A produkciókhoz egyre bonyolultabb díszleteket gyártanak, így felmerül a kérdés, hogy a Netflix Sixtus-kápolnájához hasonló installációknak lehet-e második életük a jövőben?

A Netflix 2019-es, A két pápa című filmjében, amely XVI. Benedek pápa Ferenc pápának való hirtelen és példátlan hatalomátadásának történetét meséli el, a páros egy kora reggeli órában találkozik az üres Sixtus-kápolnában. „Ne feledd: te nem Isten vagy, hanem ember” - mondja a Benedek pápát játszó Anthony Hopkins a hamarosan Ferenc pápává váló Bergoglio bíborosnak, akit Jonathan Pryce játszik.

Hopkins Michelangelo Utolsó ítéletének magisztrális Krisztus-alakjára mutat. Miközben Benedek pápa és Bergoglio a bűnről, a megbocsátásról és a feloldozásról beszélgetnek, a kamera a nagy reneszánsz művész remekművének közeli felvételein időzik.

Sajnálatos módon, közvetlenül a forgatás után a fenséges díszletet lerombolták.

A két pápa a Netflix Sixtus-kápolna másolata előtt.
Forrás: Netflix

A film írója, Anthony McCarten, akit forgatókönyvéért Oscar-díjra jelöltek, elmondta, hogy a díszlet elkészítése 5 millió dollárba került, és néhány centivel nagyobb volt, mint az eredeti. A replika pusztulását „bűncselekménynek” nevezte.

„Katasztrofális volt végignézni, ahogy a forgatás befejezése után tönkreteszik az alkotást. Arra gondoltam, hogy Istenem, szívesen elvinném a záró panelt, amely az Utolsó ítélet teljes, méretarányos másolata volt, gyönyörű, élénk színekkel ábrázolva. Micsoda bűntett.” - mondta az Artnet Newsnak McCarten, aki a Bohemian Rhapsody és A legsötétebb óra alkotója is.

A Netflix nem kívánt az esetről nyilatkozni.

Az incidens felvet egy kérdést: A Netflix Sixtus-kápolnájához hasonló installációknak lehet-e második életük, amikor a televíziós és filmes produkciók egyre bonyolultabb díszleteket gyártanak a streaming korszakban, és a közönség továbbra is éhes a virtuális térben megtapasztalható élményekre?

A Vatikán ritkán ad engedélyt a határain belüli filmezésre, ami arra késztette a filmkészítőket, hogy ötletes - és gyakran drága és időigényes - megoldásokat találjanak ki a Sixtus-kápolna pompájának reprodukálására.

Az 1965-ös Agónia és eksztázis című film kivételével, amely Michelangelót mutatja be munka közben a Sixtus-kápolna mennyezetén, a legtöbb film elkerülte a 66 láb magas freskók fizikai reprodukálásának nehézségeit, amihez egy ilyen magas vagy ahhoz közeli díszletet kellene építeni. A mennyezeti freskókat, köztük a híres központi panelt, amelyen Isten az ujjbegyén keresztül életet ad Ádámnak, többnyire speciális effektekkel jelenítették meg.

A mennyezet helyett a filmkészítők gyakrabban reprodukálták a művész 1541-ben elkészült Utolsó ítélet freskóját, amely a kápolna teljes hátsó falát elfoglalja az oltár mögött. A Krisztus központi alakja körül kavargó bűnösök dinamikus kompozícióját - az egyik oldalon a megváltottak a mennybe emelkednek, míg a másik oldalon a kárhozottak a démonok által a pokolba jutnak - többször is megismételték a filmvásznon. De még soha nem sikerült hatásosabban, mint A két pápa produkciós tervezőjének, Mark Tildesley-nek, aki Michelangelo remekművét úgy reprodukálta, hogy felbérelt egy, a klasszikus festmények reprodukálásában jártas művészekből álló csapatot.

Ők festették meg a reneszánsz művész alakjainak reprodukcióit, amelyeket aztán lefényképeztek és műanyag fóliára nyomtattak. A fóliát a másolt kápolna falára helyezték, és egy kémiai anyagot vittek fel rá, hogy a pigment beszivárogjon a falfelület alá, ahogyan az a valódi freskók esetében is történik.

Jelenet A két pápa sorozatból a Sixtus-kápolna replikája előtt
Forrás: Los Angeles Times

Ez az eljárás a Netflix Utolsó ítéletét az 1980-as évekbeli átfogó restaurálás után az eredeti világos színeit és éteri fényét idéző, világító minőséggel ruházta fel, sokkal hatékonyabban, mint bármely korábbi reprodukció. Egyszerűen fogalmazva, az igazit leszámítva soha nem volt még jobb Sixtus-kápolna a képernyőn.

A másolat a Cinecitta’, Róma történelmi filmstúdiójában készült. Mérete miatt szinte lehetetlen lett volna a helyszínen tárolni, és kihívást jelentett volna máshová szállítani, de a Netflix állítólag nem tett erőfeszítéseket, hogy új otthont biztosítson a látványos díszletnek.

„A filmipar ilyen.” - mondta McCarten. „Nagyszerű történelmi darabokat építünk, aztán befejezzük a forgatást, kisétálunk a forgatásról, beülünk az autóba, és ahogy elmegyünk, halljuk a kalapácsok hangját. A művet olyan gondosan összeraktuk, és egy órán belül romhalmazzá válik. Az embernek egyszerűen el kell fordítania a szemét; túlságosan megrázó.”

Mit is kezdhetett volna a Netflix a Sixtus-kápolnával? Az egyik lehetőség az lett volna, hogy szétszedik a lenyűgöző Utolsó ítélet másolatát, és vevőt keresnek rá. „Amikor A legsötétebb órát készítettük, újjáépítettük Churchill hadiszobáit, és végül eladtuk a kaliforniai Long Beachen található Queen Marynek (szálloda és turisztikai látványosság)” - mondta McCarten. „Megvették az egészet, és felállították kiállításként.”

A Sixtus-kápolna másolatainak egyik szakértője azonnal lecsapott volna a lehetőségre, hogy megszerezze. „Az Utolsó ítéletnek biztosan találtam volna felhasználási lehetőséget.” - mondja Martin Biallas, a SEE Global Entertainment vezérigazgatója, amely többek között vándorkiállításokat szervez a Sixtus-kápolna másolataiból. „Állandóan azzal keresnek meg a tehetősebb emberek, hogy megkérdezzék, megvehetik-e az egyik replikámat, de nincs engedélyem az eladásukra.”

Biallas jelenleg 10 Sixtus-kápolna-kiállítással turnézik az Egyesült Államokban, Kanadában, Európában, Ausztráliában és Kínában. A Bridgeman Images-től licencelt képeket Michelangelo restaurálás utáni freskóiról, és a közeli felvételeket egy „különleges anyagra nyomtatja, amely olyan érzést kelt, mintha freskók lennének.” - mondja Biallas. Becslései szerint az elmúlt hét évben több mint 2 millió ember látta a Sixtus-kápolna egyik kiállítását.

Forrás: Artnet News