Kortárs gyűjteményépítés I.
Kezdeti nehézségek: avagy a kezdő műgyűjtő lépései az igazi kérdésig, „milyen színű kanapét válasszunk az új festményünkhöz?”

A kortárs képzőművészet területén való eligazodás igen nehéz a piaci információk nehezen hozzáférhető volta miatt. Melyik művésztől érdemes vásárolni, mi a reális ár? Ez csak két alapdöntés a sok nehezen megválaszolható kérdés közül.

A kortárs piac méretéről is csak hozzávetőleges információk vannak, az árak sokszor egyedi alkuk folyamán alakulnak ki és a megállapodások részletei sem nyilvánosak. A műtárgypiac mértének becsléséhez is csak az aukciós forgalom adhat útmutatást. A haza árverezőházak aukciókon legnagyobb részben XIX. és XX. századi klasszikusokat kínálnak, csak marginális szerephez jut a kortárs művészet. Nem, vagy alig szerepelnek az elmúlt 10-20, vagy akár 30 évben keletkezett alkotások, nincsen olyan nagyszámú tranzakció, ami lehetővé tenné adott kortárs művész árfolyamának meghatározását. Az árfolyam egyébként is soktényezős, nemcsak a művésztől függ, hanem a művész adott alkotói időszakától, vagyis az adott sorozat jelentőségétől, a mű pozíciójától az életműben, az adott mű publikálásainak illetve kiállítási részvételeinek számától és még sorolhatnánk az egyedi tényezőket. Az is tény, hogy a hazai kortárs műtárgypiacon nincs olyan historikus adatsor, amihez igazodhatnánk. Nemzetközi viszonylatban vannak fizetős adatbázisok (pl. artprice.com, artnet.com), de ezekben is csak a nemzetközi színtérrel lépett magyar alkotókat találjuk meg, ezeket is kevés számban. Vagyis nemcsak a műtárgy jövőbeli értékének alakulása hordoz kockázatokat, hanem jelenértéke is.

A vásárlót továbbá az is elbizonytalanítja, hogy a magyar piac fejletlenségéből adódóan még mindig találkozhatunk a műtermi ár és a galériás ár különbözőségével, amely hosszú távon egyik félnek sem kedvez. A galériák, vagyis a szakértők bevonása a tranzakcióba nagyban csökkenti kockázatunkat, hiszen ők dolgoznak azon, hogy a művész hazai és nemzetközi megítélése fejlődjön. Az ő menedzselésük és háttérmunkájuk segíti elő a jövőbeli érték növekedését. A vásárlók ugyan keresik a legkedvezőbb adásvételi formához való kiskapukat, de ezzel veszélyeztetik az ideális helyzetben minden fél számára előnyös együttműködést. A galéria jutaléka a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően  jellemzően 50 százalék, de ez nem azt jelenti, hogy a műteremben fele áron juthatunk a műtárgyhoz. Optimális esetben a két ár megegyezik, hiszen a művész is saját árszínvonalának megtartására törekszik és együttműködik a galériával. Műterembe akkor menjünk, ha a művész személyiségére, munkakörnyezetére vagyunk kíváncsiak, és ez kell ahhoz, hogy merjünk vásárolni a választott alkotó munkáiból.

A fenti bizonytalanságok megnehezítik a helyzetünket. Nem véletlen, hogy az első vásárlásokat lakásunk hangulatához igazítjuk, és aszerint választunk, hogy mi illik szűkebb környezetünkhöz. Bátran tegyük ezt! Kövessük intuíciónkat és döntsünk érzelmi alapon! Nincs ma olyan műgyűjtő, aki (szakértő bevonása nélkül) a kezdetek kezdetén határozott koncepcióval rendelkezett volna a gyűjteményét tekintve és nagy valószínűséggel olyan sincs, aki a legelső műtárgyáról elmondhatja, hogy az a gyűjteménye fénypontja mind a mai napig. A kortárs műalkotások vásárlása mindenképpen magas kockázatokat hordoz, legalább szeressünk együtt élni a műtárggyal.

Hagyjunk magunknak időt a tanulásra! Járjunk kiállításokra, múzeumokba, galériákba és művészeti vásárokba, fejlesszük ízlésünket, hogy jobb szemmel tudjunk legközelebb választani. Tiszteljük meg magunkat azzal, hogy a festményt nem bútorboltban választunk dekorációs kellékként. A galériákban iránymutatást kaphatunk a piaci trendekről, használható információhoz juthatunk mind az árakra, mind a minőségre vonatkozóan. Nem feltétlenül kell a legnagyobb nevekkel kezdeni és milliós tételekre gondolni. Kezdjük a gyűjtést saját generációnkkal! Nem kell egyből festett vászon képhez ragaszkodnunk, minőségi sokszorosított grafikát a festmények árának 5-20%-áért vásárolhatunk.

Sok-sok munkával majd eljutunk oda is, hogy nem a kanapénk színéhez választjuk a műtárgyat, hanem gyűjteményünkhöz igazítjuk lakókörnyezetünket.

A fenti cikk egy problémafelvetés, egy sorozat első része, amelyben iránymutatást szeretnénk adni a kortárs piacon való eligazodáshoz.