Röviddel az 1900 utáni években, részben az új francia művészeti mozgalmak hatására, Németországban sokan kísérletet tettek az addigi művészeti kánon meghaladására. A német művészeti gondolkodás gyors megváltozása elsősorban az olyan nagy hatású műkritikusoknak volt köszönhető, mint Julius Meier-Graefe, valamint azoknak a művészeti lapoknak, mint a Brücke vagy a Sturm, amelyek az új művészeti irányzatokat mutatták be a közönségnek. Szükség volt természetesen az újra fogékony galériatulajdonosok közreműködésére is, akik felkarolták a szinte évről évre változó, újabb művészeti mozgalmakat.

A világszerte bezárt múzeumokban nem állt meg a munka, sőt, számos intézmény épp azon gondolkodik, hogyan dokumentálja, őrizze meg ennek a vészterhes időszaknak a történéseit az utókor számára – ehhez segítségül hívják az embereket, gyűjteménygyarapítási felhívásokat is közzétéve. Na de milyen tárgyak lehetnek alkalmasak arra, hogy később felidézhessük általuk a járványhelyzetet?

Egy műalkotás, egy művész és egy enteriőr: sorozatunkban antik és kortárs műtárgyakat mutatunk be olvasóinknak és szemléltetjük, hogyan simulhatnak bele ízlésesen a mindennapjainkba.

A Ludwig Múzeumban januártól elvileg április végéig lenne látható a baljós, The Dead Web – The End címet viselő kiállítást, de e sorok írása közben ért minket a hír, hogy a MÜPA a koronavírus terjedése miatt előre láthatóan március 31-ig zárva tart. Az internet végéről fantáziáló kiállítássorozatot Martin Untersinger 2015-ös, a Le Monde-ban online formában megjelent cikke[1] ihlette. Az írás elsősorban a világszerte rohamosan növő okostelefonokat okolja a jelenségért: az interneten áramló „cicás videók” és egyéb feleslegesnek tűnő információk olyan mennyiségű adatszállítást igényelnek, melynek eredménye a net kapacitásának totális kihasználása nyomán bekövetkező capacity crunch, magyarul a világháló összeomlása. Mivel azonban a net több milliárd számítógép globális hálózataként olyan nagy méretű és annyira decentralizált, hogy az ilyesféle modern apokaliptikus víziók valóságtartalma elenyésző.

Tavaly október 12-től idén február 2-ig volt látható a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Deák Gyűjteményében a Ziffer Sándor műveiből válogatott, a nagybányai művész ötvennyolc festményét bemutató kiállítás Van, aki marad… címmel. A tárlathoz számos kísérőrendezvény – előadások, tematikus tárlatvezetések – is csatlakozott; ezek egyikeként január 22-én Martos Gábor tartott vetítettképes előadást Ziffer munkáinak a mai műkereskedelemben betöltött – igencsak sikeres – szerepléséről. Az alábbiakban ennek az előadásnak a lapunk számára leírt-szerkesztett, illetve néhány, azóta beszerzett adattal kiegészített szövegét olvashatják. 

A RANDOM - kortárs fotográfusok csoportja izgalmas kezdeményezést indított a magyar fotográfusok és fotóművészek körében, amellyel segíteni kívánja az egészségügyi dolgozók munkáját a jelenlegi nehéz helyzetben. Felhívást hirdetett egy online fotóaukcióra, amellyel a nővérek és orvosok munkáját segítik a Szent László és Szent István Kórház Betegeiért, Orvosaiért és Dolgozóiért Alapítvány számára rendezett gyűjtéssel. Az aukciót a Budapest FotóFesztivál is támogatja.

Maga szokott mosolyogni? – ezt kérdezte egy látogató Nemes Anna festőművésztől a Várfok Galériában rendezett legutóbbi, Nyitott testek című kiállításán. Az 1989-es születésű fiatal művész 2014-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem festő szakán, Bukta Imre osztályában, jelenleg a Várfok Galéria legfiatalabb művésze. 2019-ben három egyéni tárlata volt külföldön: Stuttgartban, Varsóban és Regensburgban. A festés mellett dokumentumfilmet és játékfilmet is készít női testépítőkről. A vonalról, a halálról és persze a testekről beszélgettünk. Láttam mosolyogni is.

 

A lassú-szemléletmód a társadalom, a gazdaság és a mindennapi élet területén egyaránt a meglévő struktúrák újragondolását és a bevett gyakorlatok újraszervezését jelenti. Lényege a tudatosságban és a kritikai hozzáállásban ragadható meg leginkább, az etikus fogyasztástól, az önkéntes egyszerűségen át, a növekedés nélküli gazdaság koncepciójáig.

Az online vernisszázson Csató József festőművész elektronikus etűdjét megelőzően Készman József művészettörténész nyitja meg virtuálisan a kiállítást.

Itt a szép idő, sokan mennénk kirándulni, utaznánk külföldre, üdülnénk belföldön, de most az a speciális helyzet állt elő, hogy pontosan ez az, amit nem tehetünk. Ki-ki megpróbál a tőle telhető legtöbb időt az otthonában eltölteni – ez egyszerre lehet örömteli, de lehangoló és stresszes élmény is. Az interneten egymást érik az ötletek, hogyan tudnánk enyhíteni a bezártság érzést, és nagyon úgy tűnik, hogy ebben élen jár a kultúra. A múzeumok gyorsan kapcsoltak, online kiállításokat közzétéve és a legkülönbözőbb kreatív felhívásokat intézve az otthonmaradókhoz. Könyves adatbázisok váltak elérhetővé, valamelyest pótolva a bezárt könyvtárak szerepét. Hiszünk benne, hogy a művészet, a kultúra valóban segít ebben a nehéz időszakban is. A napokban a Barneby’s tett közzé egy figyelemreméltó írást arról, hogyan utazzuk be a világot a művészet segítségével. Ehhez olyan képeket választottak, amelyek a világ különböző pontjaira repítik el képzeletben az olvasót. Mi a válogatást magyar példákkal kívánjuk kiegészíteni. A teljes útvonalunk a következő lesz: Párizs, London, Svédország, Kalifornia, Rimini, Olasz Riviéra, Balaton és Kaposvár.

Műtárgyakat és az azok eladásából befolyó teljes összeget ajánlották fel műgyűjtők az egészségügyben kitartó és kemény munkát végző Szent László Kórház, valamint a nehéz helyzetbe került Gödöllői Királyi Kast

A nagy múzeumok jó példáját követve, mi is játékba hívunk benneteket. Elő a rongyosládával, csellóval, seprűvel, dédnagymama nyakékjével, baba- és plüss-gyűjteménnyel, karanténban veszteglő családtagokkal, házi kedvencekkel!
Öltözz be és játszd el, hogy Te vagy a műalkotás! Szelfizz, fotózz, a képet dobd fel Instára! Használd a #legyelteismualkotas hashtaget és a @szepmuveszeti taget! Érdemes figyelni minket, mert a legjobban sikerült parafrázisokat megosztjuk a Szépművészeti Múzeum Instagram oldalán és a honlapon is.

Az elmúlt hat évben a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére a Műcsarnokban komoly szakmai és közönségérdeklődés mellett, műfajonkénti elosztásban valósultak meg az egyes művészeti ágak friss teljesítményét bemutató Szalonok. 2020-ban újra Képzőművészeti Szalon következik, melyet a fennálló járványügyi veszélyhelyzetre való tekintettel egyelőre virtuálisan mutatunk be. Az eredetileg március 28-ára tervezett megnyitó helyett online jelentkezik az MMA intézménye: szombaton 11 órakor Szegő György DLA, a Műcsarnok művészeti igazgatója köszöntőjét és Szurcsik József kurátor, az MMA rendes tagja megnyitóbeszédét itt osztjuk meg Önökkel. A megnyitót követően a kiállítást virtuálisan lehet bejárni. A Szabadjáték / II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon kiállításon mintegy 200 alkotó friss, az utóbbi öt évben készült munkáit – festményeket, szobrokat, grafikákat, videóműveket és installációs alkotásokat – láthatunk (igaz, csak otthonról) a Műcsarnok termeiben.