A két napraforgókat ábrázoló festmény közül az egyik a mai napig egy magángyűjteményben rejtőzik, és minden bizonnyal egy egész vagyonért fog elkelni, amikor előkerül, a másik képet pedig egy amerikai bomba pusztította el.

1888 augusztusában Van Gogh négy napraforgó-csendéletet festett az arles-i Sárga Házban. Az utolsó kettő nagy hírnévre tett szert; a türkiz alapra festett tizennégy virágot ábrázoló képet ma Münchenben őrzik, a tizenöt napraforgót sárga alapon megjelenítő műalkotás pedig Londonban tekinthető meg.

Van Gogh Tizennégy napraforgója türkiz alapon (1888) és Tizenöt napraforgója sárga háttérrel (1888). Forrás: The Art Newspaper 

Az első két festményt azonban, a szakembereket leszámítva rendkívül kevesen ismerik. Van Gogh a Három napraforgó (1888. augusztus) című képpel kezdte sorozatát, amit türkiz háttérrel festett. A festmény mindig is magángyűjteményekben rejtőzött. A műalkotás utoljára 1948-ban, a clevelandi Művészeti Galéria egyhónapos kiállításán volt látható, így már nagyon kevesen emlékeznek erre az eseményre. A Három napraforgó csak az 1980-as években jelent meg színes reprodukción.

Van Gogh, Három napraforgó, 1888. Forrás: The Art Newspaper

Vincent így foglalta össze tömören a képet testvérének, Theo-nak: „Három nagy virág zöld vázában, világos háttérrel”. A virágoknak már a puszta mérete is lélegzetelállító, csak a bal oldali akkora, mint az edény. A virágokat élénk türkiz színű háttérrel festette meg, és ez a képe több aspektusban különbözik a korábbi, Párizsban készült csendéleteitől, hiszen az ezeken a festményeken megjelenő virágokat többnyire sötét háttér elé festette. Arles-ban azonban Van Gogh nagyon merészen használta a színeket.

A Három napraforgó valószínűleg azon két Van Gogh-mű egyike volt, amelyeket a művész halála után először értékesítettek. A festményt az Íriszekkel együtt (1889. május) 1891-ben vásárolta meg a párizsi kritikus, Octave Mirbeau, aki 24 fontot fizetett a párért. Az egyik legkorábbi olyan fénykép, ami egy gyűjtő otthonában található Van Gogh-festményt örökít meg Mirbeau étkezőjét ábrázolja.

Octave Mirbeau étkezője, középen a Három napraforgóval, a kép a Revue Illustré-ben jelent meg, 1898. Forrás: The Art Newspaper

 A következő tulajdonos a párizsi divattervező, Jacques Doucet volt, a modern művészet szerelmese, aki megbízta Pierre Legrain art deco tervezőt azzal, hogy hozzon létre egy rendkívül merész fekete lakkeretet a festményhez (ez mára sajnos elveszett). Doucet örököse 1970-ben eladta a Három napraforgót, ami egy görög hajózási mágnáshoz került, aki a kilencvenes évek végén adta el a Van Gogh-művet.

1996-ban a festményt felajánlották a Los Angeles-i J. Paul Getty Múzeumnak, de az üzlet meghiúsult, és a festmény egy ismeretlen magángyűjtőhöz került. Amikor majd a Három napraforgó elkerülhetetlenül felbukkan a piacon, valószínűleg rekord összeget fognak fizetni érte.

Van Gogh, Hat napraforgó, 1888. Forrás: The Art Newspaper

A másik viszonylag ismeretlen csendélet 1888 augusztusából a Hat napraforgó. Vincent leírása ismét tömör és lényegre törő: „Három virág, egy virág, amely felmagzott, és elvesztette szirmait, valamint egy rügy a királykék alapon”. A Három napraforgóval összehasonlítva megállapítható, hogy valószínűleg az azt megelőző napon festették, a virágzást sematikusabban ábrázolja, hangsúlyozva tüskés leveleiket és csészeleveleiket.

A Hat napraforgó volt az első olyan Van Gogh-festmény, amit egy japán gyűjtő vásárolt meg. 1920-ban Koyata Yamamoto gazdag pamutkereskedő vette meg az Oszaka melletti Ashiyából, a festményért 3200 fontnak megfelelő összeget fizetett. Yamamoto ekkor a festményt a kanapéja fölé, egy nagyon díszes, aranyozott keretbe foglalva akasztotta.

Koyata Yamamoto (balra) Saneatsu Mushakoji íróval Ashiya-i otthonában, 1938. Forrás: The Art Newspaper

1945. augusztus 6-án, azon a napon, amikor az atombombát ledobták Hirosimára, Ashiya elpusztult egy ettől különálló amerikai támadásban. Több, mint 1500 hagyományos bombát dobtak Ashiyára, a tüzek gyorsan terjedtek. Yamamoto házát felgyújtották, és a Hat napraforgót elemésztették a lángok. Yamamoto túlélte a bombázást, és 1963-ig élt.

Van Gogh festményei közül keveset fényképeztek le színesen a háború előtt, de szerencsére a Hat napraforgó közöttük volt. Néhány évvel ezelőtt a The Art Newspaper cikkének írója, Martin Bailey felfedezett egy korai japán kiadványt. A posztimpresszionista művészet négy reprodukciójából álló, nagyon ritka portfólióban egy Hat napraforgó-nyomat is helyet kapott, ami narancssárga környezetben volt. Első pillantásra úgy tűnt, hogy a narancssárga szegélyt a kiadó adta hozzá.

A szerző ezután visszatért Van Gogh leveleihez. Közvetlenül a Hat napraforgó befejezése után a festő így írt művésztársának, Emile Bernardnak: a virágok sárgái „felrobbannak” a kék háttér előtt, „narancssárga ólommal festett vékony lécekkel keretezve” (a narancssárga ólom világos sárga-narancssárga pigment). A festménynek szerinte olyan hatása van, mintha „egy gótikus templom ólomüveg ablakainak” üvege lenne.

Vincent készített (vagy rendelt a helyi asztalostól) egy egyszerű keskeny keretet, valószínűleg fenyőből, amelyet aztán narancssárgára festett – hogy ellensúlyozza a festmény mélykék színét. Úgy érezte, hogy a kiegészítő színek fokozzák a napraforgók drámai hatását.

Tragikus, hogy a Hat napraforgó megsemmisült a második világháborúban. De ennek a nemrégiben újra felfedezett 1921-es nyomtatványnak köszönhetően legalább abban a formájában láthatjuk a festményt, ahogy azt Van Gogh tervezte.

Forrás: The Art Newspaper