A magyar koronázási palást egy darabja (11. század vége) Három igazgyönggyel, samit szövésű arany és selyemfonállal készült. Szentey Sándor szabómester autográf írástöredéke. Méret: 2,4*3 cm A jelenleg rendelkezésünkre álló ismeretek alapján megállapíthatjuk, hogy a töredék az 1867-es javítást megelőzően minden bizonnyal a koronázási palást része volt, ahogy azt a mellékelt jegyzet is írja. Az anyag- és készítéstechnikai vizsgálatok alapján a töredék bíborvörös mintázatlan samitja eltér a palást apró rozetta mintás selyemszövetétől, azonban megegyezik a keresztpánt alapszövetével. A töredéken megtalálható fektetve letűzött, illetve alapba behúzott hímzéstechnikával a keresztpánton és galléron találkozhatunk. A töredékhez felhasznált aranyfonal anyagösszetétele hibahatáron belül megegyezik a koronázási palást és keresztpántjához felhasznált különleges finomságú aranyfonalakéval. Ezek alapján a darab minden bizonnyal ahhoz a hímzéstöredék-együtteshez tartozik, amelyhez a palást keresztpántja és további, a palást javításához felhasznált foltok. A töredék a koronázási palásthoz és annak keresztpántjához hasonlóan a 11. század első felében készült, és története 1867-ig összefonódott a koronázási jelvények történetével.