Műtárgykereskedelemre, aukciókra, aukciós rekordokra gondolva általában a festészet jut egyből eszünkbe, holott a kínálat – szerencsére – sokkal színesebb. Itt van mindjárt például a fotográfia, amely egyre népszerűbbé és keresettebbé válik a gyűjtők körében. A fotó már csak azért is számot tarthat az érdeklődésünkre, mert sok magyar származású fotográfus futott be meggyőző nemzetközi karriert és tett szert világhírnévre. Mégis, néhány ismert alkotó egy-két rekordot elérő művén túl kevéssé ismerjük a magyar fotóművészek aukciós piacának számait. Éppen ezért, a 2019 novemberében megjelenő és a Műtárgybefektetési Konferencián bemutatott A magyar művészek aukciós piaca című kiadványában a műtárgy.com több mint 150 fotóművész eladási eredményeinek elemzésével külön fejezetet szentelt a magyar fotóművészek aukciós piacának.

Az adatokból kitűnik, hogy az utóbbi tíz év során a magyar fotóművészek árverések szempontjából legeredményesebb éve 2014 volt, amikor is közel 1 milliárd forint volt az aukciókon értékesített munkák összege.  A kiadványban szerepel a 2008 és 2018 közötti Top20 magyar fotóművész aukciós eredményeit, a 2019 első felének aukciós eredményei alapján Top15 magyar fotóművész rangsorát, valamint a magyar fotóművészek Top50 eladott műalkotását tartalmazó lista. A gyűjtésből kiderült, hogy a magyar fotóművészek legfontosabb piaca az Egyesült Államok, amely a teljes aukciós forgalom 62%-át teszi ki, Magyarország pedig kevesebb mint 1%-át. Talán kevésbé meglepő, hogy mindhárom lista élén Moholy-Nagy László végzett.

Az alábbiakban egy itthon kevésbé ismert, ám a XX. századi magyar fotográfia egy kiemelkedő alkotójának munkásságára szeretnénk felhívni a figyelmet, aki a Top20 magyar fotóművész aukciós eredményei 2008 és 2018 között elnevezésű listán a 18. helyen szerepel, 4,7 millió forintos forgalommal és 13 darab eladott tétellel.

Dr. Szász János (1925-2005) neve és művei külföldön valószínűleg jobban ismertek, mint idehaza, annak ellenére, hogy a 2005-ben elhunyt művész azon kevés, külföldi sikereket elérő magyar fotográfusok közé tartozott, akik itthon éltek és alkottak. A pécsi származású művész jogi diplomát szerzett, édesapja katonai rangja miatt azonban nem mehetett jogi pályára. Fotószakiskolát végzett, majd kirakatrendezőnek és grafikusnak tanult, és két utóbbi szakmájában kezdett el dolgozni. Később a Pécsi Tervnél az építkezéseket kellett dokumentálnia, ő azonban puszta dokumentációnál többre törekedett, művészi fotókat készített.

Grafikusi képzettségének nyomait fotográfiáin is láthatjuk. Erőteljes kontúrok és magas kontrasztok jellemzők rájuk, olyannyira, hogy egyes alkotásai már-már szénrajzoknak tűnnek.  A téli táj, a Balaton, a Pécs melletti vidék, az épített környezet, valamint az ember és a természet viszonya mind megjelennek a munkásságában. A népi építőművészetben letisztultságot talált, a Népi építészetünk nyomában című kötetéért 1976-ban Szép Könyv-díjat kapott.

Fontos volt számára, hogy előhívást is a kreatív folyamat szerves részeként kezelte, beleavatkozott a folyamatba. Szabadon kísérletezett, ecsettel, szivaccsal és az általa kifejlesztett kémiai adalékkal. Ennek köszönhető képei festői megjelenése, valamint az, hogy nincs két egyforma vintázs.

Látásromlása után a fiatal fényképészeket tanította, megszervezte az Országos Középiskolai Fotópályázatot, valamint a Mecsek Fotóklub életében is aktív szerepet vállalt. Halála után hagyatéka a család és a SosemArt Alapítvány tevékenységének köszönhetően került a napvilágra. Több külföldi nagyvárosban rendeztek életműkiállításokat a munkáiból, Budapesten a hagyaték a Supermarket Galériában mutatkozott be. Képeivel a San Franciscó-i Robert Koch Gallery, a berlini Hiltawsky Galerie és a londoni Eric Franck Fine Arts kezdett foglalkozni. Fotográfiái nemzetközi aukciókon jól szerepelnek, 2017-ben a Sotheby’s fotóaukcióján kelt el egy vintázs fotója. Magyarországon az Art Advisory Budapest-nél érhetőek el Szász vintázs fotói.

Szerző: műtárgy.com

Source: Portfolio.hu