Valódi kincsekkel találkozhat, aki szeptember 10. és 24. között a Bodó Galéria és Aukciósház felé veszi az irányt. Ott ugyanis egy olyan művész alkotásaiból nyílik tárlat, kinek munkássága, sőt még neve is jórészt ismeretlen lehet ma a legtöbbek számára, holott aktív éveiben igen dicsérően szóltak róla kritikusai. A Fenyő György Elfeledett Művészete című válogatás viszont bizonyítékul szolgálhat arra, hogy az életmű napjainkban is jogosan tart igényt a figyelemre.

A múzeumokban, galériákban járva-kelve mindig jó érzés rádöbbenni a már ismert műalkotások átütő, leginkább csak szemtől szemben tapasztalható erejére. Közelről szemügyre venni az albumokban és az interneten számtalan helyen felbukkanó műveket olyan érzés, mintha újra felfedezhetnénk a magunk számára őket. Talán még izgalmasabb és üdítőbb a művészeti élmény, ha sosem látott képekre csodálkozhatunk rá a falakon. Fenyő György rendkívül kvalitásos munkáit nézve nehéz elhinni, hogy eddig jóformán nem is hallhattunk az alkotóról. Édesapjáról, Fenyő Miksáról, aki a Nyugat folyóirat alapító főszerkesztőjeként írta be magát a történelembe, már annál többet. 

Az 1904-ben, más források szerint 1906-ban született Fenyő György olyan szellemi légkörben nevelkedett, amelynek fontos részét képezte a lap köré tömörülő szerzők csoportja, azok a jelentős írók, költők, gondolkodók, akik közül nem egyet a közeli ismerőseként, barátjaként is számontarthatott.  Már gyermekkorában megismerkedett a francia irodalom és képzőművészet nagyjaival, értékrendjével, a haladó szellemű művészet eszmeáramlataival, és ezek az újító, progresszív törekvések az egész festői pályafutásában tetten érhetők.

Kmetty János és Berény Róbert voltak magyarországi mesterei, Münchenben, Düsseldorfban és a párizsi Julian akadémián is folytatott tanulmányokat. Első önálló kiállítására 1930-ban, rendhagyó módon Londonban került sor. Az eseményt nagy érdeklődés övezte, a kritikusok ünnepelték a művész kitűnő színérzékét és nagyszerű rajzkészségét, képeinek koloritját Matisse alkotásaihoz mérték. Itthon olyan alkotókkal együtt állított ki, mint például Csontváry Kosztka Tivadar vagy Ferenczy Károly. Üde színekből építkező, elegánsan komponált tájképei jelentős tetszést arattak a közönségnél, komoly rajztehetségről árulkodó portréit rendszeresen közölte hasábjain a Nyugat. A sikeres pályát a második világháború megtörte, Fenyő többé nem szerepelt tárlatokon, restaurátorként dolgozott. 1956-ban Londonba emigrált, és feltételezhetően itt is hunyt el.

Az 1935-ös, Ernst Múzeumban megrendezett önálló kiállítása óta most először tekinthetik meg az érdeklődők a festőművész munkáit, ráadásul több mint 60, eddig sosem látott remekmű szerepel a válogatásban. A ragyogó színek és a kifejező formavilág megragadják a néző tekintetét, a művekben megmutatkozik mindaz, ami az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején jellemezte a hazai progresszív művészeti törekvéseket. Cézanne és Matisse hatásán is eltöprenghet a látogató. Ugyanakkor mindehhez egyedi hangvétel és kimagasló tehetség társul, Fenyő művészetét nehéz lenne egyik vagy másik konkrét irányzathoz besorolni.

A tárlat mellé hiánypótló könyv is készült, amely az alkotó munkásságának feldolgozásán túl a kor művészeti irányzatait is felvonultatja. A Műtárgyak Éjszakájához tartozó programokon további izgalmas részletek derülnek ki az életművel kapcsolatban. Vajon hogyan alakult a festmények titokzatos sorsa, hol őrizték őket például a második világháború alatt? Erről tart előadást szeptember 18-án Buza Péter újságíró, történész. Kaszás Gábor és Nagy Zsófia Nóra művészettörténészek szeptember 17-i és 19-i tárlatvezetése pedig még közelebb hozza az elfeledett remekműveket a résztvevőkhöz. Az eseményekről további információ itt.

A tárlat szeptember 10-24 között ingyenesen megtekinthető. Bővebb információt itt talál.

Szerző: Műtárgy.com

Source: Portfolio.hu