó nézetből való ábrázolást jelenti.
enkolpion; nyakba akasztható különféle alakú kis szelence, amelyben ereklyét vagy pergamenre írt szentírási részleteket viseltek. Nemesfémből, bronzból vagy más anyagból készült. Az ókeresztény püspökök már használták. Bizáncban különösen népszerű volt.
rézmetszet készítésénél az az eljárás, amikor a lemezt fedőanyaggal való bevonás után viaszfáklya felett bekormozzák. Ebbe karcolja bele a művész az előzetesen a lemezbe metszendő rajzot.
agyagmáz
viaszfestés
1. kéziratot, könyvet díszítő színes kép, miniatúra 2. a miniatúra-készítés művészete
perspektíva
egyes Zsolnay-kerámiák fémes fényű máza. Giorgio Andreoli (kb. 1560) olasz majolikamester egyik dísztáljának mázát elemezte ki Wartha Vince (1844-1914) és állította elő Zsolnay Vilmossal (1828-1900) együtt.
eredeti alkotóképesség híján nagy elődök stílusát, témáit átvevő művész
a régebbi korokból fennmaradt tárgyakon levő feliratokkal foglalkozó tudomány
az usák szőnyegek kb. 1600 és 1780 között Anatóliában készített egyik csoportja, gazdag színezésű, erős perzsa hatású, indás-virágos tükörrel és jellegzetes arabeszk-medaillonos kerettel. A megtévesztő elnevezést a lelőhely adta; egykor Erdélyben igen sokat importáltak belőlük, még mai is ott található a legtöbb.
hideg zománc, amellyel a 17-18. századi erdélyi ékszereket, néha ötvösműveket díszítették finom rajzú, választékos színezésű, festett virágornamentikával, néha figurális ábrázolással.
relikviárium: a szentek állítólagos maradványait vagy tartozékait őrző díszes kivitelű, többnyire ötvösművű tárgy.
Oroszország talán legjelentősebb művészeti és kultúrtörténeti gyűjteménye. Különböző gyűjteményében több millió tárgyat őriznek. Eredetileg a Téli Palota melletti Ermitázs nevű kerthelyiségben kapott helyet. Jelenleg az egész Téli Palotára kiterjed; ez utóbbi Rasztrelli orosz építész műve (1754-62). Az 1837. évi tűzvész után Staszov és Brjullov részben helyreállították, részben átépítették. Vallin de la Mothe röviddel a Téli Palota elkészülése után a kis Ermitázst építette hozzá a cári gyűjtemény számára. Ez hamarosan kicsinek bizonyult, és a 18. század végén Felten az ún. régi Ermitázzsal toldotta meg, majd a 19. század közepén Leo v. Klenze tervei szerint az új Ermitázzsal egészítették ki zárt épülettömbbé. 1788-ban Quarenghi a vatikáni Loggiák másolatával gazdagította, amelyekben a festett dekorációt is pontos hűsséggel ábrázolta. A Téli Palota enteriőrjei között nevezetes a lendületes díszlépcső, a nagy és a kis trónterem (Péter-terem) és a malachitterem. Az intarziás padlók értékes faféleségekből nagy műgonddal készültek. A nagy trónterem burkolata olaszországi fehér márvány, a galériát tartó 48 oszlop is fehér márvány, aranyozott bronz fejezetekkel. A malachit-terem aszlopai, pilaszterei, kandallói urali malachitből készültek, pompáját emelik az aranyozott bronz oszlopfők. Az Ermitázs dísztermeiben számos urali féldrágakövekből készült dísztárgy áll, amelyeket az ottani híres csiszolóműhelyekben készítettek. A múzeum anyaga különféle gyűjteményre oszlik: 1. Orosz művelődéstörténeti, történelmi, művészeti és iparművészeti tárgyak a 9. századtól napjainkig
2. Őskori anyag
3. Keleti kultúrák történelmi és művészeti tárgyai az ókortól napjainkig (Közép-ázsiai népek történelmi és művészeti emlékei, Kaukázusi művészet és kultúra, Ókori kultúrák – Egyiptom, India, Asszíria, Babilónia, Kína stb. történeti és művészeti emlékei)
4. Antik görög és római művészet (Fekete-tenger környéki görög kultúra, Római művészet és kultúra, a régi Itália művészete és kultúrája)
5. Nyugat-Európa művészete (festészeti, szobrászati, iparművészeti, és rajz-és metszet gyűjtemények a 13. századtól a 20. századig időrendi és területi felosztásban) A gyűjteményben számos világhírű műtárgyat őriznek: pl. cumaei váza vagy a Cameo Gonzaga. A múzeum képtárában a nyugati művészet legkiválóbb mestereinek műalkotásaiban gyönyörködhetünk: találunk itt műveket Leonardo da Vincitől, Raffaellótól, Tizianótól, Rubenstől, Rembrandtól, Poussintől vagy Delacroix-tól. A 19. és 20. századi képzőművészeti anyag, ezen belül a francia impresszionista gyűjtemény is igen gazdagnak mondható, amelyet Renoir, Monet, Cézanne, Gaugain stb. alkotásai képviselik.
A múzeum jelentős numizmatikai, ékkő-, és ékszergyűjteménnyel rendelkezik.
az Orleansi Fülöp régenssége idején (1715-23) kialakult átmeneti stílus (régence stílus) gyakori díszítőmotívuma Franciaországban. Női maszk, palmettás vagy tollbokrétás fejdísszel és berakott nyakfodorral. Főként keretek, bútorok sarokveretein alkalmazták.
tanulmányrajz
az 1946-ban alakult modern magyar művészet haladó tendenciáit, a fauveizmus, expresszionismus, kubizmus, szürrealizmus és absztrakt művészet hazai irányait képviselték, kapcsolatot teremtve az európai avantgarde művészeti irányzatok és a magyar művészet között. Tagjai közt volt: Anna Margit, Barcsay Jenő, Gadányi Jenő, Bálint Endre, Czóbel Béla, Egry József, Rozsda Endre, Szántó Piroska, Bokros Birman Dezső, Márffy Ödön, Vilt Tibor , Korniss Dezső, Pór Bertalan stb.
gyakran díszes kivitelű és kötésű könyv, amely a misén felolvasásra kerülő evangéliumi részleteket tartalmazza
díszes útmutató, jegyzék az evangeliárium, amely az egyes napokra szóló részek rendjét tartalmazza. Másként perikópa-könyv a neve.
a könyv belső táblájára ragasztott kis grafika, amely a tulajdonjog jelzésére szolgál; a monogram, a címer sokszor jelmondattal, a 15. század óta alkalmazzák.
rézmetszeteken és rézkarcokon a nyomtató, illetve kiadó neve előtt áll, ha az egyszersmind a karcoló vagy a metsző is.
a 19. és 20. század fordulóján kibontakozó formabontó képzőművészeti irányzat, amely lemond a valóság reális ábrázolásáról és a művész egyéni élményeit és érzésvilágát a legszabadabb kifejezési eszközökkel, minden formai szabály elvetésével óhajtja kifejezni. A festői eszközök tekintetében az élénk, vibráló színek mellett olykor görcsös, eltorzított vonások és formák használata jellemzi. Főbb képviselői: Franz Marc, Oskar Kokoschka, George Grosz, Emil Nolde, Ernst Ludwig Kirchner, Max Beckmann.
az ötvösművészetnek az ezüst művészi feldolgozásával foglalkozó ága
a ceruzarajz elődje. Ezüstvégű fémvesszővel készült, krétával vagy csontporral alapozott papíron. A rajz világosszürke, finom, egyforma erősségű vonalakból áll. Javítani nem lehet, az árnyékolás csak párhuzamos vonalakból álló sraffozással oldható meg.
árkolt zománc, vésett aljú zománc: az ezüstalapba vésett különböző mélységű árkokba rakott zománc, amelynek áttetsző színei a zománcfelület mélysége szerint különféle árnyalatúak.
furnírozás; a bútorművességben a puhafának értékesebb keményfa lemezzel való borítása
a faciebat szó rövidítése; festményeken, szobrokon, metszeteken gyakran a művész neve előtt áll
képek, aláírások, kéziratok, kották olyan sokszorosított másolata, amely az eredetihez lehetőleg teljesen hasonló.
az észak olaszországi Faenzában, a fajansz névadó helyén készült majolikaedények gyűjtőneve. A 15. századtól számos ú, bottega foglalkozott majolikakészítéssel. A Beatrix királyné számára itt vásárolt edények és az innen behívott mesterek a budai majolikára voltak hatással. A faenzai majolika jellemzője a nagyon fényes ónmáz, a szép sárga színárnyalatok és a groteszk ékítmények leleményes alkalmazása. Az alakos, jelenetes ábrázolások kevésbé sikerültek; kivétel a Casa Pirota, ahol a 16. század első harmadában az utóbbit is tökéletesen, kitűnő rajzkészséggel készítették. A színes mellett a bianco sopra bianco díszítést is ismerték.
plasztikus díszítések, formák, ábrázolások kialakítása fatárgyakon forgácsolási és vésési technikával. A szobrászat és a díszítőművesség egyik legősibb formája. Igen fontos ága a fafaragás a népművészetnek.
A fajansz (másik megnevezése: majolika, angolul: faience, franciául: faïence) az olasz Faenza városról elnevezett, fehérre vagy sárgára égetett, érdes törésű és át nem tetsző agyagú, ónos bevonattal ellátott kerámiatárgyak. A tárgyakat korongon, rendszerint gipszmintákban formálják, és terrakottára égetik. Az ónos máz az egyszer égetett tárgyakra kerül.
A kerámiakészítés történetében az egyik nagy áttörés volt a fehér, festére alkalmas bevonat kidolgozása, amit az tett lehetővé, hogy ón-oxidot kevertek a az ólomalapú bevonathoz. A technikát a 9. század során fejlesztették ki Irán vagy a Közel-Kelet területén. A fajansz kerámiák kiégetéséhez kb. 1200 °C hőmérsékletet biztosító kemencére van szükség.
A fajanszedények máza ón-ólom hamuból, homokból és konyhasóból készül, a kerámia festése történhet mázon és máz felett. A színező oxidokat illóolajjal keverik össze, és így viszik a tárgyra tollal és ecsettel. Már az ókori Egyiptomban használták az ónmázt. A középkori perzsa fajanszok legkedveltebb díszítése a fémfényben csillogó lüszteres máz. Az ónmáz megjelenése előtt agyag-, só- és ólommázat használtak az európai keramikaművességben. Az ólommáz a 13. században terjedt el Nyugat-Európában.
kidolgozási mód, kivitelezés, ecsetkezelési technika
fali szőnyeg, képes kárpit, szövött kárpit, arazzi, gobelin: a falat borító és díszítő textília, ritkábban préselt vagy festett bőt. Legművészibbek a történeteket ábrázoló, gyapjúból vagy selyemből szőtt falkárpitok.
a magasnyomású sokszorosító eljárások egyike, illetve az így készült garfikai lap. A fametsző művész a rajzot tollal vagy ceruzával átviszi egy simára csiszolt körte-, puszpángfa dúcra, amelyet – a vonalakat kiemelkedően hagyva – úgy mélyít ki késsel vagy vésővel, hogy a festékkel való bekenés után nyomdai úton levonatokat lehessen készíteni róla. A kínaiak kb. a 6. század óta alkalmazzák, nálunk a 14. század vége óta ismeretes.
kínai porcelánfajta, amelynek díszítésében a fekete az uralkodó szín
kínai porcelánfajta, amelynek díszítésében a rózsaszín az uralkodó szín
kínai porcelánfajta, amelynek díszítésében a zöld az uralkodó szín
a cosmata márványmozaikok mintájára készült geometrikus mintájú faberakás
általában a perzsa udvari manufaktúrában készült 16-17. századi perzsa szőnyegek, amelyeknek fő díszítőeleme a virágos fák.
a mű anyagául tölgy-, hárs- vagy egyéb fát felhasználó szobrászat
Blochbuch, összefüggő fametszet-sorozat. Tartalma tanító vagy vallásos jellegű; szöveg is kíséri. 1430 körül Németországban és Németalföldön mint a mozgatható betűkkel nyomtatott könyv előfutára.
eredetileg kivehető párnákkal bélelt kényelmes karosszék, amelyet a 17. századtól rögzített kárpitozással készítettek.
az Henri Matisse (1869-1954) körül 1905 táján csoportosuló posztimpresszionist francia festők gúnyneve. Az irányzat követői érzelmi mondanivalóikat dekoratív kompozíciókkal fejezték ki, a térbeli viszonyokat a hideg és a meleg színek bonyolult elrendezésével érzékeltették. A fauves-ok voltak a megindítói a 20. századi izmusoknak: többek között hatott a német expresszionizmusra is. Az irányzat főbb képviselői: Georges Braque, André Derain, Raoul Dufy, Georges Rouault és Maurice Vlaminck.
mázas és mázatlan cserépedényeket és kályhákat előállító mesterség
szabályos sokszögű kis, sima felület; az ékszerművességben használt kifejezés.
drágakőcsiszolásnál a színtörést elősegítő, egymással szöget bezáró lapoknak a drágakő felületére való köszörülése.
a fecit szó rövidítése, festményeken, szobrokon, metszeteken gyakran a művész neve előtt áll, jelentése: „készítette”
a képen át nem tetsző réteget alkotó és egymást is fedő festék. Ilyenek pl. a gouache- és a pasztellfestékek, és a legtöbb esetben az olaj- és temperafesték is. Ellentéte a lazúrfesték.
az usák szőnyegek olyan válfaja, amelynek fehér alapszínű tükrét végtelen mintában merev levelek közé foglalt rozettás motívum díszíti. Madárra emlékeztető alakjairól régebben madaras szőnyegnek nevezték.
mellszoborra emlékeztető plasztikus ötvösművű ereklyetartó
valamely test felszínén az a hely, amelyre a tárgyat megvilágító fénynek csak egy része jut el, tehát nincs teljesen megvilágítva, de nincs egészen árnyékban sem
ónmáz helyett fehér agyagmázzal és üveges ónmázzal borított kovasav és kvarc alapanyagú kerámiai termék. Előállításának központja a törökországi Nicea (ma Isnik) a 16-17. században.
a görög keleti egyházi szertatásban a miseruhának megfelelő liturgikus öltöny. Az egész alakot borító, földig érő, ujjatlan köpeny.
a festészetben a fény és árnyék közötti átmenet
nyújtható fémek vagy ötvözetek leheletfinomságú lapokká, ún. fémfüstté való kiverése.
fémtárgyak – főként arany, ezüst és ón – finomsághitelesítő jegye. Rendszerint a készítés helyének címerét, kezdőbetűjét vagy nevét és a finomsági fok számát jelzi.
bizonyos fémek megmunkálása. Körébe tarozik az ötvösség, ezüstművesség, aranyművesség, továbbá a bronzművesség, réz-, ón- és vasművesség, valamint a toreutika.
kerámia tárgyak alján a készítő műhelynek vagy mesternek benyomott vagy vésett, máz alatti vagy máz fölötti jelzése.
A fényviszonyok és hatásaik ábrázolása a festészetben, a fény-árnyék hatások térképző és a színeket változatosabbá tévő hatását a reneszánsz fedezte fel. Az árnyékot vető test fénnyel ellentétes oldalán látható sötét foltot saját- vagy önárnyéknak, míg a test által okozottat vetett árnyéknak nevezzük. Az önárnyékon belül úgynevezett reflexet figyelhetünk meg, amely a szomszédos felületekről odavetett árnyék és színek hatásából keletkezik.
nagyméretű szenné csomójú, többnyire heráti mintás, nagyon különböző minőségben készített újabb perzsa szőnyeg.
Ferrara észak-olaszországi városában a 15-18. század folyamán előállított majolikák gyűjtőneve. Nevezetessége a bianco di Ferrara, azaz a korai példányok jellemző ragyogó fehér színe.
aranylánc közepén drágakő vagy kámea. A reneszánsz korban a nők homlokát díszítette.
bőrkötésű könyvfedelek díszítésére szolgáló kéziaranyozó bélyegző; lenyomata csipkeszerű díszítményt ad. A 18. századi farncia könyvkötőművészet találmánya.
bőrkötésű könyvfedél díszítésére szolgáló kéziaranyozó bélyegző. Lenyomata legyezőcikkely alakú, amelyből körös, félkörös vagy negyedkörös díszítmények állíthatók össze.
kenhető állagú fedőanyag, amely porrá tört pigmentek és valamilyen folyékony kötőanyag (olaj, víz) keverékéből áll
a képzőművészetnek az az ága, amely sík felülten színfoltokból és vonalakból képzett formákkal ábrázolja a különböző jelenségeket.
fémlapra üvegzománccal való festés. Sienában alkalmazták először a 15. század végén, majd Franciaországban, főlegd Limoges-ban voltak kiváló művelői. Színtelen vagy fekete zománccal bevont fémalapra került az ábrázolás. A 17. században feltalált fehér zománcalapra való festés a zománcfestőknek korlátlan ábrázolási lehetőséget nyújtott, és ettől fogva természethűségre törekedtek.
a keresztre feszített Krisztus többnyire plasztikus ábrázolása. Kereszt nélkül corpus, test nélkül kereszt az ábrázolás helyes meghatározása.
gyakori rokokó képtéma, amelynek tárgya fatal nők és férfiak erotikus felhangokat sem nélkülözö, derüs hangulatú összejövetele a szabadban.
a bronzkorszak óta használatos ékszer, melltű vagy hajkpocs
csipkéből vagy lenge fehér anyagból készült és esetleg csipkével szegélyezett vállkendő vagy gallérszerű ruhadísz. A 18. és a 19. században volt divatos.
dekoratív jellegű alakok, emberek vagy állatok ábrázolása, többnyire egy ornamentális együttesben.
A latin filum jelentése fonal és granum a gabonaszem szókból, vékony arany- vagy ezüstsodronyból készített ékszer vagy ötvöstárgy.
A régi időben az aranysodronyból alakított mustrát fémlapra forrasztották, a sodrony felületét egyenlő távolságban bemetszették, úgy hogy az apró szemekből álló füzérhez hasonlított; azonkívül a mustrának alapját gyakran behintették aranyszemcsékkel.
A mostani filigrán ékszer aranysodronyból előállított hálószerű fonadék. A sodronyokat ott forrasztják össze, ahol egymást keresztezik. A filigrán ötvösműveket, ékszereket nagy mesterséggel készítik Kínában és Indiában, ahol cérnavékonyságú aranyszálakból a legfinomabb csipkéhez hasonló filigránt állítanak elő és drágakövek és egyéb tárgyak foglalatául alkalmazzák.
a fonalas üveg helytelen elnevezése
márványalapba színes féldrágakövekből és nemes márványokból készített figurális vagy ornamentális berakás. Asztallapok, kabinetszekrények dísze. A 16. századtól főképp Firenzében készítették.
kence, gyantás anyagok oldata alkoholban, benzinben és lenolajban. Tartós védőréteget alkot, s ezért a festményeket vonják be vele, hogy levegő és víz ellen védjék.
egyházi szertartásnál néha használt, keleti eredetű, kör alakú, nyeles pávatollas legyező
kisebb illatszeres vagy orvosságos üveg. Legdíszesebb példányai a biedermeier korban készültek.
a Flandriában készült vert csipkék gyűjtőneve
a ékkövet övező és rögzítő, többnyire nemesfém keret. A régebbi, szekrényes vagy tokos foglalat tulajdonképpen kis rekesz, amelynek alja is van; az ékkő csak felölről látható; az újabb, az ún. à jour foglalat simán vagy karmosan övezi az ékkövet, amely alulról is látszik, és így tüzesebben csillog.
a természetben kész állapotban található vagy ásványi anyagokból előállított, különösen a kerámiakészítésben alkalmazott festék
agyagmáz
Drágakövek befoglalásánál ezüstfóliát használnak a kő alátéteként, hogy ezzel ragyogását növeljék. Az alumínium fólia és a vele bevont papír dekoratív munkákhoz, csomagoláshoz használatos.
a fúvott üveg egyik díszítőmódja. Vékony tejüvegszálakat – néha színeseket is – olvasztanak be színtelen üvegmasszába az előírt minta szerint úgy, hogy ezek a szálak művészi díszítményt rajzoljanak az edény falába. Egyik fajtájánál, a hálós üvegnél a spirálisan futó, egymást keresztező szálak hálómintát alkotnak. E technika felülmúlhatalan művelői a velenceiek voltak a 16. században.
16. századi francia művészeti iskola. Ide tartoznak azok az olasz művészek, többek között Primaticcio (1504-70), akiket I. Ferenc (ur. 1515-47) hívott Franciaországba, hogy a fontainebleau-i kastélyt díszítsék. A reneszánsz freskófestészet és stukkódíszítés művészetét ők honosították meg Franciaországban. Az iskolának igen sok francia és flamand növendéke volt, s ezért nagy szerepet vitt az olasz formakincs elterjesztésébe.
Az esztergomi székesegyház liturgikus használatában volt vagy lévő egyházi ötvöstárgyakat és paramentumokat foglalja magában, melyek anyaguk, művészi kivitelük vagy régiségük miatt múzeális értékűek. A gyűjtemény története a 14. századra nyúlik vissza. A közönség előtt 1886-ban nyitották meg. Ötvösművészeti kincsei közül nevezetesek: Mátyás király kálváriája, a Suky-kehely, az ún. apostoli kereszt, a koronázási eskükereszt, továbbá számos egyéb gótikus, reneszánsz, barokk és modern ötvösmunka. Híres litugikus textilgyűjteménye, pl. az ún. Anjou-kárpit, Bakócz-, Báthory-, Pázmány-, Szelepcsényi-miseruhák stb., továbbá emlékérem gyűjteménye.
1. a fényképezés segítségével készülő, tónus nélküli, csak vonalas klisék általánosan használt összefoglaló elnevezése 2. Franciaországban a fénynyomást is jelenti.
1, egy befejezetlen műalkotás 2, valamely műalkotás csonka része
a strasbourgi Hanong család által Frankenthal városban 1755-től 1800 körülig működő manufaktúra gyártmányainak gyűjtőneve. Tejszínes árnyalatú anyaguk lágyabb, mint a többi német gyáré. Színei tüzesek. Művészi szobrocskák is készültek frankenthali porcelánból.
a németországi Fuldában a 18. század második felétől kb. 1790-ig működő műhely jó anyagú, kiváló festésű gyártmányainak gyűjtőneve. Említésre méltóak a zsánerfigurái.
a 17. században London közelében alapított kerámiaműhely kőcserép-készítményei. Részben japán vagy német formákat utánzó, részben egészen egyéni alkotások.
Fürstenbergben (Brandenburg tartomány) 1753-ban létesült manufaktúra készítményeinek gyűjtőneve. Az üzem finoman festett étkezőkészleteket, díszvázákat és porcelánplasztikai termékeket készített. Híresek az itt előállított biscuit szobrok és mellképek.
hármas láncon függő, fémből készült torony vagy váza alakú liturgikus tárgy, alsó részében a tömjénezéskor használt parázstartó csésze, fedele áttört művű.
a kvarc sárgásbarna, szegfűbarna színű változata
a szombatot búcsúztató szertartásnál alkalmazott, szagos fűszereket tartalmazó ötvösművű – rendszerint filigrán technikával készített – díszedény. Leggyakoribb a torony alakú, de előfordul virág, gyümölcs, madár, hal, hhordó, doboz stb. forma is. Anyaga ezüst vagy egyéb fém.
előrehaladó hullámtarajsort idéző díszítmény
a modern művészet egyik szélsőséges törekvése; 1910 körül alakult Olaszországban először a költők körében (F.T. Marinetti). A képzőművészetben a jelenségeket nem egyetlen mozzanatukban ábrázolja, hanem arra törekszik, hogy az elmúlt, jelen és eljövendő eseményeket egyidejűleg, tehát több fázis egymásra vetítésével adja vissza; fizikai mozgásfolyamatot akar egyszeri képbe sűríteni. Ennek következtében a tárgyak darabokra széttöredezve, izgatott vibrálásban jelentkeznek az ilyen műalkotásokon. Fő képviselői: Gino Severini, Carlo Carrà, Umberto Boccioni. A futurizmus anarchista módon támadta a társadalmi rendet, dicsőítette a háborút. Formai hatása főként a reklámgrafikában él tovább.
olyan készítmény, amelynél az olvasztott masszát üvegpipával üregesre fújva különféle eszközökkel szabadon alakítják vagy egyenesen formába fújják. A művészi üvegfúvás legkiválóbb mesterei a velenceiek.
levelekből, virágokból, gyümölcsökből álló ívelt vagy hullámos díszítmény. Az antik, a reneszánsz és a XVI. Lajos-stílus kedvelt díszítménye.
Emile Gallé francia iparművész (1849-1904) eljárásával készült üvegtárgyak gyűjtőneve. Nevezetesek a régi kínai mintára réteges üvegből készült naturalisztikus díszítésű üvegtárgyak.
a 18. század végén alapították. 1873-ban itt helyezték el Michelangelo Dávidját. A gyűjteménynek különös jelentősséget ad Michelangelo több más, nagyobbrészt befejezetlen alkotása (bozzetták). Képggyűjyeményének legérdekesebb darabjai a 13. dzázadi Toszkána festőinek képei, amelyeket Firenze összes nyilvános műgyűjteményéből ide összpontosítottak. A trecento itt őrzőtt alkotásai közül meg kell említeni Daddi, Giovanni da Milano, a quattrocento festői közül pedig Lorenzo Monaco, Paolo Uccello és Botticelli festményeit.
a múzeumot befogadó Palazzo degli Uffizi palotát Giorgio Vasari kezdte építeni 1560-ban, és Buontalenti fejezte be. Az épületet eredetileg egy közhivatal (Uffizio) számára tervezték. I. Ferenc toscanai nagyherceg 1581-ben az épület felső emeletén Cosimo Medici képzőművészeti hagyatékát helyezte el. Később értékes gyűjteményekkel (Rovere-örökség, Leopoldo de Medici hagyatéka stb.), a 18-19. században különböző helyeken lévő műtárgyak beolvasztásával gazdagodott. E nagy jelentőségű gyűjtemény a 14-15. századbeli toszkán iskola legfőbb képviselőinek műveit foglalja magában, kivéve Fra Angelico festményeit, amelyet a Museo di San Marcóban vannak. Említésre méltó Cimabue és Giotto nagyméretű Trónoló Madonnái, Simone Martini Angyali Üdvözlete, Uccello csataképe, Piero della Francesca: Federico da Montefeltro és Battista Sforza kettős portréja, Botticelli festményei, köztük a Primaverával, Michelangelo Doni tondója és Leonardo Angyali Üdvözlete. Az emiliai festőiskolát Correggio vásznai képviselik. Az északolasz és velencei iskola alkotásai közül itt őrzik Mantegna Triptichonját és Giovanni Bellini A Purgatórium Allegóriája című művét. Ezenkívül kisebb német, németalföldi és francia festészeti anyaga is van. A külföldi művészek alkotásai közül kiemelkedik Hugo van der Goes Portinari oltára, Rogier van der Weyden Levétel a keresztről című képe. A gyűjteményt firenzei és flamand gobelinek, klasszikus márványszobrok s a művészek önarcképgyűjteménye egészíti ki. A képtárral együtt növekedett az antik szoborgyűjtemény (Medici Vénusz, Niobidák, Bírkozók stb.).
alapítása 1756-ra nyúlik vissza. A 19. században számos értékes gyűjteménnyel gyarapodott (1815: Molin, 1838: Contarini, 1850: Renier, 1857: Bragadin, 1875 Pisani, ide került többek között a Giovanelli-gyűjtemény is). A képtár 25 terme a 14-18. századi velencei festészet világhírű alkotásainak legteljesebb gyűjteménye. Nem kifejezetten velenceiek, de szoros kapcsolatban működtek a velencei festőkkel: Piero della Francesca, Mantegna, Cosmé Tura. A három Bellini, Vivarini, Crivelli és Carpaccio művészetét számos alkotása képviselik. Tiziano alkotásai kiemelkedik a Mária bemutatása a templomban és a Pietà, Tintoretto művei közül pedig a Szent Márk csodái c. sorozat. Itt őrzik Giorgione Vihar c. festményét is. A 16. század nagy mesterei közül még Veronese, Bassano, Lotto alkotásai érdemes megemlíteni. Gazdag a 18. századi velencei képzőművészeti anyaga is a múzeumnak.
a Palazzo Doriában helyezték el. A palota a 17. század végén épült (G. Valvassori és Pietro da Cortona). Képtára különösen a római barokk festők műveiben gazdag: az olaszok mellett kisebb németalföldi anyaga is van. Kiemelkedő darabjai: Raffaello: Kettős arckép; Velázquez: X. Ince pápa arcképe; Caravaggio festményei; Annibale Carracci lunetta-sorozata, Domenichino több műve.
1800-ban alapították, 1902-ben Longhena által a 17. században épített Pesaro-palotában kapott helyet. A modern művészet nemzetközi gyűjteménye. Anyagát a velencei Biennálén bemutatott modern képekből és szobrokból gyarapítja. Két részre tagozódik: a velencei festők műveit a 19. század első felétől napjainkig tartalmazó részre és a nemzetközi osztályra, amelynek nemcsak modern európai, hanem a 19. századtól a 20. század elejéig terjedő amerikai képzőművészetről is képet ad. Több magyar művész is szerepel.
a modern olasz festmények legteljesebb képtára. 1881-ben alapították. Igen gazdag a 19. századi gyűjteménye. A képtárat a második világháború után újrarendezték. Külön teremben gyűjtötték össze a futuristák műveit.
A palotát Luca Pitti építtette valószínűleg Leon Battista Albertivel. 1458-ban kezdték, de 1472-ben az építés megszakadt, és csak 1550-ben fejezték be. A képzőművészeti alkotások gyűjtését II. Ferdinánd toscanai nagyherceg kezdte meg a 17. század közepén. Az egyre gazdagodó gyűjteményt 1833-ban nyitották meg a nagyközönség előtt. A 15. század művészetét viszonylag kevés, de jelentős (főleg toszkán) festő alkotása képviseli (Fra Filippo Lippi, Botticelli stb.), 16. és 17. századi képei közül számos világhírű. Raffaello 13 művével szerepel (köztük a Madonna della Sedia vagy X. Leó pápa portréja). A képtár egyik kiemelkedő darabja Giorgione Concerto című képe. A toszkán festők közül Andrea del Sarto, Rosso, Bronzino, Salviati művei, továbbá a velenceiek közül Tintoretto, Veronese, Sebastiano del Piombo, Bassano, a bolognaiak közül Caracci, Reni, Albani, Quercino képei teszik gazdaggá a gyűjteményt, amelyet méltó módon egészít ki Rubens 12 vászna, Van Dyck, valamint Velázquez alkotásai. A képtárat az Arno folyó fölött átvezető híres Ponte Vecchio hosszú folyosója köti össze a Galleria degli Uffizivel.
1. másolat készítése valamilyen tárgyról galvanotechnikai (elektrolitikus) úton. 2. a kliséről ilyen eljárással készített másodpéldány
drágakőre vagy féldrágakőre, leggyakrabban karneolra, ónixra és achátra véséssel alkalmazott figurális ábrázolás. A görög-római művészetben, a bizánciaknál, később a reneszánszban, majd a 18. század második felében volt divatos. Lehet bevésett intaglio vagy domborműves kámea.
életkép
mértani ábrákból vagy azok ismétlődéséből álló díszítmény. Alkalmazása jellemző egyes történelmi korok művészetére.
gipsz, lenolaj és nyúlenyv keveréke. A festészetben a fatáblák alapozásánál használatos anyag. Többszöri csiszolással, több rétegben készült. Használata a korai olasz festészetben gyakori. Később jól formálhatósága miatt a bútorművészetben is alkalmazták.
"Az én képi fantáziámat folyamatosan megtermékenyíti a hétköznapi tárgyi világ, illetve az abban rejlő vizuális lehetőség, melynek mindig alárendelődik a tárgyak funkciója. Legtöbbször olyan képi helyzetbe hozom őket, ahol lehetetlen lenne rendeltetésük betöltése. A természetes környezetüktől megfosztott tárgyak játékra adnak lehetőséget, elsősorban vizuális játékra, miközben gazdagodni képesek jelentésükben. Engem az izgat, hogy egy annyira transzcendens jelenség, mint a fény, hogyan viselkedik profán környezetben, végül is képes-e felmelegíteni az emberi hétköznapokat."
2004: diploma, Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő szak. 2003: Barcsay-díj; 2004: KogART-díj.
Művészeti alkotást olcsó eszközökkel, külsőlegesen utánzó, többnyire üzleti céllal készült ízléstelen szobor, kép, iparművészeti tárgy, amely szentimentális előadásmódjával, édeskés színeivel igyekszik a szemlélőre hatni. Ürességét és művészietlenségét tetszetős tárgyválasztásával és a formai ügyeskedéssel igyekszik leplezni.
üvegfényű, átlátszó-áttetsző, víztiszta vagy enyhén színezett ásvány. Művészeti célokra használatos fajtái. 1. a padozat vagy esztrich gipsz durva szemcséjű; 2. a stukkó vagy stukkatúr gipszet olyan öntvényekhez vagy munkákhoz használják, amelyeknél nem lényeges a túl nagy finomság. 3. a modell gipsz ennél valamivel finomabb. 4. az alabástrom gipsz (a gipsz kristályos módosulata) a legfinomabb. 5. a tömőgipsz az öntvényeknek nagy keménységet ad. Égetéskor a gipsz elveszti víztartalmát, és higroszkopikus (nedvszívó) lesz. Víz hozzáadásakor köt. A kötési időt az őrlési finomsággal és az égetési hőfokkal lehet szabályozni. A gipszet már az ókor óta használják figurák öntésére. Helyiségek oldalfalait és mennyezetét gipszből készített és plasztikusan kiképzett stukkóval borítják. A gipsz ezenkívül az öntéstechnikában is fontos szerepet tölt be.
az a gipszminta, amelynek segítségével az öntött dombormű vagy szobor készül.
szoborról, domborműről vagy természetben előforduló tárgyról készült gipszmásolat. A 17. század vége óta divatos, amikor a képzőművészeti akadémiák megkezdték a gipszggyűjtemények felállítását.
gipszszobrok gyűjteménye; a szobrászat nagy alkotásainak másolatait tartalmazza. Napjainkban oktatási célt szolgálnak.
talapzatos gyertyatartó. Oszlopos szárából körben, több sorban piramisformát alkotva emelkednek a karok. 2. ehhez hasonló elrendezésű fülönfüggő.
1. művészi tárgy alkotása kemény anyagból véséssel, faragással (réz- és acélmetszés, szobrászat) 2. az a műveség, amely féldrágakövekbe, vagy drágakövekbe homorú intaglio ábrázolásokat és díszítéseket metsz.
1. metszett kövek gyűjteménye. 2.tágabb értelemben antik szobrok gyűjteménye.
közönséges fémpohár, serleg vagy kehely francia elnevezése; szűkebb értelemben egymásbajáró pohár, továbbá bűvészpohár
a szövött falikárpit általánosan használt helytelen elnevezése. XIV. Lajos 1662-ben megvette a Gobelin család fonalfestő üzemét, és abban több udvari műhelyt helyeztetett el, így a kárpitszövőket is. Eleinte csak az ott készült falikárpitokra alkalmazták a gobelin kifejezést, később azonban minden, bárhonnan származó szövött kárpitra, vagy ahhoz hasonló hímzésre is kiterjesztették.
fehér alapú, 16-17. századi kisázsiai csomózott szőnyeg, tükrében háromszögalakban hármas fekete golyók végtelen mintájával. Keretében felhőszalagos vagy mértani dísz.
A szőnyeg alapszerkezetét a felvetőszálak és a keresztszálak alkotják. Nem a hagyományos értelemben vett 'csomózásról' van szó, hanem inkább 'hurkolásról', amely a csomózási eljárás során a fonákszálak köré dolgoznak. Attól függ, hogy melyik csomózási típust részesítik előnyben, vagy a perzsa 'Szenné'-ét, vagy pedig a török 'Gördesz' csomózást, mindegyik csomó két, néha három felvetőszálat köt össze, amíg a teljes sort be nem fejezik. Miután egy sor kész van, egy fésűvel (sulykolóval) keresztszálat ráütögetik a csomókra, hogy rögzítsék őket, a fonál végét pedig pengével levágják. Ezután a keresztszálat(vetőfonalat) áthajtják a szőnyeg teljes szélességén, és az oldalélek köré tekerik. Néhány sor elkészülte után a csomózott gyapjúszálakat egyenletesen megnyesik.
Csomóról csomóra, sorról sorra a szövők türelmesen folytatják ezt a munkálatot, míg az egész minta fokozatosan ki nem rajzolódik. A minta széléhez érve a szövött szegély - az ún. 'Kelim' - adja meg a kész szőnyeg végső formájú a rojtokkal.
A török csomózást dupla csomózásnak, Gördesz csomózásnak vagy török bordázatnak is szokták nevezni, azt jelenti, hogy a fonalat duplán hurkolják (csomózzák) a felvetőszálak köré. Török csomózással a fonál láthatatlan lesz. Ezt a típusú csomózást leggyakrabban mértani, részben egyszerű és kevésbé részletes vagy kidolgozatlanabb mintáknál használják.
a 16. századtól Olaszországban használatos kifejezés. A 12. század közepe táján Franciaországban kialakult és rövidesen egész Európában elterjedt képzőművészeti stílus. A 16. század elejéig virágzott, de mint továbbélő művészet egészen a 18. századig nyomon követhető. Főbb szakaszai Franciaországban: korai gótikus stílus 1150-1200, érett gótikus stílus 1200-1300, kései gótikus stílus 1300-1500, a többi országban kisebb-nagyobb időbeli eltolódással. – Építészetében a csúcsíves keresztboltozatot a bordákhoz átvezető oszlopkötegek és pillérek hordozzák, a boltozat oldalnyomása a falakról a falon kívüli támívekből és a támpillérekből kiépített támasztórendszerre tevődik át, ami megszünteti a falak teherhordó szerepét, és lehetővé teszi hatalmas, magasra nyúló, vékony kőkerettel tagolt, csúcsíves üvegablakokkal való áttörésüket. Ez a szerkezet kiküszöböli a vízszintes tagoltságot, érzékletesen feloldja az anyagtömegek nehézkességét, az épületet felfelé törővé, mozgalmassá teszi. Az épületornamentika a korai gótikában kedveli a fantáziadús növényi motívumokat, az érett gótikában a szerkezetet hangsúlyozza, a kései gótikában pedig végtelen indamotívumokkal és lángszerű díszítményeivel, a vimpergákkal és fiálékkal fokozza a dinamikai hatást. Az ablakokat mérmű, a kapuzatot oszloparchitektúra díszíti. Templomokon kívül sok világi épület is készült gótikus stílusban. A szobrászatot hosszú ideig alárendelik az épületornamentikának (mérművek, oszlopfők, vízköpők plasztikai kiképzése, monumentális templomi szobrok, főleg a kapuzaton, az épület külső plasztikai díszítése, szárnyasoltárok szobrai, domborművei, faragványok). A gótikus szobrokat realisztikusabb ábrázolásmód, nagyobb kifejezőerő, a mozdulatok szenvedélyessége és a mozgást hangsúlyozó redőzetgazdagsága jellemzi. A festészetben a falfelületek hiányában a freskó háttérbe szorul, szerepét az üvegfestészet vette át. A könyvfestészet mindvégig igen fontos volt, de a 15. század vezető festészeti műfaja a táblakép. A faszobrászat és a táblaképfestészet közös alkotása a szárnyasoltár.
A gouache (francia szó, kiejtése kb. „guas” magyarul művésztempera) egy vízfestési technika neve a festészetben. Ennél a festésnél a vízfestékhez különböző kötőanyagokat adnak (enyvet, tojásfehérjét, mézet stb.), így a festék átlátszatlanná válik. A gouache-t fedőfestésként alkalmazzák, mivel több réteg festhető egymásra a színek keveredése nélkül.
Maga a szó az olasz guazzo (vízfesték) szóból ered, és a 18. században a franciák kezdték használni, bár maga a technika már az 16. századi Európában is használatos volt.
A festék megszáradva kicsit más színű, mint nedvesen, ezért nehezebb kikeverni a színeket. Ha túl gyorsan festik fel a színeket, a festék repedezésre is hajlamos. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy sűrítik valamivel.
kerámiai díszítő eljárás. Az agyagmázzal bevont edények bekarcolt mintája az eltérő színű alapon kirajzolódik. A 14-15. században Itáliában, a 19. század fordulóján Erdélyben (a Lutz-műhely kék edényei) használták.
1. nyomdai és sokszorosítási eljárások gyűjtőneve. 2. a művész sajátkezű rajzának, metszetének, karcának, kőrajzának stb. gyűjtőneve. Tévesen idesoroljuk az akvarellt és a gouache-festést is. 3. a 2. alatt felsorolt eljárásokkal készült lapok elnevezése.
arab-mór eredetű textildíszítmény. A 15. században csaknem kizárólagos díszítőmintája az olasz brokátnak. Alkotóelemei a gránátalma virága és gyümölcse indákkal és elemekkel keverve. Olasz és török közvetítéssel nálunk is meghonosodott.
vörös színű drágakő, színe a gránátalma magjára emlékeztet. Legfontosabb fajtái: a piros (szép, átlátszó változata a „cseh gránát” nevű féldrágakő), az almandin (nemes változata a „keleti gránát” néven ismert rubinvörös drágakő)
Az ötvösségben az a művelet, amellyel a fémfelületet szabályosan elhelyezett apró gömböcskék ráforrasztásával díszítik.
vésés
1917-ben alapították. Új épülete 1930-ban épült. A régi flamand festészet alkotásainak híres gyűjteménye: Jan van Eyck, Memling, Gerard David, Hugo van der Goes stb. műveit őrzik itt.
mazarinkék kínai porcelán
az ötvösségben a nagyobb tárgyak (kupák, tálak, serlegek stb.) készítése, szemben minutériával, amely a kis darabok előállítását jelenti
az antik Róma föld alá került épületeinek falain talált dekoráció hatására keletkezett reneszánsz díszítmény. Különféle motívumokat (fantasztikus lények, állati figurák, füzér, lomb, maszk, tájkép stb.) játékos könnyedséggel egyesít.
alapozás
a középolaszországi Gubbio városkában készült különleges mázú kerámiai termékek gyűjtőneve. Nevezetesek a 16. század elején készített rubinvörös lüszteres mázú díszedények.
eredetileg talapzatos magas asztalka kerek lappal, amelyre a karos gyertyatartót helyezték; később általában minden kis asztal. Nevét a régi francia vígjáték egyik szereplőjéről kapta.
S. R. Guggenheim alapította 1937-ben az új festészeti irányzatok, főként az absztrakt művészet alkotásainak gyűjtésére. Bonnard, Cézanne, Chagall, Delaunay, Feininger, Gris, Kandinszkij, Klee, Kokoschka, Léger, Malevics, Marc, Mirò, Modigliani, Moholy-Nagy, Mondrian, Picasso, Seurat, Severini stb. több művét is őrzi. A múzeum művészettörténeti előadásokat tart, kiadói tevékenységet folyat, képreprodukciókat ad ki, vándorkiállításokat rendez Európa nagyobb városaiban.
sűrűn bevésett, szabályos, többnyire egymást keresztező hullámvonalakból álló, egész felületeket borító díszítés. A 17. század óta elefántcsonttárgyakon, majd fémeken alkalmazzák. Újabban gépi eljárással alkalmazzák (bankjegyeken és értékpapírokon).
a turkomán szőnyegek nyolcszögű, ritkábban négyszögű, médaillon alakú dísze.
felületét gyapjúra emlékeztető hullámos vésett díszítés borítja. A 17. századi ötvösségünkben gyakori.
díszítmények bekarcolása üvegedények falába, forgó gyémánttal. A technikát vékony falú üvegeken a metszés helyett alkalmazzák, így pl. a velencei üvegeken. A 17-18. században Hollandiában készültek kiváló gyémántköszörüléses üvegek.
nemesfémből, fajanszból, vagy más anyagból készült, hengeres vagy többoldalú 17. századi edényfajta, csavaros fedéllel.
néhány kagyló és tengeri csiga irizáló felületű belső héja, különösen a reneszánsz korban kedvelt, akkoriban ritka és drága díszítőanyag. A 17-18. században bútorok berakásos díszítésre is alkalmazták.
a 19. század első felében divatos, apró gyöngyökkel borított felületű hímzés. Díszítése a korabeli színes biedermeier keresztszemes hímzésekkel azonos.
grafikai lapok, rajzok, metszetek, karcok gyűjtőjének vagy ilyen gyűjteménynek a lapra bélyegzett vagy nyomtatott jele.
a 15. században először Itáliában alkalmazott díszítőelem. Egyenes vonalú, ívelt és két oldalt lecsüngő alakban a 16-17. századig az iparművészet minden ágában népszerű motívum. Az ún. copf füzérdísz is ennek egy változata.
a 16. században hazánkba vándorolt, habánoknak nevezett anabaptista fazekasok fazekasok készítményeinek gyűjtőneve. Az edények formáin és mintáin olasz hatás érvényesült, de a díszítmények rajza a magyar megrendelők hatására egyre inkább hazai jellegűvé vált. A fehér vagy kék alapú edények leggyakrabban virágos díszűek. Gyakran szerepel rajta a megrendelő neve vagy névbetűi és a készítés éve. A hazai közgyűjteményben lévő habán fajanszok között a legkorábbi 1606-os évszámmal jelölt.
kelet-ázsiai porcelánokról származó növényi díszítés. A hagymához semmi köze nincs. A meisseni és herendi porcelángyár is alkalmazza.
szenné csomozású újabb perzsiai szőnyeg, teveszőrszínű alapon médaillonos vagy folytatólagos mintájú díszítéssel
a hamburgi fajanszmanufaktúra 18. századi, tecnikai és művészi szempontból kifogástalan készítményeinek gyűjtőneve. Rokokó jelenetes, színes festett kályhái nevezetesek.
a Hanong keramikus család strasbourgi és hangenaui műhelyeiben a 18. század folyamán készült edények gyűjtőneve. Jellemzői a lendületes rajzú, színdús virágminták.
Fametszetekhez hasonló grafikai lap előállítása. A fehér alapréteggel bevont papírlemezt feketére festik, majd hántolókéssel eltávolítják a fekete réteget úgy, hogy a finom vonalakból rajz áll elő.
a rézmetszés egyik módja, amely nem vésett vonalakkal, hanem foltokkal, vagyis a feketéből a fehérbe átmenő tónussal adja vissza a rajzot. A sima rézlapot kemény acélból való fogazott és ívelt késsel felhorzsolják, majd az így egyenletesen szemcsézett lemezen a grattoirral (vakarókés) többé-kevésbé simára hántolják azokat a részeket, amelyeknek a levonaton világosabbaknak kell lenniük. Minél simább a lemez, annál világosabb a levonat.
chanuka mécses; A Makkabeusoknak a szírekkel vívott győzelmes harcait követő szentélyavatás emlékünnepének nyolc napján használatos mécses, egy síkban nyolc lánggal és egy különállóval, amelyről a többit meggyújtják. A templomi hanukka mécses nagyobb méretű, az otthoni kisebb. Sárgarézből vagy ezüstből igen változatos formában készült.
a mélység illúzióját keltő festményen vagy grafikai lapon az előtér és a középtér mögött lévő tér, amely tartalmi vagy hangulati összefüggésben áll az előtérben ábrázoltakkal. Az ókori és keleti festészet sík hátterű: a bizánci festészet, és az itáliai trecento is még aranyhátteret alkalmaz. A mélységi térérzést keltő hátteret a 15. századi európai festészet nagy vívmánya.
A hegyikristály a kvarc ásvány színtelen, drágakőként használt változata. A görögök azt tartották, hogy a hegyikristályok az Alpok magas csúcsainak dermesztő hidegében felolvaszthatatlan jéggé fagyott vízből keletkeztek. Ezért nevezték el az ásványt kristallosnak, azaz jégnek.
a mélynyomó eljárások egyik fajtája, illetve az ezzel az eljárással készült grafikai lap. A fotókémiai úton előállított nyomólemezről készítik a levonatokat. A rasztermélynyomás kiszorította a használatból.
a festészetben valamely tárgy tiszta, saját színe, amelyet sem fény, sem árnyék, sem keverés vagy más színhez való alkalmazás vagy reflex nem változtat meg.
a címerekkel foglalkozó történeti segédtudomány elnevezése
a perzsiai szőnyegek gyakori mintája. Alepeleme a sarlós levelek közé foglalt rozetta. Az ebből szerkesztett nagyobb motívumegységek ritmikus elrendezésű végtelen mintát alkotnak. Nevét Herát perzsiai, ma afganisztáni városról kapta.
az 1839-ben Herenden alapított porcelánmanufaktúra készítményeinek a gyűjtőneve. Létesítője, Farkasházi Fischer Mór, miután sikertelenül kísérletezett használati porcelán készítésével, áttért a régi kínai és európai porcelánok utánzására, és hiányos készletek kiegészítésével ért el kitűnő eredményt. A tökéletes kivitelű, régi minták hatására kialakított herendi stílusú készleteknek és díszedényeknek mindenkor nagy sikerük volt a világpiacon. A gyár termelése a két világháború között a porcelánplasztikával bővült.
tájkép antik, mitológiai jelenetekkel, figurákkal.
szövet vagy puha bőr díszítése tű segítségével átbujtatott fonalakkal. A díszítés lehet figurális vagy ornamentális. A kivarrásnál lapos, lánc-, lyuk-, kereszt- vagy áttört stb. öltést alkalmaznak. A selyemfonál, valamint az ezüst- és aranyszál mellett gyöngyök, drágakövek, ezüstlapocskák gazdagították a hímzést.
a japán Hirado-szigeten a 18. század folyamán gyártott színes mázú és domborműves porcelánedények gyűjtőneve. Az üzemet a koreaiak alapították 1712-ben, a termékei a legjobb japán porcelánnak számítottak.
a képzőművészetek 19. századi történetének egy fontos szakasza, amelyen belül – néha egymással párhuzamosan – több felújított művészeti stílus jelentkezett. A historizmuson belül megkülönböztetünk neoromán, neogótikus, neoreneszánsz és neobarokk stb. stílust. Virágkora a klasszicizmustól a szecesszióig terjedt.
kékes színű káliföldpát, féldrágakő. Egyik lelőhelyéről, a svájci Adula-Alpokról kapta nevét.
a Pozsonytól északra fekvő Holicson 1743-ban létesült üzem készítményeinek gyűjtőneve. A manufaktúrát Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc alapította. Az üzem nem alakított ki önálló dekorációt; a készítmények különféle európai és távol-keleti hatásokat tükröznek. Jelentősége a minták sokféleségében, a magas fokú művészi és technikai kivitelben van. Fénykora francia származású, tehetséges első mestere, Germain Miklós működésének idejére esik (kb. 1750-74). A holicsi fajansz Hanong-fajanszok rózsamustráit előszeretettel és nagy festői készséggel alkalmazták. 1786-tól keménycserepet is gyártottak; 1827-ben különböző nehézségek miatt az üzem megszűnt.
angol vert csipke
Ázsia művészeti emlékeinek budapesti gyűjteménye. Alapját Hopp Ferenc kelet-ázsiai gyűjyeménye vetette meg, amelyet villájával és keleti kőemlékekkel díszített kertjével együtt az államra hagyott. Ezt az anyagot Schwaiger Imre ajándékai és Felvinczi Takáts Zoltán külföldi tanulmányútjai alkalmával eszközölt vásárlásai jelentős mértékben gyarapították. A több ezer műtárgyból álló anyag azóta a többi országos múzeumok kelet-ázsiai anyagával bővült: a Szépművészeti Múzeumból Vay Péter, a Néprajzi Múzeumból Zichy Jenő és Xantus János gyűjteménye, valamint a Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum keleti műtárgyai kerültek gyűjteményébe. A második világháborút követően Fettick Ottó, Bozóky Dezső és Ágai Béláné hagyatékával és Wartha Vince értékes kerámiagyűjteményével gyarapodott; 1945 óta foglalkozik a közel-keleti országok műtárgyainak gyűjtésével is. Gyűjteménye gazdagon mutatja be India, Hátsó-India, Indonézia, Japán, művészetét. A kínai művészet emlékei önálló kiállításon, a Ráth György Múzeum épületében nyertek elhelyezést. A gyűjteményben lakk-, elefántcsont-, cloisonné-tárgyak, bronzok, japán kardok, többezer fametszetlap, festmény, tekercs, faszobor, fametszetekkel illusztrált könyvek és kisplasztikák találhatóak.
a művészetelméletben ezzel a fizikából átvett kifejezéssel jelölik meg azt a törekvést, hogy a rendelkezésre álló egész képfelületet kitöltsék, és ha a figurális ábrázolás üres helyet hagy, azt ornamentális díszekkel fedjék.
a Hubertus-mondából vett jelenetekkel díszített edények. Ezekben szentelték meg a kenyeret a vadászatra vonulás előtt.
a biedermeier üvegművességben alkalmazott fekete vagy vörös, át nem látszó üveganyag. Úgy állítják elő, hogy az üvegmasszához lávát és bazaltot adagolnak. Díszpoharak és egyéb tárgyak készítésére használták. Köszörülve féldrágakő hatását kelti. A hyalith olcsó opálféleség; ezt utánozza hyalith üveg.
Az ENSZ, illetve az UNESCO keretében 1948 óta működő intézmény. Célja a múzeumok nemzetközi együttműködésének elősegítése. Székhelye: UNESCO-palota, Párizs.
Krisztust, Máriát vagy a keresztény egyház szentjeit ábrázoló keleti típusú kép. Előírt formai és színezési kánonok szerint fatáblára festették, amelyet olykor arany- vagy aranyozott lemezekkel és valódi vagy féldrágakövekkel díszítettek, néha domborművűen. Az ikon festészet Bizáncban alakult ki és virágzott a 14. századig, hosszú ideig megtartva az antik viaszfestészet (enkausztika) technikáját. Ezenkívül a görög keleti egyház templomaibn terjedt el Oroszországban, Grúziában és a délszláv államokban, valamint G9r9gországban és Romániában. Itt az ikon festészet központjai Novgorod és Moszkva voltak. A legrégibb megmaradt ikonok a 6-7. századból származnak. Az ikon egyik változata a rendszerint viaszalapba ágyazott mozaikikon.
a művészettörténetnek az az ága, amely a műalkotások tárgyával, jelentésével foglalkozik, a formai szempontok figyelembe vétele nélkül.
kéziratos vagy nyomtatott könyvekben a szöveget szemléltető, díszítő képek vagy rajzok gyűjtőneve. Az illusztráció lehet szöveg közti vagy külön lapokon elhelyezett.
a mélység és a plaszticitás érzésnek erőteljes felkeltése a festészetben, ritkábban a domborműveken.
Az imaszőnyeg annak a kisméretű, a muszlimok által használt szőnyegtípusnak az elnevezése, amely nem a szőnyeg fajtájára, hanem annak alaki megjelenésére utal. A muzulmánok ezen végzik a napi többszöri, Koránban előírt imát. A tükörrész a mecset mihrábját ábrázolja oszlopos vagy a nélküli stilizált formában. A legtöbb imaszőnyeg Kis-Ázsiában készült a 17-18. században, de előfordultak a Kaukázusban és a turkomán szőnyegek között is.
1. utánzás. Gyakran nevezik a festészetet és a szobrászatot az imitáció művészetének, mivel számos alkotásban a természetet utánozza. 2. utánzat. Silányabb minőségű, de az értékeshez hasonló anyag v. abból készült tárgy.
a festék vastag rétegben való felrakása a vászonra.
képzőművészeti irányzat a 19. század második felében és 20. század elején, amely a látvány természethű visszaadását a pillanatnyi benyomás gyors és eleven reprodukálásával kívánta elérni. Franz Hals, Velázquez, Goya, Turner és Delacroix festőiségéből, a barbizoni iskola eredményeiből, a plein air törekvésekből kiindulva a francia festészetben bontakozott ki az 1872 és 1886 közötti időben, és egész Európában elterjedt. Nevét Monet Impresszió, a felkelő nap című képéről (1872) kapta. Az impresszionista festőnek a téma csak motívum és ösztönző: ezért elveti a kép szándékos tartalmát, „meséjét”, a szilárd testszerű ábrázolást, az éles kontúrokat, a helyi színek körülhatárolt alkalmazását és a klasszikus értelembe vett kompozíciót. A természetet pusztán a színélménynek, és a természetes fény váltakozásainak illanó képét igyekszik rögzíteni. Kedvelt témáik a párás, napfényes látványok megfestése. Legfontosabb képviselői: Edouard Manet, Claude Monet, Camille Pissaro, Alfred Sisley, Edgar Degas, Auguste Renoir. A magyar művészetben Szinyei Merse Pál és a nagybányai művésztelep első generációja kapcsolódik szorosan az impresszionizmushoz.
"incidit" A rézmetszeten a rézmetsző neve előtt áll.
stilizált virágos és leveles, hullámos vagy csigás vonalú növényi minta, motívum. Minden stílusban az annak megfelelő formában alkalmazzák.
1. nemesebb anyagok berakása kevésbé nemes anyagból készült alapba. Ha az alap fa, intarziáról, ha fém tausírozásról beszélünk. 2. márványberakás: színes márványlapocskák meghatározott minta szerinti berakása kő vagy márványlapba.
Az 1501 előtt megjelent, szedett betűkkel nyomott nyomtatványok neve.
egymásba illesztett öt kis rekeszből álló japán gyógyszeres szelence. A rekeszeket zsinórral fűzték össze, és a netsukere akasztva az övön viselték. Vannak berakott, faragott vagy lakkfestésű inrók.
a drágakövek vésésének az a módja, amellyel az ábrázolást bemélyítik az ékkőbe. Több olasz reneszánsz mester művelte Olaszországban, a 18. században a gemmavésést felújító tiroli származású római Pichler család is ezt a technikát alkalmazta.
A bútorművesség egyik díszítési módja. A díszítendő alap felületébe elütő színű, meghatározott minta szerint kivágott falemezkéket raknak be. Az intarzia lehet arabeszkes, növényi, figurális, ritkábban geometrikus, ábrázolásmódja síkszerű vagy perspektivikus. A berakott részek az alapfelülettel egy síkot alkothatnak vagy abból kiemelkedhetnek (relief-intarzia).
1. belső tér művészien kialakított belső felületei, a hozzájuk tartozó, gyakran hozzájuk tervezett bútorokkal és egyéb berendezési tárgyakkal. 2. az ezeket ábrázoló festmény
a barbizoni festőcsoport által kifejlesztett, egyszerű, hangulatos tájábrázolás.
„kigondolta” szó rövidítése. Grafikai lapokon, építészeti terveken stb. a kivitelezővel szemben (exud., fec., inc., sculps.) annak az eredeti műnek az alkotóját jelzi, amelyről a grafikai lap, terv stb. készült.
alapítási éve 1872. gyűjteményei sokáig a régi Műcsarnokban voltak elhelyezve. Üllői úti szecessziós palotájába (Lechner Ödön és Pártos Gyula műve) 1896-ban költözött. A múzeum felöli az iparművészet régi és új, magyar és külföldi alkotásait. Kerámia- és üveggyűjteménye (olasz majolikák, perzsa és török fajanszok, rajnai kőcserépedények, kályhacsempék, német és delfti fajanszok, kínai, japán, meisseni, bécsi és sevres-i porcelánok, holicsi fajanszok, külföldi és magyarüveg- és agyagipari alkotások stb.) több ezer tárgyat számlál. Herendi gyűjteménye páratlan gazdagságú. A népi jellegű keramika emlékeit is gyűjti a múzeum. A textilosztály gazdag anyagában 4-7 századi kopt szőtteseket, középkori és reneszánsz bársonyokat, keletázsiai és mohamedán szöveteket, hímzéseket, csipkéket, valamint 17-18. századi magyar úri hímzéseket találunk. Kisázsiai török szőnyeggyűjteménye a világon egyedülálló. Bútor- és fafaragás-osztályában régi korok és a legújabb kor külföldi és magyar bútorait tárolja. 18. századi francia bútorai nemzetközi viszonylatban is jelentősek. Ötvösosztálya értékes 15-19. századi külföldi és magyar ötvösmunkákkal, 14-19. századi ékszerekkel rendelkezik. Fémtárgy- (bronz, ón, vas) gyűjteménye, elefántcsonttárgyai, valamint könyvkötései is számottevőek
kerámia tárgyaknak vagy üvegeknek színjátszó, fémes színe.
olyan kompozíció, amelynél a festményen vagy domborművön minden alak feje egyenlő magasságban van, tekintet nélkül termetük és testtartásuk (ülő, álló, térdeplő) eltérésére. Az antik domborműveken, a középkori reliefeken és festészetben, valamint az itáliai korareneszánsz néhány festőjénél figyelhető meg.
Zöldes vagy fehéres, márványosan erezett féldrágakő. Kínában nagyra értékelik, műtárgyakat, szobrocskákat faragnak belőle. Vele rokon, de kevésbé értékes anyag a nefrit.
a múzeum állandó képtárának alapját Dr. Gegesi Kiss Pál egyetemi tanár ajándéka vetette meg 1957-ben, amely „Forgách Hann Erzsébet emlékgyűjtemény” címet kapott. A gyűjteményben 20. századi magyar festők képei és rajzai szerepelnek (Derkovits, Berény, Ferenczy, Rippl-Rónai, Gulácsy, Márffy, Diener Dénes, Czóbel, Bernáth, Kmetty, Barcsay, Egry, Gadányi stb), valamint Forgách Hann Erzsébet45 szobra és 80 rajza. Ehhez csatlakozik Tamás Henrik jelentős gyűjteménye (főleg Rudnay Gyula és Mednyánszky László képei), amelyet Pécs városa 1959-ben évjáradéjra vásárolt meg a tulajdonostól. Utóbb Dési Huber István rajzai és linóleummetszet-sorozata gyarapították a képtár anyagát, amely Dési Huber Istvánné több mint ezer darabot számláló ajándékaként került a gyűjteménybe. Az 1928-ban alapított Zsolnay-múzeum mintegy 11 000 db művészi porcelánt őriz. A képtár az 1904-ben megalakult Pécsi Városi Múzeum (Janus Pannonius Múzeum) egy része. Ennek régészeti osztálya gazdag őskori és népvándorlás kori anyagot őriz. Kiemelkedő részlege a zengővárkonyi korarézkori emlékanyag. Jelentős a bronzkori, vaskori, római, avar és Árpád-kori anyag. Kőtára az ókeresztény és koraközépkori emlékek egyik leggazdagabb gyűjteménye hazánkban. Jelentás néprajzi és természetrajzi anyaggal is rendelkezik.
az idők folyamán ismételten kínai vagy koreai formaelemeket átvéve fejlődött ki helyi változatokkal. Ismertebb termékei: az arita porcelán, Seto-porcelán, a Satsuma-porcelán és a Kaga-porcelán, amelyet ragyogó zöld, sárga vagy bíbor színű máz jellemez.
Japánból származó műtárgy, csecsebecse.
1. kerámiából vagy nemesfémből készült gyümölcsös tál, gyümölcsös kínáló. 2. kerámiából vagy nemesfémből készült hatalmas talpas virágtartó
mázatlan, fémoxidokkal színezett Wedgewood-edények; a kék vagy barna alapanyagú tárgyakat domborműves fehér díszítéssel láttak el. 1775-80 körül jelentek meg a piacon.
tömött, át nem látszó, igen eltérő színű, sárga, vörös vagy barna, gyenge fényű kvarc-, illetve kalcedonféleség. A szalagos jáspis különböző színű rétegekből áll.
az achátüveggel rokon márványozott üveg, amelyet az olaszok Velencében, a franciák Nevers-ben készítettek a 16-17. században
fogalom érzékelhető ábrázolása, megszemélyesítése, tárgyiasítása.
európai megrendelésre készült, 18. századi kínai porcelánok gyűjtőneve. Formáik és díszítésük az európai ízléshez igazodott. A megrendeléseket állítólag jezsuita misszionáriusok közvetítették.
nagyméretű, durvább csomozású, újabb perzsiai szőnyegek vörös, fehér, kék alapszínekkel, tükrében nagy középmedallionnal
A török és kaukázusi szőnyegek csomózási technikája. A két láncfonalat elölről hátrafelé keresztező fonál két vége visszafordulva a láncok között bújik ki és csomót alkot.
17-18. századi kisázsiai imaszőnyeg, két oszlopos vagy oszlop nélkül imafülkés mezővel, gazdag növényi kerettel
asztalon vagy saját állványszerkezeten álló, de gyakran alsó rész nélküli, sokfiókos díszszekrényke, középen nyíló ajtókkal vagy lehajtható lappal, illetve sok kis fiókkal. A spanyolok hozták divatba a 15. században. A legértékesebb faanyagokból, faragott díszítéssel, márvány-, elefántcsont-, teknőc-, gyöngyház vagy faberakással, továbbá ötvösművű ékítményekkel és veretekkel sajátos bútorékszert varázsoltak belőle. Éremgyűjteményeket, ékszereket stb. tartottak benne.
a karadzsa és karabagh szőnyegekkel rokon, Perzsia és a Kaukázus határán készült, geometrikus mintájú, finom csomózású, sötétkék tónusú szőnyeg.
a függélyes japán festmény legáltalánosabb formája. Tussal vagy vízfestékkel papírra vagy selyemre festik, és szélesebb papír-, vagy selyembrokátra ragasztják. Felső és alsó része hengeres pálcára van erősítve, amelyre a képet megszemlélés után feltekerik, és selyemtokba, majd fa- vagy lakkládikóba helyezik. A vízszintes japán kép neve makimono.
domborműves ábrázolással díszített gemma
talapzatos, oszlopos törzsű, tálban, csészében vagy karokban végződő, rendszerint nagy méretű, díszesen kiképzett állvány gyertya vagy egyéb világítóanyag számára. Fából, fémből vagy márványból készítik.
Földpátok mállásából keletkező fehér agyagföld, a keményporcelán alapanyaga. Nevét a kínai Kau-Ling hegyről kapta.
a kabisztrán szőnyeggel rokon kaukázusi csomózott szőnyeg. Gyakori a cékla- vagy cinóbervörös lépcsős szélű, medaillonos díszítmény.
vörös színű drágakövek (rubin, gránát, spinell) régi elnevezése
a falakat és falnyílásokat borító díszítő textíliák gyűjtőneve. Eredetileg belső sátorborítás, ajtó- vagy ablakfüggöny volt. Később kézzel szőtt, majd nemesebb anyagokból (gobelin, brokát, selyem stb.) készült. Néha a papírból és más anyagokból készült fali tapétát is kárpitnak nevezik.
1. erős, vastagabb papíron készült rajz, amely eredeti nagyságban freskók, üvegfestmények, faliszőnyegek stb. végleges elkészítéséhez átmásolási mintául szolgál. 2. a kreton vagy kattun nevű, gyakran művészi mintájú nyomtatott vászon magyar elnevezése; a 18. század óta igen elterjedt ruha-, fali-, tapéta- és bútorbevonó anyag.
a bemetszett, előre és hátra göngyölődő kartonpapír alakzatait utánzó plasztikus díszítőkeretelés, amelynek középső része felirat, címer, embléma vagy ábrázolás elhelyezésére szolgál. Formája többféle: a gótikában szalag-, a barokkban pajzsszerű; a barokk, a rokokó és a copfstílus változatos kagylós, rocaille-os és füzéres motívumokkal övezi.
1. több kartonréteg összeragasztása vagy karton bevonása nemesebb fedőréteggel. 2. gipszszobor készítése valamilyen vázra sűrű gipsz felhordásával.
az észak-indiai Kasmírból származó, Európában a 18. században divatba jött hímzett vagy szövött keskeny kendők. A kasmírkecske nagyon finom gyapjából készülnek, néha selyemmel keverve, aprólékos mintájuknak főmotívuma az ún. kasmírpalmetta: csigásan hajlott végű körteidom.
a 18. század végén Kassán alapított és 1845-ig többször megújított üzem termékeinek a gyűjtőneve. Alapanyaga sárgás színű, máza áttetsző.
finomabb szemcsézetű ornamentüveg, egyik oldalán hólyagos felületű, áttetsző üvegfajta.
a kaukázusi tatárok csomózott szőnyegeinek gyűjtőneve. Változatos geometriai rajzú, élénk színű, magas sörtéjű, tartós, használati keleti szőnyeg.
miseruha
vallásos tárgyú festmény vagy szobor, amelyet szentek, mártírok csodatevőnek vélt ereklyéit őrző kegytemplomokban és búcsújáróhelyeken vallásos tiszteletben részesítenek.
Talpas ivóedény, a katolikus egyházban a szentmisénél, a protestáns egyházakban az úrvacsora osztásánál használják. Eredetileg fából vagy üvegből, később nemesfémből vagy aranyozott rézből készült. 3 fő része: a talp, a nodus (szárgomb, a kehely fogógombja), és a cuppa (a kehely csészéje)
A miseruhával egyező anyagú, négyzet alakú terítő, a miséhez felszerelt kehely takarója
mennyasszonyi láda, cassone: ruhanemű, kelengye tárolására és megőrzésére szolgáló nagyobb láda, amelyet faragásokkal, aranyozással és profán jeleneteket ábrázoló festményekkel díszítettek. A 16-17. században díszes kivitelű bútor; a szekrény divatba jöttével jelentősége csökkent. A népi berendezési tárgyak között tovább él.
a 17-19. századi perzsa és török hímzések gyűjtőneve. Általában fehér vászonalapon készülnek színes gyapjú- és selyemfonállal, néha egy-egy aranyszál közbeiktatásával. Díszítményük mindig növényi.
Ázsia mohamedán vidékein és Kína némely részén szövéssel vagy csomózással készült szőnyeg. Legfontosabb csoportjai: kisázsiai, anatóliai, kaukázusi, perzsa, indiai, turkomán (bokhara), közép-ázsiai és kínai szőnyegek. E csoportokon belül több fajta van. Magyar vonatkozásúak a kis-ázsiai szőnyegek; sok került belőlük a 16. századtól a keleti kereskedők révén Erdélyen keresztül hazánkba. Anyaguk rendszerint gyapjú, ritkábban selyem. A színezés növényi eredetű festékkel történt. A keleti szőnyeget egyrészt a rajtuk látható mintáról (vázás, golyós stb.) nevezik el, másrészt arról a városról, amelyben vagy amelynek közelében készültek (pl. usák, erdélyi, jordesz, ladik, kula szőnyeg). Muzeális értékűek a 16-17. századi kaukázusi, örmény szőnyegek. Perzsiában, a Szefevida uralkodók udvari műhelyeiben művészek rajzai szerint, vadászjeleneteket, állatharcokat, virágmotívumokat stb. ábrázoló, gyakran selyemmel csomózott, arannyal, ezüsttel átszőtt, páratlan értékű szőnyegek készültek. Perzsa mintára Indiában és a török szultáni udvarban is voltak szőnyegműhelyek. E régi, művészi keleti szőnyegek nem általánosan ismertek. A kisázsiai szőnyegszövés becses termékei az imaszőnyegek; ezek tükre a mecset boltozatos imafülkéjét ábrázolja. A lakásdíszül szolgáló, népszerű 19-20. századi keleti szőnyegek háziiparszerűen vagy európai kereskedők cégek Keleten létesített műhelyeiben készülnek.
az agyagáruk egyik fajtája. Átmenet a porcelán és egyéb kerámia között. J. Wedgwood (1730-95) angol keramikus találta fel 1768-ban. Az ónmázas fajanszot felülmúló tulajdonságai, használhatósága és a porcelánnál olcsóbb volta miatt gyártása hamarosan elterjedt. A matricás díszítést a keménycserépen alkalmazták először. Hazánkban a 18. század végén Holicson, a 19. század első felében számos műhelyben (Tata, Pápa, Városlőd stb.) készült. Minthogy könnyen reped, a tartósabb porcelán kiszorította hazánkból.
a valódi porcelán kaolinos anyaga szemben a kaolint nélkülöző lágyporcelánnal; kiégetéséhez igen magas hőfokra van szükség.
Az egyén individuális ismertetőjegyekkel való ábrázolása a festészetben, grafikában, szobrászatban és éremművészetben. A festett képmás lehet: egész alak; térdkép (csak festményen), amelyen az ábrázolt térdig látható; arckép, mellkép a felső test kisebb-nagyobb részével és csupán fejkép. Továbbá ábrázolhatja az arcot szemben (en face) vagy oldalnézetben (en profil). A szoborképmást, amely az ember fejét és a törzs felső felét ábrázolja, mellszobornak vagy büsztnek nevezzük.
megsérült, színét vesztett festmények eredeti jellegének helyreállítása, konzerválása, a hamísításnak minősülő túlzott kiegészítések eltávolítása, ugyanakkor annak figyelembevétele, hogy a képet nem szbad kiegészítéssel vagy ráfestéssel megváltoztani.
szobrászat, festészet, grafika, iparművészet és gyakran az építőművészet összefoglaló elnevezése.
az agyagművesség bármely technikájával készült termék, kivéve a porcelán
az agyagművesség összefoglaló neve
egymásra merőlegesen elhelyezett, egymást átszelő két szár vagy ennek stilizált ábrázolása, a különböző népeknél ősidőktől alkalmazott díszítő és szimbolikus elem; a keresztény művészetben Krisztus halálának eszközeként rendkívüli jelentőssége van. Különféle változta van: 1. görög: egymást keresztező szárai egyenlő hosszúak. 2. latin: merőleges metszésű szárai közül a függőleges hosszabb. 3. Antal-kereszt vagy tau-kereszt: felső szára hiányzik, nyomtatott nagy t-hez hasonlít 4. András-kereszt: azonos hosszúságú ferde szárakkal 5. horgonykereszt: kettős karéjban végződik. 6. Konstantin-kereszt vagy monogramos-kereszt: görög betűs Krisztus-monogram (X-et keresztező P). 7. villás-kereszt. 8. füles vagy egyiptomi kereszt: fönt fülben végződő latin kereszt. 9. máltai kereszt: a metszéspont felé elkeskenyedő, egyenlőszárú kereszt. 10. kettős vagy érseki kereszt: két párhuzamos vízszintes szárral. 11. pápai vagy hármas kereszt: három párhuzamos vízszintes szárral. 12. jeruzsálemi kereszt: a görög kereszt szárai között egy-egy kisebb kereszttel. 13. orosz vagy ortodox kereszt: két vízszintes és egy kisebb ferde keresztszárral. 14. keresztszárú kereszt: görög kereszt, végein kisebb keresztekkel. 15. lóherés kereszt. 16. mankós kereszt
ötvösművű, többnyire ovális mély tál, amelyben a keresztelendő fejéről lecsurgó vizet felfogják; rendszerint kancsó is tartozik hozzá.
Hazánk leggazdagabb vidéki múzeuma. Simor János alapította mint prímási képtárt, az 1870-es években nyitották meg a nyilvánosság előtt. A későbbi időkben több gyűjteménnyel gyarapodott. Értékes 15-16. századi magyar táblaképgyűjteménye, benne Kolozsvári Tamás híres szárnyasoltárképével, valamint M.S. mester 4 táblaképe. A 19-20. századi magyar festmények gyűjteménye is gazdag (id. Markó Károly, Ligeti Miklós, Vaszary János képei). Emellett nemzetközi gyűjteménye is számottevő: bizánci, itáliai (Crivelli, Lippi, Pisanello, Sassetta stb.), spanyol (Ribera), flamand és holland (Memling, Cuyp, Teniers), valamint francia, német, osztrák, angol, lengyel, orosz mesterek teszik gazdaggá. Szobor-, vízfestmény-, grafika- és üvegfestmény-gyűjteménye, valamint gazdag ötvösművészeti, kerámia-, gobelin- és török szőnyeggyűjteménye is nevezetes.
festményt, grafikai művet, tükröt övező foglalat. Rendszerint fából készül, és a kor stílusának megfelelő módon faragással, festéssel és aranyozással, berakással stb. díszítik.
Perzsia nyugati részén a 17-18. században készült csomózott szőnyegek gyűjtőneve. Stilizált perzsa kertet ábrázolnak csatornarendszerrel, medencével stb.
khasan szőnyeg; újabb, selyemcsomózású, figurális ábrázolású perzsa szőnyegek elnevezése. A láncfonal selyem, a vetülék pamut. A 16. században Khasan a szefevida udvari művészetnek, így a szőnyegszövésnek is egyik központja volt.
1907-ben szablya Frischauf Ferenc kezdeményezésére alakult magyar művészegyesület, amely kiállítások és művészeti kiadványok révén szándékozott terjeszteni a képzőművészetek iránti érdeklődést.
olyan nyomat, amelyet a művész maga készít eredeti dúcról vagy lemezről.
kézzel írt szöveg ellentétben a nyomtatvánnyal. Az ókori és középkori kéziratos könyvek a kódexek.
a név kezdőbetűiből álló vagy egyéb grafikai jel, amellyel a festő, grafikus, szobrász műveit szignálja
a turkomán szőnyegek csoportjában a tsaudur és ersar törzsek készítményei, kereskedelmi központjuk Hiva. Mintáik változatosabbak és színesebbek a többi turkomán szőnyeg mintáinál.
Perzsia Khoraszan tartományában készült csomózott szőnyegek gyűjtőneve. A mintákat a 18. század háborúi után a különböző vidékekről betelepített munkások hozták magukkal.
istentiszteleti serleg a zsidó szertartásban. A szombatot és ünnepnapot borral telt serleggel köszöntik a zsinagógában és otthon, elmondva az erre az alkalomra előírt áldást. Megállapított formája nincs, a hívők a korbeli világi ötvösműveket (poharakat, serlegeket) ajándékoznak erre a célra.
Az Oswald-féle színkörben egymással párosan szemben lévő színek (zöld-vörös, sárga-kék stb.), amelyek keverése egy harmadik színt ad.
Kárpitszövéssel készült, rendszerint ferde vonalú, geometrikus mintájú, kisázsiai vagy kaukázusi takarók, szőnyegek gyűjtőneve. Ezeken a területeken évszázadok óta készülnek; a régi darabok színharmóniájuk miatt igen kedveltek. Sajátságuk, hogy ahol a mintában két szín a láncfonalakkal párhuzamosan egyenes vonalban találkozik, ott a szövésmód természete folytán rések keletkeznek; ezeket keleten nyitva hagyják, míg nyugaton mindig öszevarrják. Ilyen szövésmóddal készül a torontáli szőnyegfajta.
Kínai meseállat. Az őzhöz hasonlít. A 16. századi perzsa szőnyegeken gyakran ábrázolták.
az európainál kevesebb kaolint tartalmazó, tehát nem olyan kemény és tartós porcelán. Alacsony hőfokon olvad, ezért kevésbé tűzálló ásványi anyagokkal is színezhető. Rendkívül jól formálható. Kínában már régóta dolgoztak porcelán szerű anyaggal; valódi porcelánt azonban valószínűleg csak a Tang-korszak óta (Kr. e. 7. századtól) készítenek. Néhány darab után nagyobb mennyiségű kínai porcelán 1508 körül jutott el Európába. A kínai porcelán fajtái: 1. nem festett kínai porcelán, tiszta fehér, egyszínű, sima, egyszínű repedezett, lángárnyalatos fröcskölt, többszínű mázas változatokkal. 2. festett kínai porcelán, máz alatti és máz alatti színekkel festett és amellett más színekkel festett. 3. különleges eljárásokkal készített kínai porcelán: pl. bekarcolt rajzzal, áttört művű ékítményekkel, idegen anyagok utánzatival díszített, lakkhuzattal bevont. 4. idegen formákkal és rajzokkal ellátott kínai porcelán, változatai: tiszta fehérben; kék színnel festve; zománcszínekkel festve; Európában festéssel ellátott kínai porcelán
durva csomózású, részben háziiparilag készült, tartós használati szőnyeg. Anyaga főleg selyem. Növényi (lótusz, bambusz, barackvirág stb.), geometrikus vagy fantasztikus állatalakos mintái élénk arany, bíbor, kék és sárga színükkel elütnek a halvány szürkés vagy sárgásfehér alaptól.
sűrű csomózású újabb perzsa szőnyeg; fehér alapon világos színezésű, aprólékos, gazdag virágmintákkal készül.
az usák csoportjába tartozó kis méretű szőnyeg, egyszínű vörös tükrében felhőszalagos vagy arabeszkes sarokdíszítéssel és csürlő-idomú középmedaillonnal, keretében növényi ornamentikával. 16. századi típus, ebből fejlődött ki a gazdagabb rajzú erdélyi szőnyeg.
a hajdani Székesfővárosi Múzeumból fejlődött ki, amely 1887-benlétesült Enea Lafranconi budapesti vonatkozású metszet- és térképgyűjteményi adományából. A megszaporodott gyűjtemény újkori részlege 1940-41 telén átköltözött a kiscelli egykori trinitárius kolostor és templom épületcsoportjába. A második világháború során a gyűjtemény egy része megsemmisült. Fokozatos helyreállítás után 1951-ben nyílt meg az állandó kiállítás. Az 1686 és 1849 közti időszakból várostörténeti emlékeket és a 19. század második feléből származó látképeket mutat be. Időszaki kiállításokat is rendez. Osztályai: várostörténeti grafikák és metszetek, fényképek, iparművészeti, képzőművészeti és céhemlékek, illetve műtárgyak.
Anyaga a szobrászat által feldolgozható bármilyen anyag lehet (agyag, fa), de kiváltképpen kisplasztikai anyagok azok, amelyek kisméretű feldolgozásra alkalmasak, példáulelefántcsont, puszpángfa, porcelán, viasz, különböző fémek. Anyaga és mérete miatt a kisplasztika gyakran az ötvösséggel és az éremművészettel rokon, s méretükből következően művészi élvezetük csak közelről szemlélve lehetséges.
Fontos megjegyezni, hogy a kisplasztika nem a nagy szobor kisebbített mását jelenti. Életnagyságnál kisebb alkotásról van szó, ami sokszor érzékeny és értékes anyagból készül, ezért rendszerint az enteriőr dekorációjának részét képezi.
Mind a kisplasztikának, mind az éremművészetnek egyik kiváló magyarországi képviselője Ferenczy Béni. Számos kisplasztikája és éremművészeti alkotása megtekinthető Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban.
a 18. század második felében Franciaországból kiindulva egész Európában elterjedt stílus, amely elsősorban az építészetben uralkodott. Ez a klasszicizáló vagy klasszikus stílus a barokk és rokokó ellenhatásaként alakult ki, és az antik elemek szabad alkalmazásával nyugodt monumentális hatású, ünnepélyes homlokzatokat alkotott (Louis seize stílus, copf stílus, empire stílus). A bútorművészetben és a festészetben is erősen hatott, a festészetben a letisztult, visszafogottabb festői eszközök használata mellett mitológiai tárgyú témák ábrázolását jelenti. A szobrászatban az antik hagyományokon alapuló idealizálás jellemzi.
középkori írott könyv. Kora a 4. századtól a 16. századig terjedt. Anyaga a 13. századig pergamen, azt követően papír, de a díszkódexek anyaga végig a pergamen maradt. Kötése rendszerint bőrrel bevont és kapcsokkal erősített két fatábla.
kőnyomási technika, amely rendkívül finom, a rézkarcra emlékeztető képet ad. A szemcsézetlen, tehát egészen sima nyomókövet aszfalttal vonják be, és tompa hegyű tűvel ráviszik a rajzot. A kövön így szabadon maradt vonalakat savas folyadékkal mélyre maratják.
ötvösfoglalatú talpas poháridom, amelynek csészéje a kókuszpálma gyümölcsének kemény héja. Az utóbbi némelykor faragott reliefdíszű. A 16-17. században volt divatos.
a régi kéziratok és nyomtatványok végén a kiadó, másoló vagy nyomdász nevét, a kiadást, a másolást vagy a nyomtatás helyét és idejét megjelölő (lefelé keskenyedő és alul csúcsban végződő) felirat, amely a címlapot helyettesítette.
az amerikai angol gyarmatokon a 18. században elterjedt, angol eredetű bútorstílus. Az angol bútorok faragott díszítései helyett általában egyszerűbb – festett vagy berakásos – felületeket alkalmazott.
a színek összhatása és egymáshoz való viszonya műalkotásokon
17. századi erdélyi kötések, amelyek nagyrészt Apafi Mihály és felesége részére készültek. A bőrkötéseket gazdagon aranyozott ornamentális keret, legyezőminta és apró virágmotívumok jellemzik.
Drágakövek és féldrágakövek művészi díszítése különböző technikai eljárásokkal.
A nehezen kezelhető ládát felváltó, homloklapján fiókokkal tagolt bútor XIV. Lajos (ur. 1643-1715) korától vált divatossá. Veretekkel, faragással, intarziával díszítik. Hasonló, de egyszerűbb polgári megfelelője a biedermeier sublód vagy sublót.
a képzőművészeti alkotás szerkezete, elemeinek (tárgyi motívumok, formák, vonalak) olyan módon való elrendezése, amely a természeti látvány esetlegességeit kiküszöbölve az ábrázolás részei között szükségszerűnek ható összefüggést, szándékolt zárt rendet hoz létre. A kompozíció a formaelemek különböző viszonyait (a szimmetriát és az aszimmetriát, a harmóniát és a diszharmóniát, az átlós vagy háromszögű elrendezést, az alakok elhelyezését, az előtér és a háttér viszonyát, az egyensúlyt és a feszültséget, a ritmust stb.) mindig valamely, az adott társadalom megszabta stílus belső igényei szerint alakítja.
1880-ban alapították. Emeleti képtárában régi flamand, olasz, francia, holland és német mesterek számos műalkotását, földszinti termeiben pedig modern festményeket (a 19. századtól napjainkig) mutat be. Ugyanitt van a híres Rubens-gyűjtemény.
az első világháború idején jelentkező absztrakt művészeti irányzat, amely szükségtelennek tartja a természeti tárgyak ábrázolását, és a mértani formák gondosan kiegyensúlyozott és szigorúan logikus megszerkesztésével fejezi ki mondanivalóját. A sík konstruktivizmus a vonalak, a síkok, és a színek belső feszültségének ellentéteiből akarja megalkotni a képet. Változatai a szuprematizmus és a képarchitektúra. Fő képviselői: Malevics, Tatlin, Pevsner és Moholy-Nagy stb.
"A szín nem van, hanem lenni készül. Lenni akar. Valaminek mindig a határán. Máshol alig is lehetne: a határon. A kimondható és a kimondhatatlan, a látható és a láthatatlan, a valóság és a látszat határán. A szín: teremtett elvonatkoztatás. Kontra Ágnes festő. Művész. Ő a szín felé indult el. A színek születését fürkészi. A drámát, a dráma kifejletét – és végtére a föloldódásának folyamatát szemléli. Igen, ez az ő festészetének kulcsa: a szemlélés..."
"Színtiszta érzéki, látáselvű festészetnek tűnik Kontra Ágnesé."
1997-2002 Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szak
2001-2002 München Akademie der Bildende Künste
festészeti és szobrászati kompozíciós elv; az emberi testnek ellentétes irányú mozdulatokból kialakuló egyensúlyi helyzete. Az ókori görög klasszikus művészet nagy vívmánya.
Síknyomású nyomdai eljárás; a kőrajz vagy a kőlapra átvitt szöveg, ábra sokszorosítása. A kőnyomáshoz szemcsés litográfiai követ használnak, amelyre a rajz, illetve az írás negatív képét zsírtartalmú anyaggal viszik rá. Ezután a követ salétromsav és gumi keverékének vizes oldatával itatják át. A kőre hengerelt festék csak a zsíros krétával érintett helyeken tapad meg, s ezekről átkerül a lenyomatra. A színes litográfiát több kővel végzik; minden szín részére külön követ használnak. Az eljárást A. Senefelder német nyomdász találta fel 17796-98-ban.
az iparművészetnek az az ága, amely művészi kivitelű, kézműiparilag előállított könyvkötések díszítésével vagy az iparilag előállított sorozat-kötések eredeti tervének elkészítésével foglalkozik. Koronként eltérő könyvkötési technikákat alkalmaztak, és más-más alapanyagokat, valamint díszítő motívumokat részesítettek előnyben. A könyvnyomtatás feltalálásáig bőrrel bevont fatáblákat használtak könyvborítóként, ezeket kül9nféle díszítésekkel látták el, majd ezt követően már papírral is borították könyveket. A papír-, illetve vászonkötés csak a 19. század elején szorította ki véglegesen a bőrkötést.
1. olyan nyomtatványok kis- vagy nagyipari módszerekkel való előállítása, amelyek magasabb művészi színvonalat ütnek meg. 2. a könyv művészi megmunkálása, illetve mindazon eljárások és művészeti ágak, amelyek a kézműiparilag készült könyvek előállításához szükségesek. Így: könyvkötés, metszés, előzék, miniatúra, iniciálé, betűtípus, szövegrendezés és tervezés (tipográfia), záró- és
hátsó, egyenes vonalú oldalával a falhoz támaszkodó asztal, lapja és kávája többnyire fél vagy háromnegyed kartus alakú, hátsó lábai távolabb, az elsők közelebb vannak egymáshoz. Franciaországban a Lajos-stílusok korában a konzolasztalokat rendkívül díszes kiállításban, márványlappal, faragott, aranyozott, bronzveretekkel ékesített alsó résszel készítették.
a gyertyabél lenyírására szolgáló ollós szerkezet. Díszes kivitelű ötvösmű példányokat is ismerünk.
az 1722-ben Koppenhágában alapított manufaktúra termékeinek gyűjtőneve. Az üzemben jó minőségű keményporcelánt csak 1776-tól készítettek. Különleges műve a Nagy Katalin-szerviz, amelynek edényeit a Linné-féle botanikai rendszerről szóló művekben szokásos módon ábrázolt virágokkal díszítették. A 19. században az üzem új stílust teremtett a többszínű, máz alatti festés alkalmazásával.
a kőnyomás előkészítő művelete. A művész simított mészalapra zsírtartalmú krétával vagy tintával rajzol. A színes kőnyomásnál a művész külön kövekre rajzolja a különböző színű ábrázolásokat.
a csalánozók törzsébe tartozó virágállatok közül a szilárd vázat kiválasztók neve. A vörös nemes csiszolt korall vázából nyakláncot és dísztárgyakat készítenek.
az agyagedény formálása a fazekaskorongon szabad kézzel vagy formák segítségével. Az egyszerű fazekaskorong részei: a korongtányér, amelyen az edény készül, a tengelyt alkotó orsó vagy korongvas és erre szerelt, lábbal hajtott lábkorong.
körbe járható szobormű
Mátyás király (ur. 1458-90) könyvtára számára készült, miniatúrákkal gazdagon díszített kéziratos könyvek elnevezése. Eleinte olasz reneszánsz mesterek műhelyéből kerültek ki, később a budai királyi könyvfestőműhelyben készültek.
1. Mátyás királynak egykor a budai várban őrzött híres könyvtárának az elnevezése 2. az ebből a könyvtárból származó könyvek, a Korvin-kódexek
Mátyás király könyveinek borjúbőrből készült művészi kivitelű kötéstáblái, amelyek a budai könyvkötőműhelyben készültek. Olasz, illetve keleti díszítőelemeket olvaszt össze a helyi formakinccsel, ezzel sajátos, új stílust teremt, amelyet Európa-szerte utánoztak. Elsőként itt alkalmaztak Európában a nagymérvű aranyozást. Jelentősek metszésdíszei is.
a képzőművészetben a formák határait jelző vonal. Szerepe a kompozíciókon különböző: bizonyos stílusok hangsúlyozzák, mások háttérbe szorítják, festői eszközökkel oldják.
a hegyikristály metszési technikájának alkalmazása az üvegművességben. Az első ilyen művek mélyített metszéssel, későbbiek a 17. század végén már domború metszéssel készültek. A barokk üvegdíszítés legelterjedtebb módja.
a közönséges üvegnél átlátszóbb és nehezebb, de kevésbé kemény ólommal kevert üveganyag. Már a velenceiek is ismerték, a 16. század közepétől a tükrök készítésére használták. Az angol ólomüveg 17. századi találmány; a kontinensen csak egy századdal később kezdték gyártani.
a művész hirtelen odavetett vázlata, amellyel egy megkapó tájképet, figurát, jelenetet, ötletet rögzít.
színes litográfia
a francia festészetben, az 1910-es évek elején jelentkező kubizmus az első olyan képzőművészeti irányzat, amely a valóság természethű ábrázolása helyett arra törekszik, hogy érzékeltesse a tárgyak „objektív” térbeli elrendeződését és szerkezetét. E cél érdekében a jelenségeket geometriai alapformákra (kocka, gömb, kúp stb.), a határoló felületeket egyszerű síkokra (háromszög, négyszög stb.) vezeti vissza, és az ábrázolandó tárgyakat ezekből építi fel újra. A kubizmus Cézanne művészetéből indult ki, de hatást gyakorolt rá a néger plasztika, a primitív művészet és a fauve-ok művészete is. Az irányzat történetét három szakaszra szokás bontani: az első, ún. cézanne-i szakaszt (1907-9) a formák geometrikus átfogalmazása, a második, analitikus szakaszt (1910-12) a formák több nézőpontból való szétbontása, a harmadik, szintetikus szakaszt (1913-tól) a tárgyaknak „jelekké” absztrahálása és a dekoratív síkkompozíció keresése jellemzi. A Párizsból kiinduló avantgárd irányzat elindítója Picasso Avignoni kisasszonyok c. képe. Az irányzat, bár rövid életű lesz, jelentős hatással lesz a 20. század művészeti irányzataira. Főbb képviselői: a festészetben Pablo Picasso, George Braque, Juan Gris, a szobrászat területén Alexander Archipenko, Jacques Lipschitz.
az 1863-ban alapított múzeum a világ egyik legnevezetesebb műgyűjteménye. Anyagának legjelentékenyebb része a Habsburg-ház több tagjának gyűjteményéből való. Neoreneszánsz épülete Hasenauer tervei szerint 1872-91-ben készült, a lépcsőfeljárat mennyezet festményét (A művészet apoteózisa) Munkácsy Mihály festette. A múzeum 1918-ban új tárakkal (kincstár, Estei hercegi és gobelingyűjtemény) bővült. A központi épületen kívül nagyrészt a Császári palotában (Burg) helyezték el több tárát: kincstár, az ún. Weltliche és Geistliche Schatzkammer, epheszoszi reliefek, régi zeneszerszámok, gobelingyűjtemények. A múzeum 8 nagy gyűjteményében több mint 600 000 tárgyat őriznek. Az egyiptomi és antik szobrászati (epheszoszi szarkofág, Arisztotelész szobra, bronz- és tanagra-szobrok, a világhírű Gemma Augustea stb.), valamint iparművészeti (Cellini híres sótartója) gyűjtemények a földszinten vannak. Az emeleti képtár legjelentősebb alkotói: Dürer, Mantegna, Antonello da Messina, Andrea del Sarto, Raffaello, Correggio, Giorgione, Tiziano, Tintoretto, Vélazquez, Rogier van der Weyden, Memling, Holbein, id. Brueghel, Rubens, Van Dyck, Rembrandt, Van Gogh és Degas.
észak-perzsiai nomád kurd törzsek csomózott szőnyegei
1924-től 1949-ig működött magyar művészcsoport. A Nyolcak örökösének vallották magukat. Tagjai között szerepeltek: Rippl-Rónai, Vaszary, Márffy, Czóbel, Kernstok, Egry, Medgyessy, Bernáth, Berény, Pátzay és Szőnyi. Törekvéseik a francia posztimpresszionista, kubista és expresszionista irányzatokhoz álltak közel.
17-18. századi kisázsiai imaszőnyeg; többnyire vörös alapú mezejében hat- vagy négyoszlopos imafülke, keretét török virágok díszítik.
a rézkarc nyomólemezének egyik készítési eljárása. A saválló réteggel bevont lemezre papírlapot helyeznek, amelyre kemény ceruzával rajzolnak. Leemelésnél a papírlap magával viszi a rajz alatt hozzátapadt saválló réteget. Ezeken a helyeken a sav kimarja a lemezt, amelyről most festékezés után levonatok készíthetők.
a barokktól a klasszicizmusig terjedő képzőművészeti stílusok franciaországi változatainak jelölése: Louis-quatorze (a francia barokk csúcspontja), Louis-quinze (a francia rokokó korszaka, kb. 1720-65), Louis-seize (korai klasszicizmus, kb. 1765-92). A Louise-quatorze és Louis-quinze közötti átmenetet a régence-stílus képviselte (1715-20).
lakkból készült, illetve lakkal bevont használati és dísztárgyak készítése; az Indiában honos lakkfából csapolt, gumiszerű váladék alkalmazása műtárgyak bevonására és díszítésére. Színei eredetileg a fekete és a vörös, amelyet később arany- és ezüstpor hozzávegyítésével tettek változatossá. A vastagon felhordott lakk faragható, további festéssel és berakással is díszíthető. A lakkművesség legrégibb emlékeit a kínaiaknál találjuk a Kr. e. 481-256 körüli időkből. Innen terjedt el Japánba, ahol e műfaj legszebb készítményeit állították elő. Itt a lakkművesség fénykora a 15-17. századra esik. A lakktárgyak díszítése a keleti festészet stíluselemeit vette át. A lakkművesség Indiában, Vietnámban és Perzsiában is ismeretes. A 18. században nagy mennyiségben importáltak Európába kínai fekete lakk tárgyakat; ezeket elő-indiai berakodóhelyükről corormandel-lakknak is nevezik. Az európai lakkművesség a 18. században a kínai divat nyomán virágzott ki.
régebben elterjedt német szokás szerint a lakodalom alkalmából a házasulandóknak ajándékozott ötvösművű edény. Fajtái: 1. a vőlegénynek ajándékozott ötvösművű díszedény, amelyet ünnepélyes alkalmakkor később is használt. 2. a menyasszonypohár, a 16-17. században divatos ötvösmű, aranyozott ezüstből készült plasztikus nőalak, felnyújtott karjai között csuklósan mozgatható ivócsészével. A lakodalmon a csészéből a menyasszonynak, a harang alakú – felfordított – szoknyából a vőlegénynek kellett innia, mégpedig mindkettőjüknek egyszerre, és úgy, hogy a bor ki ne ömöljék.
liber catenatus; a középkorban olyan kötéssel ellátott könyv, amelynek gerincén kampó volt; az ebbe fűzött lánccal erősítették a könyvespolchoz. A 15. századig gyakori.
lazulit, lazurkő. Nátriumalumíniumszilikát más ásványokkal keveredve. Sárgás-fehér erezetű, kék színű, üveges zsírfényű féldrágakő. A reneszánsz korban kupákat és szelencéket készítettek belőle. A lapisz-lazuli ultramarin kék is lapisz-lazuliból készült.
"László Dániel látszólag látványelvű, u.n. realista festészetet művel. Valójában
művészete erősen konceptuális jellegű, kettős értelemben is. Egyrészt kiválasztott
motívumai mindig szimbolikusak, személyes, történeti, filozófiai és spirituális
jelentésűek, s mégha alkotójuk törekszik is a látvány minél tökéletesebb,
klasszikusokhoz méltó megragadására a kép végső értelme az érzéki benyomáson
túl van. Másrészt az egymást követő archetipikus témák és az azok kontextusául
szolgáló klasszikus műfajok a csendélet, majd a tájkép, s végül az életkép egy
rendkívül koherens és szigorú belső logika, koncepció alapján következnek
egymásból... László Dániel festészetének első látásra meggyőző vonása a cinizmus
hiánya, egyfajta szellemi komolyság, technikai felkészültség, a festészeti
hagyománnyal szembeni rendkívül tudatos és öntudatos viszony, a divatokkal
szembeni felvértezettség, ami nem külvilágtól való elzárkózást, a kortárs
művészetben való járatlanságot, hanem a felületes és kommersz aktualitásoktól való
tartózkodást jelent. László Dániel ezen belül is rendkívüli, már mennyiségileg is
lenyőgöző eredménnyel járó aktivitásával, impulzívitásával, témakezelésének
szabadságával tűnik ki." (Sturz János)
veduta. Táj, város vagy épületcsoport tárgyilag hű távlati ábrázolása festményen, rajzon, metszeten stb. A látképfestészet egyik jelentős képviselője Canaletto. Az ideális látkép elképzelt építményeket ábrázol (pl. Piranesi).
az ónoxiddal fehérre festett tejszínű üveg neve az olasz üvegművességben. Ez az anyaga a fonalas üvegek mintaalkotó pálcikáinak is.
1. eljárás a rajz árnyékainak mélyítésére, a formák kiemelésére. A rajzot vízfestékkel, biszterrel, szépiával könnyedén árnyékolják. 2. vízfestményen a festék elmosása.
áttetsző, hígítva felrakott festék; ellentéte a fedőfesték.
burgundi hímzés. 15. századi hímzéstechnika, amelynél a hímzés sűrű felülete a kárpitszövésre emlékeztet. Vízszintesen fektetett aranyszálas alapot színes selyemfonállal úgy öltögetnek át, hogy az alulról átcsillogó arany finom zománcmunka benyomását kelti.
a festmény egy részének vagy egészének átfestése híg festékkel oly módon, hogy az alatta levő festékréteg áttetszik rajta.
Koreából Kínába és Japánba származott ruházati és dísztárgy. Két fajtája az egylapos és az összecsukható szelvényekből álló legyező. Művészettörténeti értékét a ráfestett ábrázolások adják. Kínában és Japánban ezek az ábrázolások nagyban hozzájárultak a világi témájú festészet kialakulásához. Európában a 17. századtól a 19. század végéig volt divatban. Szelvényeit faragványokkal, ötvösmunkával, gyöngyházberakásokkal, lapját festményekkel díszítették. A legszebb legyezők a rokokó idejéből származnak, néha kiváló művészek (Watteau, Boucher) vázlatai nyomán.
francia eredetű 17. századi könyvkötőstílus; jellemzője a legyezőcikkely forma, amelyből körös, félkörös vagy negyedkörös dísz állítható össze.
16-17. századi selyemcsomózású, arannyal, ezüsttel átszőtt perzsiai szőnyeg; világos színeivel az európai ízléshez alkalmazkodik. A perzsa uralkodók ajándékaként került Európába. Keleten egyetlen darab sem maradt fenn; fő lelőhelye Lengyelországban van, erre utal megtévesztő elnevezése.
olyan képeskönyv, amelynek lapjai bal szegélyükön nincsenek rögzítve, hanem összefüggő, hosszú szalaggá nyithatók szét. A könyvalakba összehajtott papírszalagnak néha mindkét oldalára képek kerülnek. A forma Kínából származik, az elnevezés azonban onnan ered, hogy Mozart Don Juan című operájában Leporello szolga egy ilyen módon összehajtogatott papírszalagról olvassa fel ura bűneinek a jegyzékét.
a távolság, távlat, légkör színekkel való érzékeltetése a festményen. Azon a tapasztalaton alapul, hogy a meleg színeket a horizont felé való közeledés arányában a közben levő levegőtömeg mindinkább hűvös kékké változtatja át a szemlélő szemében. Az itáliai reneszánsz vonaltávlatával egyidőben a németalföldi festészetben dolgozták ki.
hálós alapú francia vert csipke. Jellemzői az alaphálóban elszórt kis négyszögek és a motívumok vastagabb fonalú kontúrja.
az északfranciaországi Lille városában 1696-ban alapított manufaktúra termékeinek a gyűjtőneve. A delfti és roueni mintákat utánzó, egyszínű dekoráción kívül olajzöld, mangánviola és szalmasárga festést is alkalmaztak az edényeken.
a 12-17. században Limoges közép-franciaországi városban az idők folyamán különféle technikákkal zománcozott ötvösművek gyűjtőneve. Fajtái: 1. a beágyazott zománc aranyozott vörösréz alapon készült, és főként egyházi tárgyak díszítésére alkalmazták; a 12-13. századból származó példányaival Európa-szerte találkozhatunk. 2. festett zománc a 15. századtól készült, és a 16. században a grisaille-jal együtt népszerűvé vált. A legkitűnőbbek Leonard Limosin (1508-75/77) műhelyében készültek.
vonalas vagy rajzos. Az a stílusforma, amely – ellentétben a festőivel – erősen hangsúlyozza az ábrázolás tárgyának körvonalait.
vonaltávlat; a térbeli ábrázolás egyik eszköze; azon az optikai törvényen alapul, hogy azonos nagyságú tárgyak a szemtől való távolságuk szerint nagyobbnak vagy kisebbnek látszanak. Kiegészítője a levegőtávlat és a színtávlat.
a 19. század végén bevezetett magasnyomású sokszorosító eljárás, illetve az így készült grafikai lap. A rajzot átviszik a sima linóleumlemezre, majd árpkvésővel kivájják azokat a részeket, amelyeknek a lenyomaton fehérnek kell maradniuk. A linóleummetszet technikája tehát lényegében azonos a fametszetével, finom vonalakat, éles kontúrokat azonban nem lehet vele elérni; ezért inkább széles, foltszerű hatások elérésre alkalmazzák.
olvasóasztalka több könyvtartó rekesszel.
vékony biscuit porcelánból készült lapos relief. A fény felé tartva árnyékoltan áttetsző. A 19. század elején Berlinben készítették először, és gyertya- vagy lámpaellenzőként használták.
márványozott, át nem látszó üveganyag. A 19. század elején a cseh hutákban köszörült díszpoharakat készítették belőle.
római katolikus istentiszteleti célokra használt (a mise szövegrészeit tartalmazó) könyvek, amelyeket a középkor óta gazdag művészi díszítéssel láttak el.
a római katolikus és görög keleti egyházban a szertartásokhoz előírt ruhafélék, ötvösművek és egyéb felszerelési tárgyak
a nap különböző szakaszaira előírt imákat tartalmazó, világiak számára készült imádságoskönyvek. (pl. Limburg fivérek: Trés Riches Heures du Duc de Berry).
az észak-itáliai Lodiban a 18. században készült fajansz. Reneszánsz és távol-keleti motívumokból kevert különleges dekoráció jellemzi.
loschitzi edények; a morvaországi Losicében készült kőcserép edények csokoládébarna, tüskés, rücskös felülettel. A középkorban különös varázserőt tulajdonítottak a losicei edényeknek, és gyakran gazdag ötvösfoglalattal látták el.
a gyűjtemény alapjait I. Ferenc király rakta le Fontainebleau-ban, az Itáliából hozott képekkel és szobrokkal. XIV. Lajos a 200 műből álló gyűjteményt megtízszerezte. 1750-ben XV. Lajos elrendelte a gyűjteménynek Párizsba telepítését. Egyik részét a Luxembourg-palotában, másik részét Versailles-ban helyezték el, a Louvre-ban 10 000 darabból álló rajztár volt. D’Angivilles gróf igazgató 1775-ben egyesíteni akarta az egész királyi gyűjteményt a Louvre-ban, e terv azonban csak 1792-ben valósult meg. A forradalom a Louvre-t múzeummá nyilvánította (Musée de la Republique), amely 1793. november 8-án nyílt meg. Itt helyezték el a korábbi királyi gyűjtemények mellé a kastélyokból, templomokból stb. származó műkincseket is. Anyaga ezt követőleg vásárlások ás ajándékozások folytán nagymértékben gyarapodott, ma a világ egyik legnagyobb műgyűjteménye. Egyiptomi és asszír régiségei között, antik szobortárában (pl. Milói Vénusz, Borghese vívó, Szamothrakéi Niké), középkori, reneszánsz és későbbi szoborművei gyűjteményében világhírű remekműveket, a franciák műveiből pedig többek között Puget, Falconet, Houdon, Carpeaux alkotásait őrzik. Képtárában Ghirlandaio, Botticelli, Mantegna művein kívül Leonardo da Vinci remekei, továbbá Raffaello, Correggio, Giorgione, Tiziano művei láthatók. A spanyol iskolát Velázquez, Murillo, Ribera, Goya, a flamand festőket Van Ecyk, Memling, Rogier van der Weyden, Rubens, Van Dyck képviseli. A holland iskolának itt őrzött neves alkotásai közül Rembrandt festményei kiemelkedőek. A francia iskolát több mint 1000 festmény képviseli (Watteau, Boucher, Fragonard, Greuze, Chardin). A Thomy-Thiéry-gyűjtemény a romantikus és a barbizoni iskolát mutatja be kitűnő példákon (Delacroix, Courbet fő művei). Rendkívül gazdag metszettárral, és iparművészeti gyűjteménnyel rendelkezik.
az észak-württembergi Ludwigsburg városában 1756 és 1824 között működő műhely készítményeinek gyűjtőneve. Kiemelkedő alkotások a porcelánszobrocskák; modelljeiket kiváló művészek sora tervezte, mitológiai és zsánerjeleneteket, a foglakozások megszemélyesítőit és annak az előkelő világnak alakjait ábrázolták, amely számára a manufaktúra dolgozott.
a kelet-franciaországi Lunéville városában működő manufaktúrában készült, a Hanong-gyártmányok virágornamentikáját és más francia műhelyek rajzait utánzó fajanszok gyűjtőneve. 1800 után az üzem csak népies kerámiákat készített.
a katolikus egyházi szertatásban használt úrmutató üvegezett ostyaházában lévő, holdsarló alakú, arany vagy aranyozott ostyaállvány.
fémes fényű mázzal bevont agyagedények, többnyire majolikák. Késztési módjukat a mohamedánoktól először a spanyolok, majd a 15. század első felében az olaszok is elsajátították ( ld.gubbioi majolika).
az a művészetelméleti felfogás, amely szerint a művészet öncélú, nincs kölcsönös kapcsolatban semmilyen más tudatformával. A kifejezést Victor Cousin francia filozófus fogalmazta meg 1836-ban. Először az impresszionisták tették jelszavukká, a legtübb formalista irányzat ezt vallja.
csomózott csipke. Legszebb emlékei Spanyolország mórlakta vidékeiről valók.
az usák szőnyegek olyan válfaja, amelynek fehér alapszínű tükrét végtelen mintában merev levelek közé foglalt rozettás motívum díszíti. Madárra emlékeztető alakjairól régebben madaras szőnyegnek nevezték.
olyan festészeti vagy grafikai ábrázolás, amely a magasból lefelé való nézés távlati szabályainak feltételén alapul.
sokszorosító eljárás, amelynél a sokszorosítandó betűk vagy rajz képe kiemelkedik a nyomóformából. Legismertebb fajtái a könyvnyomtatás és a fametszet.
Alapjait Széchényi Ferenc vetette meg 1802-ben, a nemzetnek felajánlott könyv- és érmegyűjteményével. A múzeum palotájának építése Pollack Mihály tervei szerint 1846-ban fejeződött be. Régészeti osztálya a történet és művelődés tárgyi emlékeit őrzi a legrégibb időktől a honfoglalásig. Őskori, népvándorlás kori és római gyűjteményei nemzetközi viszonylatban is jelentősek. Középkori osztálya az ötvösművészet számos remekét őrzi az Árpád-kortól a 17. századig bezárólag. A gyűjtemény jelentős részét alkotják a régi magyar ékszerek, magyar és olasz textíliák, a középkori várak feltárásából és az ásatásokból származó, keramikai és fémleletek. Újkori osztálya gondozza a magyar viselettörténet gyűjteményét, a reneszánsz kortól a napjainkig. Értékesek a 18-19. századi ötvösművészet remekei, valamint a –gyakran történeti vonatkozású – magyar bútorok. Figyelmet érdemel ereklye- és hangszergyűjteménye. Fegyvertára a honfoglalástól a szabadságharcig őrzi a magyar és külföldi hadtörténeti emlékeket. Rendkívül gazdag éremtárral rendelkezik.
mahagónifa; vöröses, meleg színe, különféle rajzú szép erezése és jól fényezhető volta miatt a 18. századtól a díszbútorok gyakran használt anyaga.
a 8. század folyamán a mórok által Majorka szigetére és onnan Olaszországba behozott spanyol ónmázas edények; és később a hasonló itáliai készítmények olasz elnevezése. A levegőn szárított ónmázlap porózus felületére való festés gyors és biztos kezet igényelt. Az újra kiégetett edényen kevés színnel ragyogó színpompát értek el. Itáliában a majolikakészítés már a 15. század második felében virágzott, központja Faenza volt.
a papír- vagy selyemtekercsre festett kép japán elnevezése. Szélessége nagyobb, mint magassága. A kínai és japán művészetben kedvelt. Témája többnyire valamely esemény folyamatos ábrázolása, történelmi esemény, tájkép stb. Vízszintesen a padlóra fektetik és úgy szemlélik.
zöld színű rézkarbonát. Egyik fontos lelőhelye Szibéria. Koncentrikus körökben különböző árnyalatúan erezett. Dísztárgyakat készítenek belőle.
Kien-Lung császár (1735-95) korabeli, többnyire nagyméretű vázák. Eklektikus ízlésű színes díszítő rajzuk európai hatásra vall.
a kb. 1530-tól 1600-ig uralkodó művészeti irányzat, amely a reneszánszból átvezetett a barokkba. Jellemezői: a különleges helyzetek és típusok ábrázolása, erős mozgásellentétek, fantasztikus fényhatások, tompa színek stb.
fémnek, üvegnek savakkal való kezelése egységesen homályos vagy ábrás felület készítése céljából.
a rézkarc készítésnél a rézlemezre helyezett saválló aszfaltos és bekormozott réteg, amelyre a művész a rajzot készíti, hogy azután a lemezig hatoló vonalak mentén a rézlemezre savval rámarassa a rajzot.
Paolo Marcanova (?-1467) részére készült velencei bőrkötések. A díszítőelemekben apró pontok alakjában alkalmazott kéziaranyozás – amellyel keleti minták után először kísérleteztek Európában – ritmikusan tagolja az egész díszítményt.
a pirittel azonos összetételű ásvány, vas-szulfid. Szépen csiszolható, ezért ékszerek készítésére használják.
marokkói módra kikészített juh- vagy kecskebőr, amelyet a vörösre cserzett szattyánbőrtől fekete színe különbözteti meg. A bőrdíszművességben kerül felhasználásra.
1. 18. századi párnázott rokokó ülőbútor. Karfái beleolvadnak alacsony háttámlájába. Kényelmes, öblös, két személy is ülhet rajta. 2. hosszúkás foglalatú drágaköves gyűrű.
a 17. század második felében Marseille-ben létesült műhely termékeinek gyűjtőneve. Készítésénél kezdetben normális égetésnél is tűzálló színeket használtak, ami erősen korlátozta a felhasználható színezőanyagok számát, és csak 1750 körül tértek át a változatos színskálájú úgynevezett muffelfestésre. A mareseille-i fajanszok ritkák és igen becsesek.
A márvány olyan, kalcitból és/vagy dolomitból álló metamorf kőzet, melynek karbonátásvány-tartalma az 50%-ot meghaladja. A tiszta márvány több mint 95% karbonátásványt (kalcitot) tartalmaz. Szerkezete tömör, szemcsés. Színe a különböző szennyeződések szerint változik. Leggyakoribb a vas-oxid és a mangán-oxid okozta elszíneződés. Kristályosan szemcsés mészkő, mely csiszolva igen tetszetős külsejü. Kedves, szép szinük, különösen pedig egyenletesen sűrű, szemcsés szerkezetük nagyon alkalmassá teszik művészeti célokra. Van különféle apró szemü és nagy szemü; a friss törési lapokon a szemecskék mindenkor erősen fénylenek, innen kapta a marmarein (fényleni) v. marmaros (fénylő) görög szóból véve a marmor, magyarul Márvány nevet. Van fehér mindenféle változatban, szürke, sárga, vörös, kék, fekete, melyek v. egyöntetüek, vagy pedig eresek, foltosak, felhősek. Legbecsesebb a hófehér, egyformán apró szemü Márvány, legritkább a szép sárga szinü, de nem gyakori a sötétvörös Márvány sem.
nemes márványokat utánzó üveganyag. Úgy készül, hogy színes üvegdarabokat egyszínű üvegmasszával olvasztanak össze. Az erezést utólag rakják fel, s az anyagot mégegyszer tűzbe teszik vagy színtelen üveggel átöntik. A reneszánsz és biedermeier korban nagyon divatos volt.
az eredeti műről készített másodpéldány, kópia. 1. a műről a művész személyes felügyelete alatt vagy saját kezével készített másolat a replika, ismétlés. 2. az eredetihez viszonyítva változtatott másolat a variáns. 3. különböző eljárásmódokkal készített másolat a reprodukció. 4. kicsinyített másolat a redukció.
cseréptárgyak, főleg edények ráégetett bevonata. Gyakorlati célja a folyadék átszivárgásának megakadályozása. Az ólommáz áttetsző, színtelen vagy színezett; az ónmáz az át nem látszó fehér vagy színezett; vegyesmáz a (középkori) zöld, barna, sárga vagy fekete ólommáz és a (reneszánsz kori) fehér, kék, ibolya-vagy narancsszínű ónmáz egy tárgyakon való közös használata. A kőcserépen használt sómáz tulajdonképpen nem más, mint az égetéskor a kemencébe szórt konyhasó fényes bevonatot alkotó lecsapódása.
sötét kék mázú kínai porcelán, amelyet főként Kang-Hszi császár (1694-1722) korában készítettek.
agyagból megformált és kiégetett cserépedény; ilyenek a római és görög kerámiák, a 16. század előtt készült házi kerámia és az újabb, egyszerű cserépáru
görög eredetű, geometrikus, folytatólagos tört vonalú, általánosan alkalmazott szegélydísz. Nevét ímeander kanyargós kisázsiai folyóról kapta.
művészetpártoló úr, nemes, aki egy alkotó tevékenységét megrendelésekkel segíti. A szó Gaius Cilnius Maeceneas római művészetpártoló nagyúr nevéből származik.
1. bronzból, nemesfémből vagy más anyagból készült, kerek, ovális, nagyobb érem vagy ékszer, domborműves, vésett, zománcos vagy miniatűr ábrázolással; ha szögletes, a neve plakett. 2. az előbbihez hasonló formájú, de változó nagyságú, különféle motívumokkal ékesített, sík díszítmény.
16. századi perzsa udvari manufaktúraszőnyegek egy csoportja. A tükör középtengelyében nagy – rendszerint csürlő alakú – médaillon van; ennek negyedrészei a sarkokban megimétlődnek.
Firenzében I. Ferenc nagyherceg udvarában, a 16. század vége felé készült edények, amelyeknek porcelánszeű cserepe szürkésfehér és olyan kemény, hogy acéllal nem karcolható; ólommázuk kék. Készítése egyike volt a legkorábbi porcelángyártási kísérleteknek Európában. Olasz módra átformált keleti motívumok és reneszánsz elemek díszítik, kék vagy mangánlila festéssel. Jegye a firenzei dómkupola vagy a Medici-címer 3 golyója, alatta F betűvel.
az Erős Ágost szász választófejedelem (ur. 1694-1733) által 1710-ben Meissenben alapított első európai porcelán-manufaktúra termékeinek gyűjtőneve. Az üzem első vezetője F. J. Böttger (1682-1719) volt, aki a meisseni porcelán elődjét, a Böttger-porcelánt feltalálta. A meisseni porcelán virágkora 1720 és 1756 között volt, amikor a nagy tehetségű J. G. Höroldt festőművész és J. J. Kaendler, az európai porcelánplasztika formanyelvének megteremtője működött az üzemben.
sirázi szőnyeg; geometrikus és egyéb stilizált mintákkal díszített, újabb perzsiai szőnyeg. Nevét Siráz DNy-perzsiai városról kapta. Minősége nagyon különböző, mintaváltozatai rendkívül gazdagok. A finom darabok a kereskedelmi forgalomban mint mekka szőnyegek ismertek.
ékkövekkel díszített nagy méretű, médaillon alakú ékszer; a 16-17- században divatos női ékesség, kösöntyű. Az erdélyi szászok ünnepi viseletében tovább élt.
pectorale; ékkövekkel díszített, rendszerint keresztereklyét magában rejtő, láncon vagy zsinóron a mellen viselt ötvösművű aranykereszt. A katolikus egyházban a 14. század óta használt főpapi jelvény.
1. sokszorosító eljárás, amelynél a rajzot adó pontok és vonalak bemélyednek a nyomóforma felületébe. Ismertebb fajtái: az acélmetszet, rézkarc, rézmetszet. 2. nyomdászati eljárás, amely ugyanennek az elvnek az alapján tömegesen állít elő nyomatokat.
cassone; ruhanemű, kelengye tárolására és megőrzésére szolgáló nagyobb láda, amelyet faragásokkal, aranyozással és profán jeleneteket ábrázoló festményekkel díszítettek. A 16-17. században díszes kivitelű bútor; a szekrény divatba jöttével jelentősége csökkent. A népi berendezési tárgyak között tovább él.
régebben elterjedt német szokás szerint a lakodalom alkalmából a házasulandóknak ajándékozott ötvösművű edény. Fajtái: 1. a vőlegénynek ajándékozott ötvösművű díszedény, amelyet ünnepélyes alkalmakkor később is használt. 2. a menyasszonypohár, a 16-17. században divatos ötvösmű, aranyozott ezüstből készült plasztikus nőalak, felnyújtott karjai között csuklósan mozgatható ivócsészével. A lakodalmon a csészéből a menyasszonynak, a harang alakú – felfordított – szoknyából a vőlegénynek kellett innia, mégpedig mindkettőjüknek egyszerre, és úgy, hogy a bor ki ne ömöljék.
a 12. századtól egyre fejlődő európai ágytípus, az ágy fejénél kisebb, oszlop nélküli, a szoba falához erősített, textilanyagú mennyezettel volt ellátva, amely szétbontható függönyeivel együtt elkülönítette a fekvőhelyet, és a fénytől, hidegtől, szúnyogoktól stb. védte az alvókat. A 16. századtól az ágy négy sarkán lévő oszlopokra feszítették a baldachinszerű mennyezetet, régi magyar szóhasználattal szuperlátot. Oldalaira hasonlóan pompás függönyöket akasztottak.
az ókorban a jeruzsálemi templom hétágú gyertyatartója. Ábrázolása Titus diadalívén maradt fenn. Többé-kevésbé díszes kivitelben ma is a vallásgyakorláshoz használt zsidó tárgy.
mértani mintákkal díszített 16. századi kisázsiai szőnyeg. A mértani szőnyeg Holbein-szőnyegekkel egy csoportba tartozik.
1870-ben alapították. Az ókori Asszíria, Egyiptom, Görögország, Róma, Közel- és Távol-Kelet, valamint Európa és az USA művészetét és kultúráját mutatja be. Az amerikai földrész legnagyobb műgyűjteménye: 5000 év több mint 1 millió művét őrzi. Épülete 1879-98-ban épült, homlokzata 1902-ben. Európai képgyűjteménye több ezer olaj-, pasztell-, vízfestményt, miniatúrát, rajzot tartalmaz. Történelmi korok szerint mutatja be a bizánci, olasz, spanyol, holland, flamand, angol, francia és német festők műveit. Amerikai kép- és szoborgyűjteménye a koloniális korszaktól napjainkig magában foglalja a legnevesebb műalkotásokat. Gazdag az amerikai díszítőművészeti gyűjtemény. Metszettárában Mantegna, Rembrandt, Goya stb. alkotásai találhatóak. Egyiptomi és iszlám, valamint távol-keleti gyűjteménye is igen gazdag. Középkori tára a The Cloister elnevezésű épületben elhelyezett anyaggal együtt a középkori művészet legfontosabb amerikai gyűjteménye. Értékes része a Pierpont Morgan-hagyaték (ókeresztény, bizánci, gótikus műtárgyak). Számottevők ötvösművei a népvándorlás korából, továbbá az albán arany- és ezüstleletek. Iparművészeti tára igen gazdag, bútor- és fegyvergyűjteménye igen nevezetes, viselettörténeti sorozata világhírű. Említésre méltó Jacopo della Quercia tabernákuluma, El Greco: Jézus születése, Sebastiano del Piombo: Colombus portréja, Tintoretto: Utolsó vacsorája, Rubens: Zsuzsanna és a vének, Rembrandt: Szélmalmok, Courbet: Tengerpart, Manet: Leány papagájjal és Munkácsy: Zálogházban című alkotása.
a képzőművészetben a fa-, a linóleum-, réz-, acél- és kőlemezre rávitt ábrázolás papírosra nyomása, illetve az így készült grafikai lap. Lehet: 1. magasnyomású, amelynél a lemeznek az alapból kiemelkedő részeire felhordott festék nyomódik át a papírra: fametszet (Kínában 14. század eleje, Európában 14. század vége), linóleummetszet (19. század vége). 2. mélynyomású, amelynél a lemeznek bemélyített részeibe bedörzsölt festék nyomódik át a papírra: rézkarc (16. század eleje, 17. század óta színezve), rézmetszet (15. század második harmada), kőkarc (19. század közepe). 3. síknyomású, amelynél a lemezre átvitt és a festék felvételére megfelelően előkészített síkrajz nyomódik át a papírra: kőnyomás (1798). A mélynyomású metszet az alkalmazott eljárás szerint lehet: száraz metszet (niello, hidegtű, poncoló vagy hántolt modor stb.), amelynél a véső, tű vagy más eszköz közvetlenül a lemezre rögzíti az ábrázolást; nedves metszet (acquatinta, kréta vagy pontozó modor stb.), amelynél savak marják a lemezbe a fedőrétegre karcolt vagy szúrt ábrázolást.
ónmáz helyett fehér agyagmázzal, majd átlátszó üvegmázzal bevont majolika.
Művészegyesület. 1908-ban alakult Szinyei Merse Pál elnöklésével. 1910-ben feloszlott. A csoportosulásnak nem volt kialakult, elfogadott esztétikai platformja.
a 17-18. században Milánóban készült vert csipke. Eleinte a velencei varrott csipke mintáit utánozta. Nagyvirágos ágak és elvétve figurák díszítik. A koraiknak nincs hálós alapja, a későbbiek egyenletes hálós alapúak, és a mintáik a flamand csipkékkel rokon rajzúak.
Milánóban készült fajanszedények gyűjtőneve. Csak 18. századi készítmények ismeretesek. Az összes nevezetes porcelán- és fajanszmanufaktúrák mintáit utánozta.
az alsó-ausztriai Gutenbrunnban kb. 1788 és 1803 között működött Joseph Mildner művei. Hengeres formájú többnyire fedeles poharak, amelyeket áttetsző vörös lakkfestésű alapon arany- vagy ezüstlemezre karcolt és színesen festett egyszerű, klasszicizáló díszítés jellemez. A pohár fenekén és oldalfalán portrémédaillonok, monogramok, zsánerjelenetek is előfordulnak.
naturalista festőmodor, amely az ember mindennapos környezetét iparkodik bemutatni.
A muránói üveggyárból eredő millefiori (ezer virág) technika különbözõ színes üvegek rétegélésével, rudakra húzásával és feldarabolásával kezdõdik. Az így nyert különbözõ átmérõjû üvegdarabocskákon, amit „murrináknak” neveznek, láthatóvá vállnak a különbözõ színû üvegrétegek, különbözõ színû gyûrûk formájában. A murrinákat felhasználják üveggyöngyök készítéséhez, üvegékszerek készítéséhez és üvegtárgyak díszítéséhez. Elsősorban levélnehezékek díszítésére használatos.
a kínai képzőművészet egyik nagy korszaka, az 1368 és 1644-ig uralkodott Ming-dinasztia idején. A kor festészeténél jelentősebb a porcelán, amelynek megjelenése az európai porcelángyártást is hatása alá vonta.
pergamenre vagy elefántcsontra finom részletezéssel festett, ajándékozásra szánt, kisméretű képmás. A 18. század végén és a 19. század elején kedvelt műfaj. A fényképezés feltalálása után fokozatosan kiment a divatból.
finom művű víz- vagy gouache-festmény pergamen alapon, kéziratok illusztrálására.
misekönyv, a legtöbb középkori példánya miniatúrafestése miatt jelentős helyet foglal el a képzőművészet történetében.
A mitológia szó (görögül: μυθολογία, a μυθος mythos – történet, legenda, és a λογος logos – beszámoló, beszéd szavakból) tulajdonképpen a mítoszok továbbmondását jelenti – olyan történetekét, amelyeket egy bizonyos kultúra igaznak hisz, és amelyekben természetfeletti események, személyek, lények szerepelnek. E történetek célja általában az, hogy magyarázatot adjanak az univerzum és az emberiség természetére, keletkezésére. A mitológia jelen van a legtöbb vallásban, és a legtöbb mitológia kapcsolódik legalább egy valláshoz. A modern szóhasználatban a „mitológia” jelentheti egy bizonyos kultúra vagy vallás mítoszainak összességét (mint a görög, egyiptomi és a skandináv (északi) mitológiáknál), vagy a mítoszok gyűjtésével, tanulmányozásával és értelmezésével foglalkozó tudományágat.
1. az a minta (személy vagy tárgy), amelyet a képzőművész alkotás közben tanulmányoz. 2. makett: az építészeti vagy szobrászati műalkotás kicsinyített léptékű és többnyire csak vázlatos hasonmása.
a 19. század végén és a 20. század elején fellépő művészeti irányzat, mely a művészet megújulását pusztán a művészeti formák megváltoztatása, felbontása révén kívánja elérni. (futurizmus, kubizmus, expresszionizmus, dada, absztrakt művészet stb.)
kihajló szélű, hengeres poharak, amelyeket Sigismund Mohn laxenburgi porcelán- és üvegfestő a 19. század elején saját találmányú, könnyen éghető, áttetsző színes zománcfestésű eljárásával díszített. A poharak pereménél virágos szegélydísz fut körbe. Ezt a technikát folytatta a bécsi Kothgasser, akinek festett poharai a biedermeier üvegművesség becse salkotásai.
művész, akit a művészettörténet csak nevének kezdőbetűi alapján ismer.
egyszínű; az ugyanannak a színnek árnyalataival festett mű jelzője.
liturgikus ötvöstárgy. Az órnapja ünnepének bevezetése óta (1264) használják a katolikus egyházi szertatásoknál. Rendszerint nemesfémből készül, alsó része a kehely alsó részének felépítését követi, felső része korábban hengeralakú üvveg- vagy kristálytartó,a barokk kortól sugaras keretű, üvegezett ostyaház, amelyben a lunula tartja az ostyát
az iszlám művészetben kifejlődött geometrikus díszítmény elnevezése. Ellentéte a növényi eredetű arabeszk.
a moszkvai kormányzóság dmitrovszki járásának területén működő több üzem termékeinek gyűjtőneve. Nevezetesebbek az ún. Gardner-porcelán (1750 vagy 1766-tól) és a Popov-porcelán (1811-től).
1. a művészetben alapgondolat, vezéreszme, olyan mozzanat, amelyre valamely mű vagy műrészlet felépül. 2. díszítőrajz, díszítmény egyes elemei.
az 1678-ban Mouistiers-Sainte-Marie dél-franciaországi községben alapított és a 18. században megszűnt manufaktúra termékeinek gyűjtőneve. Mintái alapján 3 periódusra oszlik. 1. kék dekoráció, amely a nevers-i fajanszok és A. Tempesta (1555-1630) metszeteinek hatását tükrözi. 2. kék dekoráció Jean Bérain (1637-1711) stílusában. 3. sárga vagy zöld camaieu festésű grotszk díszítés Jacques Callot (1592-1635) metszetei nyomán.
különböző színű négyzet alakú kő- vagy üveglapocskákból készített kép. Az egyes lapocskákat kötőanyag rögzíti egymáshoz és az alaphoz. Van padló- és fali mozaik. A Kr. e. 5 századtól alkalmazták a görög művészetben, különösen elterjedt a hellenizmus és a római császárkor idején, a bizánci művészet emelte igazán magas színvonalra.
A muránói üveggyárból eredő millefiori (ezer virág) technika különbözõ színes üvegek rétegélésével, rudakra húzásával és feldarabolásával kezdõdik. Az így nyert különbözõ átmérõjû üvegdarabocskákon, amit „murrináknak” neveznek, láthatóvá vállnak a különbözõ színû üvegrétegek, különbözõ színû gyûrûk formájában. A murrinákat felhasználják üveggyöngyök készítéséhez, üvegékszerek készítéséhez és üvegtárgyak díszítéséhez. Elsősorban levélnehezékek díszítésére használatos.
fémdúcról készített nyomat, amelynél az ábrázolás fekete alapon fehér pontok alakjában bontakozik ki. Ilyen műlapok csaknem kizárólag a 15. század második felében készültek.
a 19-20. században Muranóban fúvott technikával készült üvegtárgyak megjelölése. (1921-ben tűzveszély miatt Murano szigetére telepítették ki a Velencében működő üveghutákat, de azok készítményei velencei üveg néven ismeretesek.)
A francia nemzeti régiségek múzeuma. A Les Thermes de Julien (római kori palota, melynek romjaiból csak az egykori fürdő maradványai állnak) és az 1490-ben hozzáépült Hôtel Cluny épületében helyezték el 1833-ban. A. du Sommérard régész középkori és reneszánsz emlékekben gazdag műgyűjteményét, amelyet halála után az állam megvásárolt. A múzeum 1844-ben nyílt meg. Középkori és reneszánsz szobrok, bútorok, kerámiák (különösen francia fajanszok), ötvös- és zománcművek (Limoges), textíliák, gobelinek s egyéb műtárgyak gazdag gyűjteménye. A második világháború után teljesen átrendezték.
a Louvre épületében (Palais de Louvre, Pavillon de Marsan) foglal helyet. 1897-ben alapították, 1905-ben nyílt meg. Európa és Kelet iparművészetének a középkortól a napjainkig terjedő gazdag gyűjteménye. Az épület központi csarnokában időleges kiállításokat rendeznek. Földszinti termeiben 15-16. századi üvegek, gobelinek, szobrok, első emeleti részén a francia reneszánsz zománcmunkák, falikárpitok, üvegek, festmények, könyvkötések stb. láthatóak. A Pavillon Marsan nagy termeiben a 17. századi díszítőművészet anyaga foglal helyet. Nevezetesek keleti szőnyegei, továbbá fajanszgyűjteménye, európai, kínai és japán porcelángyűjteménye.
a 20. századi francia képzőművészet legjelentősebb gyűjteménye. Alapját a XVIII: Lajos által alapított Musée du Luxembourg és a Musée de Jeu-de-Paume anyaga alkotja, amely később jelentékenyen bővült vásárlásokkal és hagyatékokkal. A gyűjteményt 1939-ben helyezték el az ún. „Tokyo” palotában, amelyet Dondel, Aubert, Viard és Dastugue épített az 1937-i kiállítás alkalmából. A gyűjtemény teljes képet ad modern francia képzőművészet (festészet, szobrászat, gobelin-művészet) különböző irányairól a Pont-Aven-i iskolától és a posztimpresszionistáktól kezdve (Vuillard, Bonnard, Matisse, Picasso, Braque, Dufy stb.). Emellett bemutatja a modern külföldi festészetet.
épülete a Hotel Biron, amelyet Peyrenc des Moras bankár részére Gabriel és Aubert épített 1728-ban. A kastélyt a hozzátartozó kápolnával és parkkal együtt Rodin (1840-1917), a kiváló francia szobrász vásárolta meg, és benne helyezte el alkotásainak nagy részét, valamint saját műgyűjteményét, és az egészet még életében az államra hagyta. A múzeummá alakított épület 1943 óta a francia nemzeti múzeumokhoz tartozik. A gyűjtemény gazdagon mutatja be Rodin egész életművét, művészetének minden korszakát. Márvány, kő- és bronzszobrain kívül rajzai, akvarelljei, kerámiák, gipszöntvények láthatók és néhány festmény (pl. Renoir, Manet, Van Gogh).
alapítása az 1797-99-es évekre nyúlik vissza. Mai nevén 1830 óta szerepel. Megnyitásakor 251 képe volt, több, mint 1200 festménnyel rendelkezik. Magában foglalja a Musée de Peinture Ancienne et de Sculpture (Palais de Balat) és a Musée Wiertz gyűjteményeket. A régi képgyűjteményben túlsúlyban vannak a flamand műalkotások: Rogier wan der Weyden, Hugo van der Goes, Bosch, Memling, Gerard David, Orley, idősebb Brueghel, Rubens, Van Dyck, Jordaens, Hals és Rembrandt alkotásai láthatók. Szobortárában a 17. és 20. századra terjedő idők alkotásait őrzi. Jelentékeny rajzgyűjteménye több mint 5000 dararabot számlál.
a múzeumok két épületét a Capitolium terével együtt Michelangelo tervezte. A világ legrégibb nyilvános gyűjteménye. IV. Sixtus pápa alpította 1471-ben. Részei: 1. A Museo Capitolino, világhírű antik szobrok gyűjteménye (Bacchus-szarkofág, Capitoliumi Vénusz, Haldokló gallus, Praxitelész: Pihenő szatír stb.). nevezetes kincse az ún. „galambos mozaik”. A római kori portrészobrok leggazdagabb gyűjteménye. 2. A Museo del Palazzo dei Conservatori szobrai: Bernini (VIII. Orbán pápa), Algardi (X. Ince pápa), nevezetesek antik szobrai (az ún. Brutus, a híres római anyafarkas, Tüskehúzó fiú, esquilinusi Vénusz). Itt őrzik Nagy Konstantin császár nagyméretű márványszobrának fejét is. Értékesek a római, etruszk, és görög műkincsek. 1925-ben kibővítették: az új gyűjtemény – Museo Nuovo Capitolino – időrendben tárolt klasszikus szobrok gyűjteménye. 3. A Pinacoteca Capitolina nevezetes műkincsei: Gentile és Giovanni Bellini, Tiziano, Veronese, Velázquez, Van Dyck, Guercino és Caravaggio alkotásai. A múzeum a Cini-hagyaték értékes porcelánjaival és 14-15 képekkel (Sterbini-gyűjtemény) bővült. 4. Protomoteca. Neves férfiak mellszobrainak gyűjteménye. 5. Medagliere. Antik, középkori és újkori éremgyűjtemény.
alapjait II. Gyula pápa rakta le (1503-1514). Három csoportra oszlik: I, az ún. régi vagy múzeumi csoport. Ebbe tartoznak a szobrászati gyűjtemények, vagyis a Museo Pio-Clementino és a Museo Chiaramonti, továbbá az etruszk, asszír és egyiptomi gyűjtemények (Museo Gregoriano Etrusco, Scala dei Rilievi Assiri, Museo Gregoriano Egizio). II, az ún. modern csoport, amelybe a képgyűjtemény (Pinacoteca Vaticana), a könyvtár (Museo Profano della Biblioteca), a Museo Sacro, a Sala delle Nozze Aldobrandine, az Appartamento Borgia, a Galleria degli Arazzi, a Galleria delle Carte Geografiche, a Stanze di Raffaello, a Loggia di Raffaello és a Cappella Sistina sorolható. A III. gyűjteményrendszert a Musei dei Laterano tárai egészítik ki.
I, Musei de Sculptura, szoborgyűjtemények: 1. Museo Pio-Clementino: eredeti görög szobrokat, az antik Róma szobrászati emlékeit és görög művészek másolatai őrzi. Itt található pl. a Laokoón-csoport és az Ara Pacis szobortöredékei. Jelentősek mozaik padlóburkolatok és ókeresztény szarkofágok. 2. Museo Chiaramonti: Museo Pio-Clementinohoz csatlakozik, Bramante híres hosszú folyosóját Canova tervei alapján rendezték be. Eredeti görög szobrokat és római kori másolatokat őriz, valamint számos római szobormellképet. E tár egyenes folyatása a 3. Galleria Lapidaria, ahol 5000 pogány és keresztény sírkőfeliratot őriznek. 4. a Braccio Nuovo-ban (Új Szárny) áll Augustus császár Prima Portai szobra. 5. Museo Gregoriano Etrusco: itt őrzik a 19. század során feltárt etruszk bronz-, arany- és kerámia tárgyakat, amelyeket Tarquinia, Vulci, Orvieto, Cerveteri, Chiusi helységekben folytatott ásatások során tártak fel. 6. Museo Gregoriano Egizio: egyiptomi leletek gyűjteménye.
II. Képtár, könyvtár, egyéb műalkotások: 1. Pinacoteca Vaticana: Létesítését VI. Pius pápa (1775-99) kezdeményezte, aki egyesítette a vatikáni múzeumokból és a könyvtárból kikerült képanyagot. Mostani épülete 1932-ben Luca Beltrami tervei szerint készült. Kimagasló alkotások: Giotto és tanítványainak, Fra Angelico, Gentile da Fabriano, Benozzo Gozzoli, Lippi művei, továbbá Bellini, Cossa, Perugino festők képei, Raffaello Apostol-sorozat című falikárpitjai. Világhírű Raffaello Folignoi Madonnája, Leonardo Szt. Jeromosa, Tiziano, Andrea del Sarto, Caravaggio, Murillo, Crespi alkotásai.2. Museo Sacro: XIV. Benedek pápa alapította 1756-ban. A római katakombákban talált keresztény régiségeket foglalja magában (pl. fondo d’orók, gemmák, mécsesek stb.). nevezetes a Sala delle Nozze Aldobrandine, amely az ókori világ egyik legszebb és legjobban konzervált freskója. 3. Cappella di Nicolo: V. Miklós pápa kápolnája Raffello stanzái mellett, freskóit Fra Angelico festette. 4, Appartamento Borgia: VI. Sándor pápa egykori lakosztálya. A termek stukkókkal és aranyozással gazdagon ékesített falait Pinturicchio freskói díszítik. 5. Stanze di Raffaello: a pápai palotának híres termei, melyek díszítését már a 15. század második felében elkezdte Piero della Francesca és Benedetto Bonfigli. II. Gyula pápa több neves művészt hívott meg, köztük Sodoma, Bramantino, Lotto, Peruzzi stb. Később a pápa leverette az addig festett freskók javarészét, és az egész munkát Raffaellóra bízta, aki 1509-ben kezdte el festeni. A Stanza dell’ Incendio termében más témák mellett a Borgo égését is megfestette, a Stanza della Segnaturában a Disputa című freskón kívül a művészeteket és tudományokat ábrázolta. Ugyanitt van az athéni Iskola is. A Stanza d’Eliodoróban a Bolsenai mise, Heliodorus kiűzetése, valamint Szt. Péter kiszabadítása című falképei láthatók. 6. a Cappella Sistina: a Sixtus-kápolnát IV. Sixtus pápa építtette. Festészeti díszítését Mózes és Jézus életéből vett jeleneteket a késői 15. század legjelesebb umbriai és toszkán művészei festették: Perugino, Pinturicchio, Botticelli, Ghirlandaio, Cosimo Roselli és Signorelli. 1508 és 1512 között, II. Gyula pápa megrendelésére alkotta meg Michelangelo a kápolna mennyezetét elfoglaló, a teremtés történetét elbeszélő freskóját, amelyet a mennyezet boltmezőin a szibillákból és prófétákból álló falképsorozat szegélyez. A kápolna szentélyét elfoglaló Utolsó Ítélet jelenete szintén Michelangelo műve, amelyet 23 évvel a mennyezet festését követően, 1535-ben kezdett festeni, III. Pál pápa megbízásából. 7. Logge di Raffaello: a S. Damaso udvart szegélyező zárt folyosók. II. Gyula pápa alatt Bramante kezdte el építeni és Raffaello fejezte be. Nyugati részében, amelyet Raffaello tanítványai festettek ki, kis méretű mezőiben az Ó- és Újszövetség jeleneteit ábrázolták, új díszítőstílust teremtő – groteszknek nevezett – ékítmények között.
III. Musei del Laterano: a Vatikánhoz tartozó lateráni bazilika mellett elhelyezett gyűjtemények. 1. Museo Profano: XVI. Gergely pápa alapította 1843-ban, Rómában és környékén az ásatások során napfényre került világi szobrokat stb. gyűjti. 2, Museo Christiano: IX. Pius pápa alapította1854-ben. Főleg a katakombákban lelt tárgyakat és szarkofágokat őrzi.
az etruszk művészet és kultúra emlékeinek legfontosabb gyűjteménye. 1884-ben nyílt meg a Palazzo della Crocettag épületében. Az etruszk anyag gyűjtését L. A. Milani kezdte, kiemelkedő darabjai a Chiusiból származó urnák, a talamonei templom terrakotta plasztikája, az etruszk sírfestészet fontos emlékei, kisbronzok, bucchero vázák. Egyiptomi gyűjteménye a torinói után a legnagyobb Olaszországban; Champollion és Rosellini ásatásaiból származik anyagának egy része, emellett jelentősek az E. Schiaparelli ásatásainál előkerült tebtyinisi papiruszok. Görög-római gyűjteményében szobrok (Idolino, arezzói Chmaira, l’Arringatore), vázák, bronzok vannak, valamint gemmák, érem- és antik ékszergyűjtemény.
a királyi palota empire-szárnyában elhelyezett iparművészeti és történeti gyűjtemény. Műgyűjteményeinek alkotói a velencei trecento és quattrocento mesterei. Említést érdemelnek Carpaccio, Antonello da Messina, Bellini festők, és Giovanni Dalmata, Bellano, Canova szobrászok itt kiállított művei.
alapítási éve 1819, de a múzeum alapjait voltaképp III: Károly rakta le a 18. század végén (építésének kezdete 1785). A spanyol festőművészet, El Greco, Velázquez, és Goya, valamint Morales, idősebb Herrera, Murillo, Zurbarán, Alonso Cano remekműveinek gyűjteménye, ezenkívül az olasz és egyéb európai művészek (Fra Angelico, Mantegna, Raffaello, Giorgione, Tiziano, Tintoretto, Veronese, Correggio, Andrea del Sarto, Rogier van der Weyden, Rubens, Jordaens, Van Dyck, Dürer, Poussin, Lorrain stb.) kiváló műveit őrzi. Modern képtára főleg 19. századi alkotásokban gazdag.
az 1891-ben alapított múzeum a firenzei dóm és a Battistero építésére vonatkozó emlékeket őrzi. A gyűjtemény leghíresebb darabja Donatello és Luca della Robbia énekeskarzatai, valamint a Battisteróból származó ezüst „dossale”, Keresztelő Szent János életéből vett jelenetekkel. Emellett jelentősek az Arnolfo di Cambio műhelyéből származó művek, Niccolo di Piero Lamberti Madonnája a dóm régi homlokzatáról, Andrea Pisano Áldő Krisztus és Szt. Reparata szobra, Luca és Andrea della Robbia több műve, Agostino di Duccio: Madonna gyermekkel és angyalokkal, Brunelleschi mellképe, mozaikok és néhány 15. századi firenzei kódex. Külön terem mutatja be adómról készült modelleket és rajzokat.
a múzeumot 1869-ben létesítették az egykori domonkosrendi Szent Márk-kolostorban. Termeit Fra Angelico (1385-1445) és tanítványainak freskói díszítik. Itt gyűjtötték össze Fra Angelicónak Firenzében található összes festményét.
A múzeum alapját Scipione Borghese bíboros rakta le. Camillo Borghese, Bonaparte Paolina férje, Napóleon kívánságára egy piemonti hitbizományi birtokért a gyűjtemény kincseiből 200 remekművet engedett át a Louvre számára. A múzeum 1901 óta az olasz állam tulajdona. A pompás freskókkal, márvánnyal és stukkóval díszített és előkelően berendezett palota földszintjén (Museo Borghese) számos értékes görög (pl. Táncoló szatír) és római szoborművet állítottak fel. Újkori szoborgyűjteménye főleg a 16-19. századi mesterek alkotásait foglalja magában. Ezek között kimagaslik Bernini 9 szoborremeke (pl. Prosperina elrablása, Apolló és Daphné) és Canova több neves alkotása, köztük Paolina Borghese szobra. Az emeleti rész 11 termében (Galleria Borghese) főleg 15-18. századi festmények vannak. Legnevesebbek: Raffaello: Levétel a keresztről, Fornarina, Tiziano: Égi és földi szerelem stb., Correggio: Danae, Dosso Dossi: Circe, Andrea del Sarto: Szent Család továbbá Caravaggio, Lotto, Bassano és mások számos pompás alkotása.
G. Ballardini alapította 1908-ban. A világ több mint 40 népének (az ókortól napjainkig) keramikai tárgyait gyűjtötték itt össze. Nemcsak történetileg, de a kerámia technológiájára vonatkozólag is érdekes, világviszonylatban egyedülálló gyűjtemény. Részgyűjteményei: archeológiai és módszertani tár, történelem előtti korok anyaga, olasz és külföldi népművészeti művek, cserépedények, keleti kerámiák. Legfontosabb olasz majolika-gyűjtemény. A múzeumban magyar kerámiákat is őriznek.
1865-ben létesítették. 23 termében elsősorban a középkori és újkori szobrászati és iparművészeti alkotásokat helyeztek el. A 14. századtól a 17. századig terjedő toszkán szobrászművészet legteljesebb gyűjteménye. Az alapot képező Medici-gyűjtemény hagyatékokkal, ajándékokkal gyarapodott (Carrand, Ressmann, Franchetti). Donatello számos alkotását, továbbá Brunelleschi, Ghiberti, Bertoldo, Desidero da Settignano, Michelozzo, Pollaiuolo, Verrocchio, Luca és Andrea della Robbia, Agostino di Duccio stb. több jelentős művét itt őrzik. Michelangelo 5, Cellini 7, továbbá Giovanni da Bologna több alkotását gazdagítja a gyűjteményt. A 17. század mesterei közül Bernini, Mochi, Vittoria szobrai nevezetesek. Nagy jelentőségű a múzeum iparművészeti anyaga (ötvöstárgyak, elefántcsontfaragások, majolikák, textíliák, éremgyűjtemény) és fegyvergyűjteménye is.
Diocletianus császár egykori fürdőjének auláiban, celláiban és a Santa Maria degli Angeli karthauzi szerzetesek rendházában (amelyet Michelangelo tervei alapján építettek át) létesítették 1870-ben. Alapjait a híres Ludovisi-gyűjtemény (Ludovisi bíborosról elnevezve) alkotja. Legnevezetesebb műkincsei: az ún. Ludovisi-trón, amely a ión szobrászat remeke, Haldokló Niobida, Diszkoszvető (Mürón alkotásának egy értékes másolata), Cirénei Vénusz, Tiberisi Apolló, Gall harcos, Subiacoi ifjú, Pihenő ökölvívó, Antiumi leány, a híres Aszpasziosz-gemma, amely Pheidiász Athéné Parthenoszának profil képmását ábrázolja, Szunnyadó Hermafrodita, továbbá terrakották, freskók, szarkofágok és ókeresztény emlékek.
G. B. Poldi Pezzoli létesítette 1871-ben. Súlyos háborús pusztítások után átrendezve nyitotta meg újra kapuit. Értékes antik és reneszánsz ékszerekből, üvegekből, továbbá porcelánokból, bronztárgyakból, bútorokból, szövetekből, csipkékből, gobelinekből és 16. századi perzsaszőnyegekből álló gyűjtemény. Képtárában Foppa, Luimi, Boltraffio, Mantegna, Crivelli, Tiepolo stb. alkotásai mellett kimagaslik Pollaiuolo: Fiatal hölgy képmása, Botticelli: Madonna és Siratás, Piero della Francesca: Szt. Tamás című képe. A szobrok között említést érdemel Algardi, Canova, Bartolini néhány műve.
a középkori lengyel művészet gyűjteményére és lengyel képtárára oszlik. A gyűjtemény a hajdani királyi székhely, a Wawel várkastély termeiben kapott helyet. A Nemzeti Múzeum tartozéka a világhírű Czartoryski-gyűjtemény. Itt őrzik az arrasi kárpitokat. Remekművei Rembrandt Vihar előtti csendje és Leonardo Hermelines hölgye.
1862-ben alapították. Épülete 1927-38-ban készült. Antik gyűjteményében egyiptomi, görög, etruszk és római művészeti emlékek, valamint ókori éremgyűjtemény van. Külföldi művészeti gyűjteménye (olasz, francia, flamand anyag stb.) a második világháború okozta súlyos veszteségek következtében nagyon szerénnyé vált. A Lengyel Nemzeti Galéria 54 termében kiállított gyűjtemény 1955-ben nyílt meg. A középkortól a 20. századig terjedő lengyel művészetről teljes képet nyújt. Leggazdagabb a 19-20. századi lengyel festészet és szobrászat kiállítása. Jelentős egyiptomi anyagának nagy része az 1936-39-ben Edfuban folytatott ásatásokból származik. Iparművészeti és numizmatikai gyűjteménye is van.
1870-ben alapították. Mostani épületébe 1900-ban költözött. Ázsiai osztálya világhírű. Igen értékes egyiptomi, antik görög és római, közel-keleti, indiai, perzsa, mohamedán, kínai és japán anyaggal rendelkezik. képtára felöli az európai festészet egészét, a régi olasz mesterek (Duccio, Fra Angelico, Tiziano, Tiepolo stb.) műveitől kezdve egészen a 20. századi műalkotásokig (Rubens, Rembrandt, J. Ruisdael, El Greco, Velázquez, Poussin, Watteau, Corot, Delacroix, Millet, Courbet, Monet, Degas, Renoir, Cézanne, Van Gogh stb.). Gyűjti az amerikai festők műveit a legrégibb időktől napjainkig (Copley, Stuart és más műveinek legteljesebb gyűjteménye). Nyomtatvány- és rajztárát, mely az USÁ-ban a legnagyobb, 1887-ben létesítették. Hímzés- és szövetminta-gyűjteménye a textilművészet legrégibb emlékeit is magában foglalja. Külön osztályon tárolják a régi bútorokat és berendezési tárgyakat.
olyan festmények összefoglaló elnevezése, amelyeket a műterem semleges világításában festenek., még akkor is, ha tájat ábrázolnak. A 19. században a szabadtéri pleinair festészet váltotta fel a tájképábrázolásban.
az emberi test, csont- és izomrendszerének plasztikai sajátosságaira vonatkozó ismeretek összessége. Abban tér el az orvosi anatómiától, hogy a felületen látható vagy közvetlenül a felület alatt működő csont- és izomrendszerre korlátozódik, a belső szervekkel nem foglakozik.
műtárgyak gyűjtésének, múzeumi gyűjtemények megőrzésének, osztályozásának, leltározásának, a műtárgyak fenntartásának, restaurálásának módszereivel, valamint a múzeumok kialakulásával, történetével, céljaival foglalkozó tudomány. Kiterjedt a tárgyi anyag kiállításának technikai és pedagógiai problémáira, népszerű propagálásának kérdéseire, valamint a múzeumi anyagra vonatkozó tudományos irodalom kiadására.
1868-ban alapították Rómer Flóris archeológus indítványára. A múzeum gyűjteménye korábban a Városi Levéltárhoz tartozott, anyagát később kettéválasztották, és a képtári részt 1926-ban nyitották meg. Részlegei: képtár, szobortár, etnográfiai, prehisztorikus és várostörténeti osztály. Külön részleg foglakozik a céhek történetével, amelyen belül a város egyik leghíresebb foglakozási ágának, a szőlészetnek és borászatnak a története is szerepel. A múzeum szép óra- és fegyvergyűjteménnyel is rendelkezik. Mindent gyűjt, ami a városra vagy a várossal kapcsolatban levő művészekre és művészeti alkotásokra vonatkozik. Képtárában megtalálhatóak Franz Xaver Messerschmidt szobrai, Kupeczky Ádám, Marastoni Jakab festményei. Az 1632-ben készült 12 angol gobelinje a napóleoni háborúk idején került a város birtokába. A háborús időkben befalazták őket, de a palota újjáépítése alkalmával előkerültek.
a század forduló táján működő párizsi művészcsoport neve: Denis, Bonnard, Vuillard, Maillol, Rippl-Rónai voltak tagjai. Folyóiratuk a Reveu blanche volt Művészetüket a dekoratív poszimpresszionizmus jellemzte, és némiképp a szecesszióhoz állt közel.
a plein air festészet eredményeit felhasználó művésztelep és festészeti szabadiskola, amely döntően hatott a modern magyar művészet kialakulására. Hollósy Simon (1857-1918) müncheni magániskolájának nyári részvételével a művésztelep 1896-ban alakult, majd Hollósy Técsőre költözése után ebből alapította Réti István (1872-1945) Ferenczy Károly (1862-1917), Thorma János (1870-1937) és Iványi-Grünwald Béla (1867-1940) 1902-ben a szabadiskolát. Legfőbb törekvésük az emberi és a táji környezet festői együttesének létrehozása volt.
a nagyszombati nyomda mellett a 16. századtól működő könyvkötőműhelyek munkáinak az a csoportja, amely a 18. századi osztrák barokk hatás alatt jött létre.
a bútor fejlődéstörténetét bemutató múzeum. a kastély eredetileg korabarokk stílusban épült, és többszöri átépítés után ma az ún. Grassalkovich-barokk jellegzetes példája. Egyik szárnyát 1949-ben rendezték be múzeumnak. A múzeum szervezetileg az Iparművészeti Múzeumhoz tartozik.
a nagy művészeti áramlatok mellet és azoktól függetlenül kifejlődött művészet, amelynek művelői nem részesültek művészeti oktatásban, és kívül állnak koruk művészeti stílusában.
képtárában a 14. századtól a 18. század végéig a cseh, olasz, spanyol, német, flamand, holland és francia festészet különféle irányait számos jeles alkotás szemlélteti (Theoderik mester, Lorenzo Monaco, Bronzino, Guido Reni, Dürer, Cranach, id. Brueghel, Rubens, Van Dyck, Franz Hals, Rembrandt, Ruysdael, Poussin, Goya stb.). Külön termek mutatják be a cseh gótika és barokk alkotásait, valamint a gazdag modern francia gyűjteményt (Daumier, Renoir, Toulouse-Lautrec, Gauguin, Henri Rousseau, Maillol stb.). a szobortár anyagában említést érdemelnek a 14. századi ismeretlen cseh mesterek Máriát a gyermekkel ábrázoló ülő vagy álló gótikus szobrai, B. Braun barokk munkái, az olaszok közül Luca della Robbia és A. Vittoria művei.
nyakban csüngő 16-17. századi aranyékszer
a gyűjteményt az angol parlament által 1824-ben megszavazott 60 000 font összeggel alapították. Ebből vásárolták a múzeum értékes (pl. Hogarth) képeit. 1826-ban Tiziano (Bacchus és Ariadné), Rubens, Canaletto, 1831-ben Tintoretto (Szt. György és a sárkány) képekkel gazdagodott. A parlament 1855-től kezdve rendszeres összegeket szavazott meg a gyűjtemény fejlesztésére. 1910-27 között számos nagyértékű hagyaték gazdagította. Anyagának jelentős részét 36 teremben állítják ki. a ki nem állított anyagot vidéki múzeumokban és raktáraiban helyezték el. Az északolasz és velencei 15. századbeli, és a sienai 13-15. századi iskolákat 3 Bellini és más festők: Carpaccio, Crivelli, Duccio, Sassetta, Ugolino da Siena, Antonello da Messina, Cima da Conegliano, Piero della Francesca, Signorelli, Mantegna, Fra Angelico, Botticelli, Filippo és Filippino Lippi és Ghirlandaio, a 15-16. századi milánói iskolát pedig Borgognone, Boltraffio, Luini és Predis művei képviselik. Az olasz reneszánsz nagymesterei közül Correggio, Giorgione, Leonardo, Michelangelo, Raffaello, Andrea del Sarto, Bronzino, Moreto, Lotto, Moroni, Palma Vecchio, Piombo, Tintoretto, Tiziano, Veronese stb. remekművei emelkednek ki. Rendkívül gazdag 17. századi holland gyűjteménye (Avercamp, Both, Capelle, Cuyp, Hobbema, Hooch, Ruisdael, Terborch, Rembrandt) és flamand gyűjteménye van (Brueghel, Van Dyck, Rubens). A spanyolokat Goya, El Greco, Murillo, Velázquez, Zurbarán, a franciákat (17-18. század) Claude Lorrain, Poussin, Watteau, Boucher, Lancret, a 18. századi velenceieket Canaletto, Guardi, Longhi és Tiepolo festményei képviselik. Gazdag 19. századi francia terme is (Corot, Delacroix, Ingres, Bonnard, Cézanne, Courbet, Degas, Van Gogh, Manet, Pissarro, Monet, Renoir stb.). Külön teremben mutatja be a múzeum 15-16. századi német (Baldung, Cranach, Dürer, Holbein, Lochner) és németalföldi (Van Eyck, Gerard David) festők képeit. Igen gazdag 18. és 19. századi angol terme is (Constable, Turner, Gainsborough, Hogarth, Reynolds).
a híres gyűjteményt 1937-ben a Smithsonian Institution egyik intézményeként létesítették A. W. Mellon adományaiból. Működését 1941-ben kezdte meg. Palotája, amely J. Russel, Pope, O. R. Eggers és D. P. Higgins tervei szerint épült, egyesíti a korszerű képtár összes vívmányát. A képtár elsődlegesen a régi nyugati mesterek műveit gyűjti, különösen az olasz művészek alkotásaiban igen gazdag. A Mellon-gyűjtemény nevezetesebb darabjai: Cimabue, Giotto, Fra Angelico, Antonello da Messina, Bellini, Botticelli, Lippi, Luini, Mantegna, Raffaello, Tiziano, Veronese, Dürer, El Greco, Goya, Gainsborough, Franz Hals, Hobbema, Rembrandt, Rubens, Turner, Velázquez képei, A. Duccio, G. Bologna, Donatello, A. della Robbia, Sansovino, Verocchio szobrai. Az ún. Kress-gyűjteményben értékes képek (Andrea del Sarto, Bellini, Botticelli, Carpaccio, Correggio, Ghirlandaio, Lippi stb.) és szobrok vannak. A Widener-gyűjtemény Bellini, Bronzino, Gozzoli, El Greco, Franz Hals, Raffaello, Rembrandt, Tiziano és Van Dyck műveit foglalja magában. Kép- és szoborgyűjteményében 1300 festmény és 160 szobormű van. Teljes gyűjteménye 26 000 tételből áll. Az olasz primitívek, valamint reneszánsz nagy mestereinek gyűjteményét a 16-17. századi olasz művészek képei egészítik ki. a flamand, holland, spanyol, francia, angol és amerikai festők műveit külön-külön termekben mutatják be.
ötvösfoglalatú díszedény, csészéje a Nautilusz-félékhez tartozó csiga irizáló, gyöngyházfényű héja. A német reneszánsz ötvösművészetben (16-17. sz.) rendszerint főúri megrendelésre készítették.
német romantikus festők egy csoportja, akik a 19. század első felében az akadémikus és klasszicista művészettel szemben Raffaello fiatalkori műveihez és az őt megelőző olasz festőkhöz nyúltak vissza, és „újnémet-vallásos-hazafias” művészetet szándékoztak létrehozni. Főbb képviselői: F. Overbeck, P. V. Cornelius. A nazarénusok kezdetben a római S. Isodoro kolostorban letelepedve közösen dolgoztak (Róma, a Villa Massimi kaszinójának freskója), később egyenként elhagyták Rómát, és hazájukba tértek vissza.
zöldes színű, fénytelen, áttetsző, kissé zsíros tapintású ásvány. Már az őskorban fegyvereket, eszközöket készítettek belőle. A keleti népek pecsétkövek, kardmarkolatok, amulettek előállítására használták. Az arany és drágakő berakású nefritlapok perzsa és török fegyverek gyakori díszei.
a 19. század végének berendező- és díszítőművészetében jelentkező stílusirány, mely a barokk formakincsét újra, de gyakran túlzó módon alkalmazta. Építészetben is hatott. (neoromán, neogótikus és neoreneszánsz stílusok az építészetben és épületdíszítő plasztikában jelentkeztek erőteljesebben)
pointillizmus, az impresszionizmus színfelbontó törekvéseinek folytatása és végletekig vivése. A neoimpresszionizmus a festményt színes pettyekre vagy foltokra bontja, úgy hogy összefüggő kép csak a bizonyos távolságban álló szemlélő szemében alakulhat ki. Az irányzat fő képviselője G. Seurat (1859-91) és a neoimpresszionizmust teoretikusan is meghatározó P. Signac (1863-1935). A neoimpresszionizmus hosszabb-rövidebb ideig Pissarro, Van Gogh művészetében is jelentkezett.
az olasz novecento festészetének irányzata
a német festészetben 1918-ban jelentkező irányzat, amely az expresszionizmus érzelemgazdagságával szemben tárgyilagos, világosság és hűvös előadásmódra törekedett. Bizonyos merevség és egyes kubista formaelemek átvétele, a konstruktivizmushoz hasonlóan szigorúan és néha mereven megszerkesztett képfelépítés, éles kontúrok, a dolgok térbeliségének hangsúlyozása, a színek éles elhatárolása jellemzik. Az expresszionizmus éles színeivel szemben kedveli a tompa színeket. Egyik legfőbb témája a nagyvárosi lét, amelyet karikatúraszerűen, szatirikus módon ábrázol. Legfőbb képviselői: Otto Dix, George Grosz, Cristian Chad.
az 1578-ban urbinói olasz mesterek által a közép-franciaországi Nevers-ben alapított manufaktúra termékei. A 17. század első felében még olasz igazodású violaszín 1630 és 1700 között az ún. bleu royal (királykék) és bleu de Perse (perzsakék) ultramarinkék alapon sárga és fehér mintás edények készültek. Ezután a forradalomig a farnce-nivernais stílus az uralkodó a francia élet és táj jeleneteinek ábrázolásával. A manufaktúra későbbi termése népies kerámia és az ún. faience patriotique volt.
a kisázsiai Niceában, török nevén Isnikben készült fehér alapú, vidám színezésű, török virágokkal, vitorlásokkal, állatfigurákkal díszített csempék és edények gyűjtőneve, amelyek a műkereskedelemben rhodoszi fajansz néven ismertek. Jellemzője a vastag rétegben felrakott, kissé kidomborodó boluszvörös. A műhely a 16. századtól virágzott, a 18. században hanyatlásnak indult.
1. az ötvöstárgyaknak a zománcozáshoz hasonló díszítőmódja. A díszítmény rajza szerint bevésett ezüst- vagy aranylemez mélyedéseibe réz-, kén-, bórax-, ézüst- és ólomkeverékből származó fekete masszát kennek. Fényezés után a rajz csillogóan kiemelkedik a sötét háttérből és metszetszerűen hat. 2. egy már vésettel ellátott, de niello masszával még ki nem töltött lemez lenyomata a papíron.
1. általánosságban a 20. századi művészeti irányzatok összessége Olaszországban 2. szűkebb értelemben az 1922-ben keletkezett olasz klasszicizáló irányzat.
a növényvilágból vett stilizált elemek felhasználása díszítési célokra; a geometrikus díszítés mellett a síkdekoráció fontos ága. A legelterjedtebb motívumok az akantuszlevél, arabeszk, gránátalma-minta, palmetta.
a régészet egyik ága, az a tudomány, amely a pénzek és érmék, valamint a velük rokon plakettek általános és művészeti vonatkozású történetével foglalkozik.
az 1812-ben Nürnbergben létesült műhely termékeinek gyűjtőneve. Edényformái között gyakoriak a boroskorsók, az ún. Enghalskrugok: körteidomú, keskeny és hosszú nyakú füles korsók, továbbá söröskupák. Jellegzetesek voltak a légies, páfrányleveles kék minták. Az üzem az 1860-as években megszűnt.
Carl Jacobsen műgyűjtő alapította (1888). Épülete V. Dahlerup (1897) és H. Kampmann (1906) műve. A Ny-Carlsberg-alapítványtól 1902-ben újabb nagy jelentőségű műkincseket kapott, 1927-ben pedig P. Gauguin műveivel gyarapodott. Egyiptomi és keleti művészeti anyagot, gazdag görög és római műkincseket, továbbá etruszk osztályán értékes szobrokat őriz. Említést érdemel a palmyriai gyűjtemény. Képtárának francia osztálya gazdag Delacroix, Rousseau, Millet , Courbet, Corot, Manet, Morisot, Pissarro, Monet, Renoir, Degas, Cézanne, Gauguin, Bonnard, Van Gogh stb. műveiben. Jelentős francia szoborgyűjteménye van (Carpeaux, Rodin, Maillol, Matisse stb.). Nevezetes dán szobor- (K. Nielsen, G. Henning stb.) és képgyűjteménye (J. Juel, C. W. Eckersberg stb.).
az 1754-ben Neudeckben alapított és 1758-ban a München mellett Nymphenburgba áthelyezett porcelán-manufaktúra termékeinek gyűjtőneve. Jó minőségű porcelánt tulajdonképpen csak 1800 óta gyártott. Nevezetességei Bustelli porcelánfigurái. A jellegzetes mozdulatú szobrocskák a rokokó könnyedségével örökítik meg a mester karikizáló humorát.
a 20. század elején alakult magyar avantgarde festőcsoport, amely új kifejezési formákat keresve utat nyitott Magyarországon az európai modern festészeti törekvéseknek. Művészetük a kubizmus, fauvizmus, expresszionizmus irányzataival és a szecesszióval mutat rokonságot. Tagjai a MIÉNK-ből váltak ki, alapítói: Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Pór Bertalan, Orbán Dezső és Tihanyi Lajos voltak. Első kiállításukat 1911-ben rendezték. Törekvéseik a magyar aktivizmusban leltek folyatásra.
gyári jegy, márka, nyomdák, könyvkiadók, kereskedelmi és iparvállalatok cégjele; művészek kézjegye. A legelső szignet a Fust és Schöffer nyomdájában készült negyvennyolc soros Biblián látható (1462).
különféle nyomási eljárásokkal készült egy- vagy többszínű mintájú textíliák. Rajzaik évszázadokon keresztül az értékesebb szövött, vagy hímzett mintákat utánozzák.
kis domború tükör
egész felülete borító csatlakozó köröcskékből vagy kis karikákból alkotott végtelen minta, más néven pikkelydísz. Az olasz majolikán fordul elő legkorábban. A sévres-i porcelánon és más kerámiákon is gyakori dekoráció.
Főként abban különbözik a többi nyomdai eljárstól, hogy a cinklemezre átvitt képet nem közvetlenül a papírra, hanem előbb egy gumilapra nyomják, csak erről viszik át a papírra.
festési eljárás olyan festékkel, amelynek kötőanyaga olaj (lenolaj, dióolaj, mákolaj). E festékek nem folynak egymásba, könnyen keverhetőek és egymásra rakhatóak. Sokféle olajfestési technika használatos: pasztózus festésmód, alla prima festés, aláfestés, fedőfestékkel és lazúrfestékkel való festés. Az olajfestményt fára, vászonra, lemezpapírra vagy fémre festik. Az olajat mint a festékek kötőanyagát már az ókorban is ismerték, de csak hajók festésénél alkalmazták. A hagyomány szerint a Van Eyck testvérek használtak először olajfestékeket táblaképek festésénél, de valójában felhasználását megtaláljuk korábbi bizánci képeken is. Itáliában Antonello da Messina terjesztette el, amely a temperafestést a 16. századtól csaknem teljesen kiszorította.
a hosszúnyakú, gömböstestű, virágcsokros díszvázának régi magyar neve. Az úrihímzések, kályhacsempék és más 16-18. századi iparművészeti tárgyak gyakori díszítménye.
profil
féldrágakő, az achát változta, amelyben fehér rétegek vörösesbarna-fekete rétegekkel változnak. A drágakőmetszők kámeákat, vázákat, kupákat készítettek belőle. Gyógyító hatást tulajdonítottak neki: csillapítja az érzékiséget és megakadályozza az epilepsziás rohamot.
különféle színes rétegekből összeolvasztott üveg. Erezése az onixhoz hasonló.
a tejüveghez hasonló üveganyag, amely a világosság felé tartva opálos színt játszik. Csonthamu és üvegmassza összekeverésével készítették Velencében.
Olyan földrajzi, természetrajzi stb. ismereteket terjesztő könyvek, amelyeket az ifjúság számára írtak és képekkel illusztráltak.
festészeti irányzat, amelyet Robert Delaunay (1885-1941) francia festő alakított ki 1913 körül. Az orfizmus a kubizmus továbbgondolása absztrakt irányban; elszakad a valóság ábrázolásának hagyományaitól, a színeket nem a tárgyak színeiként alkalmazza, hanem az önmagukban és önmagukért való színekből, illetve azok egymáshoz való ellentéteiből (az ún. szimultánkontrasztokból) igyekszik megteremteni egy új festészet alapjait. Elnevezése Apollinaire francia költőtől származik, aki az Orpheuszra való utalással az irányzat őseredeti teremtő erejét akarta kiemelni.
keleti tárgyú képeket alkotó festő. Az irányzat a 19. században lendült fel az egyiptomi hadjárat, a görög szabadságharc és Algéria meghódítása idején.
a közép-franciaországi Orléans városban a 17. században alapított manufaktúra termékeinek a gyűjtőneve. Nevezetesek 18. századi fajansz szobrocskái, melyeket Jean Louis mintázott.
A különféle díszítőelemek, mértani, állati, növényi és absztrakt díszítmények, formaelemek rendszere, mely lehet plasztikus, festett vagy berakott.
"A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán 2004-ben végeztem. Előtte a Képző és-iparművészeti Szakközépiskolába jártam szobrász szakra. Az egyetemi évek alatt elkezdtek foglalkoztatni a pályaudvarok, a sínek, vonatok, vezetékek látványa, ezzel indult a festészetem. Azóta is vonzanak a hétköznapi közlekedés, elképzelt és valós terei, földön, vizen, városban...témáim elágaznak. Szubjektiv látomásaimmal dolgozom. Az élet minden területén a személyesség érdekel, az emberek és dolgok súlypontja és megközelithetősége."
a katolikus egyházban az úrmutató üveges középrésze, amelyben a lunula tartja az ostyát
kis kerek nemesfémdoboz, amelyben a katolikus papok az ostyát a betegekhez viszik.
ötvösművű kisebb talpas feszület. Régebben a csóktáblát is így hívták.
középkori kezdetleges könyvkötés-fajta. A kötésül szolgáló bőrdarabot a könyvtest nagyságának megfelelően behajtogatták úgy, hogy alul lelógott.
B. Palissy (1510-1590) híres francia keramikus által piece rustique-nek nevezett különleges művek. Többnyire természethűen ábrázolt csúszómászókkal, halakkal, vizinövényekkel, mitológiai és bibliai jelenetekkel plasztikusan díszített kék, zöld, sárga és fehér színezésű, illetve üvegmázzal bevont dísztálak.
a katolikus érsek főpapi jelvénye, köralakban a vállakon fekvő fehér gyapjúszalag. Elől és hátul egyenes függvénye van, hat beleszőtt fekete kereszt díszíti.
nyugati kardforma. Pengéje egyenes, széles. Van kétélű és két kézre való pallos is. Keleti típusa a szablya.
A palmetta hét vagy több pálmalevélből álló, legyezőszerű dekoratív elem, a görög építészet kedvelt építménye. Valószínűleg az egyiptomi stilizált pálma-motívumból ered. Többnyire sorozatosan fordul elő, ilyenkor az egyes palmetták indákkal vannak egymással összekötve. Fő díszítő eleme az antefixnek, azonkívül főleg vázaképeken és terrakottákon maradt fenn. A rómaiak és a reneszánsz építészetében is gyakran felhasznált díszítő motívum valamint a Honfoglalás kori művészet jellegzetes díszítőeleme.
a hajdani császári palota szolgál otthonául, amelynek épületei hatalmas területen, közel 130 holdon terülnek el. A palota a 15.-től a 18.-ig századig épült. Látnivalói három nagyobb csoportba osztható: 1. császári lakosztályok, 2. szakkiállítások, 3. alkalmi kiállítások. A bronzokat, kerámiákat és festményeket felvonultató állandó kiállítás anyaga rendkívül gazdag. a rekeszzománcos és lakk művek mellett jelentős a kerámiagyűjtemény, amely az egész világon a legteljesebb áttekintést nyújtja a kínai kerámiaművesség történetéről.
régi kisázsiai imaszőnyeget utánzó újabb készítmények. Anyaguk többnyire selyem, sűrű csomózásúak, keményebbek és kisebbek az eredetinél. A színeket vegyi eljárással halványítják, a sörtefelületet pörköléssel lekoptatják, hogy ezáltal régi darabok benyomását keltsék.
panel, kerettel övezett, dekorált falmező vagy a falra alkalmazott keretbe foglalt egyéb díszítmény.
kézzel varrott és régebben horgolással vegyített magyar motívumú, modern művészi csipke. Készítésének kezdeményezője Győrffy Jánosné. 1910-ben kezdték készíteni. Külföldön is ismert és keresett volt.
trónoló Krisztus királyi jelvényekkel, a bizánci művészetben gyakori ábrázolás.
a 19. század elején, Pápán létesült, országos jelentőségű, 1866-ig működő üzem készítményeinek gyűjtőneve. Említésre méltók színesre festett, áttört művű díszedényei.
gipsszel, enyvvel és más megfelelő anyagokkal kevert papírpép, amely nedves állapotban kitűnően formálható. Stukkóval vegyesen a belső tér dekorációjánál is használták. A 15-16. században, Franciaországban és Németalföldön domborműveket, a 18. században mellszobrokat is készítettek belőle.
A tóraszekrényt takaró selyemből, bársonyból készült, gazdag hímzett díszítéssel és feliratokkal ellátott függöny.
más művész stílusát utánzó, csaló szándékkal készült festmény.
a festészetben idillikus, a pásztorok életét ábrázoló, többnyire játékos vagy romantikus jelenet. Különösen a 18. századi francia művészetre jellemző.
intarziaszerűen alkalmazott, megkeményedő, fűszeres illatú, színezett pép. Olasz reneszánsz díszítés cassonékon és egyéb bútorokon.
1. különféle színű, porrá tört festés és zsírkő (kréta, agyag, lithopon) keverékéből gumioldat hozzáadásával készült kréta. 2. pasztellkrétával készült rajz, a pasztellkréta kenhető állagának köszönhetően, papíron történő elkenésével lehelet finom árnyalatokat tesz lehetővé, ily módon pasztellkrétával készült grafika a rajz és a festmény közötti átmenetnek is tekinthető.
a katolikus püspök főpapi jelvénye, felső végén spirálisan befelé csavarodó hosszú bot. Anyaga fa, elefántcsont, nemesfém. Becses ötvösművű emlékei vannak.
az olajfestészetben a festékréteg vastag kezelése. A kép felülete úgyszólván domborművé válik.
a valódi porcelán kaolinos anyaga szemben a kaolint nélkülöző lágyporcelánnal; kiégetéséhez igen magas hőfokra van szükség.
a színezett alapanyagú keménycserép vagy porcelán fehér rátétes, lapos domborműves díszítése. Az eljárást kínai minták után először a 19. század hatvanas éveiben Sévres-ben, majd Berlinben és Meissenben alkalmazták.
lágyporcelán
a katolikus egyházi kehely tartozéka, rendszerint nemesfémből készült kis tányérka, amelyet fedélként a kehelyre helyeznek, rajta van az ostya.
a spanyolországi Valencia közelében a 14-15. században készült spanyol-mór fajansz. A mór elemek mellet sok a gótikus motívum, gyakoriak a páros állatok. A színezés többnyire zöld és viola.
a réz és a bronz oxidációja útján keletkezett barnás-zöldes elszíneződés. Mesterséges úton „patinázott” tárgyak patinája gyakran hamisítási szándékból készül.
a nyomdai betűk acélba metszett mintadarabja.
falkép kartonjának átmásolása a falfelületre. Legtöbbször úgy történik, hogy a kép körvonalait átlyukasztják és szénport dörzsölnek át rajta.
festőművész, aki saját rajzát vagy eredeti kompozícióját karcolja lemezre, ellentétben a reprodukáló rézkarcolóval vagy rézmetszővel, aki más festményét sokszorosítja.
festményeken a festő utólagos javítása. Az átvilágítással megállapítható pentimentók módot adnak a művész alkotási folyamatának nyomon követésére.
stilizált pünkösdi rózsa alakú díszítmény, a kelet-ázsiai kerámiák és textilek gyakori ékítménye.
pergamennel bevont könyvtábla, általában aranyozással és színes festéssel díszítik.
az elő- és kelet-ázsiai antik, valamint az iszlám világ emlékanyagának gyűjteménye Berlinben. A Szovjetunióból 1957-ben visszakapott műkincsek újjárendezésével 1958-ben nyílt meg. Világhírű darabjai közé tarozik a pergamoni oltár, a babiloni Istar-kapu, a milétoszi kapu, archaikus attikai istennő, valamint számos görög síremlék, váza, tanagra figura.
Jelentése a képzőművészetben: tárgyak térbeliségi érzetét keltő ábrázolásmód sík felületen. A szemlélőhöz közelebbiek nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak, a mélységbe vezető vonalak pedig egymáshoz közelednek, s látszólag egy távoli pontban, az ún. enyészpontban futnak össze. Ha mindez geometriai precizitással párosul, akkor érvényesül a centrális perspektíva, a korai reneszánsz (quattrocento) nagy felfedezése ez. A közvélemény leginkább e korai reneszánsz perspektíva fogalmát ismeri, holott már korábban is törekedtek a művészek a perspektívahatás érzetének benyomását kelteni a méretkülönbségek alkalmazásával.
A szokványos nézőponttól eltérő esetben ismeretes a békaperspektíva, amely a nagyon alacsonyról ábrázolt jelenetekre vonatkozik, ennek ellentéte a madártávlat, azaz a fentről, a magasból való ábrázolás. A távlati hatást a rövidülés, a színtávlat és a légi perspektíva is támogatja.
megszemélyesítés
háromféle fajtája: a lágy, a kemény és zománcos porcelán. Nagyon sok az átmeneti darab a keménycserép és a porcelán között. A zománcos porcelánt vastag mázréteg borítja. A Szefevidák korában (1502-1722) kitűnően utánozták a mohamedán területeknek szánt, kékkel festett kínai porcelánt, amelyet Európába exportáltak és hamis kínai bélyeggel jelölték.
virágmintával díszített csomózott szőnyeg (16-17. század). Ilyenek a heráti mintás és a vázás szőnyegek.
a Pesaro közép-olaszországi városban készített ónmázas agyagedények gyűjtőneve. A 14. században itt csak mezzamajolikát készítettek. A reneszánsz kori edények között sok lakodalmi ajándéknak szánt coppa amatoria (nászajándékul készített kupa portréval). Gyakori a pikkelydísz, az edények rajza, színezése és lüsztermáza kifogástalan.
a keresztről levett Krisztus és az őt az ölében tartó és fiát sirató Mária képzőművészeti ábrázolása.
halpikkelyhez hasonló elrendezésű rajzos vagy plasztikus díszítmény. A román építészetben gyakori frízdíszítmény. A reneszánsz kor óta az iparművészetben, főként porcelánedényeken elterjedt ornamentika.
keskeny, magas, sokfiókos, pillér alakú szekrényke, a 18. század második felében kezdték el használni. Nálunk chemisette néven ismerik, helyes francia neve a chiffoniere.
A képtárat Federico Borromeo bíboros alapította 1618-ban, és azt az Ambrosiana Könyvtárhoz kapcsolták. Rajzgyűjteménye világhírű, több Leonardo, Dürer és Raffaello rajzot őriznek itt. Képgyűjteményében a lombard iskola, továbbá Bramantino, Ambrogio de Predis, Bassano, Caravaggio művei, ezeken kívül német és flamand festmények vannak.
1759-ben alapították. A második világháború után 1957-ben nyílt meg új helyen, a Capo di Monte múzeummal egy épületben. Jelentős 15-18. századi nápolyi festők műveiből álló képgyűjteménye (Colantonio, Andrea del Salerno, Vaccaro, Salvator Rosa, L. Giordano, Da Mura, Solimena stb.), de a többi olasz iskola neves mestereitől is találunk itt remekműveket: Masaccio, Giovanni Bellini, Tiziano, továbbá Mantegna, Correggio, Parmiggianino néhány művét. A külföldi nagy festők művei közülGoya, Brueghel és Velázquez alkotásai emelkednek ki.
A képtár alapítása egészen a 18. század végére nyúlik vissza; 1806-ban nyitották meg a nagyközönség előtt. A 19. század végén már Olaszország egyik legnevezetesebb műgyűjteménye. Épülete a második világháború során súlyosan megsérült, tárlatait teljesen újrarendezték. A képtár lombard freskógyűjteménye igen gazdag (Bramantino, V. Foppa stb.). Jelentős a Leonardo előtti és utáni lombard festők műveinek gyűjteménye: B. Bembo (Francesco és Bianca Maria Sforza arcképe), Borgognone, Bramantino, de Predis, Boltraffio, Liuini, Solario alkotásai. Az észak itáliai és velencei iskola művészei közül nevezetesek Mantegna (Krisztus siratása), a Bellini fivérek, Carpaccio, Crivelli, Lotto, savoldo, Cima, Tiziano és Tintoretto itt őrzött művei, valamint a 18. századi velencei festőművészek remekei, Guardi, Canaletto vagy Tiepolo alkotásai. Kiemelkedőek még az itáliaiak közül Raffaello, Gentile da Fabriano, Piero della Francesca, Ercole Roberti és Correggio, a külföldiek közül Rembrandt, Rubens és Van Dyck művei.
szögletes, rekeszekre osztott, bársonnyal vagy szövettel, esetleg bőrrel bevont és bélelt kisebb útiláda, amelyben a rendszerint hasáb alakú, díszes metszett üvegpalackokat, vagy a palack- és a hozzávaló pohárkészletet tartották.
festette
festői
nyilvánosan kifüggesztett hirdetmény. A művészet keretei közé tartozik, ha a szöveg mellé rajzot, képet is alkalmaznak, vagy ha szövegét művészi eszközökkel tervezik meg. Az első illusztrált plakát a 17. századból való, színes plakát csak 1865 után készült. A posztimpresszionizmus stíluseszközei nyújtottak lehetőséget kifejlődésére. Egyik megteremtője és egyben legnagyobb hatású, legkiválóbb művelője Henri Toulouse-Lautrec (1864-1901) volt. Sokszorosítási technikája sokáig a litográfia volt.
polyptichon; több mint kétszárnyú oltár
karosszék
ötvösművek felületét borító, egyértelműen ismétlődő díszítés készítése oly módon, hogy a poncoló bélyegzőbe vagy verőtőbe vésett mintát ismételten rányomják, illetve kalapáccsal ráverik az ötvöstárgyra.
1. a szobrászatban az agyagmodell méreteinek átvitele a megmunkálandó kőre. 2. a grafikában a metszet nyomólapjának megmunkálása, pontozókalapáccsal vagy pontozóvassal, a háttér kitöltésére vagy az árnyékolás felvitelére.
a rézmetszet készítésének egyik eljárása, amelynél a művész vonalak vésése helyett rövid vastag tűvel pontocskákat ver a lemezbe. Magában ritkán használják, többnyire a metszéssel vagy vonalas karccal kombinálják.
A porcelán a keramika legnemesebb anyaga, kvarc, kaolin, és földpát keverékéből előállított fehér masszából készül. Keménységét ezen anyagok aránya határozza meg. Cserepe teljesen tömör, nedvszívó képessége nincs. Törésfelülete fehér, fénylő, kagylós. Kétszeres égetéssel készül és gyakran festik. Kínában találták fel, onnan kereskedők hozták el Európába.
azoknak a különféle irányzatoknak összefoglaló neve, amelyek felhasználták az impresszionizmus tanulságait, de s művészi kifejezést többé-kevésbé más eszközökkel igyekeztek elérni. Jellemző a szabad ecsetkezelés, a helyi színek kedvelése, a zártabb, ritmikus, megszerkesztett kompozíciókra való törekvés. Elsősorban Cézanne konstruáló, Gauguin dekoratív és Van Gogh expresszív és a nabis csoport munkásságát sorolják ide. Áramlatai átvezetnek az expresszionizmusba, a kubizmusba, és a szecesszióba.
a 18. században divatos, áttört fedelű illatpárologtató díszedény. Anyaga kerámia vagy fém.
a gótikus szárnyasoltárnak a mensára támaszkodó alsó része. Felirat, domborművek vagy kis festmények díszítik.
19. századi angol művészeti mozgalom. 1848-ban néhány fiatal angol festő (W.H. Hunt, J. E. Millais, D. G. Rossetti) az akadémikus természetutánzással szemben a keresetlen természetességre, az érzés mélységére, dekoratív hatásra törekedett. Ezt a raffello előtti festészetben, a quattrocentóban vélték megtalálni, ezért nevezték el a némiképp a nazarénus festőkkel rokontörekvésű, a szimbolikus, misztikus témákat kedvelő csoportjukat „Pre-Raphaelite Brotherhood”-nak. Bár a csoport 1851-ben feloszlott, hatása nagy volt, főleg az iparművészetre és a nyomdászati grafikára (pl. W. Morrisra). A szecessziós stílus egyik előfutárának tekinthető. Az irányzat egyik teoretikusa és irodalmi szószólója J. Ruskin volt.
fémjegy
rézmetszetről, néha rézkarcról munka közben készített levonat, amelyről a művész megállapítja, hogyan dolgozzék tovább. A próbalenyomatok a lemez különböző állapotát (état) tükrözik, az olyanokat, amelyeken nincs rajta a művész neve, avant-la-lettre-nek, a szignatúrával ellátottakat aprés- vagy avec-la-lettre-nek nevezik.
nem egyházi, nem vallásos tárgyú művészet.
a festészetben és a domborműveken az arc oldalnézetben való ábrázolása.
a sziléziai Proskauban 1763-tól 1850-ig működő üzem készítményei. Fellendülését a holicsi fajanszmunkások is elősegítették. Állítólag a keménycserép nyomtatott díszítő eljárást Holicson tanulták, a Hanong-fajanszok virágdekorációs hatása is ezen az úton érvényesült a proskaui edényeken.
ősalak, őspéldány, mintakép
valamely műtárgy eredete, származása, keletkezési helye.
nagy művészeti sítlusok helyi, vidékies változata.
a zsoltárokat tartalmazó liturgikus könyv a katolikus egyházban. Jelentős helyet foglal el a miniatúrafestészet történetében.
összetételekben „ál-„, „nem valódi”
letűzdelten kárpitozott, támla nélküli kerek szék.
Oroszország második legnagyobb gyűjteménye a szentpétervári Ermitázs után. A 19. század közepe óta kialakult gyűjteményben főleg az ókori Kelet, az antik világ és Ny-Európa művészeti emlékei jelentősek. Ókori egyiptomi gyűjteménye világhírű. Ókori keleti és római gyűjteményében az antik világ leghíresebb szobrainak gipszmásolatain kívül freskómásolatok, eredeti görög és etruszk terrakották, vázák vannak. Képtára rendkívül gazdag ikonokban. Az olasz reneszánszot Botticelli, Perugino, Giulio Romano, Sebastiano del Piombo, Veronese stb. művei, a 17-18. századi olasz művészetet Tiepolo, Guardi stb. művei, a 17. századi spanyol festőket Greco, Ribera, Murillo, a németalföldi művészetet pedig Rembrandt, Ruysdael, Terborch, Ostade, Hooch, Rubens, Snyders, Jordaens, van Dyck festményei képviselik. Jelentős 15-16. századi német gyűjteménye (Cranach), 18-19. századi angol képanyga (Reynolds, Constable), 17-19. századi francia képtára (Poussin, Lorrain, Watteau, Boucher, Corot, Delacroix, Courbet, Millet, Renoir stb.). Itt őrzik a barbizoni iskola alkotásainak egyik legnagyobb gyűjteményét, valamint a modern francia festészet néhány fő alkotását (Monet, Gauguin, Picasso). Jelentős grafikai, rajz- és metszetgyűjteménnyel rendelkezik (Rembrandt, Repin, továbbá kanai, japán, keleti és orosz művészek alkotásai). Numizmatikai osztálya is igen gazdag.
a 11. századtól a katolikus főpapi méltóság egyik jelvénye. Csúcsos végződésű egyenlő elő- és hátlapból áll, a háton lelógó két rojtos végű szalaggal. A 13. századig alacsony, később fokozatosan magasodik. Díszítésre korábban figurális, a 16-17. századtól növényi rajzú hímzést alkalmaztak. Gyakori a gyöngy és drágaköves ékítmény.
hidegtű-eljárással készült rézkarc.
ruhátlan, pufók, néha szárnyas gyermek ábrázolása, főleg a reneszánsz és barokk idején.
az olasz művészettörténetben a 15. század elnevezése; a korareneszánsz művészete 1kb. 420-tól 1490-ig.
a díszítendő felületen különféle (mértani, növényi stb.) elemekből szerkesztett háló, amelynek azonos vagy ritmikusan változó nagyságú mezőiben helyezkednek el a további díszítmények. A textil- és kerámiadekorációban gyakori.
az Aachen közelében fekvő Raeren község cserépműhelyeinek készítményei (16-17. század). Alapanyaguk szürkésbarna vagy szürkéssárga színű, gyakori a festett kék díszítés.
1. mint vázlat, más műfajhoz tartozó művészi alkotás (festmény, szobor stb.) előkészítő eszköze. 2. önálló művészi alkotás. Kifejező eszköze a vonal; ebben ellentéte a festésnek, amely foltokban és síkokban ábrázol. Rendszerint papírra ceruzával, ezüstvesszővel, tollal, szénnel, vöröskrétával, tussal, szépiával stb. rajzolják.
bemaratott vagy festékkel felvitt vonalhálózat, amely a sokszorosítandó képet apró pontokká bontja fel. Maratás után ezek a pontok kiemelkednek a nyomódúc felületéről, és magasnyomással átvihetőek a papírra. A sűrűbben vagy ritkábban elhelyezkedő pontok a néző szemében összeolvadnak, és ezek összefüggő kép érzetét keltik.
az első világháború előtt a futurizmusból kifejlődött orosz művészeti irányzat. Követői (Larionov, Goncsarova) az orfizmushoz hasonlóan a kép meghatározó elemének a fényt tekintették; képeiken a tárgyak és motívumok elveszítik eredeti összefüggéseiket és a fénynyalábok szövedékében oldódnak fel.
művészeti irány, amelynek célja, hogy a legmélyebben és leghelyesebben megértett valóságot a leglényegesebb vonásaiban és összefüggéseiben valósághűen ábrázolja. A megvalósítás módszerei koronként változnak. Szűkebb értelemben 19. századi stílusirányzat, amelynek fő képviselője a képzőművészetben Gustave Courbet
könyvekben és kéziratos kötetekben a lap elülső oldala, vagyis többnyire a páratlan lapszámmal ellátott oldal. Ellentéte a verso.
a Borsod megyei Regécen 1830 körül alapított porcelángyárban készült tárgyak gyűjtőneve. Anyaguk szürkés, a festett dísz gyakran rendkívül finom, művészi munka. Az üzem 1848-ban megszűnt. Helyiségeiben 1860-tól keménycserép edényeket gyártottak.
a holland céhek elöljáróinak csoportos képmásai. Híres példája Rembrandt A posztócéh elöljárói című képe.
a 18. század közepétől használt ovális támlájú francia rokokó karosszék.
J. L. David francia festő Mme Récamier-t empire heverőn ábrázoló képe után helytelenül elnevezett, modern, kárpitozott fekvőbútor.
a zománcművesség egyik díszítő technikája. A díszítendő alapra az előírt rajz szerint kis fémszalagokat forrasztanak, s az így keletkezett rekeszeket zománccal töltik ki. Az ilyen módon készült kínai díszvázákat a műkereskedelemben cloisonnénak nevezik.
a reklámcélokat szolgáló nyomtatványok, hirdetés, prospektus, plakát stb. művészi megtervezése és megrajzolása.
dombormű
domborműves faberakás. Csehországban alkalmazták a 17. században.
nemesfém alapra cizellálással vagy lapos relieffel készült, ábrázolást borító, átlátszó zománc, amelynek színei az alap kiemelkedései következtében árnyalt benyomást keltenek. Leginkább Itáliában volt szokásos a 13. századtól. Ebből fejlesztették ki a franciák a trébelt, aranyozott rézlapra alkalmazott ún. émail d’épargne-t. ennél csak a mélyedéseket töltötte ki a zománc, a kiemelkedő részeken a megmunkált fém hatása érvényesült.
domborúan varrott, virágmotívumokkal díszített, 17. századi velencei csipke.
rézmetszet vagy rézkarc olyan levonata, amelyek szélén odavetett rajzocskák láthatóak. A művész ugyanis munka közben kis ötleteket rajzol a rézlemez szélére, hogy tűjének hegyét vagy az edző sav hatását kipróbálja. Ezek a rajzocskák az első próbalevonatokon megmaradnak, később csiszolással eltávolítják őket a lemezről. Az ilyen levonat tehát korai nyomatnak számít, és így értékesebb. Különösen a 17. században gyakori.
A reneszánsz (francia renaissance, olasz rinascimento, jelentése magyarul: újjászületés) a képzőművészetben 1420 körül alakult ki Firenzében, majd átterjedt egész Itáliára. Az Alpoktól északra fekvő európai területeken majd csak 1500 után terjedt el. Firenzében alkotott a korai reneszánsz művész, Dante, az első író, aki személyében megtestesítette a reneszánsz szellemiségét.
A másik korai reneszánsz művész, Petrarca által elindított humanizmus hirdette, hogy az ember a Római Birodalom idején elérte teljesítőképessége csúcsát, és azóta a társadalmi pusztulás kora zajlik, ami megérdemli a sötét középkor elnevezést. Petrarca társadalmi, művészeti és műveltségi fejlődés tekintetében, nem pedig vallási események sorozatában szemlélte a történelmet. Az újjászületést ősi kéziratok és a humanista oktatási módszerek útján az ókori római és görög kulturális örökség újrafelfedezésében fogalmazta meg. Ezek a múltból származó új ötletek fejlődési gátat szakítottak át a művészetekben, a tudományban és más területeken.
A reneszánsz megjelölés a XIX. században keletkezett, elsősorban az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának művészeti és tudományos újra felfedezésére utal. Másodsorban ezeknek a szellemi tevékenységeknek az eredményeként az európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli.
Egy művészettörténeti korszak és stílus, mely szembe fordult a gótikával és példaképeit az antik görög-római művészetben vélte feltalálni. Az antik művészet formanyelvét azonban szabadon és alkotó módon fejlesztette tovább. A festészetben a reneszánsz korszak jellemzői és újításai az olajfestés technikája, az anatómia ismeretek művészi alkalmazása, a perspektivikus ábrázolásmód és a harmonikus kompozícióra való törekvés. A művész a reális világot akarta ábrázolni, ezért a világi témák egyre inkább tért hódítottak, s a vallásos téma is gyakran világi tartalommal telítődött.
A reneszánsz Magyarországon a 15. század közepén jelent meg.
Mátyás király kitűnően beszélt és olvasott olaszul és rajongott a reneszánsz vívmányaiért. Az itáliai mintára bevezetett közegészségügyi és oktatási intézmények, valamint az új jogrendszer Magyarország fejlődésére jelentős hatást gyakoroltak. Bőkezű pártfogása sok itáliai humanistát vonzott a budai és visegrádi királyi udvarba. Több itáliai tudós és művész 1476-ban Mátyás második feleségének, a nápolyi Beatrixnak a kíséretében érkezett Budára. Mátyás könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, Európa legnagyobb történelmi, filozófiai és tudományos kódexgyűjteménye volt, amelyet csak a római pápák vatikáni könyvtára múlt felül.
Ny-franciaországi Rennes városában készült fajanszedények gyűjtőneve. A 16. században zöldmázas edények készültek, a 18. századi fajanszok nemes formájú, rokokó rajzú edények és szenteket ábrázoló szobrocskák.
a műről a művész személyes felügyelete alatt vagy saját kezével készített másolat a replika, ismétlés.
személy vagy tárgy élénk tónusú ábrázolása, amelyet a festő a kép előterébe helyez, hogy ezáltal a tér mélységhatást fokozza.
különböző eljárásmódokkal készített másolat
rongált, sérült műtárgyak, illetve romos műemlékek kijavítása, kiegészítése, illetőleg helyreállítása.
a sok szoborral gazdagon díszített, gyakran a szentélyboltozatig érő spanyol oltárfelépítmény neve. A barokk oltárfalat általában retabulum névvel jelölik.
egymás fölé olvasztott, elütő színű rétegekből készült üveg, amelyet esetleg a rétegek részeinek köszörülés általi eltávolításával is díszítenek. A 15. században a festett üvegablakokon alkalmazták, színtelen fölött az áttetsző színeset, amelyen köszörüléssel árnyalt hatást értek el. A 19. század biedermeier üvegművessége a díszpoharakat leggyakrabban ebből a réteges anyagból készítette. Köszörüléssel és metszéssel a mintának megfelelően meghagyott vagy eltávolított különböző színű üvegfelület alkotta a festéssel gazdagított díszítményt.
rajz, kép, fényképfelvétel hibáinak kijavítása, kiigazítása ceruzával vagy ecsettel.
érmék hátlápja, ellentéte az avers, előlap.
16-17. századi magyar női ékszer, kontyba tűzött fejdísz. Virágszál alakja volt, sodronyos szállal, zománcos és ékköves díszítéssel, mozgáskor rezgett.
mélynyomású sokszorosító eljárás, illetve az így készült grafikai lap. A rézmetszettől abban különbözik, hogy míg ott vésővel és fizikai erő kifejtésével viszik rá a rajzot a lemezre, addig a rézkarcoló ugyanezt savak általi maratással éri el. A sima lemezt ugyanis lámpakorom, aszfalt és masztix keverékéből készített saválló réteggel vonják be, és erre a rétegre rajzol – karcol - a művész. A vonalak mélységét és szélességét a savak töménységével és a maratás időtartalmával lehet szabályozni. Az így keletkező mélyedésekbe bedörzsölt festék nyomtatódik át a papírra.
mélynyomású sokszorosító eljárás, illetve az így készült grafikai lap. A rajzot a rézmetsző kis véső segítségével vési – metszi – a sima rézlemezbe. A nyomaton kívánt fekete vonalakat mélyíti, ellentétben a magasnyomású fametszettel, ahol az, aminek a papíron nyomot kell hagynia, kiemelkedik. A megfelelően előkészített lemez mélyedéseibe bedörzsölik a festéket, és nedves, puha papírra mángorlószerű présben készítik a levonatot.
épülete Cuypers tervei szerint 1877-85 között készült. Földszintjén fegyver-, hajózási, iparművészeti, egyházművészeti és metszetgyűjtemény, emeleti részén képtár, főleg 17. századi holland mesterek remekeivel. Itt őrzik Rembrandt híres Az éjjeli őrjárat című festményét. A gyűjtemény számos Vermeer képpel is büszkélkedhet. Nevezetes porcelán- és fajanszgyűjteménye, bútor- és gobelintára. A múzeum gyűjteményét metszettár, valamint történelmi és modern képtár egészíti ki.
a katolikus liturgia alapszabályait, a szertartások végzésének előírásait gyakran díszes kivitelben tartalmazó szerkönyv.
a barokk folytatása kb. 1720/35-től 1770/80-ig. Elsősorban ékítményes síkábrázolásra törekvő stílus, amely így az építészetnek nem formákat, hanem inkább díszítő motívumokat adott. Aszimmetriára épített, kecses és sokszor játékos díszítőrendszerének alapmotívuma a rocaille (kagylós, lángnyelvvel, tajtékos tarajokkal övezett, nyugtalan vonalú, aszimmetrikus díszítmény).
a középkornak a karoling művészet és a gótika közé eső szakasza (kb. 1000-1250). Az elnevezés Arcisse de Caumont (1802-73) francia archeológustól ered. A román stílus a római építészetből merítette a kötött keresztboltozati rendszert, valamint formanyelvét, amelyet azonban a keleti, bizánci és népvándorlás kori művészet hatásait felhasználva fejlesztett tovább. Az építészet legjellemzőbb elemei: a dongaboltozat, a félköríves nyílások és díszítőívek, a négyzetfejezetű oszlopok, az alkalmazott plasztika stilizáltsága, a torony erős érvényesülése. A boltozat terhét viselő falak tömörek és zömökek, a templomhajók keskenyek és rendszerint kereszt alaprajzóak. A szobrászat az antik művészet elhalása óta első ízben törekszik arra, hogy a domborművek és kisplasztika mellett monumentális kerek szobrokat is alkosson. A román stílusú szobrászat erősen stilizált, szigorú, helyenként, merev, erősen kötődik az architektúrához. A festészetben virágzott z miniatúra-, a fal- és üvegfestészet. Az iparművészetben az ötvösség, a zománcművesség és az elefántcsontfaragás különösen fejlett volt.
a 19. század eleji klasszicizmusra következő művészeti mozgalom Európában. Sem az irodalomban, sem a képzőművészetben nem volt egységes irányzat. A festői előadás melegebbé, szenvedélyesebbé válik, a témák regényesek, melankolikusak, érzelmesek, a képzelet merészebben szárnyal a múlthoz, a rendkívülihez, a bizarrhoz és szubjektívebb lesz. Főbb képviselői Delacroix, Géricault, Friedrich, Runge, Schwind.
tojásdad csészéjű, eperszemdíszes szárú német borospohár zöld vagy aranybarna színű üvegből. A rajnai borvidéken fejlődött ki a 16. században ez a szép, ma is népszerű pohárforma.
a francia művészettörténeti terminológiában a kerek szobrot jelenti a domborművel szemben.
ötvösművek plasztikus figuráinak felületét teljesen borító zománc. (pl. Mátyás-kálvária alakajai).
P. H. Rosenthal által Bajorországban 1880-ban létesített, több telephelyen működő üzem termékeinek gyűjtőneve. Említésre méltóak fehér vagy színezett alapanyagú porcelánból készült, nemes formájú, finom díszítésű étkészletei és figurái.
a normandiai Rouen városában készített fajanszok gyűjtőneve. Itt már a 16. század közepétől készítettek fajanszot, de gyártmányaik csak 1644-től emelkedtek hírnévre, és ezután Rouen a francia fajanszművesség legnevezetesebb központjává lett. Edényeinek nemes formái és eredeti díszítése egész Európára nagy hatással voltak. Jellemző barokk dekorációja a kék színű, sugáralakban elrendezett motívumokat tartalmazó, ún. style rayonnant.
a perspektivikus ábrázolásban a távolabb álló alakok látszólagos kisebbedése, illetve kisebbnek ábrázolása, hogy a néző távolabb állónak érzékelje. Szabályainak ismerete igen fontos különösen a mennyezet- és kupolafestők számára.
a perspektivikus ábrázolásban a távolabb álló alakok látszólagos kisebbedése, illetve kisebbnek ábrázolása, hogy a néző távolabb állónak érzékelje. Szabályainak ismerete igen fontos különösen a mennyezet- és kupolafestők számára.
Rubenshuis, Antwerpen, Belgium: Rubens 1610-ben építtette műterméül és otthonául. Jellegzetes flamand patríciusépület, a műterem olasz hatásra utal. Itt élt első, majd második feleségével, Isabella Branttal, illetve Helene Fourmenttel. Értékes műtárgyai már a kortársakat is csodálatra késztették. Rubensnek és tanítványainak számos képét itt őrzik.
drágakő, a korund vörös színű, nemes fajtája. Gyakran briliáns alakúra csiszolják.
aranykloriddal vagy rézkloriddal festett, pompás vörös színű átlátszó üveg; J. Kunckel (1630-1703) német vegyész találta fel a potsdami üveghutában való működése alatt. Az aranyrubinüveg világosabb, a rézrubinüveg sötétebb színű. Művészi formájú, köszörült díszű palackokat, díszedényeket készítettek belőle rendszerint ötvösművű foglalatban.
1. minta, amelynek segítségével a tárgyak tömeges előállítása történik. 2. papír- vagy bádoglemez, amelybe minta vagy körvonal van kivágva, felületekre való gyors átvitel céljából.
különféle árnyalatú, négyszögű lemezekből szerkesztett, gyakran perspektivikus hatású intarziadísz. Főleg a 18. században volt divatos.
mélyvörös kínai porcelán, illetve keménycserépmáz. A Zsolnay-kerámiák egy fajtáján is alkalmazták.
„szent társalgás”; Mária és kisded ábrázolása szentek társaságában.
a hasonló nevű japán tartományról elnevezett porcelán. A 16. században a koreai fazekasok segítségével létesített kerámiai műhelyekben eleinte zöldes vagy barnás mázú keménycserép edényeket készítettek. A 17. században finom fehér anyagot használtak. Az edények festése csak a 18. század végén kezdődött el. A díszítőmódok közül legnevezetesebb az ún. brokátmintás dekoráció. Az Európában tömegesen található, ún. Satsuma-porcelán nem innen származik. Több műhelyben gyártott, művészi szempontból érdektelen, mutatós exportárú.
egy párizsi szappankészítő műhely helyén a 17. században létesített udvari manufaktúrában készített csomózott szőnyegek, fekete alapon bronzvörös akantuszindás és színes virágos dekorációval; 1826-ban a műhely egyesült a gobelin-manufaktúrával.
a Habsburgok nyaralókastélya (építette Fischer von erlach 1694-ben, átépítette Pacassi 1744-ben). Porcelánok, régi kínai lakktáblák (az ún. „Feketin-Zimmer”-ben), miniatúrák gazdag gyűjteménye. Guglielmi 1760 táján készült mennyezetfreskói díszítik a nagy galériát, amelyen kívül kb. 40 terem és lakóhelyiség látható.
a 18. században kedvelt, feketével festett díszítmény fajansz-, porcelán- és üvegtárgyakon.
írószekrény
az ÉK-franciaországi Sedanban készült francia varrott csipke. Finom és mozgalmas rajza a flamand vert csipkék mintáira emlékeztet.
17. századi művészet olasz elnevezése.
a katolikus templomok sekrestyéiben a liturgikus ruhaneműt és egyéb tárgyakat őrző, díszes szekrény.
a fehér, a fekete, szürke és arany.
nemesfémből, üvegből, ritkábban más anyagból készült, többnyire fedeles és talpas, díszes kiképzésű ivóedény.
tálalóasztalka vagy polc, erre rakják az étkezés folyamán szükségessé váló edényféléket és evőeszközöket.
a 18. századi olasz művészet elnevezése.
a Párizs melletti Sévres-ben készült porcelánedények gyűjtőneve. A vincennes-i porcelán-manufaktúrát ugyanis 1756-ban ide helyezték át. A kisplasztikákat általában biscuit-porcelánból készítették. A francia kaolinlelőhelyek felfedezése (1765) után keményporcelánt is előállítottak. A Sévres-ben készült lágyporcelánok híres kék,zöld, rózsaszín és sárga színeit csak hosszas kísérletezés után 1769-től sikerült keményporcelánon alkalmazni. A festett díszítés és a porcelánplasztika a francia királyi udvar művészeinek irányításával és tervei szerint készült. Az üzem, amelyet 1876-ban a közeli St. Cloud-ba helyeztek át, ma is fennáll: híres múzeuma a sévres-i porcelán teljes fejlődését szemlélteti.
a körvonalat feloldó, lágy festésmód. A kifejezés Leonardo da Vincitől származik.
olasz székfajta, hasábos vagy rúd alakú lábakkal. Később a lábakat elől-hátul díszesen kiképzett deszkalap helyettesíti. A háttámla és ülőlap formája nagyon változatos.
a japán kisplasztikában használt ötvözet. A rézhez kevés aranyat és ezüstöt olvasztanak. Felülete sötét-szürkéskékesen oxidált.
Thomas Sheraton angol bútortervező tervei szerint nemesfából készült, könnyed felépítésű, célszerű és kényelmes bútorok, a klasszicista bútorok egyik változatát alkotják. 1802-ben kiadott búor-mintakönyve az angol bútorművesség stílusfejlődésében korszakalkotó.
„S” alakú kanapé. Azért nevezik így, mert a rajta ülők úgy látszanak, mintha mellmagasságban sziámi ikrekként összenőttek volna.
pecséttan
sokszorosító eljárás, amely abban különbözik a magasnyomástól és a mélynyomástól, hogy a sokszorosítandó képről vagy szövegről készült nyomtatólap sík felületű. A nyomtatás az eljáráshoz használt vegyi anyagok hatásán alapszik. Síknyomás a kőnyomás (litográfia), az ofszetnyomás és fénynyomás.
geometrikus és egyéb stilizált mintákkal díszített, újabb perzsiai szőnyeg. Nevét Siráz DNY-perzsiai városról kapta. Minősége nagyon különböző, mintaváltozatai rendkívül gazdagok. A finom darabok a kereskedelmi forgalomban mint mekka szőnyegek ismertek.
világos színezésű, mértani rajzú, finom csomózású, teljesen gyapjú anyagú, kisebb méretű, kaukázusi szőnyeg. Nevét a K-Azerbajdzsánban a 16. század közepéig fennállott Sirván államról kapta.
1. vállruha, szerzetesi ruha. 2. két szalagon, a háton és mellen a ruha alatt hordott szentkép, érme.
a régi magyar nyelvhasználatban a kisázsiai eredetű török szőnyegek neve.
régi magyar hímzéseken alkalmazott lapos, hengeres vagy sodronyos arany, ezüst drót. Régi ékszerműveseink között skófiumhúzók is voltak. A technikát a török ötvösöktől vettük át.
zöld színű drágakő, a berill zöld változata. Legszebb példányai Ceylonból származnak.
a rekeszzománcnak az a fajtája, amelynél a rekeszeket alkotó – éllére állított – vékony fémszalagok helyett filigránsodronyt alkalmaznak. A 15-16. századi magyar ötvösművészek kiváló technikája.
1. egyszemélyes kávés-, teás vagy egyéb étkészlet, rendszerint hozzátartozó tálcával. 2. egyetlen nagy gyémánttal díszített ékszer.
a spanyol szőnyeg csomóképzése. A keleti szőnyegek csomózási módjától abban tér el, hogy csomója kettő helyett csak egy láncfonalat fog körül, mégpedig soronként váltakozva minden másodikat.
Spanyolországban készült reneszánsz kori csomózott szőnyeg, sárga alapon kék színű indás díszítéssel, amelyben reneszánsz és mór elemek keverednek.
paravent, többnyire bőrrel vagy textíliával bevont, két- vagy többrészes, összehajtható, mozgatható fakeretes fal.
tájképeken és épületábrázolásokon élénkítésre, a hatás fokozására és a mélység érzékeltetésére elhelyezett mellékes alakok, alakos képeken tájképi és építészeti részletek (repoussoir)
a székesegyházak és apátsági templomok szentélyének hosszanti oldalain lépcsőzetesen elhelyezett, összeépített, kettős szék. A régi stallumok faragásos, intarziás díszítményekkel jelentős művészi alkotások.
a képző- ás iparművészetben a motívumoknak – többnyire állati és növényi mintáknak – dekoratív célból gyakran a felismerhetetlenségig való egyszerűsítése, illetve átalakítása.
a Pozsony melletti Stomfán a 18. század végén és a 19. század első felében készült színes virágos, népiesbe átmenő fajanszedények gyűjtőneve. Veronikás szenteltvíztartói és szentképes fajanszlapjai elterjedtek voltak.
a 18. század elején a Hanong család által alapított manufaktúra készítményeinek gyűjtőneve. Korai darabjai jelentéktelenek. A 18. század közepe táján készült rokokó formavilágú edények virágos díszítményei az európai fajanszműhelyekre, így a holicsi fajanszra is nagy hatással voltak.
gyémántutánzat. Nevét feltalálójáról, egy Strass nevű 18. századi ékszerészről kapta.
ötvösfoglalatú fedeles serleg, amelynek csészéjét strucctojás alkotja. A felfedezések során Európába került egzotikumok közé tartozott. A későreneszánsz ötvösségben alkalmazták.
a könyv külső táblájának borításába nyomott exlibris.
kisebb méretű, japán fametszet, újávi üdvözlőkártyaként használták.
a Szefevida (Szafida) perzsa uralkodók (1502-1722) udvari manufaktúráiban készült művészi selyem- vagy gyapjúcsomózású szőnyegek.
achátfajta, amelyben barna és fehér szalagok párhuzamos síkokban váltakoznak. Az ókorban becses drágakő volt. Igen kedvelték a kámeametszők. Vázákat és kelyheket is készíttek belőle.
velencei talpas üvegpohár, szárán szárny módjára szimmetrikusan elhelyezett plasztikus üvegdíszítménnyel. Legszebb példányai a 16-17. századból valók.
a gótika idején kifejlődött oltárforma, illetve kisoltár. Rendszerint három- vagy többosztatú. Középső, gyakran szekrényszerűen kiképzett részében oltárkép vagy dombormű, illetve szobordísz van, ehhez csatlakoznak a szárnyak. A szárnyasoltár a predellán nyugszik. Faragott és aranyozott díszes keret foglalja össze.
a művészettörténetben azoknak a művészcsoportoknak a mozgalma, amelyek kiválnak a már meglévő egyesülésekből, hogy saját céljaikat kövessék. Ilyen volt a müncheni (1892), a bécsi (1897) és a berlini (1899) szecesszió.
a historizáló stílusok ellenhatásaként kialakult képzőművészeti és építészeti stílus, kb. 1890 és 1910 között. Általában a bécsi szecesszió stílusát nevezzük így. Ornamentikáját természeti formákból merítette, stilizált, dekoratív, lendületes vonalvezetésű fő motívumai: vízi növények, állatok és hullámok.
a zsidó vallás előírásai szerint Peszachkor, a kovásztalan kenyér ünnepének első két estéjén előírt családi szertartás (széder) alkalmával használt díszes kivitelű tál. A régebbiek ónból, az újabbak ezüstből vagy porcelánból készülnek. A tálak peremén gyakran a szertartás rendje van ábrázolva.
a ládából fejlődött tároló bútor. 14-15. századi formája két egymásra helyezett láda volt. A függőleges tagolású szárnyasajtajú nagy szekrények a 17. századtól általánosak.
írószekrény
Szung-korszakbeli kínai vagy koreai porcelán, illetve keménycserép, szürkéskék mázzal. Sok került belőle kivitelre. Elnevezése a franciáktól ered: eredetileg lung-csüan jaomnak hívták.
legkülönfélébb anyagokból (arany, ezüst, zománcfestésű fém, gyöngyház, elefántcsont, lakkmunka, porcelán, különféle drágakövek, teknőc) és megmunkálással készített kis fedeles doboz. A pazar kivitelű szelencék tubákolás elterjedésével jöttek divatba.
Az ötvösségben az a művelet, amellyel a fémfelületet szabályosan elhelyezett apró gömböcskék ráforrasztásával díszítik.
A szőnyeg alapszerkezetét a felvetőszálak és a keresztszálak alkotják. Nem a hagyományos értelemben vett 'csomózásról' van szó, hanem inkább 'hurkolásról', amely a csomózási eljárás során a fonákszálak köré dolgoznak. Attól függ, hogy melyik csomózási típust részesítik előnyben, vagy a perzsa 'Szenné'-ét, vagy pedig a török 'Gördesz' csomózást, mindegyik csomó két , néha három felvetőszálat köt össze, amíg a teljes sort be nem fejezik. Miután egy sor kész van, egy fésűvel (sulykolóval) keresztszálat ráütögetik a csomókra, hogy rögzítsék őket, a fonál végét pedig pengével levágják. Ezután a keresztszálat(vetőfonalat) áthajtják a szőnyeg teljes szélességén, és az oldalélek köré tekerik. Néhány sor elkészülte után a csomózott gyapjúszálakat egyenletesen megnyesik.
Csomóról csomóra, sorról sorra a szövők türelmesen folytatják ezt a munkálatot, míg az egész minta fokozatosan ki nem rajzolódik. A minta széléhez érve a szövött szegély - az ún. 'Kelim' - adja meg a kész szőnyeg végső formájú a rojtokkal.
A perzsa csomózást Szenné csomózásnak vagy Farszi bordázatnak hívják, mely másfeles hurkokat eredményez a felvetőszálak körül. A perzsa csomózásnál minden esetben észrevehetők a felvetőszálak. A török és perzsa csomózás között nincs minőségi különbség. Az eltérés mindössze annyi, hogy a perzsa csomózás több ábrázolási lehetőséget ad, valamint hogy a perzsa csomózással a vonalak puhábbak lesznek, mint a török csomózással.
faszén rudacskákkal papírra készített rajz. A kész művet sellakosalkoholos folyadékkal rögzítik.
a katolikusoknál a szenteltvíz tartására szolgáló edény. A templomokban a bejárat melletti különféle anyagokból készült, falba erősített vagy szabadon álló medence. Magánhasználatra, falra akasztható domborműves vagy festett vallási tárgyú ábrázolásokkal díszített szenteltvíztartót használtak. Az utóbbinak népszerű változata a fajansz vagy más kerámiai anyagú ún. „Veronika”, amelyet Szt. Veronika plasztikus alakja díszít.
liturgikus ötvöstárgy. Az órnapja ünnepének bevezetése óta (1264) használják a katolikus egyházi szertatásoknál. Rendszerint nemesfémből készül, alsó része a kehely alsó részének felépítését követi, felső része korábban hengeralakú üvveg- vagy kristálytartó,a barokk kortól sugaras keretű, üvegezett ostyaház, amelyben a lunula tartja az ostyát.
barnásvöröses festék, amelyet a tintahal termel. A rajzművészek a lavírozásra használják.
Magyarország legnagyobb és világviszonylatban is jelentős képzőművészeti gyűjteménye. Alapítási éve 1906. Archaizáló, görög-római stílusú palotáját Schikedanz Albert és Herzog Fülöp tervei szerint építették. Gyűjteményének gerincét a Nemzeti Múzeum képtárának és a Tudományos Akadémia Országos Képtárának állománya alkotta. Az utóbbi az Esterházy-képtárból létesült, melyet 1871-ben az állam megvásárolt. Az idők folyamán a felvásárlásokon kívül több ajándék és hagyaték gyarapította hatalmas tételekkel anyagát, amelyet tervszerű vásárlások és adományok fokozatosan alakítottak a jelenlegi egyetemes gyűjteménnyé. A múzeum egyik büszkesége nagyértékű spanyol gyűjteménye. A háborús károk helyreállítását és a külföldre hurcolt anyag visszahozatalát követően a tárakat újra rendezték. Az 1800 utáni magyar anyag átkerült az 1957-ben a Magyar Nemzeti Galériába. A múzeum antik osztálya a nem hazai lelőhelyű ókori műtárgyak központi gyűjtemény, amely két részre tagozódik: 1, egyiptomi és mezopotámiai kultúra emlékeit tartalmazza; 2. görög-római művészeti anyagon kívül prehellén (rétai, mükénéi, ciprusi), etruszk, karthágói, illír és a római provinciák művészete is beletartozik. Értékes tárgyai: szobrok, agyagedények, ékszerek, terrakották stb. A Régi Képtár a múzeum legjelentősebb gyűjteménye, alkalmat nyújt a festészet valamennyi klasszikus iskolájának megismerésére. Nevezetesebb alkotásai: Sassetta: Aquinói Szent Tamás, Ghirlandaio: Szent István vértanúsága, Raffaello: Esterházy-Madonna, Crivelli: Trónoló Mária gyermekével, Gentile Bellini: Cornaro Katalin képmása, Sebastiano del Piombo: Ifjú képmása, Tiziano: Trevisani doge képmása, Correggio: Mária gyermekével, Tiepolo: Szent Jakab apostol legyőzi a mórokat, Ribera: Szent András, El Greco 5 műve köztük a Bűnbánó Magdolnával, Velázquez: Étkező parasztok, Gerard David: Jézus születése, Memling: Krisztus keresztrefeszítése, id. Pieter Brueghel: Keresztelő Szent János prédikációja, id. Lucsa Cranach: Alexandriai Szent Katalin eljegyzése stb. Régi szoborosztálya kiemelkedő darabjaival a nemzetközileg jelentős szoborgyűjtemények közé tartozik. Az olasz alkotások gyűjteménye általában mint a reneszánsz gyűjtemény ismeretes, de szemelvényesen bemutatja az olasz szobrászat kezdeteit a 13. és 14. század stílusfejlődéseit is. Legjelentősebb alkotások: Pisano, Luca della Robbia, Agostino di Duccio, Verocchio stb. szobrai, francia és kölni mesterek szobrai stb. A grafikai osztály értékes rajz- és metszetgyűjteménnyel rendelkezik. Modern szoborgyűjteménye a külföldi szoborművészet számos értékes alkotását foglalja magában. Legnevezetesebb itt őrzött alkotások: Rodin, Maillol, Despiau művei stb. A modern külföldi képtár Delacroix, Manet, Courbet, Corot, Pissarro, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Gauguin, Bonnard stb. képeit őrzi.
kígyókő, a kígyó bőrére emlékeztető mintázatú, sötétzöld színű kőzet. Ötvösfoglalatú díszítményeket készítettek belőle. Különösen a reneszánsz kedvelte.
a műalkotás szerzőjének aláírása, kézjegye, jelzése, ismertetőjele. A reneszánsz óta jelzik a művészek rendszeresen alkotásaikat.
gyári jegy, márka; nyomdák, könyvkiadók, kereskedelmi- és iparvállalatok cégjele, művészek kézjegye. A legelső szignet a Fust és Schöffer nyomdájában készült negyvennyolc soros Biblián látható (1462).
árnyékrajz; személy vagy tárgy árnyékrajzának körvonala.
a 19. század utolsó évtizedeiben kialakult művészeti és irodalmi irányzat, amely a valóság közvetlen ábrázolása helyett jelképekbe sűrítve igyekszik közvetíteni a szemlélőnek az élet bonyolult jelenségeinek „rejtett” értelmét. Jelentős képviselői: Odilon Redon, Pierre Puvis de Chavannes.
fogalom érzékelhető jelképe, megszemélyesítése.
Műalkotás részeinek elhelyezése olyan módon, hogy ezek a részek a szimmetriatengely két oldalán tükörképszerűen megismétlődnek. A leggyakoribb az építőművészetben . az ornamentika általában követi a szimmetria elvét, a rokokó kivételével. A bútorok és az edények formáiban rendszerint fellelhető a szimmetria, amit azonban gyakran a díszítések aszimmetriája ellensúlyoz.
a fametszet egyik, a 16. században kialakult változata. Változatai: a színeket külön-külön kifaragott dúcokról nyomtatják úgy, hogy azok egymás mellé kerülnek, tehát nem fedik egymást; a színeket egymásra nyomják és ezzel finom színárnyalatokat és tónushatásokat érnek el.
a színek jelképes használata konkrét vagy elvont fogalmak, hangulatok kifejezésére. Így pl. a piros a szerelem, a tűz, a nap színe, a fehér a tisztaságot, az ártatlanságot, a zöld a reményt, a fekete a halált, a gonoszt jelenti. Népek és korok szerint eltérhetnek az értelmezések. A modern festészetben az expresszionizmus foglakozott színszimbolikával.
a térbeliség, illetve a távlat érzékeltetése a festményen. Azon a tapasztalaton alapul, hogy egyes színek (főleg a vörös és sárga) más színeket (főként a kéket) a képen hátrább levőnek tüntetnek fel. A tárgyak távolabb való állásának látszatát színek kékes árnyalatával és elmosódottságával, továbbá azzal érik el a festők, hogy a kép előterében elhelyezett alakokat és tárgyakat meleg, a háttérben lévőket pedig hűvösebb színekkel festik (levegőtávlat).
a Törökország kisázsiai részén fekvő Szmirnában (Izmir) készült, európai ízléshez alkalmazkodó, durvább csomózású, magas sörtéjű export szőnyeg. Ma Görögországban is készítik.
az emberi vagy állati test idomait szilárd anyagból, háromdimenziós kiterjedésben ábrázoló, általában minden oldalról szemlélhető (körüljárható, kerek) műalkotás. A nagyobb vagy éppen monumentális szobrot környezetéből rendszerint talapzat emeli ki, más esetben beleilleszkedik valamely épület architektónikus egészébe, amennyiben fülkében, baldachin alatt, illetve oszlop vagy egyéb építészeti tagozat előtt áll. A szobor ábrázolhat egész alakot, mellszobrot vagy hermát.
A képzőművészetnek azon ága, amely az emberi és állati testek idomait szilárd anyagok megmunkálása útján, háromdimenziós kiterjedésben ábrázolja. Terméke lehet kerek szobor, dombormű, érem, plakett. A felhasznált anyagok szerint megkülönböztetünk fa-, kő- és bronz-, továbbá agyag-, viasz-, porcelán-, és elefántcsont szobrászatot. Az anyag megmunkálásának technikája lehet faragás, vésés, mintázás az azt követő égetéssel, öntéssel, trébeléssel stb. Ha a szobrász elvesz az anyagtömbből, faragó szobrászatról, ha hozzáad az anyaghoz, mintázó szobrászatról, ha a meglevő anyagot csak alakítja, megmunkáló szobrászatról (kalapálás, trébelés) beszélünk. A fa-, viasz-, csont- és agyagszobrokat közvetlenül mintázzák. A kőszobrok készítését általában agyag- vagy gipszvázlat mintázása előzi meg; bronzszobrok készítésénél a gondosan kidolgozott gipszmodell készítése, amelyről az öntés történik, nélkülözhetetlen. A színezés csak járulékos eleme a szobrászatnak, nem is minden korra jellemző.
kárpitozott kar- és háttámlás dívány.
Krisztus sebeit jelképező, legtöbbször brokátból készült, ujjas, liturgikus palást a görög keleti egyházban.
olyan érem- vagy papírpénz,amelyet háborús időkben, a megakadt pénzforgalom pótlására bocsátanak ki városok, körülzárt várak, katonai parancsnokságok, üzleti cégek.
kaukázusi szőnyegfajta. Nem csomózással, hanem szövés és hímzés közötti átmeneti technikával, soronként váltakozó irányú, átlós öltésekkel készül.
a konstruktivizmus egyik irányzata, tulajdonképpen a kubizmus teljesen absztrakt, tárgyatlan továbbképzése. Létrehozója Malevics volt, aki új, tárgy- és funkciónélküli művészetének elméletét 1915-ben megjelent manifesztumában hirdette meg. Lényege a legegyszerűbb geometriai alakokból való kétdimenziós képszerkesztés.
irodalmi, képzőművészeti irányzat, amely az 1920-as években elsősorban Franciaországban jelentkezett a dadaizmussal egy időben, részben annak folytatásaként. A szimbolizmus és pszichoanalízis hatása alatt szembehelyezkedik a realizmussal, elveti a tudatkontrollon alapuló alkotói módszert. Saját célkitűzése szerint felfedező utat tesz meg a tudattalan mélységeibe, ahonnan az ott rejtőzködő „igazi egyéniséget” igyekszik felszínre hozni. A festészetben tudatalatti, álomszerű képzeteket ábrázol tekintet nélkül a dolgok logikus rendjére és összefüggéseire, kizárva az ész, az erkölcs és az esztétika irányítását. A szürrealista képeken az absztrakt elemek természethű részletekkel váltakoznak. Szívesen alkalmazzák a képeslapokból való kivágásokat és képre ragasztott hulladéktárgyakat. Alkotómódszerük lényege az „automatikus írás”. A szürrealizmus elnevezést Apollinaire francia költő használta először 1917-ben, a párizsi orosz balettről írt programfüzetében. Az irányzat főbb képviselői: Max Ernst, Salvador Dali és Joan Míró. Elméletét André Breton dolgozta ki.
lábakon álló, nyereg tetejű, ácsolt magyar láda faragott, illetvekarcolt vagy festett díszítéssel.
a műalkotás tárgya, témája, „meséje”
1. szentségház. 2. a zsidóknál frigyszekrény. 3. tabernákulum szekrény: 18. századi polgári bútortípus elnevezése. Fiókos alsó részén komód alakú, középrészén lahajtható írólapos, felső részén fióksorok között íves lezárású, ajtós fülkével készítették.
fára festett kép.
1. támla nélküli, kerek vagy négyszögű ülőkéjű kárpitozott szék; a farncia király jelenlétében csak ilyen székre ülhettek a főméltóságok. 2. lábzsámoly.
festészeti műfaj, amelynek a szabad természet a tárgya. Az antik művészetben mát feltűnik háttérként, a középkorban azonban feledésbe került a műfaj, és csak a 14. században jelenik meg festmények háttereként. 1500 körül festették és rajzolták – többnyire tanulmányként – az első önálló tájképi ábrázolásokat. 1600 körül keletkezett az ideális tájkép típusa. Ha staffázsként mitológiai alakok jelennek meg rajta, akkor heroikus tájképnek nevezzük. A tájkép műfaja Németalföldön talált először jeles művelőkre. A 18. században tűntek fel a városi tájképek, veduták, a rokokó idején keletkezett az idilli tájkép pásztorjeleneteket ábrázoló staffázzsal. A klasszicizmus és romantika új tájképi motívumokat dolgozott fel. Új fejlődés útját nyitotta meg a barizoni iskola és az impresszionizmus, amely a plein airt, a szabadtéri festést következetesen megvalósította. Az expresszionizmus a tájat mint témát csak kiindulópontnak tekintette a művész lelkivilágának ábrázolásához.
nem nemes fémnek fémberakással való díszítése. A díszítendő tárgy felületét a minta rajza szerint véséssel vagy maratással kimélyítik, és a mélyedésekbe nemesfémből készült huzalt vagy lemezt kalapálnak bele.
finom csomózású, régi mintákat utánzó, többnyire nagyméretű perzsaszőnyeg. Újabban az iráni Tebriszben európai cégek által létesített műhelyekben készül.
ónoxiddal kevert, tejfehér színű, át nem látszó üveg. Velencében már a 15. században készítették, népszerűvé a 18. században vált mint a porcelánhoz hasonló, olcsóbb anyag. A régi olasz feljegyzésekben lattino, latticino és nem az újabban elterjedt latticinio a neve. Van színezett változata is.
1. régen minden víztartalmú kötőanyaggal való festés.2. ma olyan kötőanyaggal való festés, amely legalább két, egymásban nem oldódó anyagot tartalmaz. Kötőanyagul méz, tej, tojássárgája, enyv vagy más emulzió szolgál. Az ilyen kötőanyaggal felrakott festék azonnal megszárad, ezért az ecsetvonásokat nem lehet úgy egybeolvasztani, mint az olajfestésnél, hanem csak egymás mellé vagy fölé rakni. A középkorban a festészet fő technikája volt, a 15. század óta az olajfestés kiszorította.
a Caravaggio (1569-1609) iskolájához tartozó olasz festőket nevezik így sötét, árnyékos képeik miatt.
természetes agyag kiégetett, máztalan cserepe, az agyagművesség legegyszerűbb anyaga. Az ókori kultúrák kedvelt anyaga.
az emberi bőr színe. A különböző művészek és iskolák különféleképpen ábrázolták, ezért megfigyelése a kép korának közelebbi meghatározásában segítséget nyújthat.
grafikai eljárás a 15. század második felében. A papírost enyvvel vonták be, amelyre tésztaszerű anyag került. Ezt tojásfehérjével kenték be, és aranyfüsttel megaranyozták. Az így előkészített alapba nyomták bele fekete színnel a magasnyomású fémmetszetet.
mindazon eljárások összefoglalóneve, amelyek segítségével fonalakból kétdimenziós szövedékek keletkeznek. Legfontosabb vállfajai: fonás, kötés, szövés, hímzés, csipkekészítés, szőnyegkészítés (szövéssel vagy
A múzeumot 1897-ben alapították a The Brooklyn Institute of Arts and Sciences egyik osztályaként. Épülete McKim, Mead és White tervei alapján készült. Tárait 1957-ben átszervezték, és új termekkel bővítették. Gyűjteménye gazdag egyiptomi, római, közép-amerikai képzőművészeti tárgyakban. Jelentős amerikai festménygyűjteménye: régi portrék, köztük G. Stuart híres Washington-képmásával, régi tájképek és zsánerképek, csendéletek stb. említésre méltó a huszadik századi festők alkotásainak gyűjteménye. Nevezetes gyűjteményei: amerikai és európai viselettörténeti gyűjtemény, amerikai díszítőművészet, egyiptomi és antik művészet, keleti művészet (kiemelkedőek a kínai textíliák és festmények), festmény- és szoborgyűjtemény, a primitív népek művészete, metszet- és rajztár. A múzeum mellett működik az Art School.
a művészpártolók kis csoportja alapította 1929-ben a modern művészet megismerésének előmozdítására. Évente megközelítőleg 100 kiállítást rendez saját épületében és az USA területén, valamint Kanadában, Dél-Amerikában, Európában és a Távol-Keleten a festészet, rajz, fényképészet, film, szobrászat stb. területéről. Könyvkiadással, filmvetítéssel, gyermekek és felnőttek művészeti oktatásával is foglalkozik. Kulturális nevelési tevékenységének anyagi fedezetét a múzeum barátai adják össze. Ezernél több festményből álló gyűjteménye (Monet, Cézanne, Rousseau, Van Gogh, Modigliani, Matisse, Chirico, Picasso stb.), több száz szobra (Rodin, Maillol, Brancusi, Lipschitz, Gonzales, Calder, Lippold stb.) és 4000 darabból álló metszet- és nyomattára világhírű. A Guggenheim múzeummal együtt az absztrakt festészet legteljesebb gyűjteménye.
1897-ben nyílt meg. Az angol festészet, a külföldi modern festészet és szobrászat anyagának gyűjteménye. Eredetileg a modern angol képzőművészeti alkotások múzeumának indult H. Tate 65 angol képből és 3 szoborból álló gyűjteményének adományozásával. Ehhez járultak aVernon-gyűjteményből, a National Galleryből, a Watts- és Chantrey-gyűjtemény anyagából a múzeumhoz került műkincsek. Az első világháború alatt kezdte meg külföldi képanyagának gyűjtését. Nagyobb pénzadomány folytán 1923-ban Manet, Monet, Degas és Renoir pompás képeivel gazdagodott. Táraiban a 17. századi angol festészetet, Johnson, Kneller, Hogarth, Highmore, Davis és Scott, a 18-19. századi portré- és tájképfestőit: Reynolds, Gainsborough és Romney stb. alkotásai képviselik. William Blake költő és festő, valamint történelmi és életképfestők (Wright, Haydon, Etty, Morland stb.) képeit külön teremben őrzik. Constable, Cox tájképeit, Turner képgyűjteményét, a preraffaeliták (Rossetti, Millais, Burne-Jones stb.) alkotásait, a Viktória-korabeli festészet (Watts, Poynter, Bramley stb.) és Whistler főbb műveit, továbbá modern, absztrakt és szürrealista művészek alkotásait külön termekben gyűjtötték össze. A modern külföldi műalkotásokat Manet, Pissaro, Renoir, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Utrillo, Matisse, Picasso, Chagall, Morandi stb. képviselik. Az angol szobrászok gyűjteményén kívül Rodin számos műve, továbbá Maillol, Renoir, Giacometti alkotásai egészítik ki.
1. könyvnyomtatás. 2. könyv vagy más nyomdai termék külső kiállítása a nyomdai művészet koronként elfogadott szabályai és elvei szerint. 3. régebben könyvnyomtató műhely.
a típusok, a jellemző alaki jegyek összevetésével foglakozó tudományos művészettörténeti módszer.
1. a középkortól napjainkig divatos grafikai eljárás: gyakran egy vagy két színnel lavírozzák. 2. a síknyomásban olyan vonalas, pontozásos vagy színfoltos litografikus ábrázolás, melynek festékanyaga litográfiai tus.
navicula, az egyházi szertartásokhoz használt tömjén felcsapható fedelű, csónak alakú tárolóedénye. Anyaga nemesfém, bronz vagy ón.
azonos szín különböző árnyalataival való festés, ilyen pl. a grisaille.
a festmény uralkodó tónusa, általános színhatást megadó jellege.
kör alakú festmény vagy dombormű. Ellentéte a quadro, amely négyszögletes festményt, illetve általában festményt jelent.
a festményen uralkodó szín vagy fényhatás, pl. sötét, világos, mély, levegős tónus.
sárga színű, áttetsző drágakő, az alumínium-fluor-szilikát egyik fajtája. Az ókorban chrysolthnak nevezték. Nevét lelőhelyéről, a Vörös-tengeri Topazosz szigetéről kapta. Azt tartották róla, hogy megvéd a búskomorságtól, és elűzi a testi vágyakat.
1. gránátalmák, rimmonim: a tóratekercs két rúdjának felső részét díszítő ezüst tárgyak neve, mivel régebben gránátalma alakúak voltak, ma inkább tornyosak, csöngettyűkkel ellátva. 2. tórakorona: keter tóra. A tóratekercs két rúdjának felső részére alkalmazott korona alakú dísz. 3. tórapajzs: a tóraköpeny elejére lánccal felfüggesztett változatos formájú, pajzs alakú ezüstdísz. 4. tóramutató: előrenyújtott mutatóujjú kézben végződő ezüstpálca, a tóra felolvasása alkalmával ezzel mutatják a szöveg sorait. Láncra függesztve helyezik a tekercsre.
A tóraszekrényt takaró selyemből, bársonyból készült, gazdag hímzett díszítéssel és feliratokkal ellátott függöny.
A tóratekercset takaró bársony vagy selyem burkolat, hímzett feliratú díszítéssel.
a zsinagóga keleti falánál elhelyezett, díszes kiképzésű szekrény, amelyben a tóratekercseket őrzik.
a fémek megmunkálásának művészete. A fémfelület megmunkálása trébelés, vésés, cizellálás útján.
18-19. századi csomózott török imaszőnyegek. Díszítésük világos vagy céklavörös aéaponbarokk, copf és biedermeier formákkal kevert török elemekből (levelek, temetőmotívumok, lámpák stb.) áll.
festészet, amely témáját történelmi, mitológiai, bibliai, mondai tárgykörből meríti. Az ókorban is ismert, de a középkor végétől, a reneszánsz kor kezdete óta vált gyakori műfajjá. A klasszicizmus művészeti felfogása szerint a műfajok közötti hierarchia csúcsán áll. Az impresszionizmus óta veszített jelentőségéből.
csonka szobor, főként emberi törzs, amelynek feje és végtagjai hiányoznak.
a 14. századi olasz művészet neve.
udvari bolondot, nőalakot vagy más figurát ábrázoló játékos formájú pohár, amelyből az ivás csak ügyeskedéssel, a fortélyok ismeretében sikerült. A 16-17. századi német ötvösök gyakori készítménye.
a régi és modern orosz képzőművészet múzeuma. P. M. Tretyakov moszkvai kereskedő gyűjteményét 1856-ban alapította, amelyet 1892-benMoszkva városának adományozott. Oroszországban ez volt az első nyilvános múzeum. 1917 után állami tulajdonba került és rohamosan gyarapodott. A régi orosz művészet korszakából a legrégebbi emlékek egyike a Szent Demetrioszt ábrázoló, kijevi származású mozaik kép a 11. századból. Nevezetes a bizánci vlagyimiri Mária a gyermekkel ikon, a 12. századi bizánci festészet egyik remeke. Az orosz ikonművészet valamennyi neves központjának művei (Novgorod, Pszkov, Moszkva stb.). A középkori orosz művészet legnevesebb képviselője, Andrej Rubljov (kb. 1360-1430) munkásságát több műve illusztrálja. A 15.-17. századot Szavin, Csirin és Usakov művei reprezentálják a 17. századi „parszuná”-nak nevezett portrék mellett. A 18. század művészetét nyugati igazodású reprezentatív portré sorával mutatják be. A 19. század első felének művei közül kimagaslik Kiprenszkij Anyegin portréja és Fedotov történelmi és életképei. A 19. század második felének és a 20. század elejének festészetét a „Peredvizsnyiki” művészei fémjelzik, a legkiválóbb közöttük I. J. Repin, akinek széleskörű munkásságát igen gazdag anyag mutatják be. Ugyancsak nagy anyag dokumentálja a modern orosz művészetet is.
1. három részből álló oltárfelépítmény, amelynek középső részéhez oldalt egt-egy szárny csatlakozik. 2. egy merev közép- és két oldalsó részből álló festmény. 3. elefántcsontfaragású vagy egyéb díszű háromrészes, összecsukható képecske vagy oltárka.
színes, árnyalt lapos öltés; a 14.-16. század figurális díszű művészi hímzéseinek, majd a 18. századi naturalisztikus virágmintáknak festett kép hatását keltő hímzőmódja.
az oroszországi Tulában, a 19. század közepétől készült niellós díszű ezüsttárgyak. A századfordulón és az utána következő években nagyon divatosak voltak. Népszerűségük miatt sok helyütt foglalkoztak előállításukkal. Az ilyen munkát, bárhol is készült, tulaezüstnek nevezzük.
zöldeskék színű féldrágakő, réztartalmú alumínium-foszfát. Perzsiából és Turkesztánból hozták Európába. Azt tartották róla, hogy megakadályozza a veszedelmes eséseket.
a kereskedelemben a bokhara néven ismert, kék-vörös tónusú, mértani rajzú, nyolcszögletes medaillonokkal díszített szőnyegek. Nevezetesebb fajtái: a tekke bokhara, a yomud bokhara, a khiva szőnyeg, a besir szőnyeg.
a kelet-ázsiai festészet egyik technikája, amely fekete tussal fest képket papírra vagy selyemre. Koreába és Japánba Kínából terjedt át, ahol valószínűleg már a Tang-korban (618-907) ismerték, de emlékei csak a Szung-korból (960-1279) maradtak, amikor igen magas színvonalat ért el. Japánban a tusfestészet az Achikaga-korban (1337-1573) virágzott, itt legnagyobb mestere Sesshu (1420-1506) volt.
festés higított tussal, tulajdonképpen átmenet a festés és a rajzolás között. A művész a formák árnyalását különböző hígítású tusba mártott ecsettel rakja fel.
eredetileg Keletről behozott kék festék, a lapisz-lazuli kivonata. A középkori kódex-illusztrátorok igen kedvelték.
a közép-olaszországi Urbinóban, az olasz majolikaművesség központjában készült majolika. Fénykora a 16. század közepe táján volt. Az edények egész felületét elborítják a mitológiából és történelemből vett, kitűnő rajz képes ábrázolások. Intenzív, ragyogó, tűzálló színei között a sárga és kék dominál.
hamveder, díszes nagy alakú váza.
különféle rajzú, nagyságú és színezésű, 16-18. századi kisázsiai szőnyegek gyűjtőneve. Motívumkincsük rokon vonásai a közös származású helyre utalnak. Erős perzsa hatást mutat a medaillonos vagy csillagos nagyusák, a kisusák és az erdélyi szőnyeg, mértani díszítésű az arabeszkes és a fehér usák szőnyeg, amelyeknél a perzsa hatás csak a kereten érvényesül.
a 16-17. századi perzsa szafida szőnyegek legművészibb emléke, stilizált növényi környezetben vadászjelenetek ábrázolásával. A kisebb darabokon és töredékeken kívül mindössze három nagyméretű selyem- és egy gyapjúcsomozású darab ismeretes.
a bőr díszítésénél alkalmazott eljárás és ennek eredménye, melegített pozitív vagy negatív fémdúccal a bőrfelületbe nyomott minta.
vert csipke, kerek vagy négyszögszemű, hálós alapon sima vászonkötéses, virágindás mintával. A legtartósabb a flandriai.
tónusérték, azaz a tárgyak fény- és árnyékfokozatinak érzékeltetése a festményen vagy rajzon.
kerámiából, üvegből vagy fémből készült díszedény.
vázákból kinövő, folytatólagos stilizált virágmintával díszített,keskeny keretű, gyapjú csomózású, 16-17. századi perzsa manufaktúraszőnyegek.
a műalkotás első formája, amely az alapeszmét, a kompozíció fő vonásait rögzíti. A művész első benyomásait tartalmazza.
16-17. századi, Velencében készült varrott csipke.
növényi keretben alakos vagy indás díszű, 16-17. századi majolikaedények gyűjtőneve. Előfordulnak címerrel vagy más kisebb felületű rajzzal ékesített, egyszínű mázzal bevont darabok is.
az 1720-ban alapított velencei – időrendben a harmadik európai – porcelánmanufaktúra készítményeinek gyűjtőneve. A 30 évnyi működés után megszűnt üzemet 1765-ben újabb manufaktúra követte, amely színe s festésű és dús aranyozású étkészleteket és díszedényeket gyártott.
Velencében, illetve a 13. század óta a közeli muranói szigeten készült üveg. Előállítói a fúvott üveg technikájának minden lehetőségét ismerték és művészien alkalmazták (millefiori üveg, fonalas üveg, szárnyas pohár). A 15. századtól tükröket is készítettek. A művesség virágkora a 16-17. század emlékei vékony falú, kecses alakú, kristálytiszta, színtelen és ragyogó színű edények és csillárok.
zöld árnyalatú, túlnyomóan vagy kizárólag növényi díszítésű szövött falikárpit (gobelin). Valószínűleg a természetes lombokkal feldíszített fa helyettesítése céljából kezdték készítését a 15. században.
"Azt hiszem, szenvedélyesen, ösztönből és lélekből festek, ha olyan inspirációt kapok, amit soha többé nem engedhetek el... Sokszor naplószerűen festem ki és rajzolom a bennem zajló történéseket leginkább a 'húson' keresztül, legyen ez akár egy pszichologizáló portré, vagy egy közeli kontextusba helyezett testkivágat. Egy különös aurájú helyen, Dégen nőttem fel nem felhőtlen testvéri viszonyban szintén festő húgommal. A gyerekkori hely, a család nagy mértékben hozzájárulnak a sokszor szürreális képi elemekhez. Gyakran dolgozom olajjal, de talán még nagyobb szabadságot jelent az, ha a kollázs technikáját alkalmazom illetve a klasszikus grafikai technikák közül a kedvencét, a hidegtűt. Kishonthy Zsolt ítra: "Verebics Katalin művészetében meghatározó mind a bravúros rajztudás, mind a grafikai technikák közé sorolható kollázs-szerű komponálás, mind a vérbő, lendületes festőiség. Műveiben magától értetődő természetességgel ötvöződik a rajzi és a festői kifejezésmód, mindez úgy, hogy a kettő nem gyengíti, hanem éppen erősíti egymást. Kifejezésmódja meglepően érett és nem kevés női bátorsággal párosul, amikor művein gyakran saját testét jeleníti meg."
1999-2005: Magyar Képzőművészeti Egyetem, grafika majd festő szak.
17. századi ötvösségünkben gyakori aranyozott ezüstpohár vagy talpas pohár, poncolt alapon verejtékcseppekhez hasonló elszórt díszítéssel
1, a 18. századi francia ébenisták bútorművein dúsan alkalmazott, tűzben aranyozott bronzdíszítés, amely a bútorok éleit, sarkait, lábait valamint a homloklap intarziadíszét keretezi, ehhez járulnak még a pompás kiképzésű fogantyúk és kulcspajzsok. 2, fémből készült, plasztikus díszítő alkatrészek bútorokon.
lakkművességi eljárás, amelyet Robert Martin (1706-65) dolgozott ki a Távol-Keletről importált oromandel-lakktárgyak helyettesítésére. Párizsi műhelyében bútorokon, szelencéken stb. alkalmazta
eredetileg a képkiállítás megnyitása előtti nap, amikor a festők firnisszel bekenték képeiket. Ma a képkiállítás ünnepélyes megnyitása.
bronzöntési eljárás, amelynél a viaszréteggel bevont modell köré agyagköpenyt készítenek, majd a minta hevítésénél a viaszt kiolvasztják, és a helyébe öntik az olvadt bronzot.
a szépművészet és iparművészzet gazdag gyűjteménye, 1857-ben nyitották meg. Victoria angol királynő és férje, Albert herceg nevét 1899 óta viseli. Korábbi neve South Kensigton Museum volt, amely 1852-ben alapított Museum of Manufactures anyagából létesült. Új épületében 1909 óta működik. Eredetileg az volt a feladata, hogy a művészeti nevelést irányítsa, közreműködjék a megfelelő tanerők képzésében, művészeti könyvtárak és iskolák alapításában, pályadíjak kitűzésében és kiállítások rendezésében. Később egyre inkább művészeti múzeummá alakult át. Jelentős osztályai: építészeti és szobrászati (angol és külföldi anyag, modernnek nélkül, jelentős olasz gótikus és reneszánsz gyűjteménye, középkori elefáncsontfaragvány anyaga, bronzai, kínai és japán szobrai), kerámiái, európai és keleti porcelánok és üvegek, olasz majolika gyűjteménye világviszonylatban az elsők közé sorolható, teljes angol porcelángyűjtemény, illusztráció, rajz, művészeti könyvtár, fémmunkák (Európa, India kivételével Ázsia, görög és római ékszerek, kínai bronzok, középkori és reneszánsz ékszerek stb.), képtár (brit akvarellek, miniatúrák, valamint olajfestmények, Raffaello 7 nagy gobelinkartonja stb.), textil, famunkák osztálya és indiai osztály. Több külső múzeumi állomása van.
Viktória angol királynő uralkodása (1837-1901) idejének angol képzőművészeti irányzata. A birodalom nagyságát és erejét hivatott sugározni, így a különböző időkből és kultúrákból merítkező formanyelvet alakított ki az építészetben és képzőművészeti ágakban egyaránt.
kényes, törékeny tárgyak elhelyezésére szolgáló szekrény. A 18. század első felében jött divatba, alakja a kor stílusformáit követi. A biedermeier kortól a polgárság kedvelt díszbútora.
vízfestékkel történő festés, vízben oldódó festékkel, lágy, áttetsző színekkel általában papírra festett képek, a „fehér színt”, a fényt a szabadon hagyott papírlap színe adja. A legelső akvarellek az egyiptomi művészetből ismertek. Az európai művészetben a 15. századtól alkalmazták az egyleveles nyomtatványok színezésére. Önálló műfajként Albrecht Dürer tájképein lép fel, de valóban önálló technikává az angolok fejlesztették a 18. században.
írás, rajz vagy más jel, amely a világosság felé fordított papíron láthatóvá válik. A papírgyár cégjelét mutatja, vagy pedig (pl. pénzjegyeken) a hamisítás megakadályozását szolgálja. Nagy jelentősége van a grafikák eredetének és korának megállapításánál.
17. századi francia ülőbútor társas vagy kártyajátékot nézők számára. Különleges támlásszék, amelyen az alacsony támla felé fordulva lovagló helyzetben ülnek, a kezeket a párnázott támlaperemre támasztva.
Josiah Wedgwood (1730-95) által alapított műhelyben, az ugyancsak általa feltalált keménycserépből készült edények gyűjtőneve. Két csoportja: a Jasperware (színes alapon fehér reliefek), és a sárgás alapanyagból készített Queen’s Ware.
18. századi osztrák udvari ezüstök, főképp evőeszközök tört vonalú, hullámos, bordázott szegélydísszel.
D. Wolff (?-1809) holland üvegdekorátorról elnevezett, általa vagy az ő modorában készített poharak. Hollandiában az ilyen poharak készítői ún. pontozó eljárással dolgoztak. Ezeknél a leheletszerű ábrázolás gyémánttűvel bemélyített különböző sűrűségű és mélységű pontocskákból tevődik össze.
a Ny-angliai Worchesterben 1751-ben alapított manufaktúrakészítményeinek gyűjtőneve. Ennek a legjelentékenyebb angol porcelánüzemnek jellegzetes termékei a színes mázú, reliefes díszedények. 1757-től a nyomtatott díszítésű darabok gyakoriak
a kisázsiai nomádok fényes gyapjúból vagy finom kecskeszőrből csomózott, mértani rajzú, élénk színezésű, magas sörtéjű szőnyegeinek gyűjtőneve.
drágakő, a korund kék színű változata.
magába foglalja mindazokat az eljárásokat, amelyekkel az ötvösségben a zománcdíszítést alkalmazzák (beágyazott zománc, rekeszzománc, ronde-bosse-zománc, sodronyzománc, áttetsző zománc, erdélyi zománc, hideg zománc, limoges-i zománc, reliefzománc)
díszítés állati formákkal
a festészet egyik témaköre, amely a polgári, paraszti és udvari élet köznapi eseményeit, jeleneteit ábrázolja. Szereplői általában egyszerű, derűs tevékenységet folytatnak, gyakran egy meghatározott személy ábrázolnak kedves foglalatossága közepette. Gyakran anekdotikus vagy moralizáló tartalmúak. Csúcspontját a 16-17. századi németalföldi festészetben érte el.
könnyen vágható, puha ásvány, színe fehér vagy zöldes, esetleg szürke. Kisplasztikai tárgyakat készítenek belőle. A bizánci művészet gyakran alkalmazta.
a Zsolnay család pécsi kerámiagyárában készült tárgyak gyűjtőneve. Az üzem alapítója Zsolnay Vilmos (1828-1900), aki a testvérétől 1865-ben vásárolt jelentéktelen lukafai műhely felszerelésével kezdte meg működését. Három találmány biztosította a művészi gyártmányok sikerét: 1, a dísztárgyak keménycserépanyaga, az ún. porcelán-fajansz. 2, a pirogránit nevű fagyálló épóletkerámia. 3, az eozinmáz, amelyet Wartha Vince segítségével állított elő Zsolnay. Műszaki célokra ún. durvakerámiát is készítettek.
kétszer égetett, máz nélküli porcelán. A klasszicizmus korában az antikizáló figurák és díszedények anyaga. Divatja a lágyporcelánból már 1756-tól készült sèvres-i szobrocskák révén terjedt el.
a körvonalat feloldó, lágy festésmód. A kifejezés Leonardo da Vincitől származik.
a művészi tárgyak készítésére kiválóan alkalmas bronz megmunkálása. Egyik előállítási eljárása az öntés cizellálással; így készülnek a szobrok, domborműves kapuk, harangok, mozsarak, érmék, veretek stb.
Öntési eljárások: 1. a mintát először gipszből kiöntik, azt homokba nyomva negatív formát kapnak, amelyet bronzzal kiöntenek 2. a viaszelvesztéses bronzöntés. Az öntést manapság gyári körülmények között végzik. Ritkábban alkalmazott előállítási eljárás a kalapálás, amellyel edények formáit alakítják. Alkotásainak skálája a bronzkortól napjainkig, az egyszerű eszközöktől a legszebb műtárgyakig, kimeríthetetlen.
