Elutasította egy amerikai bíróság Paul von Mendelssohn-Bartholdy örököseinek keresetét, amelyet Vincent Van Gogh Napraforgók című vásznának restitúciója ügyében nyújtottak be Chicagóban. A páratlan értékű mű jelenleg egy japán múzeumban van, a hajdani bankár leszármazottjai állítják, a náci idők alatt kényszereladás történt, így a kép további piaci útja törvényellenes volt.
Az ügy felperesei jóhiszeműségre hivatkoznak, de az igazukat kereső Mendelssohn-család helyzetét nehezíti, hogy a tengerentúli jog szerint csak speciális esetekben fogadják be magánszemélyek keresetét külföldi intézmények ellen. A kivételek között olyan tevékenységeket sorol a törvény, amelyek „direkt hatással” vannak a pert befogadó állam üzleti életére, vagy terrorizmussal kapcsolatosak.
Számtalan hasonló per húzódik érdemi döntés nélkül évtizedek óta Amerikában, rendszerint „illetékesség” hiányára, vagy a Foreign Sovereign Immunities Act (“FSIA”) törvényre hivatkozva utasítják el a kérelmeket, különösen, ha az alperes bármely idegen állam, vagy állami szervezet, így az utóbbiak egyfajta védettséget, érinthetetlenséget élveznek a legtöbb ügyben.
Van Gogh (egyik) Napraforgók című képe 1987 óta Tokióban van, jelenleg a Sompo Múzeumban látható.
A Jasuda biztosító 35 évvel ezelőtt, szenzációs, árverési csúcsot hozó aukción vásárolta meg a Christie’s londoni rendezvényén, 24,7 millió fontot (39 millió dollárt) fizettek érte. Ez, akkor, a valaha elért legmagasabb ár volt a nyilvános műtárgypiacon. Az ügylet nagy sajtóvisszhangot keltett, azzal is sokan foglalkoztak, hogy valódi Van Gogh-alkotás-e, de a kép múltját évtizedekig senki nem firtatta.
2022-ben aztán szinte a semmiből restitúciós követelés érkezett egy amerikai bíróságra. Julius Schoeps, Britt-Marie Enhoerning, Florence von Kesselstatt, s mögöttük további 30 személy a festményt, vagy 750 millió dollárt követelte a japán biztosítótársaságtól, mondván, ismerniük kellett volna a kép eredetét.
Paul von Mendelssohn-Bartholdy német bankár, a filozófus Moses Mendelssohn és a zeneszerző Felix Mendelssohn leszármazottja 1910-ben vette meg Van Gogh festményét, amelyet 1934-ben a neves párizsi galériásra, a később szintén üldözötté váló Paul Rosenbergre bízott eladás céljából. A leltárba 3241-es számon bejegyzett vásznat egy évvel később Rosenberg eladta Edith Beatty-nek, egy amerikai bányaipari mágnás feleségének. Az eladási árat homály fedi, az üzlet részleteit nem osztották meg a nyilvánossággal.
Mindez már jóval a náci hatalomátvétel után történt, azaz, a látszat szerint, a zsidó Mendelssohn-t nem gátolták üzleti ügyei bonyolításában. Az örökségre aspirálók viszont állítják, kényszereladás történt, Paul fenyegetett helyzetben dobta piacra a festményt, nem egyedüliként a gyűjteményéből. Paul 1927-ben feleségül vette Elsa Lucy Emmy Lolo von Lavergne-Péguilhen-t, és az asszonynak nászajándékba adta a teljes műtárgykollekciót.
1935 februárjában Paul örökösödési szerződést írt, amelyben hagyatékából, amelyen később testvérei osztozhattak, kizárt minden közös házastársi vagyonelemet, beleértve a képgyűjteményét, így a Napraforgókat is. Paul 1935 májusában szívrohamban meghalt, ezt követően Elsa, valamint négy testvére, érvényesnek nyilvánították az örökösödési szerződést. Paul nővérei viszont nem írtak alá semmit, egyikük, Marie Busch, aki 1970-ben halt meg, egész életében vitatta Elsa tulajdonszerzésének jogszerűségét, szerinte az egész csak azért alakult így, mert Paul el akarta kerülni, hogy a nácik rátegyék a kezüket a képekre. Az ő unokája az egyike azoknak, akik a bírósághoz fordultak három évvel ezelőtt.
A perbe hívott Sompo Holding – a Jasuda jogutóda – képviselői szerint bár a vételár ismeretlen, nincs bizonyíték arra, hogy a képért nyomott árat fizetett volna Rosenberg, illetve a valós vevő. Edith Beatty 10 200 fontos biztosítást kötött szerzeményére 1937-ben, ami reális árat tükröz. A japánok közömbösek voltak a vásárláskor, pedig tudniuk kellett volna, hogy a Christie’s kísérő dokumentumaiban feltüntetett tulajdonos neve, és az 1934-es értékesítési dátum a nácik szerepére utal, hangoztatták a panaszosok, akik egy 2001-es emailre hivatkoznak, amelyben a Yasuda Museum of Art azt írta az amszterdami Van Gogh Múzeumnak: nem biztosak 100 százalékig abban, hogy a Napraforgók sorsa a náciktól függetlenül alakult.
Bár az ügyben
az alapvető jogi kérdés az, hogy kényszereladás történt-e vagy sem, arra is választ kellene adni, reális-e a becslés, amely szerint 750 millió dolláros kár érte a felpereseket,
akik a kép értékét megfejelték egy büntetőösszeggel, beszámítva a Sompo által realizált „marketingértéket” is. És persze az is kérdés, ki tekintheti magát jogos örökösnek. A pertársaság összetétele meglepő, Paul 1935-ös rendelkezései alapján ugyanis érdekeik gyökeresen ellentétesek. Julius Schoeps történész, Paul nővérének, Marie Buschnak az unokája, így ahhoz az ághoz tartozik, amelyet Paul kizárt a műtárgyvagyonból. A másik két tag viszont Paul özvegyének a rokona, ily módon az asszony örökségére jogalappal pályázhatnak. Persze vélhetően csak együtt van keresnivalójuk.
Nem először fogtak össze, 2007-ben is közösen adták be keresetüket az Egyesült Államokban két Picasso-mű, a Lovat vezető fiú és a Le Moulin de la Galette című kép tulajdonáért. Az előbbit a MoMától, az utóbbit a Guggenheim Múzeumtól követelték vissza. Két évvel később, amikor az érdemi per elkezdődhetett volna a manhattani kerületi bíróságon, a felek bejelentették, peren kívül kiegyeztek. A múzeumok megtarthatták a festményeket, az „örökösök” pedig ismeretlen összegű kártérítést kaptak.
Ami a mostani fejleményt illeti, abban érdemi döntésről nincs szó, nem vizsgálták a kereslet jogosságát, a követelt összeg realitását a 7. kerületi chicagói bírák, mint fellebviteli ítészek, csak megerősítették az elsőfokú, 2024-es illinois-i döntést, miszerint „Illinois államban a japán Sompo nem ad el semmiféle biztosítást”…Azaz miután nincs üzleti kapcsolata az államban, a felperesek nem bizonyították, hogy megsértette volna a helyi gazdasági törvényeket, nem hívható perbe – rögzítette Kenneth Ripple bíró a döntés alapját. Ennyi.
Egy másik van Gogh is per tárgya az Egyesült Államokban, az ügy, ha lehet ennél is bonyolultabb, a Stern örökösök, sokadik nekifutásra, New Yorkban adtak be november végén újabb keresetet a Metropolitan Museum of Art (Met) és egy görög alapítvány, a Basil and Elise Goulandris Foundation (BEG) ellen, a Borsószedők című kép visszaszerzése érdekében.
Címlapkép forrása: Shutterstock
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
