A Ferrarik vitték a prímet a Christie’s január végi párizsi autóárverésén, amelyen a legtekintélyesebb autómárkák kivételes, egyedi modelljei vártak a gyűjtőkre. Többségük retro járgány volt, de akadtak modern példányok is. Több mint 50 millió eurót számoltak össze a rendezvény végén, amelyen azért csalódások is érték az eladókat.
Muzeális darabok is kalapács alá kerültek
A Christie’s autós részlege, a Gooding Christie’s szervezésében 83 autókülönlegesség került kalapács alá a Rétromobile Paris nevű aukción január végén. Szinte minden márka, többek között Aston Martin, Bugatti, Porsche, Renault, Maserati, Mercedes, Rolls-Royce, Fiat, Lamborghini és mindenekelőtt Ferrari került a kínálatba minden korosztályból. Így igazi muzeális értékek is, például az inkább szekérre emlékeztető 1912-es Cyclecar Bedelia BD2 10CV Tandem: kéthengeres motor hajtja, ugyan javításra szorul, de megért valakinek 94 ezer eurót, pedig előzőleg még a felét sem reméltek érte.
Ennél is régebbi, 125 éves a De Dion-Bouton Tonneau, egy francia gépkocsi, amelyre hátul kell felkapaszkodni; egyhengeres, 8 lóerős motorral, Párizsban most 55 ezer euróért talált vevőt.
Nem sikerült viszont eladni a másik 1901-es „öreg hölgyet”, egy M Panhard-Levassor-t, már 4 cilinderes motorral felszerelve. Egy igazi ritkaság, amelyet 60 éve őriztek tulajdonosai, de húzós árat, legalább 550 ezer eurót reméltek érte.
Az ifjabb múzeumi darabok között egy Alfa Romeo 6C 1500 Mille Miglia Speciale 1928-ból 161 ezer euróért kelt el, némileg csalódást okozva, mert előzőleg 400 ezer euróra tették becsértékét. A reményeket táplálta a nem mindennapi első tulajdonos személye: a Le Mans-i autóversenyt Bentley-vel megnyerő Dr. Joseph Dudley „Benjy” Benjafield-et jegyezték be a kísérő dokumentumba.
A művészeti árverések mellett egyre nagyobb bevételi forrást jelent a nagy aukciósházaknak a luxuscikk- és luxusautó-értékesítés. A Christie’s kasszájába tavaly az autóágazatot menedzselő Gooding Christie’s munkájának gyümölcseként 234 millió dollár került.
A Sotheby’s autóüzletága (RM Sotheby’s) több mint egymilliárd dollárt fialt az elmúlt esztendőben. A ház február közepén az USA-ban, Palm Beach-en rendezi a következő autóárverését.
Az autók zöme az 1960-80-as időszakból került ki
Egyébként a felkínált autók derékhada, az 1960-as és a 80-as évek közötti időszak termékei párszázezer eurón forogtak: 250 ezer euróért már lehetett venni Aston Martint, 1960-as évjáratot, míg egy 1964-es Shelby Cobra közel 800 ezret ért.
A milliós tételek között 2,255 millió euróért kelt el egy 1938-as Bugatti Type 57C Atalante, amelyből mindössze három készült Jean Bugatti tervei alapján. A kivételesen finom szerkezetet alumínium karosszéria burkolja, amelynek formája az Art deco jegyeit viseli.
Egy 1971-es Lamborghiniért 3,4 milliót fizettek. 1999-óta volt egy svájci személy tulajdonában, aki a genfi Brooks árverésén szerezte meg az addig 24 ezer kilométert futott gépkocsit.
A nagy francia márkák egy fantasztikus példánya, egy Talbot-Lago T150-C-SS coupé Goutte d’eau (Vízcsepp) 1938-ból méltó versenytársa volt a Ferrariknak. Az 1930-as években két olasz származású tervező, Anthonio Lago és Joseph Figoni formálta a párizsi közönség ízlését, a köztudatba Goutte d’eau néven bevonult jármű együttműködésük gyümölcse. Elkészülte után hamarosan nagy autóversenyek sztárja lett, az Élégance de Bruxelles és a Paris-Deauville közönsége is megcsodálhatta 1939-ben. A minapi párizsi aukción 6 millió 755 ezer eurót ért a közel 80 esztendős, hajdani szépségében pompázó matuzsálem. Egy svájci gyűjtőtől került az aukcióra, aki 2013 óta nem mutatta meg a nyilvánosságnak.
Arattak a Ferrarik
Az igazi sikertörténetet azonban a Ferrarik írták. Igaz, fiaskókkal is szembesülni kellett. Visszamaradt például egy 1958-as Ferrari 250 GT LWB California Spider, amelyért 5-6 milliót reméltek, de ami sokkal fájóbb volt, nem kelt el a legnagyobb reményekkel áruba bocsátott Ferrari 250 GT SWB Berlinetta. Az 1960-as gyártású gépet előzetesen 8-9 millió euróra becsülték. A gyártósorról 1960-ban lekerült ritka Rosso Rubino Chiaro (világos rubinpiros) színű jármű belül fekete bőrborítású. 1962-ben egy svájci bankár, Armand Boller tulajdona lett, aki Európa egyik legemblematikusabb hegyi autóversenyén, a Valais-i Ollon-Villars-on ötödikként ért célba a meseautóval. A 70-es években Amerikába került autót, Jim Riff gyűjtő felújítatta, majd a 90-es években újabb nagyjavításon esett át, hogy azután a Ferrari 50. születésnapján, a római rendezvény fő attrakciója legyen, majd 20 évvel később, ugyancsak fő szerepet kapjon a 70 éves jubileumon Fioranóban. A jelek szerint mindez nem hatotta meg a párizsi aukció közönségét.
De 2,5 millió eurót ért egy újkori szupergép: a 2021-ben készült Ferrari Monza SP1-et első tulajdonosa bocsátotta áruba, aki nem sokat hajtotta a speciális igényeinek megfelelően legyártott modellt. Az összesen 215 kilométer futott, az 1955-ös monzai versenynek tisztelgő Ferrari speciális narancsos vörös színű, belseje Cuoio Toscano, azaz cserzett toszkán bőrborítású.
Egy másik, ugyancsak kortárs, 2018-ban készült Ferrari FXX K EVO közel 7 millió eurót ért; a forgalomba soha nem helyezett, versenypályára tervezett hypercart kizárólag a Ferrari mérnökei vezették, ők se sokat, a kilométeróra állása 100 alatt maradt. Negyven ilyen autó készült 2015-2018 között, 1050 lóerős hibridmotorral, tesztautóként szolgáltak kivétel nélkül. Az FXX K Evo egyfajta találkozása a Forma1-es technológiának, valamint a közúti közlekedésre alkalmas járművek fejlesztését célzó csúcstechnológiai kutatásoknak.
Az árverés vitathatatlan sztártétele egy 1984-es Ferrari 288 GTO volt, amely 9 millió 117 ezer euróért lett új tulajdonosáé.
A 80-as évek – cikkünk nyitóképén látható – szupermodelljéből összesen 272 példány készült. 2,8 literes V8-as motor, acél alváz és alumínium-kevlár karosszéria jellemzi az összesen 1500 kilométert futott gépet, amelynek két tulajdonosa volt. A Szicíliában élő Dr. Vincenzo Garraffa 1985-ben vette meg Rómában a hivatalos Ferrari márkakereskedésben, kilenc évvel később továbbadta egy gyűjtőnek, aki azóta őrizte, és a kilométeróra tanúsága szerint nem sokat vezette a szuperteljesítményre képes járművet, amelynek külcsínét a Pininfariana tervezője, Leonardo Fioravanti álmodta meg, a karosszéria pedig a legendás Sergio Scaglietti mérnöki munkáját dicséri.
A valaha legdrágábban eladott Ferrari egy 1963-ban gyártott 250 GTO volt, 2018-ban privát értékesítés keretében szerezte meg 70 millió dollárért David MacNeil, a WeatherTech elnöke.
A legmagasabb aukciós ár a Sotheby’s rendezvényén született 2023-ban, 51,7 millió dollárt ért egy 1962-es gyártmány. A 250 GTO-ból 1962 és 1964 között összesen 36 példány készült, értéküket még emeli, hogy szinte kivétel nélkül sikereket arattak a legismertebb autóversenyeken.
Címlapkép forrása: Ferrari 288 GTO (Fotó: Stephan Bauer, Christie’s)
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
