A szőnyeg alapszerkezetét a felvetőszálak és a keresztszálak alkotják. Nem a hagyományos értelemben vett 'csomózásról' van szó, hanem inkább 'hurkolásról', amely a csomózási eljárás során a fonákszálak köré dolgoznak. Attól függ, hogy melyik csomózási típust részesítik előnyben, vagy a perzsa 'Szenné'-ét, vagy pedig a török 'Gördesz' csomózást, mindegyik csomó két, néha három felvetőszálat köt össze, amíg a teljes sort be nem fejezik. Miután egy sor kész van, egy fésűvel (sulykolóval) keresztszálat ráütögetik a csomókra, hogy rögzítsék őket, a fonál végét pedig pengével levágják. Ezután a keresztszálat(vetőfonalat) áthajtják a szőnyeg teljes szélességén, és az oldalélek köré tekerik. Néhány sor elkészülte után a csomózott gyapjúszálakat egyenletesen megnyesik.
Csomóról csomóra, sorról sorra a szövők türelmesen folytatják ezt a munkálatot, míg az egész minta fokozatosan ki nem rajzolódik. A minta széléhez érve a szövött szegély - az ún. 'Kelim' - adja meg a kész szőnyeg végső formájú a rojtokkal. 

A török csomózást dupla csomózásnak, Gördesz csomózásnak vagy török bordázatnak is szokták nevezni, azt jelenti, hogy a fonalat duplán hurkolják (csomózzák) a felvetőszálak köré. Török csomózással a fonál láthatatlan lesz. Ezt a típusú csomózást leggyakrabban mértani, részben egyszerű és kevésbé részletes vagy kidolgozatlanabb mintáknál használják.

A szőnyeg alapszerkezetét a felvetőszálak és a keresztszálak alkotják. Nem a hagyományos értelemben vett 'csomózásról' van szó, hanem inkább 'hurkolásról', amely a csomózási eljárás során a fonákszálak köré dolgoznak. Attól függ, hogy melyik csomózási típust részesítik előnyben, vagy a perzsa 'Szenné'-ét, vagy pedig a török 'Gördesz' csomózást, mindegyik csomó két , néha három felvetőszálat köt össze, amíg a teljes sort be nem fejezik. Miután egy sor kész van, egy fésűvel (sulykolóval) keresztszálat ráütögetik a csomókra, hogy rögzítsék őket, a fonál végét pedig pengével levágják. Ezután a keresztszálat(vetőfonalat) áthajtják a szőnyeg teljes szélességén, és az oldalélek köré tekerik. Néhány sor elkészülte után a csomózott gyapjúszálakat egyenletesen megnyesik.

Csomóról csomóra, sorról sorra a szövők türelmesen folytatják ezt a munkálatot, míg az egész minta fokozatosan ki nem rajzolódik. A minta széléhez érve a szövött szegély - az ún. 'Kelim' - adja meg a kész szőnyeg végső formájú a rojtokkal.

A perzsa csomózást Szenné csomózásnak vagy Farszi bordázatnak hívják, mely másfeles hurkokat eredményez a felvetőszálak körül. A perzsa csomózásnál minden esetben észrevehetők a felvetőszálak. A török és perzsa csomózás között nincs minőségi különbség. Az eltérés mindössze annyi, hogy a perzsa csomózás több ábrázolási lehetőséget ad, valamint hogy a perzsa csomózással a vonalak puhábbak lesznek, mint a török csomózással.

A muránói üveggyárból eredő millefiori (ezer virág) technika különbözõ színes üvegek rétegélésével, rudakra húzásával és feldarabolásával kezdõdik. Az így nyert különbözõ átmérõjû üvegdarabocskákon, amit „murrináknak” neveznek, láthatóvá vállnak a különbözõ színû üvegrétegek, különbözõ színû gyûrûk formájában. A murrinákat felhasználják üveggyöngyök készítéséhez, üvegékszerek készítéséhez és üvegtárgyak díszítéséhez. Elsősorban levélnehezékek díszítésére használatos. 

Különöző színű üvegekből álló, többrétegű üveglemez, amely aztán metszést vagy maratást követően többszínű, domború ábrát rajzol ki. A különböző színű üvegből készült tárgyakat ónoxidos fehér üvegmasszába merítették, majd az ónoxidos réteget adott formák szerint több rétegben csiszolással eltávolították. Így született meg a sötétebb háttérből kiemelkedő világos tündöklően világos dombormű.  Az ókori technikát Emile Gallé fedezte fel újra, s a 20. század elején igen népszerű volt az Art Nouveau és az Art Deco üvegműveseinél. 

A latin filum jelentése fonal és granum a gabonaszem szókból, vékony arany- vagy ezüstsodronyból készített ékszer vagy ötvöstárgy.
A régi időben az aranysodronyból alakított mustrát fémlapra forrasztották, a sodrony felületét egyenlő távolságban bemetszették, úgy hogy az apró szemekből álló füzérhez hasonlított; azonkívül a mustrának alapját gyakran behintették aranyszemcsékkel. 

A mostani filigrán ékszer aranysodronyból előállított hálószerű fonadék. A sodronyokat ott forrasztják össze, ahol egymást keresztezik. A filigrán ötvösműveket, ékszereket nagy mesterséggel készítik Kínában és Indiában, ahol cérnavékonyságú aranyszálakból a legfinomabb csipkéhez hasonló filigránt állítanak elő és drágakövek és egyéb tárgyak foglalatául alkalmazzák.

A márvány olyan, kalcitból és/vagy dolomitból álló metamorf kőzet, melynek karbonátásvány-tartalma az 50%-ot meghaladja. A tiszta márvány több mint 95% karbonátásványt (kalcitot) tartalmaz. Szerkezete tömör, szemcsés. Színe a különböző szennyeződések szerint változik. Leggyakoribb a vas-oxid és a mangán-oxid okozta elszíneződés. Kristályosan szemcsés mészkő, mely csiszolva igen tetszetős külsejü. Kedves, szép szinük, különösen pedig egyenletesen sűrű, szemcsés szerkezetük nagyon alkalmassá teszik művészeti célokra. Van különféle apró szemü és nagy szemü; a friss törési lapokon a szemecskék mindenkor erősen fénylenek, innen kapta a marmarein (fényleni) v. marmaros (fénylő) görög szóból véve a marmor, magyarul Márvány nevet. Van fehér mindenféle változatban, szürke, sárga, vörös, kék, fekete, melyek v. egyöntetüek, vagy pedig eresek, foltosak, felhősek. Legbecsesebb a hófehér, egyformán apró szemü Márvány, legritkább a szép sárga szinü, de nem gyakori a sötétvörös Márvány sem. 

A különféle díszítőelemek, mértani, állati, növényi és absztrakt díszítmények, formaelemek rendszere, mely lehet plasztikus, festett vagy berakott. 

A palmetta hét vagy több pálmalevélből álló, legyezőszerű dekoratív elem, a görög építészet kedvelt építménye. Valószínűleg az egyiptomi stilizált pálma-motívumból ered. Többnyire sorozatosan fordul elő, ilyenkor az egyes palmetták indákkal vannak egymással összekötve. Fő díszítő eleme az antefixnek, azonkívül főleg vázaképeken és terrakottákon maradt fenn. A rómaiak és a reneszánsz építészetében is gyakran felhasznált díszítő motívum valamint a Honfoglalás kori művészet jellegzetes díszítőeleme.

A reneszánsz (francia renaissance, olasz rinascimento, jelentése magyarul: újjászületés) a képzőművészetben 1420 körül alakult ki Firenzében, majd átterjedt egész Itáliára. Az Alpoktól északra fekvő európai területeken majd csak 1500 után terjedt el.  Firenzében alkotott a korai reneszánsz művész, Dante, az első író, aki személyében megtestesítette a reneszánsz szellemiségét.
A másik korai reneszánsz művész, Petrarca által elindított humanizmus hirdette, hogy az ember a Római Birodalom idején elérte teljesítőképessége csúcsát, és azóta a társadalmi pusztulás kora zajlik, ami megérdemli a sötét középkor elnevezést. Petrarca társadalmi, művészeti és műveltségi fejlődés tekintetében, nem pedig vallási események sorozatában szemlélte a történelmet. Az újjászületést ősi kéziratok és a humanista oktatási módszerek útján az ókori római és görög kulturális örökség újrafelfedezésében fogalmazta meg. Ezek a múltból származó új ötletek fejlődési gátat szakítottak át a művészetekben, a tudományban és más területeken. 

A reneszánsz megjelölés a XIX. században keletkezett, elsősorban az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának művészeti és tudományos újra felfedezésére utal. Másodsorban ezeknek a szellemi tevékenységeknek az eredményeként az európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli.

Egy művészettörténeti korszak és stílus, mely szembe fordult a gótikával és példaképeit az antik görög-római művészetben vélte feltalálni. Az antik művészet formanyelvét azonban szabadon és alkotó módon fejlesztette tovább. A festészetben a reneszánsz korszak jellemzői és újításai az olajfestés technikája, az anatómia ismeretek művészi alkalmazása, a perspektivikus ábrázolásmód és a harmonikus kompozícióra való törekvés. A művész a reális világot akarta ábrázolni, ezért a világi témák egyre inkább tért hódítottak, s a vallásos téma is gyakran világi tartalommal telítődött. 

A reneszánsz Magyarországon a 15. század közepén jelent meg.
Mátyás király kitűnően beszélt és olvasott olaszul és rajongott a reneszánsz vívmányaiért. Az itáliai mintára bevezetett közegészségügyi és oktatási intézmények, valamint az új jogrendszer Magyarország fejlődésére jelentős hatást gyakoroltak. Bőkezű pártfogása sok itáliai humanistát vonzott a budai és visegrádi királyi udvarba. Több itáliai tudós és művész 1476-ban Mátyás második feleségének, a nápolyi Beatrixnak a kíséretében érkezett Budára. Mátyás könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, Európa legnagyobb történelmi, filozófiai és tudományos kódexgyűjteménye volt, amelyet csak a római pápák vatikáni könyvtára múlt felül.

"A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán 2004-ben végeztem. Előtte a Képző és-iparművészeti Szakközépiskolába jártam szobrász szakra. Az egyetemi évek alatt elkezdtek foglalkoztatni a pályaudvarok, a sínek, vonatok, vezetékek látványa, ezzel indult a festészetem. Azóta is vonzanak a hétköznapi közlekedés, elképzelt és valós terei, földön, vizen, városban...témáim elágaznak. Szubjektiv látomásaimmal dolgozom. Az élet minden területén a személyesség érdekel, az emberek és dolgok súlypontja és megközelithetősége."

"Az én képi fantáziámat folyamatosan megtermékenyíti a hétköznapi tárgyi világ, illetve az abban rejlő vizuális lehetőség, melynek mindig alárendelődik a tárgyak funkciója. Legtöbbször olyan képi helyzetbe hozom őket, ahol lehetetlen lenne rendeltetésük betöltése. A természetes környezetüktől megfosztott tárgyak játékra adnak lehetőséget, elsősorban vizuális játékra, miközben gazdagodni képesek jelentésükben. Engem az izgat, hogy egy annyira transzcendens jelenség, mint a fény, hogyan viselkedik profán környezetben, végül is képes-e felmelegíteni az emberi hétköznapokat."

2004: diploma, Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő szak. 2003: Barcsay-díj; 2004: KogART-díj.

"Azt hiszem, szenvedélyesen, ösztönből és lélekből festek, ha olyan inspirációt kapok, amit soha többé nem engedhetek el... Sokszor naplószerűen festem ki és rajzolom a bennem zajló történéseket leginkább a 'húson' keresztül, legyen ez akár egy pszichologizáló portré, vagy egy közeli kontextusba helyezett testkivágat. Egy különös aurájú helyen, Dégen nőttem fel nem felhőtlen testvéri viszonyban szintén festő húgommal. A gyerekkori hely, a család nagy mértékben hozzájárulnak a sokszor szürreális képi elemekhez. Gyakran dolgozom olajjal, de talán még nagyobb szabadságot jelent az, ha a kollázs technikáját alkalmazom illetve a klasszikus grafikai technikák közül a kedvencét, a hidegtűt. Kishonthy Zsolt ítra: "Verebics Katalin művészetében meghatározó mind a bravúros rajztudás, mind a grafikai technikák közé sorolható kollázs-szerű komponálás, mind a vérbő, lendületes festőiség. Műveiben magától értetődő természetességgel ötvöződik a rajzi és a festői kifejezésmód, mindez úgy, hogy a kettő nem gyengíti, hanem éppen erősíti egymást. Kifejezésmódja meglepően érett és nem kevés női bátorsággal párosul, amikor művein gyakran saját testét jeleníti meg."

1999-2005: Magyar Képzőművészeti Egyetem, grafika majd festő szak.