A mesterséges intelligencia használata széleskörűen elterjedt a különböző iparágakban rohamos fejlődésének köszönhetően. Ez a jelenség a művészeti világban sincs másképp, hiszen az AI-val (artificial intelligence-mesterséges intelligencia) kapcsolatos művészeti projektek mellett, a technológiát egyre gyakrabban használják művészettörténeti és régészeti kutatómunkára – ezeknek járt utána a műtárgy.com.

AI-val létrehozott alkotások

A mesterséges intelligencia segítségével létrehozott művészet egyre nagyobb teret nyer. A kereskedelmi galériák kiállításaitól - például Jon Rafman nagyméretű, algoritmikusan generált festményei a londoni Sprüth Magersben (Ebrah k'dabri, március 25-ig) - a londoni Somerset House-zal együttműködve szervezett PATH-AI művészrezidenciáig mindenütt megjelennek az AI-val kapcsolatos művészeti projektek. A Midjourney nevű mesterséges intelligencia program által generált kép, Jason Allen Théâtre D'opéra Spatial című alkotása tavaly még a Colorado State Fair digitális művészeti díját is elnyerte.

A mesterséges intelligenciával létrehozott művészet „gépi tanulással”, az adatokból tudást merítő, öngeneráló algoritmusok segítségével hoz létre műveket - mondja Adam Hencz technológiai kommentátor. „Az AI art egy művész és egy AI-rendszer együttműködésének eredménye, de az autonómia szintje jelentősen változhat, és az eredmény nagyban függ az AI által tanult adatok minőségétől” - írja az Artland című folyóiratban.

A területen dolgozó művészek véleménye, hogy a mesterséges intelligencia paradigmaváltást idéz elő. Rafman azt mondja: „Az AI-t valamilyen formában azóta használom, amióta az 1990-es években elkezdtem számítógépen műalkotásokat készíteni. Igazán csak 2020 körül kezdtem el használni a képgeneráló AI-eszközöket. De az AI-algoritmusok kifinomultsági szintje olyan gyorsan fejlődött, hogy olyan érzés, mintha két rövid év alatt egy 3000 éves ősi líráról egy Stradivari-hegedűre váltottam volna.”

Rafman Sprüth Magersben bemutatott 40 perces filmje, a Counterfeit Poast (2023) teljes egészében mesterséges intelligenciával készült; a benne szereplő karaktereket egy iPhone arcmozgást rögzítő alkalmazással animálták. „A mesterséges intelligencia képes megnyitni a kapukat a képalkotás új felfogása előtt, ahogyan a fotográfia fejlődése felszabadította a festészetet a puszta tényszerű ábrázolás alól, és lehetővé tette a festők számára, hogy más dimenziókra, például a színekre, a fényre és a mozgásra összpontosítsanak” - teszi hozzá Rafman.

Habár a mesterséges intelligencia forradalmasíthatja az alkotómunkát, a művészeti világ szereplőinek nagy része még mindig szkeptikusan áll hozzá a jelenséghez. Az öngeneráló algoritmusok a stílusjegyeket tökéletesen meg tudják tanulni és egymással tudják kombinálni, azonban sokan azon az állásponton vannak, hogy épp az egyén adja azt a pluszt a művek elkészítéséhez, amelytől igazán egyedi és felbecsülhetetlen értékűvé válik egy-egy műtárgy.

AI-val támogatott kutatások

Kevésbé rendelkezik megosztó véleménnyel a mesterséges intelligencia azon felhasználása, amikor valamely művészettörténeti vagy régészeti kutatáshoz, feltáráshoz vagy restaurálás támogatásához hívnak segítségül algoritmusokat.

Olaszországi régészek például egy olyan robot kifejlesztésén dolgoznak, amely mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálja az ősi relikviákat a szétszórt darabokból.

A RePAIR, a múlt rekonstruálása: Artificial Intelligence and Robotics meet Cultural Heritage (Mesterséges intelligencia és robotika a kulturális örökséggel való találkozása) a neve a 2021-ben hivatalosan elindított projektnek, amelyet részben az Európai Unió pályázati pénzéből finanszíroznak. A honlapja szerint a cél „egy olyan úttörő technológia kifejlesztése, amely gyakorlatilag kiküszöböli a régészeti kutatás egyik legmunkaigényesebb és legfrusztrálóbb lépését, nevezetesen a széttört műtárgyak fizikai rekonstrukcióját”.

A RePAIR technológiát tehát arra tervezték, hogy megoldja azokat az összetett műalkotások rejtélyét, amelyek darabjai töröttek, megfakultak, szétszóródtak vagy teljesen hiányoznak. Az AI-szoftver képes lenne elemezni mondjuk egy évszázados római váza számtalan töredékét, és kitalálni, hogyan illeszkednek egymáshoz; majd egy robotkar-pár újra összerakná őket.

A RePAIR technológia bemutató videója ide kattintva érhető el.

A mesterséges intelligencia egy műalkotás eredetiségének igazolásában is segítségül tud szolgálni: legalább is Anthony Ayers számára jelentős előrelépést hozott az AI annak bizonyításában, hogy az a festmény, amelyet 1995-ben vásárolt egy furcsa angol régiségboltban, egy reneszánsz mester műve. Ayes számára a kutatás egyfajta megszállottsággá vált; közel 30 évig igyekezett igazolni, hogy a birtokában lévő Flaget Madonna Raffaello műve, azé az olasz reneszánsz mesteré, akinek mindössze 200 festményt tulajdonítanak.

Barátait arra ösztönözte, hogy segítsenek neki finanszírozni a festményhez kapcsolódó kutatást. Eddig több mint 500 000 dollárt költöttek arra, hogy szakembereket bízzanak meg a festékek és a fapanelek elemzésével, és nemrégiben az Art Recognitionnel, egy díjnyertes műtárgyhitelesítéshez használt AI rendszerrel dolgoztak együtt.

Azon túl, hogy Ayers és támogatói számára ez a kutatás egy szenvedélyes projekt, jövedelmező is lehet, hiszen az utolsó Raffaello mű, amely aukción kelt el, a Head of a Muse című vázlat 2009-ben 48 millió dollárt ért. A mai piacon Ayers „Raffaellója”, ha hitelesítenék, valószínűleg több százmilliót érne. Sajnos ezt már nem fogja megélni; Ayers idén elhunyt.

Egyesek számára az Art Recognition, egy zürichi székhelyű cég megállapításai jelentik az eddigi legmegerősítőbb bizonyítékot. Miután létrehoztak egy Raffaello összes hitelesített festményéből álló adathalmazt, és összehasonlították azokat hasonló és kortárs művekkel, a rendszer megtanulta azonosítani az athéni iskola festőjére jellemző ecsetvonásokat és színváltozatokat. A rendszer arra a következtetésre jutott, hogy a Flaget Madonna alakjai közül Madonna és Jézus 96 százalékban Raffaellónak tulajdonítható, míg János és Erzsébet alakját, a hátteret és a drapériát valószínűleg a műterme készítette el, ami a korban szokásos gyakorlat volt.

Az Art Recognition megállapításai jól illeszkednek a Flaget Madonna-val kapcsolatos korábbi vizsgálatokhoz. Az Art Analysis and Research nevű, tudományos és technikai festészeti tanulmányokat végző cég négy éven át vizsgálta a művet, és arra a következtetésre jutott, hogy a festmény valószínűleg Raffaello műtermében készült, részben az orpiment jelenléte miatt; a pigmentet a reneszánsz festők egy nagyon válogatott csoportja, köztük Raffaello is használta.

Flaget hagyatékát megelőzően a kép feltehetően a vatikáni gyűjtemények részét képezte. Bár az, hogy ezt a származási helyet, valamint az ezt alátámasztó mesterséges intelligencia-adatokat és emberi bizonyítékokat elhiszi-e a művészeti világ, továbbra is sokmillió dolláros kérdés marad.

Szerző: műtárgy.com

Forrás: The Art Newspaper, Artnet News

Címlapkép: Jason Allen: Théâtre D'opéra Spatial. Forrás: Medium