Hivalkodó gyűjtők és rövidlátó kurátorok – Charles Saatchi kritikája

Charles Saatchi, a nevét viselő globális hirdetési ügynökség társalapítója, a róla elnevezett múzeum létrehozója s egyben a világ egyik legismertebb műgyűjtője a The Telegraph című tekintélyes brit napilap online kiadásában alaposan leszedte a keresztvizet a kortárs művészeti szcéna top-szereplőinek többségéről. Saatchi egyébként maga sem vitán felül álló figurája ennek a színtérnek: többek között számos művész, így az egyik legdrágább és legellentmondásosabb kortárs, Damien Hirst „felépítésében” működött közre sokak által manipulatívnak ítélt módszerekkel. Saatchi célkeresztjébe most elsősorban a – hozzá hasonlóan – milliárdos gyűjtők kerültek, akiknek többsége szerinte kizárólag presztízsokokból, „önkielégítési szintet elérő” önbecsülésének alátámasztására költ vagyonokat kortárs képekre. Ezek az emberek, mondja konkrét példák említése nélkül, soha nem élvezik a művészetet; nagy nevek könnyen felismerhető műveit vásárolják szemkápráztató árakon, hogy lakásaikat és jachtjaikat díszítsék velük és demonstrálják, mennyire „trendik” és milyen gazdagok. Ők azok, akik csak a friss pletykákért mennek el a zsúfolt verniszázsokra, és soha nem térnek vissza, hogy valóban megnézzék a kiállított műveket is. Mindeközben meg vannak győződve róla, hogy valóban látták a tárlatot.

Saatchi, akinek gyűjteménye tükrözi nyitottságát a progresszív tendenciák iránt, kiosztja a művészeket is, mert új munkáik sokszor az ő számára is értelmezhetetlenek. Nincs jó véleménnyel a hirdetési guru a kurátorokról sem, akik sokszor „előnyben részesítik az érthetetlen posztkonceptuális installációkat, bízva hozzájuk hasonlóan rövidlátó és bizonytalan kollégáik pozitív értékítéletében.”