Lehet-e hinni a rekordeladásokból származó optimizmusnak, vagy mégis van ok arra az aggodalomra, hogy a műtárgypiac hatalmas lendülete a végéhez közeledik? A The Art Newspaper évértékelője.

 

A művészeti vásárok újra a régi kerékvágásban

Ebben az évben a művészeti világ nagy része megpróbált visszatérni a járvány utáni normalitáshoz: az olyan nagy vásárok, mint az Art Basel és a Frieze London visszatértek a szokásos helyükre és idejükre, egészségügyi előírások és nagyobb szervezést igénylő óvintézkedések nélkül.

 

 

Mások, mint az Expo Chicago és a Tefaf Maastricht a világjárvány óta először rendeztek kiállítást. Ez utóbbi helyszíne volt egy merész rablásnak is, amelynek során több férfi - legalábbis az egyikük láthatóan felfegyverkezve - betört egy ékszerstandba, és elvitte annak tartalmát.

Kevésbé drámai volt a már amúgy is zsúfolt vásári naptár két jelentős újdonságának debütálása: a Frieze Seoul és a Paris + par Art Basel debütálása sikeresen zajlott le.

Ezen események vezetésében is sok változás történt, mivel Victoria Siddall és Marc Spiegler idén lemondott a Frieze, illetve az Art Basel globális igazgatói posztjáról. Bár egyikük sem a világjárványt jelölte meg távozásuk okaként (mindketten több mint egy évtizeden át vezették a márkát), a posztról való lemondásuk változást jelez. Noah Horowitz, aki Spieglert követi az Art Basel Americas igazgatói posztban, azt mondja, hogy a vásárok igazgatójától megkövetelt készségek szélesebb körűek, mint korábban.

 

Konszolidáció az aukciós piacon

A határok elmosódása és az iparági konszolidáció egyre növekvő tendenciája csak fokozódott az idén, amikor a Sotheby's elindította a közvetlenül a művésztől származó elsődleges piaci értékesítési platformját. Eközben a Bonhams folytatta a regionális aukciósházak bekebelezését, és az olyan kereskedelmi galériák, mint a David Zwirner és a Perrotin megerősítették másodlagos piaci szerepüket. Ebben az összefüggésben nem csoda, hogy az LVMH Gagosian felvásárlásáról szóló megalapozatlan pletykák inkább elkerülhetetlennek, mint elképzelhetetlennek tűntek.

Eközben a Szöulban és Tokióban zajló művészeti hetek további iparági spekulációkat eredményeztek azzal kapcsolatban, hogy melyik kelet-ázsiai város veszi át Hongkong helyét a régió meghatározó művészeti központjaként. Hongkong pozíciója egyre inkább gyengülni látszik, különösen a szigorú zárlati intézkedések által veszélyeztetett aukciós piac lehűlésének fényében.

 

Előtérben az egy tulajdonostól származó gyűjtemények eladásai

 

 

A nyugati aukciósházak kiemelkedő évről számoltak be - bár egyesek ezt a művészet és a luxuscikkek kreatívabb meghatározásával érték el. Ezeket a számokat a nagymértékben garantált, egyszemélyes gyűjtemények is megdobták, különösen a Microsoft alapítójának, Paul G. Allennek a gyűjteménye, amely a Christie's-nél rekordot jelentő 1,6 milliárd dollárt ért el nem nyilvános jótékonysági célokra.

Az idén felajánlott további kiemelkedő gyűjtemények között szerepelt az elvált Macklowék kollekciójának második fele, valamint David Solinger, a Whitney Múzeum korábbi elnöke és Joseph Hotung hongkongi üzletember gyűjteménye.

Az egyes művek is rekordokat döntöttek: Warhol Shot Sage Blue Marilyn (1964) című alkotása lett a 20. század legdrágábban eladott aukciós műve, amely 195 millió dollárt ért a Christie's New York-i árverésén, bár ez a 200 millió dolláros becsült ár alatt maradt.

 

Vége a bikapiacnak?

A kiugró számok valószínűleg meghazudtolják a valós helyzetet, és az iparágon belüli hangok egyre inkább arról beszélnek, hogy a világjárványokkal, háborúkkal, kiugró kamat- és inflációs rátákkal és egyéb globális zavarokkal szemben ellenállónak tűnő piacnak hamarosan vége. Ez minden bizonnyal érezhető volt a Miami Beach-i Art Basel kiállításon, ahol a vásárlók óvatosabbnak tűntek, mint az előző években.

 

Kripto tél

 

 

Miami egyben 2021 egyik kedvenc divatszavának halálhírét is jelképezte: az NFT-két. A kereskedelem elképesztő, 98%-os visszaesése miatt sok korábbi kriptohívő visszavonul a blokklánc-alapú műkereskedelemtől, ami viszont éppen a művészek viszonteladási jogát fenyegeti, amelyet az NFT intelligens szerződések egyik legfontosabb előnyeként hirdettek. A megrögzött rajongók persze azt fogják mondani, hogy a zuhanás várható volt, és hogy 2023-ban a médium újra felemelkedik. És ahogy ez a viharos év is bizonyítja, különösebb dolgok is történtek már.

Szerző: műtárgy.com

Forrás: Portfolio.hu