_1.gif?1713474950460)
Egyiptomi, ultramarin, indigo - műtárgyak a kékek vonzásában
Ahogy a napok egyre melegednek, kedvünk támad frissítő kék színben játszó tárgyakban gyönyörködni. Ez az üde és tiszta szín egyébként is sokunk kedvence, és általában mindkét nem tagjainak számára kedves.
Megjelenése a természetben üdítő, különböző árnyalatai más és más jelentésekkel kapcsolódnak össze. Míg a sötétkéket az intelligencia és ez erő, addig a világoskéket a tisztaság és a derű színének szokás tartani.
A festészetben is nagy népszerűségnek örvend a szín, gazdag tudományos és művészeti kísérletezés húzódik meg a kék pigmentek hátterében. A továbbiakban bemutatunk néhány pigmentet, melléjük pedig a közeljövőben aukcionálásra kerülő műtárgyakból válogattunk.
Az egyiptomi kék az első mesterségesen előállított szín. Az ókori Egyiptomban, Kr.e. 2200 körül találták fel, nagyjából a piramisok építésével egy időben. Mészkövet vegyítettek réztartalmú ásvánnyal (például azurittal vagy malachittal), a kevréket felhevítették, ennek eredményeként egy opálos kék üveget kaptak, amit összetörtek, majd tojásfehérjével és kötőanyagokkl összekevertek. Falfestményeken, kerámiákon is használták. Az árnyalat az ókori rómaik körében is kedvelt volt, különösen Pompeiiben.
Az ultramarinkéket egy féldrágakőből, a lápisz lazuliból állítják elő, amelynek évszázadokig egyetlen lelőhelye volt, egy afganisztáni hegy. Egyiptomi kereskedők már körülbelül 6 ezer éve megkezdték a kő importálását, amelyet főként ékszerekhez használtak fel.
A 6. században bukkant fel pigmentként, buddhista freskókon az afganisztáni Bámijánban. Mintegy 700 évvel később Velencébe is megérkezett, és a középkori Európa egyik legkeresettebb színévé vált. Sokáig a lápisz lazuli ára az aranyéval vetekedett, így aztán a legkiemelkedőbb személyek - pl. Szűz Mária - és a legfontosabb - templomi - megrendelések számára őrízték.
Mendemondák szerint Michelangelo azért nem fejezte be a Sírbatétel c. festményét, mert nem jutott ultramarinkékhez.
A 19. században egy francia kémikus és egy német professzor szinte egy időben fejlesztette ki az ultramarinkék szintetikus verzióját.
Az indigó egy roppant népszerű kereskedelmi termék volt a 17. és a 18. század során. Inkább kelmék és tapéták színezésére használták, mint festésre. A lápisz lazulival ellentétben világszerte lehetett termeszteni. A szintetikus indigót 1880-ban fejlesztették ki, az 1910-es évekre már nagyrészt helyettesítette a természetes anyagot. Ez a farmerek színezőanyaga is. Nemrégiben tudósok az Escherichia coli baktérium segítségével állítottak elő indigó pigmentet, az eljárást bio-indigónak nevezik.
A poroszkéket a 18. században fejlesztették ki Berlinben, méghozzá a véletlennek köszönhetően. Johann Jacob Diesbach piros pigmenttel kísérletezett, és az általa használt hamuzsír reakcióba lépett az állati vérrel. Egy kémiai reakciónak köszönhetően létrejött a ferriferrociánid, amelyet ma berlini- párizsi- vagy poroszkék pigmentként ismerünk.
Pablo Picasso előszeretettel használta a kék korszakában. 1842-ben Sir John Herschel rájött, hogy a poroszkék különös fényérzékenységének köszönhetően rajzok sokszorosítására is alkalmas.
Szerző: Járfás Eszter, műtárgy.com
...
Source: Portfolio.hu
Megjelenése a természetben üdítő, különböző árnyalatai más és más jelentésekkel kapcsolódnak össze. Míg a sötétkéket az intelligencia és ez erő, addig a világoskéket a tisztaság és a derű színének szokás tartani.
A festészetben is nagy népszerűségnek örvend a szín, gazdag tudományos és művészeti kísérletezés húzódik meg a kék pigmentek hátterében. A továbbiakban bemutatunk néhány pigmentet, melléjük pedig a közeljövőben aukcionálásra kerülő műtárgyakból válogattunk.
Egyiptomi kék
Az egyiptomi kék az első mesterségesen előállított szín. Az ókori Egyiptomban, Kr.e. 2200 körül találták fel, nagyjából a piramisok építésével egy időben. Mészkövet vegyítettek réztartalmú ásvánnyal (például azurittal vagy malachittal), a kevréket felhevítették, ennek eredményeként egy opálos kék üveget kaptak, amit összetörtek, majd tojásfehérjével és kötőanyagokkl összekevertek. Falfestményeken, kerámiákon is használták. Az árnyalat az ókori rómaik körében is kedvelt volt, különösen Pompeiiben.
Ultramarinkék
Az ultramarinkéket egy féldrágakőből, a lápisz lazuliból állítják elő, amelynek évszázadokig egyetlen lelőhelye volt, egy afganisztáni hegy. Egyiptomi kereskedők már körülbelül 6 ezer éve megkezdték a kő importálását, amelyet főként ékszerekhez használtak fel.
A 6. században bukkant fel pigmentként, buddhista freskókon az afganisztáni Bámijánban. Mintegy 700 évvel később Velencébe is megérkezett, és a középkori Európa egyik legkeresettebb színévé vált. Sokáig a lápisz lazuli ára az aranyéval vetekedett, így aztán a legkiemelkedőbb személyek - pl. Szűz Mária - és a legfontosabb - templomi - megrendelések számára őrízték.
Mendemondák szerint Michelangelo azért nem fejezte be a Sírbatétel c. festményét, mert nem jutott ultramarinkékhez.
A 19. században egy francia kémikus és egy német professzor szinte egy időben fejlesztette ki az ultramarinkék szintetikus verzióját.
Indigókék
Az indigó egy roppant népszerű kereskedelmi termék volt a 17. és a 18. század során. Inkább kelmék és tapéták színezésére használták, mint festésre. A lápisz lazulival ellentétben világszerte lehetett termeszteni. A szintetikus indigót 1880-ban fejlesztették ki, az 1910-es évekre már nagyrészt helyettesítette a természetes anyagot. Ez a farmerek színezőanyaga is. Nemrégiben tudósok az Escherichia coli baktérium segítségével állítottak elő indigó pigmentet, az eljárást bio-indigónak nevezik.
Poroszkék
A poroszkéket a 18. században fejlesztették ki Berlinben, méghozzá a véletlennek köszönhetően. Johann Jacob Diesbach piros pigmenttel kísérletezett, és az általa használt hamuzsír reakcióba lépett az állati vérrel. Egy kémiai reakciónak köszönhetően létrejött a ferriferrociánid, amelyet ma berlini- párizsi- vagy poroszkék pigmentként ismerünk.
Pablo Picasso előszeretettel használta a kék korszakában. 1842-ben Sir John Herschel rájött, hogy a poroszkék különös fényérzékenységének köszönhetően rajzok sokszorosítására is alkalmas.
Szerző: Járfás Eszter, műtárgy.com
...
Source: Portfolio.hu
