Idén is fontos kiállításokkal jelentkeznek a helyi múzeumok az Art Basel idején, de a Kunstmuseum és a párizsi Centre Pompidou együttműködésében rendezett A kubizmus kozmosza mindent fölülmúl. A tárlat nemcsak a művek többségének művészettörténeti helye okán, hanem a bázeli műgyűjtés és mecenatúra európai vezető szerepének bizonyságaként is tanulságos.

A Párizst már – nagyobb léptékben és részben más összetételben – megjárt kiállítás kapcsolódik a Beyeler-alapítvány Picasso fiatalkorának szentelt bemutatójához (Műértő, 2019. március), melyet június 16-ig meghosszabbítottak. Így a vásár látogatóinak mindkét, egymással összefüggő tárlatot lehetőségük nyílik megtekinteni. A Beyelernél látható utolsó négy kép – tanulmányok az Avignoni kisasszonyokhoz – ugyanis logikusan vezet a Kunstmuseum új anyagához.

Rebecca Horn: Testfantáziák, 1972

A Kunstmuseum a világ egyik legnagyobb kubista gyűjteményével rendelkezik, amit egy fiatal bázeli bankár ízlésének, merészségének és az európai történelem drámai eseményeinek köszönhet. A régi bankárcsaládból származó Raoul La Roche 22 évesen érkezett Párizsba, hogy szakmai képesítést szerezzen. Svájci kapcsolatai révén ismerkedett meg honfitársával, Charles-Edouard Jeanneret-vel, aki majd Le Corbusier néven válik világhírű építésszé. Ő és festőtársa, Ozenfant ekkor a purista stílust képviseli. A közben karriert befutott bankár el van ragadtatva művészetüktől. Megismeri a legmodernebb törekvéseket, jeles képviselőiket, és tíz év alatt – Le Corbusier tanácsainak segítségével, de saját ízlését is követve – felépíti az egyik legnagyobb purista, majd kubista gyűjteményt, melynek összeállításában azonban az I. világháború kiváltotta németellenesség is szerepet játszott. A kubizmust Párizsban főleg német származású galeristák és gyűjtők – így Kahnweiler és Uhde – támogatták. Mivel az irányzatot nacionalista kritikusok már a háború előtt is „nemkívánatos külföldieknek a francia kultúra elleni támadásaként” jellemezték, a német eredetű gyűjteményeket a háború alatt elkobozták, majd annak befejeztével felháborító körülmények közepette elárverezték. La Roche-nak művészbarátai – többek között Picasso és Braque – javaslatára sikerült megvennie a legfontosabb kubista műveket, és ily módon megmentenie azokat a jövőnek. A francia állami intézményeknek ugyanis megtiltották a licitálást a lenézett „külföldi” művekre. 1928-ig tovább gazdagította gyűjteményét, majd Bázelba való visszatelepülése után döntő részét feltételek nélkül a helyi múzeumnak adta: 90 művet, ebből 59 festményt ajándékozott oda.

A kiállítás a kubizmus nagy évtizedét fogja át 1908 és az I. világháború vége között. Braque, Picasso és társaik e tíz év alatt megváltoztatták a festészetfelfogás alapjait: a szubjektív látomás igazságát hozták felszínre. Míg az első éveket visszafogott barnák és szürkék jellemezték, 1912-től a vad színvilág és a kollázstechnika tört előre. E fontos momentum a kubizmus rövid történetében egyben a kiállítás egyik fénypontja. (Megtekinthető augusztus 8-ig.)

A Picasso-show mellett a Beyeler az 1956-ban született dél-tiroli, New Yorkban élő Rudolf Stingel első európai múzeumi kiállításával jelentkezik. A művész a festészet lehetőségeivel és határaival foglalkozik, absztrakt és fotórealista munkái mellett térinstallációkat és fémből öntött képeket is alkot. (Megtekinthető október 6-ig.)

A Kunstmuseum/Gegenwart három emeletet betöltő, a művész segítségével rendezett kiállításon mutatja be a világhírű dél-afrikai William Kentridge elmúlt 30 évének munkásságát, mely az animációs film mellett a színház és a szobrászat területére is kiterjed. Kentridge egy általa „poor man’s animation”-nek nevezett eljárást dolgozott ki az 1980-as években: animációit mozgófilmre vett tusrajzokból és kollázsokból állítja össze. Fiatalkori munkái Dél-Afrika társadalmi és etnikai kérdéseivel, az újak a kontinens feldolgozatlan múltjával, például az I. világháborúban játszott szerepével foglalkoznak. (Megtekinthető október 13-ig.)

A Museum Tinguelyben – és egyidejűleg az északfrancia Centre Pompidou-Metzben is – Rebecca Horn átváltozásokkal foglalkozó projektjét láthatjuk. A két kiállítás a művésznő tevékenységének különböző aspektusaira koncentrál, a bázeli Körperphantasien (Testfantáziák) című a test és a gépek átalakuló viszonyával, folyamataival foglalkozik. Ugyanitt szerepel az osztrák Lois Weinberger családi farmja több száz éves történetének feldolgozásával, melyhez az épületekben talált, sokszor meglepő maradványokat (macskamúmiát, pár nélküli cipőket) használ fel. (Megtekinthető szeptember 22-ig, ill. október 1-ig.)

A Vitra Design Museumban a 92 éves Balkrishna Doshi, az indiai építészet mestere munkásságát mutatják be attraktív tálalásban. Doshi fiatalkorában együttműködött Le Corbusier-vel és Louis I. Kahnnal, akik befolyásolták ugyan későbbi munkásságát, mégis sikerült a modernizmust és a hagyományos indiai formákat összekötő stílust létrehoznia. Reprezentatív épületei mellett a szociális lakások és a helyi adottságok figyelembevétele tették világszerte elismertté. Tevékenységét 2018-as Pritzker-díja (az építészet Nobel-díja) koronázta meg. (Megtekinthető szeptember 8-ig.)

Darányi György

Megjelent a Műértő júniusi lapszámában.

Műértő - művészeti és műkereskedelmi folyóirat A Műértő a HVG Zrt.
kiadásában megjelenő, szakemberek által írt és szerkesztett művészeti,
műkereskedelmi havilap. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt
valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal
rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról,
trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér
meghatározó szereplőiről. Aktuális információkat és kritikai elemzéseket
közöl. Megjelenik minden hónap első péntekjén.

Főszerkesztő Andrási Gábor
Szerkesztő: Nagy Mercédesz
Hirdetés: Tasnádi Rózsa, tel.: 061-436-2450; hirdet@hvg.hu

Szerkesztőség:
1037 Budapest, Montevideo u. 14.
muerto@hvg.hu / www.muerto.hu

Előfizethető:
HVG Zrt. terjesztési osztály: ugyfelszolgalat@hvg.hu; tel.: 061-436-2045
Kiadja a HVG Kiadó Zrt, Felelős Kiadó: Szauer Péter