Nem volt hiány kivételes tárgyakban és őrült árakban a műtárgypiacon idén sem, fergeteges alkuk bizonyították, a gyűjtőszenvedély minden racionalitást felülír. Meghökkentő tárgyakért fizettek millió dollárokat, és ha sokszor nehéz is megérteni az indítékokat az első döbbenet után – művészi, de legalább is egyedi értékeket, az alkotó ötleteit, vagy egyszerűen csak a tárgyhoz fűződő történetet is mérlegelni kell. Igaz nehéz józanul megítélni, hogy miért is került be a művészeti krónikákba egy élénkszínű rágcsa, amiért valaki közel 30 millió forintnak megfelelő dollárt adott, de biztos, szépet is látott benne a gyűjtő.
Tavaly a Komédia vitte el a show-t a műtárgypiacon, a név mögött egy kissé már barnuló banán rejtőzött, amelyet az alkotó Maurizio Cattelan egy szürke ragasztószalaggal rögzített a szürke falra. Lévén konceptuális műalkotás, egy hitelességi tanúsítvány is járt hozzá, részletes utasításokkal, hogy hogyan kell pótolni a művet, ha netán megeszik, vagy uram bocsá’ megrohad.
Justin Sun, a „kriptokirály” 6,2 millió dollárt adott érte, azonnal közölte, hogy elfogyasztja a gyümölcsöt. Vélhetően azután újraalkotta Cattelan útmutatója alapján, mert idén újból a címlapokra került, a hírek szerint a nyáron odaajándékozta Ross Ulbrichtnak, a Silk Road nevű digitális kereskedelmi platform alapítójának. Ulbricht hálózatán kokaint, heroint, LSD-t is árultak egyebek mellett. Életfogytiglant kapott, ám Trump az elsők között adott kegyelmet a bitcoin és persze őiránta is elkötelezett üzletembernek. A banánnal ünnepelhette a szabadulást.
Az idén késő ősszel eladott America, ugyancsak Cattelan alkotása, egy aranyvécé, ami nyilvánvalóan maradandóbb érték a Komédiánál, így 12 millió dollár az ára – tekintve 100 kilós súlyát, tulajdonképpen racionálisnak mondható. Egyébként lehet, hogy funkciójának megfelelően hasznosítják. Az amerikai Ripley’s Believe It or Not! óriás szórakoztatóipari társaság volt a szerencsés vevő, és képviselője úgy nyilatkozott, vizsgálják a WC üzembehelyezésének lehetőségét.
De ebben az évben is elkelt egy ehető valami, amit műtárgyként jegyeztek be a krónikába.
A 250 dollárért felkinált Cheeto, művésznevén „Cheetozard” a Goldin Auctions nevű piactéren talált vevőt 87840 dollárért (közel 29 millió forintért). Ha a banánhoz viszonyítunk, akkor jó befektetésnek számít, nem véletlenül licitáltak érte hatvanan. És hogy mi is az a Cheto? Tulajdonképpen egy narancsszínben pompázó puffasztott sajt snackről van szó, az eladott darab három hüvelyk hosszú, és feltűnően hasonlít Charizardra, a Pokémon tűzokádó sárkányára. Hogy még vonzóbb legyen egy egyedi tervezésű védődobozban helyezték el. Lehet, hogy a csomagolás jelentette az értéket. A vevő nevét nem hozták nyilvánosságra.
Nem tudni azt sem, hogy ki akarta a szalonjában látni az óriás Dínót, és azt sem, hogy jó üzletet kötött-e, amikor megvette 30 millió dollárért Cera-t, a 160 millió éves dinoszaurusz csontvázat a Phillips árverésén. A fosszília 20 láb hosszú, pengeszerű fogakkal, a Ceratosaurus szarvas gyíkot jelent, utalva az orrán található három szarvra. Tényleg ritkaság, de hogy szép-e, és hogy mit keres a műtárgypiacon, az bővebb magyarázatra szorul.
A populáris kultúra is tarol: idén valaki 9 millió dollárt fizetett az első Superman képregény makulátlan példányáért. Korábban már egy másikat eladtak 6 millióért, és csinos összegeket fizettek a Star Wars és más hollywoodi filmekhez kapcsolódó ereklyékért.
A sztárok használati tárgyainak nagy a vonzerejük. Abu Dhabiban a Sotheby’s decemberi, egyúttal helyi, St. Regis Saadiyat Island Resort-beli házavató aukcióján 2,9 millió dollárt adott valaki egy szolid retikülért, igaz hajdan Jane Birkiné volt a csinos darab, amelynek belseje az elhunyt művésznő kézírásos jegyzetét is rejtette. Nem okozott meglepetést a 240 ezres becsértékkel piacra dobott tétel sikere, nyáron már elkelt a Birkin számára készült öt Hermès Birkin Voyageur kézitáska egy másik példánya, azért 10 millió dollárt fizettek.
Nehéz megmagyarázni azt is, hogy miért ért meg 14,75 millió dollárt a Citizen Kane (Aranypolgár) című filmben elhíresült „Rosebud” szánkó. Orson Wells 1941-es filmjében az újságmágnás, Charles Foster Kane ezt a szánkót említi, amikor haldoklik. Az utolsó jelenetben kötényes munkások dobálják az elhunyt médiamágnás tárgyait, köztük a fából készült szánkót is egy tomboló kemencébe. Mindössze három, a film számára készült szánkó maradt fenn. Joe Dante rendező gyűjteményéből került ki az eladott szán, pirosra festett üléssel, amelyre a „Rosebud” (rózsabimbó) szó van rányomva,
jelenleg ez a második legértékesebb filmes emléktárgy Judy Garland rubinvörös papucsai után.
Filmeshez kötődik az az óra, amit a napokban 11 millió dollárért adtak el a Phillips Auction árverésén. Francis Ford Coppola filmrendező F.P. Journe márkájú időmérője a hatodik legdrágább, amelyet valaha nyilvános piacon értékesítettek, és ez az egyetlen a listán, amelyet nem a Patek Philippe vagy a Rolex gyártott. Az F.P. Journe műhelyében készült egyedi időmérő küllemét egyszerűen „butaként” jellemezték. Valóban meglepő a dizájn, belső működése jól látható, miután, ahogy mondják, „csontváz” számlapja van, amelynek közepén egy kesztyűs kéz látható, ujjai az órától függően különböző konfigurációkban tűnnek el, és jelennek meg újra. Tavaly márciusban Coppola majdnem teljesen csődbe ment, miután saját pénzéből több millió dollárt költött a „Megalopolis” című film finanszírozására.
Drámaibb történet kapcsolódik egy zsebórához, amelyért 2,3 millió dollárt adtak. A szerkezet, egy 18 karátos Jules Jurgensen aranyóra, túlélte 1912-ben a Titanic tragédiáját. Isidor Straus tulajdona volt, a Macy’s nevű amerikai áruházlánc hajdani társtulajdonosa feleségétől kapta 1888-ban. Együtt lelték halálukat az elsüllyedt hajóban, az óra azonban előkerült, és a család egy évszázadon át őrizte.
Szép történet kapcsolódik egy nemrég elárverezett hegedűhöz is. 1879-ben a virtuóz magyar hegedűművész, Joachim József (Joseph Joachim) Lipcsében mutatta be Brahms D-dúr hegedűversenyét, amelyet a zeneszerző az előadó által használt Stradivarira komponált. A Stradivarit 90 esztendővel később Si-Hon Ma kínai-amerikai hegedűművész megvásárolta, majd végrendeletében alma materére, a New England Conservatory-ra hagyta, a hegedű 2009-ben került az intézmény birtokába. Idén azután elárverezték, a befolyt, a maga nemében rekordnak számító összeget, 11,3 millió dollárt a konzervatórium fiatal zenészek támogatására létrehozott alapítványba szánja. Ha művészi értéke, és egyedisége, vitán felüli is, az áron, amit a közelmúltban fizettek érte sokan csodálkoztak.
A Fabergé műhelyében, II. Miklós orosz cár megrendelésére készült Téli tojás történetéről már mindent elmondtak, de az csak a napokban került nyilvánosságra, hogy a londoni ékszerkereskedő, a Wartski képviselője alkudozott érte a decemberi londoni aukción. A cégnek semmi nem volt drága, így a kifizetett mintegy 30 millió dollárt, a valaha Fabergé-alkotásért adott legmagasabb összeget sem sokallták, 100 évvel ezelőtt ugyanis már megfordult náluk a páratlan tárgy. Az ő szempontjukból jókor, amúgy rossz pillanatban került kalapács alá a tojás. Mint a Wartski társelnöke, Kieran McCarthy kifejtette, az orosz vevők ki lettek tiltva, a Christie’s több potenciális érdeklődőt is elutasított a londoni aukciót megelőzően, az amerikai vásárlókat pedig a vámterhek riasztották el.
A Téli tojás 1917-ben került külföldre, az orosz kormánytól a Wartski vette meg 450 fontért. Innen indult el a piacon, ahol utoljára 2002-ben fordult meg, Saoud Al-Thani katari sejk vette meg a Christie’s aukcióján 8,9 millió fontért. Olyan hírek is jártak, hogy sosem fizette ki, de az orosz kincs eladója most a sejk családja volt.
A tojásnál is többet ért egy másik különös, meghökkentő, de vitán felül minden ízében művészi tárgy. Egy nagyméretű, amúgy bárszekrényként szolgáló víziló 31,4 millió dollárért kelt el a Sotheby’s decemberi New York-i rendezvényén. François-Xavier Lalanne 1976-os alkotása, a dizájner egyik legnagyobb pártfogója, Anne Schlumberger szalonját díszítette, azaz szolgálta, hiszen az olajmilliárdos Pierre Schlumberger felesége chipst, salzát és italokat tartott benne, vendégei örömére. A kétségtelen művészi értékű, egyúttal polgárpukkasztó, rézből készült Hippopotame Bar a dizájn kategóriában aukciós rekordot írt. A francia Lalanne házaspár (Claude és François ) előszeretettel használt állatfigurákat ötletes, szürrealitásba hajló berendezési tárgyak alapjául, készült fürdőkád, bidé is vízilóformába bújtatva.
A nyáron egy párizsi árverésen 12 millió euróért kelt el a Sotheby’s aukcióján egy struccfigurákkal alátámasztott „bárasztal”, tulajdonképpen funkcionális szobor, két porcelán strucc, amelyek csőrükkel egy hosszú fémpolcot tartanak. Az állatok szárnyai felemelhetők, alattuk a poharak és üvegek számára kialakított rekeszek vannak, míg a kompozíciót két tojás egészíti ki, amelyek a jégkockák tárolására szolgálnak. François-Xavier és Claude Lalanne 1952-től alkottak közösen, kezdetben főként állatszobrokkal, majd kivételes fantáziával alkotott művészi berendezési tárgyakkal szereztek hírnevet. Vízilovak, halak, madarak, birkák kelnek életre az általuk megálmodott bútorokban.
2025 legjei
Végül az idei vitán felüli legek:
Gustav Klimt Elisabeth Ledererről festett portréja 236 millió dollárt ért a Sotheby’s novemberi aukcióján, ez a második legmagasabb ár, amit valaha festményért adtak a nyilvános piacon.
A legdrágább kép még mindig a Salvator Mundi, da Vinci műve: 2017-ben 450 millió dollárért kelt el a Christie’s árverésén.
Idén megdőlt viszont a női festők rekordja: Frida Kahlo 1940-ben készült drámai szürrealista mesterművét, 54,7 millió dollárért vették meg a Sotheby’s-nél.
Az előző csúcsot Georgia O’Keeffe tartotta: 2014-ben 44,4 millió dollárért adták el a Dzsungelvirág/Fehér Virág No. 1 című alkotását. Kahlo El sueño (La cama) (Az álom, az ágy) című vászna 1980-ban fordult meg a piacon utoljára, akkor 51 ezer dollárért.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
