lapos dombormű

vászonkötéssel finomsodratú fonalból készült pamutszövet

indonéz eredetű és onnan a huszadik elején Európába is átszármazott textilfestési mód. Az előírt rajzot viasszal viszik fel az anyag festetlenül hagyandó részeire, azután az egész kelmét festékbe mártják, majd a viaszt leolvasztják. Ezt az eljárást annyiszor ismétlik meg, ahány színt alkalmazni szeretnének.

a tizenkilencedik század közepe táján Batizban (Hunyad megye, ma Románia területén) működő keménycserépüzem termékeinek gyűjtőneve. Az üzem, főként fekete, csillogó, ún. aventurin mázzal bevont, ezüsttel dekorált, nemes formájú edényeket állított elő.

az ötvöstárgy felületén a rajznak megfelelően kimélyített alapba ágyazott zománc. A technikát Nyugat-Európában alkalmazták; legszebb példái Limoges-ban készültek.

alt wien porcelán

az iráni fennsík délkeleti részén készült, geometriai díszű, túlnyomóan sötétvörös színezésű gyapjúszőnyegek gyűjtőneve.

karosszék, amelynek lábait hintaszékszerkezet helyettesíti

kisebb méretű, élénk színezésű, magas sörtéjű, geometrikus rajzú, újabb keletű kisázsiai szőnyeg. Régebbi példányokon feltűnő az erdélyi szőnyeg hatása.

terjedelmes kárpitozott ülőbútor alacsony lábakkal, kényelmes támlával és kivehető ülőpárnával. Különféle változatai XV. Lajos korában alakultak fejlődtek ki; az „en gondole” félkörtámlájú, az „en confession” magas támláján két oldalt fejtámasztó fülekkel.

drágakő, változatai: az arany berill (heliodor) a topázhoz hasonló, sárga színű kő; a fűzöld smaragd kromoxiddal szennyezett berill, az akvamarin világos kékeszöld színű; a krizoberill (keleti krizolit) világoszöld. Régen távcsőlencséket készítettek belőle.

az 1750-ben W. C. Wegley által alapított manufaktúra termékeinek gyűjtőneve. Jellegzetesek virágmintái. Az üzem 1763-tól a porosz király tulajdona volt. Nagy Frigyes (ur. 1740-86) meisseni munkások alkalmazásával virágoztatta fel az üzemet.