Elindította a közvetlenül a művészek műtermeiből származó műveket értékesítő elsődleges piaci csatornáját a Sotheby's. Minden egyes eladott mű után 15% jut a művész által választott jótékonysági szervezetnek vagy intézménynek - de vajon felborzolja-e a kereskedők kedélyeit az új értékesítési forma?

Damien Hirst, Banksy, most pedig Skepta. A Sotheby's egy ideje már az elsődleges piacra is betört, és közvetlenül a művészek műtermeiből származó műveket értékesít. Most az aukciósház újabb lépésre szánta el magát, és egy új elsődleges piaci értékesítési csatornát indít a művészek és galériáik számára.

Az Artist's Choice szeptember 30-án indul a New York-i Contemporary Curated aukció részeként, hét olyan, közvetlenül a műteremből származó tétellel, mint Alexandre Lenoir, Atsushi Kaga, Katherina Olschbaur és Kevin Beasley. Az eladás előtti becsértékek 15 000 és 120 000 dollár között mozognak. Idővel az összes nagyobb eladáson potenciálisan az elsődleges piacra szánt darabok is szerepelhetnek.

De vajon milyen reakciót vált ki a Sotheby’s galeristák és kereskedők között azzal, hogy a másodlagos piac meghódítása után az elsődleges piacon is tevékenykedik?

„A döntéshez nagyban hozzájárult az, hogy a művészek és galériáik, valamint végső soron a Sotheby's és a gyűjtőközönség számára is előnyös helyzetet teremtsünk” – mondja Noah Horowitz, a Sotheby's galéria- és magánkereskedői szolgáltatásokért felelős vezetője. Az első árverésen szereplő hét művet „közvetlenül a művész és a galéria nyújtotta be, egymással egyeztetve” - bár a Sotheby's nem tudja, hogyan osztják fel a nyereséget.

Az első aukciót nem a megagalériáknak, akik rendszeres szereplői az aukciós piacnak is, hanem a középméretű galériáknak szánják, így például a Mothers Tankstation, Casey Kaplan és Jeffrey Deitch is részt vesz az első alkalommal.

A másodlagos piac - és különösen az aukciók - egyik legnagyobb kritikája, hogy a művészek nagyon keveset vagy egyáltalán nem keresnek pénzt a munkáik viszonteladásából, amelyeket néha elképesztően magas áron lehet eladni.

Horowitz szerint kereskedelmi szinten az új vállalkozás „lehetővé teszi azon művészek számára, akik már látják, hogy munkáik körül egyre növekvő másodlagos piac van, hogy megragadják az árverés által egyedülálló módon biztosított előnyöket”. Hozzátette, hogy „A galériák árai fixek, míg a licitálás révén képesek lehetünk meghaladni azokat. Az, hogy erre az árnövekedésre lehetőséget biztosít az aukciósház, mindenképpen vonzó lesz a művészek és a galériák számára.”

Ezzel szemben, ahol egy művész esetleg nem olyan láthatóan sikeres kereskedelmi szempontból, ott az elsődleges piaci árak néha jóval meghaladhatják az aukciós árakat. Ilyen esetekben Horowitz megjegyzi, hogy az újabb vásárlók „egyre inkább az aukciós rekordokat keresik, hogy segítsenek igazolni azt, amit az elsődleges piacon költenek”. Az Artist's Choice célja, hogy bizonyos fokú árparitást biztosítson. „Ha ez jól működik, akkor segíthet egy stabilabb piacot teremteni a művészek számára” - mondja, illetve arra is utalt, hogy azok a kereskedők, akiknek hónapokig vagy akár évekig tartó várólistájuk van bizonyos művészekre, a gyűjtőket inkább az aukción való vásárlás felé irányíthatják.

Horowitz azt is megjegyezte, hogy az új vállalkozás lehetővé teszi a művészek számára, hogy maguk irányítsák piacaikat, hiszen így ők határozzák meg, hogy mely művek kerüljenek eladásra. „Nem mindig elégedettek a mű minőségével, vagy azzal, hogy a pályafutásuk mely szakaszát képviselte egy-egy mű. Ez a modell tehát azt mondja: „Ha ezt szeretnéd irányítani, itt egy út, amelyen ezt megteheted.”

A kereskedelmi előnyök mellett az új kezdeményezés egyik legmeggyőzőbb aspektusa, hogy a művek leütési árának 15%-át, amelyet a művészek/galériák és a Sotheby's közösen fizetnek ki, a művész által választott jótékonysági szervezet vagy intézmény kapja. Az elmúlt években a galériák rájöttek arra, hogy a művészek jótékonysági célokra történő adományozása segíti a művészek eladásainak növelését.

Ahogy Horowitz fogalmaz: „A művészek manapság sokkal nagyobb társadalmi elkötelezettséget vállalnak különböző formákban, mint korábban bármikor.”

Az első eladás egyik kedvezményezettje a ghánai Sedabuda School, amelyet Todd Gray művész alapított feleségével, Kyungmi Shinnel. Gray először 1992-ben utazott a nyugat-afrikai országba, amikor reklámfotósként Stevie Wonder lemezborítóját fotózta. Egy ösztöndíjból származó pénzből talált egy háromhektáros telket egy halászfalu mellett, és 2006-ban 15 falubelivel együtt elkezdett egy vályogházat építeni. Ma ez egy elszigetelt rezidencia; „egy hely, ahol olvasni, gondolkodni, lenni lehet a természet ritmusában” - mondta Gray a Musée Magazine-nak. Az iskola építése 2017-ben kezdődött és jelenleg is tart. A Gray and David Lewis Gallery az Atlantic (New Futures) című nyomtatott művet bocsátja árverésre, amely várhatóan 30 000-40 000 dollárt ér majd.

Todd Gray Atlantic (New Futures)
Forrás: David Lewis Gallery Fotó: L: Silvi Naçi

Eközben Keven Beasely, aki a The Red Banana Tree (Forstall) című vegyes technikával készült művet (becsült érték 40 000-60 000 dollár) viszi kalapács alá, és az ebből nyert összeg 15 százalékát az L9 Művészeti Központnak adományozza, amelyet a New Orleans-i Keith Calhoun és Chandra McCormick fotósok alapítottak 2007-ben.

Beasely nemrégiben saját kezdeményezést indított a louisianai városban. Ahelyett, hogy a 2021-es Prospect New Orleans biennáléra készített volna egy műalkotást, megvásárolt egy telket New Orleans Lower Ninth kerületében, amely a 2005-ös Katrina hurrikán óta üresen állt, és kertet telepített. Beasely a New York Times cikkében azt írja, hogy a kert egyelőre „egy olyan erőforrás, amely ingyenes internetet, egy helyet a pihenésre, és idővel zöldségeket és gyümölcsöt biztosít a látogatóknak és helyieknek”.

A jótékonysági törekvések mellett a művészek is felajánlhatják majd a 15%-ukat valamelyik jövőbeli projektjükre. Ahogy Horowitz fogalmaz: „A művészeknek és a galériáknak rengeteg költségük van a megbízásokkal és a biennálékon és kiállításokon való részvétellel kapcsolatban. Az Artist's Choice egy olyan eszköz lehet, amely segíthet pénzt gyűjteni ezekre a projektekre”.

Az amerikai Art Basel korábbi igazgatójaként Horowitz elmesélte, hogy az évek során számos beszélgetést folytatott a kereskedőkkel a rájuk nehezedő nyomásról, különösen a kisebb és közepes méretű galériák munkatársainál. „Ez lehet egy kiállítás katalógusainak finanszírozása, vagy olyan művek előállítása, amelyeket vagy zsebből kell kifizetniük, vagy a galériájuk mecénásaihoz kell fordulniuk adománygyűjtés céljából, ebben az esetben pedig ígéretek lehetnek a jövőbeli munkák ellenében.”

Az új vállalkozás célja, hogy enyhítsen e terhek egy részén. „Alapvetően az a célunk, hogy megpróbáljuk megtalálni a művészek és galériáik támogatásának módjait” - mondja Horowitz.

Forrás: The Art Newspaper

Címlapkép: Alexandre Lenoir: Petite jungle (2022)
Forrás: Alexandre Lenoir Studio Fotó: Reche Rech

Forrás: Portfolio.hu