60x70 cm,
Botanikuskert
Emlék a jövőnek, figyelmeztetés a jelennek

Régebben a pálmaházak az egzotikus növények bemutatását szolgálták, ma már gyakran, mint Noé bárkája, a fajok megmenésének színhelyei. Hittük volna, hogy az ember akarva, akaratlan, olyan helyzetet hozott létre, hogy egyszerűen nincs helye az ősi növényzetnek a Földön, ha pedig mégis van egy szeglet, mi emberek, olyan klímát provokáltunk, hogy nem tud ott megélni.
Mintha nem gondolkoznánk a felelősségről, amely terhel minket. Ahelyett, hogy józan ésszel mentenénk, ami még menthető, változatlan gyorsasággal pusztítjuk - életfeltételeink biztosítása érdekében - a növényzetet, és az állatfajt. Nincs meggyőző erejű szavam, mert egy-két megszállott kivételével, senki nem gondol a jövővel és a jövőben élőkkel. Szándékaim szerint a művészet fogságába ejtek néhányat közülük, így is megőrizve őket.
Ezért döntöttem úgy, hogy a rendelkezésemre álló egyetlen fegyvert vetem be, a fotózást. Ennek segítségével, legalább emlékül hagyhatom kedveseimnek azokat a növényeket, amelyeket komoly szaktudású emberek tartanak életben a pálmaházak rabságában.Szomorúan gondolom, hogy a múlt így képileg a jövő részévé válhat, és vádirattá is, hogy mit tettünk a Földdel. Dokumentálni szerettem volna, először tudatos meggondolásból, aztán valamilyen szerető féltésből...
Ez a folyamat számomra egy figyelmeztetés, hogy kényelmünk és felelőtlenségünk olyan szintjére érkeztünk, ahol már csak egyet lehet tenni. Menteni. Képekbe zárva elpostázni a jövőnek.