November 24-ig látogatható a művészeti világ egyik legfontosabb eseménye, a Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, mely idén is két helyszínről és 90 nemzeti pavilonnal jelentkezik. Mi is jártunk Velencében, így most innen hozzuk a számunkra legérdekesebb pavilonok és művészek listáját.

Az idei biennálé főkurátora, Ralph Rugoff (a londoni Hayward Gallery művészeti vezetője) Élj érdekes időkben címet adta a biennálé központi témájának. Rugoff ezzel a címmel a múlttal átitatott jelenre szerette volna felhívni a figyelmet és a számunkra még ismeretlen jövőre. A világ minden tájáról meghívott művészek olyan aktuális témákra és kérdésekre reflektálnak többek között, mint a klímaváltozás, a politikai gondolkodás és a nemzeti jólét fogalma. A legjobb nemzeti kiállításnak járó Arany Oroszlán-díjat a litván pavilon Sun & Sea (Marina) című projektje nyerte el, a kurátori válogatás legjobb művésze pedig az Amerikából érkező Arthur Jafa lett. Továbbá különdíjjal jutalmazták Belgium Kutyavilág című kiállítását.

Arthur Jafa

Központi kiállítás

A Giardiniben lévő központi kiállítás épületét már belépés előtt az olasz származású Lara Favaretto által megálmodott vízpára felhő lengi körül, amely az emberi agy funkcionális működését szimbolizálja. A központi épületbe belépve olyan elismert művészek munkáival találkozhatunk, mint Lee Bul vagy Zanele Muholi, akinek a Tate Modern jövőre önálló kiállítást rendez.

Zanele Muholi

A központi kiállítás számos izgalmas munkájából kiemelnénk még Ryoji Ikeda vakítóan fehér folyosó installációját és a Shilpa Gupta által bemutatott, gépek által vezérelt faltörő kaput, amely a határokra és a cenzúrára hívja fel a figyelmet.

Nemzeti pavilonok - Giardini

Idén 90-re emelkedett a nemzeti pavilonok száma, most ezek közül emelnénk ki a számunkra legérdekesebbeket. Lengyelországot Roman Stanczak képviselte, aki egy kifordított repülőgépet helyezett a kiállítás központjába. Az egész teret uraló gép egy megtörtént katasztrófára utal, amely az élet és a technológia metaforájaként jelenik meg.

A Franciaországot képviselő Laure Provost egy folyékony és globalizált világot (ahogy ő nevezi misztikus utazást) mutat be, amelyben az ember folyamatosan próbálja megtalálni saját helyét. Ehhez különböző tárgyakat helyez az installációjába, amelyek tovább fokozzák a kellemetlen érzést hiszen egy hulladékokkal, állati tetemekkel teli térben sétálunk.

A japán pavilon Kozmikus tojás című kiállítása egészen egyedi élmény a biennálé pavilonjai között. A tojás eredetmítosza a cunamik által képzett sziklákhoz vezethető vissza, melyek 4 különböző történetet mesélnek el arról, hogy hol és hogyan élhetjük túl mai világunkon belül.

Az egyik kedvenc pavilonunk idén, az ausztrál volt, ahol belépve egy mini amfiteátrumba csöppentünk, egy térbe, ahol a közösség és a demokrácia találkozik. Három kivetítőn különböző, mégis összefüggő kisfilmeket láthatunk, amelyekhez különleges képi- és hangi világ is társul. Angelica Mesiti videomunkájában egyszerre találkozhatunk tehetséges táncosokkal, valódi zenészekkel és gyerekekkel is.

Az egyik leglátványosabb pavilonban, a svájciban egy kisebb gerilla performansszal találkozhatunk. Visszafelé játszódó koreográfiával, díszletekkel és sokkoló történetekkel kápráztat el mindenkit Pauline Boudry és Renate Lorenz.  A kisfilm 5 táncost mutat be, akik azt hirdetik, hogy “mozogjunk együtt hátrafele”, ahol a hátra inkább az előrehaladás lehetőségét jelenti, mely a művészek szerint megoldás lehet a világ jelenlegi helyzetére.

Válogatásunkból nem hagyhatjuk ki a magyar pavilon Képzelt kamerák című kiállítását sem. A pavilonban Waliczky Tamás 23 digitális technikával tervezett kamera képe látható, amelyek a manipulálhatóságra hívják fel a figyelmet. A magyar művész nem társadalmi vagy környezeti problémát boncolgat, inkább a látás és az ábrázolás kérdésével foglalkozik.

 
Laure Provost 

Arsenale

A biennálé másik helyszínén, az Arsenaleban a Giardinihez képest merőben más látvány fogadja a látogatót. A kisebb, különböző országok munkáit bemutató pavilonok mellet egy nagy, egybefüggő területű kiállítótér is található, ahol a művészek a főkurátori koncepcióra reflektáló munkákat mutatják be.

A kiállítás elején Martine Guttierez nagyméretű fekete-fehér fotóival az örökös gender témát boncolgatja.  Az amerikai Arthur Jafa nem hiába nyerte el a kurátori különdíjat: óriás méretű, leláncolt kamion kerekekkel utal a hanyatlóban levő autógyártásra, amely Amerikában emberek százainak munkáját biztosítja. Alexandra Bircken bőrből és szilikonból készített 40 emberi alakkal ábrázolja az emberiség végét. Figuráit különböző pozíciókba helyezi: a falra felragasztva, létrára felállítva, plafonról lelógatva, az összkép egyszerre bizarr és elgondolkodtató.

A Kijevben alkotó szobrász és fotográfus, Zhanna Kadyrova egy mozaikokból összeállított piaci installációval érkezett az Arsenaleba. Gyümölcsök, zöldségek és húsok is megtalálhatóak az áruk között, melyek mind betonból és cementből készültek. A piaci jelenet a művészeti adás-vétel egyfajta metaforájaként jelenik meg, ahol minden a termék súlya (egyfajta érték) szerint kerül eladásra, ahogy ez a művészeti vásárokon is történik. Az urban architecture kiemelkedő alkotója, Liu Wei Microworld című munkája az egyik legemlékezetesebb alkotás a biennálén. A művész hétköznapi geometriai tárgyakat helyez különböző terekbe, a tárgyak méretét megnöveli és alumíniummal burkolja be őket, ezzel is utalva a tárgyak légiességére és hétköznapiságára. A látogatók egy üvegablakon keresztül szemlélhetik meg az óriási méretű alkotást, így olyan érzésünk támad, mintha egy túlméretezett múzeumban járnánk, ahol a műalkotás egy elzárt és megközelíthetetlen vitrinben van.

Liu Wei 

Az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé november 24-ig még látogatható.  2020 májusában pedig a képzőművészet helyét az építészet veszi át, ugyanis ekkor immár 17. alkalommal kerül megrendezésre az Építészeti Biennálé, melynek témáját Hashim Sarkis építész hirdette ki. A “Hogyan fogunk együtt élni?” kérdésre épülő biennálén Magyarországot Kovács Dániel, Othernity - Modern örökségünk újrakondicionálása című projektje fogja képviselni a Ludwig Múzeum közreműködésével.

Szerző: Kiss Anett, műtárgy.com

Képek forrása: Kiss Anett