Piacon a művész, de nem mint portéka. Tarr Hajnalka informálódó, élményfeldolgozó sorozatának első része a műkereskedelmi vásárokról és szereplőiről

Az 1970-ben első alkalommal megrendezett Art Basel óta a kortárs művészeti vásárok száma és jelentősége radikálisan megnőtt. A korábban alkalmi események ma éves rendszerességű összejövetelekké váltak, és dominálják a művészeti világot. Különösen igaz ez az olyan topvásárokra, mint az Art Basel, a Frieze, a TEFAF, az Armory Show, az ARCO Madrid vagy a FIAC.

Jelenleg évente közel 220 jelentős művészeti vásárt rendeznek világszerte. Az Art Basel+UBS által megjelentetett The Art Market 2019 kiadvány a 20 legfontosabb vásár látogatóinak számát 2018-ban összesen 1,1 millióra teszi, közel 3700 kiállító galériát számol, és globálisan 16,5 milliárd dollárra becsüli a hasonló rendezvények forgalmát.

A Galerie Eva Presenhuber standja az Art Basel Miami Beachen

Fotó: Faragó Balázs

Ezek a vásárok, és köztük is az Art Basel, egyértelműen a csúcsot, a „leg”-et jelentik minden tekintetben: a legfontosabb galériákkal, gyűjtőkkel, a legrangosabb intézmények képviselőivel, a legismertebb művészek műtárgyaival való találkozás lehetőségét.

„A kortárs művészeti piac kizárólag belső információk alapján működik. Nem transzparens világ. A nemzetközi kortárs művészeti piac lényegét abban látom, hogy van kb. száz ember, akinek a véleménye meghatározó. Vezető múzeumok szakemberei, kurátorok, galériások, gyűjtők, dealerek. Nem több ezren vannak, mint a nagy művészeti vásárokon a VIP-vendégek, hanem maximum százan”– nyilatkozta Küllői Péter egy, az Artmagazinnak adott korábbi interjújában.

Vagyis egy feltörekvő galéria „must do fairs”. Amennyiben szintet akar lépni, nem engedheti meg magának, hogy ne próbáljon meg felvételt nyerve legitim szereplőként jelen lenni egy olyan eseményen, ahol a kereskedelmi tevékenység mellett (ami esetében vagy sikeres, vagy nem) esélye van arra, hogy kapcsolatba lépjen ezzel a bizonyos „maximum száz szereplő” -vel, és felhívja magára a figyelmet.

A szakmai elismertség, a brand építése egy kereskedelmi galéria esetében – ahogy egy művész esetében is – bonyolult jóváhagyási rendszeren való végighaladást jelent, a legitimáció piaci és szakmai jele pedig mostanra egy topvásáron való részvétel lett. Vagyis: ha ott vagyunk = relevánsak vagyunk, stabilan és sikeresen veszünk részt a globális művészeti szcénában. Ugyanakkor egy feltörekvő, anyagilag messze nem a jól eladható sztárművészek horribilis áraiból élő galériának a vásár kategóriájától és a lokációtól függően 20–40 millió forintot a sztárgalériához hasonlóan ugyanúgy ki kell adnia egy prominensebb artfairen való részvételre (utazás, szállítás, szállás, standdíj…). Ez pedig komoly anyagi veszteséget jelenthet, amelyből néhány elég is ahhoz, hogy kivéreztesse a galériát. Amint Jerry Saltz Pulitzer-díjas amerikai műkritikus egy cikkében már 2018 májusában megírta: „az az ipari komplexum lehetetlenné teszi, hogy minden közepes/kis galéria ismeretlen vagy alacsonyabb árú művészeket vihessen a vásárokra ekkora mértékű anyagi kockázat nélkül; miközben a csúcskategóriás galériák mindent besöpörnek anélkül, hogy bármi kockázatosat vagy innovatívat mutatnának. A közép- és a kiskereskedők beleesnek a 22-es csapdájába.”

Nem csoda hát, hogy a horribilis standárakkal dolgozó rendezvények vitatott szerepe és hatalma a művészeti világban számos kritikát kap az utóbbi időben. „Rendszerként a művészeti vásárok olyanok, mint Amerika: elromlott, és senki sem tudja, hogyan kell megjavítani. Amerikához hasonlóan a vásárok is csak a legfelső szinten lévők számára előnyösek, és ez a különbség csak növekszik. Egy ragyogó, párhuzamos művészeti világ alakult ki a szemünk előtt. Amikor belépsz a vásárra, biztosra veheted, hogy a standok nagy részének drágább darabjait – Warhol, Koons, Murakami, Basquiat, De Kooning és társainak munkáit – szinte azonnal eladták. Olyan gyorsan, hogy kereskedőik közül néhányan magánrepülőkkel érkeznek, ügyfeleiket elrejtik az emberek elől, levadásszák őket, majd elrepülnek. Mint a bérgyilkosok, akiket soha nem látsz: jönnek, üzletelnek, majd eltűnnek az éjszakában”– írja Saltz.

A topvásárok egyszerre lenyűgözők és problematikusak tulajdonképpen minden olyan vonatkozásban, amit az ott megjelenők képviselnek: a kereskedelmi, de azon túl, a művészi és művészeti reprezentációs aspektusaikban, sőt kánonteremtő, brandképző súlyuknál fogva is. Egy alapvetően kereskedelmi funkciójú, 150–260 galériát és 3-4000 művészt felsorakoztató, átlagosan 5 napba koncentrálódó, gipszkarton fallabirintusban manifesztálódó, annak méretével és vásári praktikumaival kompatibilis, tehát elsősorban olaj-vászon médiumú műtárgyat és nem művészt prezentáló esemény kontextusába beköltözött a művészeti világ, hogy üzleteljen, kapcsolatot építsen, lásson és döntsön művészetről, művészekről. 

Közben a változtatás már csak azért is várat magára – annak dacára, hogy sokan sürgetik –, mert a piramis csúcsán lévőknek, a megagaleristáknak és art fair igazgatóknak ez az intézménytípus bőven jól hoz a konyhára.

De addig is – személy szerint, ha tehetem –, ki nem hagyom a júniusi Art Baselt. Hiszen: „Egy turista mit tehet?! Örül neki, hogy itt lehet…”

Tarr Hajnalka

Megjelent a Műértő márciusi lapszámában.

Műértő - művészeti és műkereskedelmi folyóirat A Műértő a HVG Zrt.
kiadásában megjelenő, szakemberek által írt és szerkesztett művészeti,
műkereskedelmi havilap. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt
valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal
rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról,
trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér
meghatározó szereplőiről. Aktuális információkat és kritikai elemzéseket
közöl. Megjelenik minden hónap első péntekjén.

Főszerkesztő Andrási Gábor
Szerkesztő: Nagy Mercédesz
Hirdetés: Tasnádi Rózsa, tel.: 061-436-2450; hirdet@hvg.hu

Szerkesztőség:
1037 Budapest, Montevideo u. 14.
muerto@hvg.hu / www.muerto.hu

Előfizethető:
HVG Zrt. terjesztési osztály: ugyfelszolgalat@hvg.hu; tel.: 061-436-2045
Kiadja a HVG Kiadó Zrt, Felelős Kiadó: Szauer Péter