50x70 cm, digitális technika, Gicleé print, keretben sorozatszám: 10/1
Lő-tér-idő
Biztos vagy bizonytalan-e az ember, amikor fegyverrel a kezében áll egy lőtéren? Talán inkább biztos, hiszen a céltábla nem lő vissza. De lehet bizonytalan is, hiszen egy fegyver magányossá teheti használóját, aki abban a pillanatban nem is tudja, hogy egy maroknyi hatalmat szorongat. Érezheti azt a kissé csalóka hatalmat, amit egy kézbe vett fegyver sugallhat. Azt a fegyver fémhidegétől kapott megnyugtató és sokszor félelmetes pillanatot, amit a lőeszköz jelenthet a használójának. Az akciófilmek fegyverropogásos fikciója válik valósággá lőtéri magányban. Átélhető mindaz, amit eddig csak filmeken, kalandregényekben volt. Képkockákba és betűsorokba lehelhető élet, bele lehet bújni a mindent és mindenkit legyőző hősök bőrébe. És közben felidéződhet az, hogy a világ sok helye gyilkos lőtér, ahol visszalőnek, és ahol emberek semmisülnek meg, és ezzel együtt az emberi civilizációból is eltűnik valami visszahozhatatlan.