Két nap alatt három – köztük a két legnagyobb – osztrák művészeti vásár megszűnését vagy szüneteltetését jelentették be a tulajdonosok, ami alapjaiban rendíti meg az osztrák színteret és annak szerepét a kortárs művészeti szcénában.
A nemzetközi kortárs műkereskedelem stagnálásának időszakában galériák bezárása – nagyobb számban történt ilyen az utóbbi hónapokban például az USÁ-ban, Franciaországban, Németországban –, vagy művészeti vásárok megszüntetése, jobb esetben szüneteltetése nem tartozik a nagy meglepetések közé. Az azonban még ilyen körülmények között sem gyakori, hogy egy ország két meghatározó kortárs vására és legnagyobb fővároson kívüli vására egyidejűleg dobja be a törülközőt.
Ausztriában előbb a legnagyobb múltú, az utóbbi években több tulajdonos-, név-, koncepció- és helyszínváltozáson átesett Vienna Contemporary (korábbi nevén Vienna Art Fair) jelentette be, hogy nincs tovább, majd 24 órán belül a jóval fiatalabb, de kifejezetten ígéretesen indult Spark Art Fair adta hírül, hogy a vásár jövőre elmarad és 2027-ben új koncepcióval indul majd újra. Utóbbi bejelentés meglepetéserejét fokozta, hogy arra mindössze két hónappal az idei vásár megnyitása előtt került sor.
Az már csak a kegyelemdöfés, hogy néhány órával később az Art & Antique Salzburg, a legjelentősebb vidéki vásár szervezői is bejelentették, hogy nincs tovább.
Mindezt persze nem lehet csak a globális piac stagnálásával magyarázni, bármennyire is fontos lehet annak szerepe. A gondokat nem kis részben az okozta, hogy az osztrák piac túltelített, tavaly egyedül Bécsben 13 művészeti vásárt tartottak. A helyi piac ehhez nem elég nagy, a műkereskedelem meghatározó nyugati központjaiból pedig sem kiállítókat, sem látogatókat, sem vásárlókat nem tudtak ennyi vásár gazdaságos fenntartásához szükséges számban megnyerni. Ráadásul ma már a közép- és kelet-európai galériák és gyűjtők sem jönnek olyan számban, mint korábban, amikor Bécs volt számukra a „kapu” a globális piac felé. Végül azoknak a bécsi galeristáknak lett igaza, akik már évek óta hangsúlyozzák, hogy Bécsnek nincs szüksége ennyi vásárra – van, aki szerint egy is sok.
Az érintettek szűkszavú közleményei és a sajtóban megjelenő hírek alapján feltételezhető, hogy a bezárást, illetve a szüneteltetést két, egymással is szorosan összefüggő ok kényszeríthette ki: a vásárok pénzügyi helyzetének megrendülése és a vásárokra jelentkező galériáknak a várakozásoktól elmaradó száma. A kiállítók nem kielégítő száma mellett a pénzügyi problémák fő oka a szponzori, támogatói pénzek megcsappanása, ami nemcsak az általános helyzettel magyarázható, hanem – főként a Vienna Contemporary esetében – a vásárszervező cégekkel szembeni bizalom megingásával is. S miközben a pénz kevesebb lett, a kiadások nőttek: a vásárrendezés egyre nagyobb költségekkel jár, amit a rendezők csak részben tudnak áthárítani az ugyancsak pénzügyi gondokkal küszködő galériákra. Egy konkrét szám is napvilágra került: eszerint a Vienna Contemporary 470 ezer eurós tartozást halmozott fel és Bécs város pénzügyi tanácsnoka nem kertelt, amikor arra a kérdésre válaszolva, miért nem sietnek a városnak is fontos rendezvény szervezőinek segítségére, úgy fogalmazott, a céget a körülötte kialakult helyzetben „nem tartják támogatásra érdemesnek”. A Vienna Contemporary honlapján egyébként még ma is olvasható az idei vásár szeptember 18-20-i dátuma; valószínűleg nincs, aki levegye, mert a szervező cégtől az igazgatót kivéve már minden munkatárs távozott.
A Spark Art Fair 2025-ben. © Raphael Fasching
Talán még váratlanabb volt a Spark Art Fair bejelentése az idei vásár elmaradásáról, hiszen az mindössze két hónappal a megnyitó előtt történt, azaz akkor, amikor a jelentkezés már lezárult, így a szervezőknek pontos képe volt a részt venni szándékozó galériákról. Vélhető, hogy ezek alacsony száma adta meg a végső lökést a döntéshez. Az ezt hírül adó kommunikében minden benne van, ami ilyenkor várható: átmeneti helyzetről van szó, írják, egy olyan erőgyűjtő szünetről, amelyben újragondolják a koncepciót, a megváltozott piaci körülményekhez való igazodás feladatait és újult erővel vágnak majd neki a 2027-es vásár előkészítésének. Hogy így lesz-e, nem tudhatjuk, mindenesetre a vásár rövid történetében volt már erre precedens: az első két, sikeres vásár, 2021 és 2022 után egyszer már beiktattak egy szünetet.
Ha valahol Ausztrián kívül is nagy figyelemmel kísérik a mostani bécsi történéseket, az éppen Magyarország, több okból is. Egyfelől a kínálkozó tanulságok miatt, hiszen a hazai „vásári helyzetnek” is vannak hasonló vonásai. Másfelől végiggondolásra érdemes, hogyan segítheti Bécs „kapitulálása” a budapesti vásárok regionális-nemzetközi pozícióinak erősítését. Harmadrészt, a két bécsi vásár még a legutolsó években is fontos, bár már távolról sem kizárólagos lehetőség volt a hazai galériák számára a nemzetközi megmérettetéshez. Voltak, akik kitartottak a jóval nagyobb múltú Vienna Contemporary mellett, mások átpártoltak a Spark Art Fairhez, de akadtak olyanok is, akik mindkettőn részt vettek. Most mindannyiuknak új, minden bizonnyal nagyobb kiadással járó lehetőségek után kell nézniük.
Címlapkép: A Vienna Contemporary 2025-ben. A Vienna Contemporary jóvoltából
