a 19. század eleji klasszicizmusra következő művészeti mozgalom Európában. Sem az irodalomban, sem a képzőművészetben nem volt egységes irányzat. A festői előadás melegebbé, szenvedélyesebbé válik, a témák regényesek, melankolikusak, érzelmesek, a képzelet merészebben szárnyal a múlthoz, a rendkívülihez, a bizarrhoz és szubjektívebb lesz. Főbb képviselői Delacroix, Géricault, Friedrich, Runge, Schwind.
a tizenkilencedik század közepe táján Batizban (Hunyad megye, ma Románia területén) működő keménycserépüzem termékeinek gyűjtőneve. Az üzem, főként fekete, csillogó, ún. aventurin mázzal bevont, ezüsttel dekorált, nemes formájú edényeket állított elő.
a rézmetszés egyik módja, amely nem vésett vonalakkal, hanem foltokkal, vagyis a feketéből a fehérbe átmenő tónussal adja vissza a rajzot. A sima rézlapot kemény acélból való fogazott és ívelt késsel felhorzsolják, majd az így egyenletesen szemcsézett lemezen a grattoirral (vakarókés) többé-kevésbé simára hántolják azokat a részeket, amelyeknek a levonaton világosabbaknak kell lenniük. Minél simább a lemez, annál világosabb a levonat.
