"Plasztikus, de nem szobrászat. Színes, de nem festészet. Rajzos, de nem grafika" - mi az? Így szólna a mondat, ha egy találós kérdésről lenne szó. A megoldást eláruljuk: az a műfaj, amire az idézet utal, a kerámia. Gorka L

 A műtárgy.com az első félévben nyolcrészes sorozatban mutatott be ismert műgyűjtőket, azzal a nem titkolt céllal, hogy kedvet csináljon ehhez a nemes és értő kezekben befektetésként is figyelemre méltó eredményeket hozó hobbihoz. A cél új sorozatunkban is hasonló, ám ezúttal nem „fogyasztókat”, hanem „termelőket”, azaz neves és a gyűjtők körében is kedvelt hazai képzőművészeket szólaltatunk meg. A sort a külföldön is ismert és elismert, Herder díjjal kitüntetett festőművésszel, Birkás Ákossal kezdjük.

- Legutóbbi, nagysikerű egyéni tárlatod a debreceni MODEM-ben „A festő dolga” címet viselte. A kiállítás vizuálisan választ adott arra a kérdésre, hogy miben látod a festő dolgát, de most arra kérlek, tedd meg ezt szavakban is.

- Először is: a művész nem válaszokat ad, hanem kérdéseket konstruál.  Aki úgy képzeli, hogy a művészet feladata a válaszadás, az nem művész, pláne nem mai művész.  Például tipikusan válaszadó művészet volt a szocialista realizmus. De ma már nincs előírva, hogy mit kell a művel kapcsolatban gondolnunk és így hosszabb távon még ez a „rossz” művészet is kérdéseket tesz fel és érdekessé válik, legfeljebb nem esztétikai kontextusban.

- Ismert vagy arról, hogy érzékenyen reagálsz a minket körülvevő világ változásaira, problémáira.

- Az én eszményem egy nyitott társadalom, ahol egyenrangú emberek között intenzív a kommunikáció, a saját álláspont megtalálásának az izgalma. Amikor az elmúlt évtized közepén hazajöttem, azt hittem, az ország ebbe az irányba halad.  Egy nagyon kommunikatív festői nyelvet kerestem és ezt a sajtó képvilágában találtam meg. Számomra a lényeg a kommunikáció volt, akár az úgynevezett „magas művészet” rovására is.  Azt akartam, hogy egy kiállítás olyan legyen, mint a mozi, szóval érdekes és érthető. Ismétlem, abból indultam ki, hogy a társadalom egyre nyitottabb lesz. De most sajnos azt látom, hogy a dolgok az ellenkező irányba mennek. Ezért újra kellett gondolni a munkámat.  A direkt kritikai kommunikációnak nem látom tovább értelmét, mert az ma nem jut túl egy szűk, elenyésző kisebbség körén. Valami eddig nem érzett összeegyeztethetetlenséget látok a világunkban, és erre reagálok az új munkáimmal, amelyek esztétikailag valamivel bonyolultabb nyelvet beszélnek.  

- Úgy tudom, ezeket az új munkáidat hamarosan be is mutatod.

- Igen, mégpedig először, november 18. és január 16. között, a bécsi Knoll Galériában, majd jövő februárban ennek az anyagnak egy módosított, de ugyanazt a megközelítést tükröző változata a budapesti Knoll Galériában is látható lesz. A tárlat címe – „Az egész és a maradék” – önmagában is ellentmondás, hiszen ilyen tulajdonképpen nincs: az egésznek nincsen maradéka. Ez a cím arra utal,hogy a magyar társadalom egyfajta homogenitás irányába halad; kiszorul az az inhomogén elem, aminek pedig a társadalom kovászának kellene lennie.   

- Mit tegyen az, aki nemcsak megnézni, de birtokolni is szeretné munkáidat?

- Régebbi képeim, így például a korábbi Fejek általában ritkán „mozdulnak” és ha mégis, akkor többnyire gyűjtők egymás közötti üzleteiben cserélnek gazdát; műkereskedésekbe, árverésekre csak elvétve kerülnek. Aki az új munkáim iránt érdeklődik, azt szívesen látom képnézésre és beszélgetésre a műtermembe is – de ha vásárlásra terelődik a szó, akkor az engem képviselő galériákhoz, a már említett Knoll-hoz, vagy a németországi EIGEN+ART-hoz kell irányítanom őket.  Ez egyes gyűjtőket elriaszt, pedig egy alapszabályról van szó, aminek a betartása nélkül nem létezhet bizalmi viszony művész és műkereskedő között. A gyűjtők ugyan hajlamosak azt hinni, hogy így drágábban jutnak a kiszemelt munkához, valójában azonban egy műnek egyetlen ára kell, hogy legyen, és ez nem függhet a beszerzés csatornájától. Nem szeretek árakról tárgyalni, úgyhogy ezt a feladatot örömmel engedem át a galeristáknak.

- Hogyan látod – saját tapasztalataid alapján is – a kortárs gyűjtés magyarországi helyzetét?

- Rendkívül nagy volt az elmaradásunk ezen a téren, hiszen Nyugaton már a 60-as-70-es években úgy jártak az emberek kortárs kiállításokra, mint moziba vagy színházba és ez az érdeklődés a kortárs munkák áraiban is tükröződött. Az utóbbi időben sokat javult a helyzet, vannak már kitűnő munkát végző kortárs galériáink és hozzáértő, komoly műgyűjtőink a fiatalabb nemzedékek képviselői között is. Ez a művészekre is inspirálóan hat! Mert nem szabad elfelejteni, hogy a művészek, a közönség és a gyűjtők nagyon összefüggenek, úgymond együtt jönnek izgalomba. Ahogy nem jön létre fontos gyűjtemény jó művészet nélkül, jó művészet sem komoly gyűjtők nélkül. Én is jobban kivágom a rezet, ha úgy érzem, hogy figyelnek rám.

szerző: Emőd Péter/műtárgy.com

 

A nyár jegyében állították össze a szakértők a BÁV június 13-i kamaraaukciójának anyagát, amelyen hagyományosan kedvező árú, igényes műalkotásokkal várják az érdeklődőket. Az ékszerkollekcióban eredeti, vintage és modern darabok egyaránt megtalálhatóak. A műtárgyak sztártétele Szász Endre porcelánkollekciója lesz, amely mellé számos nyári asztali ezüstöt is beválogattak a szakértők, a változatos festményanyagban pedig többek között Bánk Ernő Felsőbánya című képére, valamint Spányik Kornél, Almásy Aladár és Angyalföldi Szabó Zoltán műveire lehet majd licitálni a BÁV Apszistermében.

 

A műtárgyak esztétikai értékükön túl fontos kordokumentumok is egyben. Egy adott időszak kultúrájáról, történelméről, művészeti törekvéseiről tanúskodnak. Ahhoz viszont, hogy kiállják az idő próbáját, szakszerű

A fémpénz, mint fizetési eszköz már évezredek óta jelen van és együtt mozog az emberiség történetével, hat a kultúrák alakulására, a civilizáció egyik meghatározó mozgatórugója. Alapvető formavilága és megjelenése

Ma már egyre kevesebb országban vernek olyan pénzérméket, melyen uralkodók láthatóak. Azonban évszázadokig, sőt évezredekig ezek voltak a jellemző érmék, így most a műtárgy.com is öt ilyen érmekülönlegességet mutat be

Múzeumokban, galériákban járva gyakran hosszasan gyönyörködünk a műtárgyakban és elgondolkodunk az adott mű létrehozásának körülményein, a művész koncepcióján. A legtöbbször azonban csak a feltételezéseinkre és a

A portréfestészet a festészet egy sokrétű, jelentős, nagy múltra visszatekintő ága. Eredeti célja és feladata jelenvalóvá tenni a (már) jelen nem lévőt, halhatatlanná tenni az alanyt. Ez nem kis felelősséget rótt a műv

Idén június 10-én magyar kezdeményezésre már ötödszörre ünneplik világszerte a szecessziót. Az életörömmel telített stílus ma is töretlen népszerűségnek örvend és ez nem is csoda, hiszen az akadémizmus és a historiz

Tele van a város designbútorokkal. Beléjük futhatunk irodaházak folyosóján, kipróbálhatjuk közösségi irodában, cukrászdában, kézműves sörözőben. A gombamód szaporodó újhullámos helyek – kávézók, teázók, bisztrók és falatozók – talán nem csak a gasztronómiai forradalmat hozták el számunkra. Egy magára valamit is adó vendéglátóegység gondosan ügyel a részletekre: a falburkolattól kezdve a lámpatesteken át a desszertesvilláig. Mindez úri huncutság volna? Nevezzük inkább designnak, mert mindaz, ami az üzletportálnál kezdődik és az elviteles pohárnál ér véget, az (legtöbb esetben jól működő) design.

A Károly Róberttől napjainkig tartó magyar pénzverést reprezentálja az árverés anyaga, beleértve az önálló Erdélyi Fejedelemség és a Habsburg-birodalom vereteit is. Néhány ritkaság az árverés anyagából.

Idén másodszorra rendezi meg a műtárgy.com a Műtárgyak Éjszakáját, az egyik legizgalmasabb nyárindító művészeti programsorozatot. A háromnapos, június 7-9. között zajló esemény, számos olyan különlegességet is kíná