az ábrázolt test térbeliségét, plasztikusságát érzékeltető árnyék felrakása.

Tárgyak, emberalakok árnyékának körvonalait belső részletezés nélkül rögzítő kép. Ezzel a tizennyolcadik században divatossá vált művészeti technikával igyekezték a drága és időigényes portré műfaját helyettesíteni. Nevét Étienne de Silhouette után kapta, aki mint XVI. Lajos francia király pénzügyi főfelügyelője főként olcsósága miatt szorgalmazta a műfajt.

ötvösművű tabernákulum, amelyben a görög keleti egyházban a szentelt ostyát tartják

Aszfaltanyag barna lazúrfestékként való használata, a tizenkilencedik században gyakran aláfestésre is használták (pl. Munkácsy), de utólagos sötétedés, repedezés és más hátrányos tulajdonságok miatt felhagytak vele. Alkalmazása idején az aszfaltot bitumennek is nevezték.

a szimmetria ellentéte

a terített asztal közepére helyezett, nemesfémből, fajanszból vagy porcelánból készült díszes kivitelű tárgy

eredetileg műhely, főként a bútorasztalosok műhelye, később általában  a művészek műterme

régi képek – néha – többszöri átdolgozása a sérülések kijavítására, a megsötétedett részek felfrissítésre vagy a vélt hibák kiküszöbölésére. Mivel a kép eredeti jellegét erősen megváltoztatja, a képrestaurálás egyik legfőbb feladata az átfestés eltávolítása

olyan zománcfelület, amelyen áttetszik az alap általában színarany fémlapja

valamely műalkotásánál annak meghatározása a stílusjegyek és más ismertetőjelek alapján, hogy melyik stíluskörhöz tartozik, milyen korból vagy területről származik, illetve annak megállapítása, hogy név szerint ki alkotta.

a képzőművészetben gyakran ábrázolt személyek (szentek, allegorikus vagy mitológiai alakok) állandó és felismerésükre szolgáló jelvénye. A szimbólumtól az különbözeti meg, hogy tárgyi jelentésén túl jelképes értelme nincsen.

kínai porcelán, amelyet a Franciaországban aubergine-nek nevezett lilás mázról neveztek el