Ahhoz, hogy egy színdarab elkészülhessen, számos szakma alkotójának kell együttműködnie, hiszen a rendezésen és a színészek játékán túl sokat nyomnak a latban a díszlet elemei, a jól megválasztott kellékek és jelmezek,

A Richter moszkvai vezérképviselete és a szentpétervári Ermitázs Múzeum 3 éves, a restaurációs munkálatok támogatásáról szóló szándéknyilatkozatot írt alá. A megállapodás értelmében a Richter olyan műtárgyak helyrehozatalát támogatja majd, amelyek tükrözik különböző korok női szépségideáljait, valamint rámutatnak a szépség és az egészség közötti kapcsolatra is.

Bár az aukciós-szezon már véget ért, de szerencsére a múzeumokban nyáron sem áll meg az élet, sőt ilyenkor mindenki igyekszik olyan kiállításokat nyitni, amik versenyképesek a többi nyári programmal. A műtárgy.com mostani

Ezzel az angol címmel várja látogatóit az osztrák fővárosban a kontinentálisan is a legnagyobbak közé sorolt magángyűjtemény. Korábbi, alkalmi és névtelen kölcsönzések után a 77 éves bécsi művészettörténésznő most először visz a nyilvánosság elé saját kollekciójából egy nagyobb válogatást: 75 alkotó 170 munkáját. A több száz múlt századi festmény, grafika, szobor és szabadtéri plasztika közül az épp aktuális kedvencek még első férje – Helmut Horten vállalkozó és mecénás – életében a Düsseldorfhoz közeli, lohauseni villájuk falait és parkját díszítették, illetve New York-i lakosztályukba kerültek; most pedig a második hitvesével – gróf Carl Anton von Goess – közös karintiai rezidenciájukban találhatók.

Egy műtárgy árát számos tényező befolyásolja, az egyik ilyen az, hogy milyen kiállításokon szerepelt az eladása előtt. Könnyen belátható, hogy minél ismertebb és nívósabb múzeum falain lógott egy festmény, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egy értékes és valamilyen szempontból fontos alkotásról van szó. Ezzel pedig a gyűjtők is tisztában vannak. A közelmúltban a legnagyobb nemzetközi aukciósházak árverésein sorra bukkantak fel az olyan műalkotások, amelyek közvetlenül az aukció előtt még egy-egy híresebb múzeum tárlatán voltak megtekinthetők.

A tanév végével egyre kevesebb kulturális programot találni Budapesten, annál többet a nyári fesztiválok programjában, az uborkaszezon a képzőművészeti galériák körében is megfigyelhető. Sok alkotó művésztelepeken vészeli át a kánikulát, de szerencsére azok sem maradnak képzőművészeti program nélkül, akik Budapesten töltik ezt időszakot. Július 6-től 5 egymást követő péntek délutánon budapesti műtermekbe látogathat, aki a kortárs képzőművészet néhány érdekes egyéniségét testközelből szeretné megismerni; a művészek saját műtermeikben, műveik között fogadják a látogatókat. A Resident Art szervezésében több mint két éve rendszeres vendégei lehetünk budapesti művészeknek, akik a műterem falai között mesélnek magukról, az alkotói folyamatról, inspirációkról, dilemmákról és tervekről. A látogatások azok számára a legizgalmasabbak, akik nem csak a megszokott körülmények között szeretnének közelebbi ismeretségbe kerülni kortárs alkotókkal és alkotásaikkal. A péntek délutáni műteremlátogatáshoz semmiféle előképzettség, tudás nem szükséges, mindössze érdeklődés és némi nyitottság kell ahhoz, hogy valaki a kérdező szemszögébe helyezkedjen és megnyissa magát egy alkotói világ számára. A találkozás során a művekkel együtt a művész arcát, személyiségét is megismerjük és a későbbiekben is sokkal személyesebben emlékezhetünk rájuk és idézhetjük fel egy-egy kiállítás kapcsán az alkotókat is

A 2018-as Art Baselt idén június 14-17-ig rendezték meg és a műtárgy.com is ellátogatott, hogy a világ vezető galériáinak kínálatából bemutasson egy rövid válogatást.

Ezzel a szlogennel népszerűsítette a Wiener Internationale Kunst & Antiquitätenmesse február 24. és március 4. közötti rendezvényét az osztrák műkereskedők szövetsége, a Verband Österreichischer Antiquitäten- und Kunsthändler. A császárváros szívében, a barokk Ferstel- és Niederösterreich-palotában most is 40 galéria szerepelt a régióból: 32 hazai, 7 német és 1 svájci. A kínálat az ókortól a kortársakig szóródott – valamennyi műfajban. A szervezők egyrészt ebben a széles spektrumban, másrészt a negyedszázados múltban látják a látogatók nagy számának és az eladások sikerének titkát. A vonzerőt rangidős osztrák mesterek egyéni kiállításai fokozták.

Megbízhatóan teljesített a májusi-júniusi árveréseken a hazai aukciós piac. A legmagasabb ársávba kevés tétel tudott felkapaszkodni, de kicsit lejjebb sűrűvé vált a mezőny - írja a műtárgy.com. Bár egy-két kisebb á

"Plasztikus, de nem szobrászat. Színes, de nem festészet. Rajzos, de nem grafika" - mi az? Így szólna a mondat, ha egy találós kérdésről lenne szó. A megoldást eláruljuk: az a műfaj, amire az idézet utal, a kerámia. Gorka L

 A műtárgy.com az első félévben nyolcrészes sorozatban mutatott be ismert műgyűjtőket, azzal a nem titkolt céllal, hogy kedvet csináljon ehhez a nemes és értő kezekben befektetésként is figyelemre méltó eredményeket hozó hobbihoz. A cél új sorozatunkban is hasonló, ám ezúttal nem „fogyasztókat”, hanem „termelőket”, azaz neves és a gyűjtők körében is kedvelt hazai képzőművészeket szólaltatunk meg. A sort a külföldön is ismert és elismert, Herder díjjal kitüntetett festőművésszel, Birkás Ákossal kezdjük.

- Legutóbbi, nagysikerű egyéni tárlatod a debreceni MODEM-ben „A festő dolga” címet viselte. A kiállítás vizuálisan választ adott arra a kérdésre, hogy miben látod a festő dolgát, de most arra kérlek, tedd meg ezt szavakban is.

- Először is: a művész nem válaszokat ad, hanem kérdéseket konstruál.  Aki úgy képzeli, hogy a művészet feladata a válaszadás, az nem művész, pláne nem mai művész.  Például tipikusan válaszadó művészet volt a szocialista realizmus. De ma már nincs előírva, hogy mit kell a művel kapcsolatban gondolnunk és így hosszabb távon még ez a „rossz” művészet is kérdéseket tesz fel és érdekessé válik, legfeljebb nem esztétikai kontextusban.

- Ismert vagy arról, hogy érzékenyen reagálsz a minket körülvevő világ változásaira, problémáira.

- Az én eszményem egy nyitott társadalom, ahol egyenrangú emberek között intenzív a kommunikáció, a saját álláspont megtalálásának az izgalma. Amikor az elmúlt évtized közepén hazajöttem, azt hittem, az ország ebbe az irányba halad.  Egy nagyon kommunikatív festői nyelvet kerestem és ezt a sajtó képvilágában találtam meg. Számomra a lényeg a kommunikáció volt, akár az úgynevezett „magas művészet” rovására is.  Azt akartam, hogy egy kiállítás olyan legyen, mint a mozi, szóval érdekes és érthető. Ismétlem, abból indultam ki, hogy a társadalom egyre nyitottabb lesz. De most sajnos azt látom, hogy a dolgok az ellenkező irányba mennek. Ezért újra kellett gondolni a munkámat.  A direkt kritikai kommunikációnak nem látom tovább értelmét, mert az ma nem jut túl egy szűk, elenyésző kisebbség körén. Valami eddig nem érzett összeegyeztethetetlenséget látok a világunkban, és erre reagálok az új munkáimmal, amelyek esztétikailag valamivel bonyolultabb nyelvet beszélnek.  

- Úgy tudom, ezeket az új munkáidat hamarosan be is mutatod.

- Igen, mégpedig először, november 18. és január 16. között, a bécsi Knoll Galériában, majd jövő februárban ennek az anyagnak egy módosított, de ugyanazt a megközelítést tükröző változata a budapesti Knoll Galériában is látható lesz. A tárlat címe – „Az egész és a maradék” – önmagában is ellentmondás, hiszen ilyen tulajdonképpen nincs: az egésznek nincsen maradéka. Ez a cím arra utal,hogy a magyar társadalom egyfajta homogenitás irányába halad; kiszorul az az inhomogén elem, aminek pedig a társadalom kovászának kellene lennie.   

- Mit tegyen az, aki nemcsak megnézni, de birtokolni is szeretné munkáidat?

- Régebbi képeim, így például a korábbi Fejek általában ritkán „mozdulnak” és ha mégis, akkor többnyire gyűjtők egymás közötti üzleteiben cserélnek gazdát; műkereskedésekbe, árverésekre csak elvétve kerülnek. Aki az új munkáim iránt érdeklődik, azt szívesen látom képnézésre és beszélgetésre a műtermembe is – de ha vásárlásra terelődik a szó, akkor az engem képviselő galériákhoz, a már említett Knoll-hoz, vagy a németországi EIGEN+ART-hoz kell irányítanom őket.  Ez egyes gyűjtőket elriaszt, pedig egy alapszabályról van szó, aminek a betartása nélkül nem létezhet bizalmi viszony művész és műkereskedő között. A gyűjtők ugyan hajlamosak azt hinni, hogy így drágábban jutnak a kiszemelt munkához, valójában azonban egy műnek egyetlen ára kell, hogy legyen, és ez nem függhet a beszerzés csatornájától. Nem szeretek árakról tárgyalni, úgyhogy ezt a feladatot örömmel engedem át a galeristáknak.

- Hogyan látod – saját tapasztalataid alapján is – a kortárs gyűjtés magyarországi helyzetét?

- Rendkívül nagy volt az elmaradásunk ezen a téren, hiszen Nyugaton már a 60-as-70-es években úgy jártak az emberek kortárs kiállításokra, mint moziba vagy színházba és ez az érdeklődés a kortárs munkák áraiban is tükröződött. Az utóbbi időben sokat javult a helyzet, vannak már kitűnő munkát végző kortárs galériáink és hozzáértő, komoly műgyűjtőink a fiatalabb nemzedékek képviselői között is. Ez a művészekre is inspirálóan hat! Mert nem szabad elfelejteni, hogy a művészek, a közönség és a gyűjtők nagyon összefüggenek, úgymond együtt jönnek izgalomba. Ahogy nem jön létre fontos gyűjtemény jó művészet nélkül, jó művészet sem komoly gyűjtők nélkül. Én is jobban kivágom a rezet, ha úgy érzem, hogy figyelnek rám.

szerző: Emőd Péter/műtárgy.com

 

A nyár jegyében állították össze a szakértők a BÁV június 13-i kamaraaukciójának anyagát, amelyen hagyományosan kedvező árú, igényes műalkotásokkal várják az érdeklődőket. Az ékszerkollekcióban eredeti, vintage és modern darabok egyaránt megtalálhatóak. A műtárgyak sztártétele Szász Endre porcelánkollekciója lesz, amely mellé számos nyári asztali ezüstöt is beválogattak a szakértők, a változatos festményanyagban pedig többek között Bánk Ernő Felsőbánya című képére, valamint Spányik Kornél, Almásy Aladár és Angyalföldi Szabó Zoltán műveire lehet majd licitálni a BÁV Apszistermében.