_1.gif?1713474950460)
Ipartervesek grafikáira licitálhatunk
Az Iparterveseknek mostanában több okból is aktualitása van: egyrészt a két híres, 1968-as és 1969-es, egész művésznemzedéket meghatározó kiállítást ötven éve rendezték meg, másrészt a Ludwig Múzeum nagyszabású csoportos tárlattal tiszteleg az alkotók előtt. Most pedig grafikai aukción vásárolhatunk az Ipartervesek munkáiból, ami rendkívül jó lehetőséget biztosít arra, hogy az egyre népszerűbbé és keresettebbé váló művészek alkotásaihoz mérsékelt áron juthassunk hozzá. Ráadásul ezek a művek igen szerteágazóak, így aztán mindenki megtalálhatja közöttük a kedvére való darabokat.
A stíluspluralitás a már említett két tárlaton is megmutatkozott. A kiállítások kurátora, a frissen végzett művészettörténész, Sinkovits Péter ugyanis tizenegy avantgárd művész képeit állította ki az egykori Ipari Épülettervező Vállalat belvárosi székházában, lefedve a kor haladó irányzatainak nagyját. Az első, 1968-as kiállításon Nádler István a geometrikus új absztrakció jegyében született művekkel jelentkezett, ehhez az irányzathoz kapcsolódott Bak Imre is. Nádler a neoavantgárd művészeti mozgalom jelentős alakja, Bak Imrével és Fajó Jánossal együtt megalapította a Budapesti Műhely nevű képzőművészeti alkotóközösséget. A grafikai aukción két munkája szerepel, a Rátalálva című rézkarc, valamint a Kompozíció című tusrajz. Utóbbi a művész oldottabb festészetére jellemző, néhány, spontánnak tűnő gesztusból áll, a tus sajátosságait, az elmosódottságot és a határozottabb vonalvezetést elegyítő alkotás.
Az első kiállításon Hencze Tamás az op artra emlékeztető, vibráló képeket állított ki. A szórópisztollyal felvitt, ismétlődő motívumok a mozgás látszatát keltették. Ugyanakkor mindig foglalkoztatták a szigorúan geometrikus formák és a gyakran két színre, a feketére és a fehérre redukált képi világ. A fekete és fehér kettősébe a vörös, majd a kék is megérkezett. Kalligráfia című munkáján a vörös uralkodó szerephez jut, az egyszerű geometrikus formákat pedig az írásjelekre emlékeztető alakzatok ellensúlyozzák.
Lakner Lászlót ekkoriban a figurális festészet kérdései foglalkoztatták, ugyanakkor a hétköznapi, pop artos tárgyakat szürrealista megoldásokkal ötvözte, egyéni festői nyelvet hozva létre. A Változások című rézkarcon az ismétlődő, figurális motívumok kollázsszerű képpé állnak össze.
Nádler, Hencze és Lakner a második, 1969-es kiállításon is részt vettek. Major János a második tárlaton, valamint az Iparterv - kiállítások egyik fontos előzményének tekinthető Stúdió "66 -on szerepelt. Major a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszékén végzett. Festőnek indult, de a főiskoláról eltávolították, majd a grafikai tanszékre vették vissza. Az iskola befejezése után a rézkarccal kezdett kísérletezni. Grafikáiban egyetlen művön belül is különböző technikákat elegyített, ettől aztán gyakran montázsjellegűvé vált az alkotás. Ezt láthatjuk az életművön belül meghatározó szerepet betöltő, igencsak talányos mű, a Cynthia kacsája esetében is, ahol a karcolt és metszett elemek mellett csurgatott akvatinta is megjelenik. Major grafikáin sokszor groteszk hangulat uralkodik, a művész másik aukciós képe, a Hieronymus Bosch emlékezete, 3/50 is erről tanúskodik.
A Stúdió '66 -on kívül előzménynek tekinthető még a Vásárhelyi Pál Kollégiumban 1968 februárjában rendezett régi és új avantgárd kiállítás, amelyen olyan művészek állítottak ki, mint például Bak Imre - aki később az Iparterv kiállításokon is részt vett -, Gyarmathy Tihamér és Korniss Dezső. Gyarmathy Tihamértől több munka is szerepel az aukción, például a tussal készített Út a Kozmoszba című alkotás. Korniss Dezsőtől pedig egy öt szitanyomatból álló válogatásra lehet licitálni az árverésen. A festő születésének 110. évfordulója alkalmából jelenleg nagyszabású tárlatot láthatunk a Magyar Nemzeti Galériában.
A szitanyomatot kedvelőknek az Iparterv mappára hívjuk fel a figyelmüket, amely hat nyomatból áll.
A két csoportos kiállítás történetéhez hozzátartozik, hogy csak néhány napig voltak láthatók, mivel a Képző- és Iparművészeti Lektorátus betiltotta őket. A tárlatokon részt vevő alkotók ma is meghatározó részét képezik a hazai művészeti életnek.
Szerző: műtárgy.com
Source: Portfolio.hu
A stíluspluralitás a már említett két tárlaton is megmutatkozott. A kiállítások kurátora, a frissen végzett művészettörténész, Sinkovits Péter ugyanis tizenegy avantgárd művész képeit állította ki az egykori Ipari Épülettervező Vállalat belvárosi székházában, lefedve a kor haladó irányzatainak nagyját. Az első, 1968-as kiállításon Nádler István a geometrikus új absztrakció jegyében született művekkel jelentkezett, ehhez az irányzathoz kapcsolódott Bak Imre is. Nádler a neoavantgárd művészeti mozgalom jelentős alakja, Bak Imrével és Fajó Jánossal együtt megalapította a Budapesti Műhely nevű képzőművészeti alkotóközösséget. A grafikai aukción két munkája szerepel, a Rátalálva című rézkarc, valamint a Kompozíció című tusrajz. Utóbbi a művész oldottabb festészetére jellemző, néhány, spontánnak tűnő gesztusból áll, a tus sajátosságait, az elmosódottságot és a határozottabb vonalvezetést elegyítő alkotás.
Az első kiállításon Hencze Tamás az op artra emlékeztető, vibráló képeket állított ki. A szórópisztollyal felvitt, ismétlődő motívumok a mozgás látszatát keltették. Ugyanakkor mindig foglalkoztatták a szigorúan geometrikus formák és a gyakran két színre, a feketére és a fehérre redukált képi világ. A fekete és fehér kettősébe a vörös, majd a kék is megérkezett. Kalligráfia című munkáján a vörös uralkodó szerephez jut, az egyszerű geometrikus formákat pedig az írásjelekre emlékeztető alakzatok ellensúlyozzák.
Lakner Lászlót ekkoriban a figurális festészet kérdései foglalkoztatták, ugyanakkor a hétköznapi, pop artos tárgyakat szürrealista megoldásokkal ötvözte, egyéni festői nyelvet hozva létre. A Változások című rézkarcon az ismétlődő, figurális motívumok kollázsszerű képpé állnak össze.
Nádler, Hencze és Lakner a második, 1969-es kiállításon is részt vettek. Major János a második tárlaton, valamint az Iparterv - kiállítások egyik fontos előzményének tekinthető Stúdió "66 -on szerepelt. Major a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszékén végzett. Festőnek indult, de a főiskoláról eltávolították, majd a grafikai tanszékre vették vissza. Az iskola befejezése után a rézkarccal kezdett kísérletezni. Grafikáiban egyetlen művön belül is különböző technikákat elegyített, ettől aztán gyakran montázsjellegűvé vált az alkotás. Ezt láthatjuk az életművön belül meghatározó szerepet betöltő, igencsak talányos mű, a Cynthia kacsája esetében is, ahol a karcolt és metszett elemek mellett csurgatott akvatinta is megjelenik. Major grafikáin sokszor groteszk hangulat uralkodik, a művész másik aukciós képe, a Hieronymus Bosch emlékezete, 3/50 is erről tanúskodik.
A Stúdió '66 -on kívül előzménynek tekinthető még a Vásárhelyi Pál Kollégiumban 1968 februárjában rendezett régi és új avantgárd kiállítás, amelyen olyan művészek állítottak ki, mint például Bak Imre - aki később az Iparterv kiállításokon is részt vett -, Gyarmathy Tihamér és Korniss Dezső. Gyarmathy Tihamértől több munka is szerepel az aukción, például a tussal készített Út a Kozmoszba című alkotás. Korniss Dezsőtől pedig egy öt szitanyomatból álló válogatásra lehet licitálni az árverésen. A festő születésének 110. évfordulója alkalmából jelenleg nagyszabású tárlatot láthatunk a Magyar Nemzeti Galériában.
A szitanyomatot kedvelőknek az Iparterv mappára hívjuk fel a figyelmüket, amely hat nyomatból áll.
A két csoportos kiállítás történetéhez hozzátartozik, hogy csak néhány napig voltak láthatók, mivel a Képző- és Iparművészeti Lektorátus betiltotta őket. A tárlatokon részt vevő alkotók ma is meghatározó részét képezik a hazai művészeti életnek.
Szerző: műtárgy.com
Source: Portfolio.hu
