Országos visszhangot váltottak ki a REÖK (Regionális Összművészeti Központ) kiállításai: a műtárgy.com és a kulter.hu toplistáira is felkerült Virgilius Moldovan Szegeden rendezett tárlata. Az elmúlt évtized alatt meghatározó jelentőségű képzőművészeti kiállítóhellyé vált REÖK igazgatójával, Herczeg Tamással és Dr. Nátyi Róbert művészeti tanácsadóval, kurátorral beszélgettünk.

Milyen közegben nyílt meg a REÖK 2007-ben?

Herczeg Tamás: A 2000-es évek elején történt egy nagy „képzőművészeti bumm”, mely egy szemléletváltás következménye. Jelesül annak, hogy Budapesten művészeti-menedzseri gondolattal, művészettörténeti elvek mentén létrehozták a Monet és barátai kiállítást, amely erős hatással volt nemcsak a főváros, hanem a vidék életére is. Megjelentek világhírű mesterek tárlatai számos helyen, és létrejött több kiállítóhely az országban: közöttük a REÖK is.

Világosan kijelölt úton indultak? Milyen elképzeléseik, elvárásaik voltak?

Nátyi Róbert: Rögtön kiderült, hogy egy európai léptékű intézményt kell létrehozni, melynek egyik fő iránya a képzőművészet, de mint a nevében szerepel, az összművészetiség is fontos szerepet kap – ebben jelentős szerepet játszott a REÖK mellett a Szegedi Szabadtéri Játékokat is működtető nagy formátumú menedzsment. Valamint a REÖK első pillanattól kezdve részt szeretett volna venni a kánonképzés folyamatában.

Természetesen egy vidéki városban működve – amellett, hogy az ember megpróbál az európaiságra, a nemzetközi kitekintésre építeni – szem előtt kell tartani a helyi környezetet, igényeket is, nem beszélve arról, hogy a fenntartónak, Szeged városának szintén voltak elképzelései. Örököltünk is feladatokat: olyan országos tárlatokat, mint a Nyári Tárlat vagy a Táblaképfestészeti Biennálé. Egy Goya, Blake, Kondor-kiállítással debütáltunk 2007 augusztusában, mellette pedig Kortárs Szeged tárlat nyílt a másik szinten. Ezzel nagyjából definiáltuk, hogyan szeretnénk működni: egy-két év alatt a tervezett akciórádiuszt elértük, azóta pedig hozza a REÖK az elvárt színvonalat.

Dolgozik a 2018 nyarán rendezett XVII. Táblaképfestészeti Biennálé díjzsűrije. Fotó: Dusha Béla

Hamar eljutottunk az összegző gondolatokhoz: hasonlóan látja a REÖK pozícióját?

H.T.: Az elmúlt évtized munkájának és kísérleteinek köszönhetőn mára jelentős társadalmi és szakmai támogatottságnak örvendünk, fontos és elfogadott hellyé váltunk. Az intézmény megtalálta a saját arculatát, közönségét, megtalálta az őt pártoló művészeket és magángyűjtőket is, és ebben a munkában múlhatatlan érdeme van Dr. Nátyi Róbert művészettörténésznek, aki megszakítás nélkül építette fel a ház művészeti stratégiáját.

Dr. Nátyi Róbert kurátor a 2017-es Salvador Dalí-kiállítás megnyitóján. Fotó: Dusha Béla

Változott ez a művészeti stratégia az indulás óta, és ha igen, miben?

N. R.: Már az induláskor látszott, hogy nemcsak a kortárs, hanem a modern- és klasszikus modern képzőművészet is fontos szerepet kap. A Goya-kiállításkor nyilvánvalóvá vált, hogy a bizonyos értelemben klasszikus művészetet, értékeket is be kell hoznunk; így nyílhatott az utóbbi időben például Rembrandt, Picasso és Andy Warhol műveiből is tárlat. Ami változik folyamatosan: eleinte óriási kiállításszámot akartunk felmutatni, 3-4 kiállítást szerveztünk párhuzamosan. Mivel a dél-alföldi régióban légüres térben kezdtünk, fontosnak tartottuk behozni a lemaradást. Ez alatt azt értem, hogy kevés volt a kiállítási lehetőség: ez még ma is probléma. A környéken a méretben utánunk következő kiállítóhelyek már jóval kisebbek a REÖK-nél; több ekkora galéria kellene. Kezdetben úgy éreztük, hogy túl sok igény irányul felénk, és próbáltunk a szakmai színvonalat tartva eleget tenni ezeknek. Manapság ez már nem feltétlen van így. Évente feleannyi kiállítást készítünk elő, mint az első években, jobban kihasználjuk az épület adottságait. Inkább nagy léptékű, az egész palotát érintő életmű- vagy retrospektív kiállításokat szervezünk – jelenleg Aknay János életmű jellegű tárlatára készülünk.

Ha az egyik „fronton” lassít egy intézmény, a fennmaradt energiáit átcsoportosítja máshova – ez a REÖK-re is igaz?

H.T.: Valóban, noha a semmiből megjelenve a magyar képzőművészeti élet meghatározó kiállítóhelyévé vált a Reök-palota 10 év alatt, folyamatosan küzdenünk, dolgoznunk kell, nem dőlhetünk hátra elkényelmesedve. Lassan egy éve kezdtünk egy új múzeumpedagógiai foglalkozást, amely a legmodernebb narratíva mentén próbálja meg közelebb hozni a fiatalokhoz és a felnőttekhez is a tárlatokat.

N.R.: Ezen kívül fontos az is, hogy kiadványok, katalógusok jelenjenek meg, mert ugyan egy kiállítás a jelennek szól, de az a tárlat, amelyik bezár, eltűnik az időben, ezért lényeges, hogy előkereshető legyen 10-20 év távlatából is. Az elmúlt években számos kiállításunkhoz készültek kiadványok, de egészen más egy Nyári Tárlat dokumentatív katalógusáról beszélni, mint ha egy életmű jellegű kiállításról több szerző felkérés alapján és előre összeállított szempontrendszer szerint összefoglalja a tudását. Ez tükrözi az adott intézmény szellemiségét, de nagyobb terhet ró a szakmai stábra. Hosszabb előkészítő időszakokra van szükség, ezért a kiállításszámon csökkentettünk, hogy lehetőségeinkhez mérten a nagyszabású életmű-kiállításokhoz ilyen katalógusokat tudjunk létrehozni.

Kígyózik a sor a Reök-palota előtt - mindannyian a Dalí-kiállításra kíváncsiak. Fotó: Dusha Béla

Az életmű-kiállítások mellett milyen sorozatok várhatók még?

N.R.: Szeretnénk ráerősíteni egy korábbi kísérletünkre, mely még nem nőhette ki magát sorozattá: azokat a magyar művészeket szeretnénk bemutatni, akik nem az országban, hanem az elmúlt évtizedben emigrációban éltek. Illetve mindig is fontosnak tartottam a műgyűjtőkkel, galériákkal, tehát a kereskedelmi szférával való kapcsolatot. Sosem zárkóztunk elefántcsonttoronyba, igyekeztünk a művészeti élet ezen jelentős szereplőivel kapcsolatot tartani. Továbbra is vágyam, hogy bemutassuk a kiemelkedő magyar, kortárs, modern vagy akár klasszikus magángyűjteményeket is. Illetve az utóbbi időszakban több sikeres fotókiállításunk volt, ezt a vonalat is szeretném folytatni.

H. T.: A képzőművészeti vonal mellett valóban összművészetivé is váltunk, így többek közt a progresszív színházi gondolkodásnak is teret ad a REÖK; a legismertebb független színházi csoportokkal dolgoztunk együtt. Szegeden kezdődött a képzőművészek és írók életét feldolgozó szobaszínházi előadássorozat, mely most már fővárosban látható. Kialakítottunk az épületen belül egy stúdiószínházi teret, melyben egyre több önálló produkciót hozunk létre. A Magyar Képzőművészeti Egyetemmel és a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karával való együttműködésünknek olyan komoly lenyomatai is vannak, mint a Best of Diploma kiállítás, vagy a folyamatosan megrendezett koncertek a palotában. Pezsgő, pulzáló, intenzív művészeti központ alakult ki.

Herczeg Tamás igazgató. Fotó: Frank Yvette

Milyen mérföldköveket, fontos pillanatokat emelnének ki a REÖK első évtizedéből?

N. R.: Inkább egybefüggő folyamatként látom, nem szakaszokként, ráadásul mindig az aktuális feladat a legkedvesebb. Most Aknay János kiállítása foglalkoztat, de ugyanennyire foglalkoztatott Virgilius Moldovan, Náray Tamás kiállítása, vagy Balogh Csaba és Bäck Manci, a szegedi fotográfusnő tárlata. Például ennek az 1920-40-es években alkotó művésznőnek egy helyi érdekű válogatásából a megfelelő installálási technikával olyan kiállítást tudtunk létrehozni, mely a 21. század emberének is szól – ezt visszaigazolják a látogatók is. Valamint jelentős eredmény, hogy a hazai képzőművészeti szcéna egyre több vezető alkotója itt szeretné tartani az életmű-kiállítását: korábban Kovács Péter, Csáky Róbert, Hérics Nándor tárlatát rendeztük a REÖK-ben, jelenleg Nagy Gábor is vár erre a lehetőségre. Jövőre Szabados Árpádnak készítünk elő ilyen kiállítást, és többen szeretnének még ebbe a sorba bekerülni.

H.T.: Számomra a legnagyobb érték az, hogy végül nem a különleges esztétikájú épület az egyetlen és folyamatosan rendelkezésünkre álló alkotás, nem pusztán ezáltal sikerült népszerűségre szert tennünk, hanem a benne megvalósított projektek is mind hiteles, autonóm, a ház európaiságához méltó művészeti alkotások. Ma már nemcsak az épület kedvéért látogatják a Reök-palotát, hanem az általunk kínált kulturális szolgáltatásokért is.