A portréfestészet a festészet egy sokrétű, jelentős, nagy múltra visszatekintő ága. Eredeti célja és feladata jelenvalóvá tenni a (már) jelen nem lévőt, halhatatlanná tenni az alanyt. Ez nem kis felelősséget rótt a művészekre, hiszen meg kellett felelniük a megrendelő igényeinek. A portré alanya pedig nem mindig a kendőzetlen igazságot szerette volna viszontlátni az arcképen, így aztán számos idealizált portré született. Ismert az a mendemonda, miszerint Toulouse-Lautrec egyik táncosnője bosszúsan kifakadt az elkészült műalkotást látván: "Az Isten szerelmére, hát ne fessen már ilyen rondának!" Lautrec az emberek legjellemzőbb külső jegyeit karikatúraszerűen felnagyította. A portré több, mint pusztán az ember vonásainak rögzítése, sokkal inkább a személyiség megragadására tett kísérlet. Minden, ami a képen megjelenik, jelentést hordoz. Fontosak a színek, a háttér, a ruha, az alany körül elhelyezett tárgyak, amelyek az illető értékrendjéről, társadalmi státuszáról, kedvteléseiről tanúskodnak. A portré lehet gondos tervezést követő hosszas munka vagy a pillanat megörökítésére szolgáló, gyors skicc eredménye is.

Az alábbiakban a műtárgy.com olyan portrékat válogatott, amelyek egy közelgő aukción kalapács alá kerülnek.

Kernstok Károly Párizsban a Vadak csoportjához került közel, itthon pedig a Nyolcak csoport alapítótagja lett. Műveiben megjelennek a korszak stílustörekvései, az expresszionizmus és a kubizmus is. Kedvelt témái voltak az emberi alakok, figurális kompozíciók. 1907-es Ülő nő című festményét harmonikus színhasználat jellemzi, a mű alanya a természet leányaként jelenik meg, az összkép békés.

 

Batthyány Gyula Gróf Batthyány Lajos dédunokája volt. Kernstockhoz hasonlóan a párizsi Julian Akadémián tanult. Mesterének Vaszary Jánost tekintette. Színházi díszlet-, illetve jelmeztervezőként is dolgozott, továbbá könyvillusztrációkat is készített. Férfi portré című alkotása rajzos, határozott vonalvezetésű mű. Valószínűleg nem egy idealizált, több ülésben készített portréról van szó, hanem egy gyorsan, néhány mozdulattal elkapott arcképről.

 

Ezzel szemben Barabás Miklós impozáns festményét nézve első pillantásra is kitűnik, hogy gondosan megtervezett és valószínűleg hosszasan kivitelezett arcképről van szó. A környezet, a póz és az öltözet is jómódú megrendelőről tanúskodik, és valóban: az 1867-es kép egy nemest, Prihradny Ernő bányatulajdonost és vasgyárost ábrázolja.

 

Egy világ választja el az előző festménytől Anna Margit képét, amelyen teljesen háttérbe szorul a realista ábrázolásmód. A színek és leegyszerűsített formák mind-mind felismerhetővé teszik a művész alkotásait. Az 1937-es kép egy évvel azután készült, hogy a festő végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Vaszary János volt a mestere.

 

Nem csak a festészetben találkozhatunk portrékkal. A szobrászok is gyakran kaptak megrendeléseket büsztökre, azaz mellszobrokra. A szobrászat eszközeivel a térbeliség is megjeleníthető, így gyakran sokkal élethűbbnek találhatunk egy kőből vagy agyagból megformált portrét. Medgyessy Ferenc számtalanszor megörökítette jóbarátjának, Czellár Ferencnek a lányát, Katalint, akit mindenki csak Nellinek hívott. Eleinte arcképeket, később aktokat is formázott a lányról.

 

Ezen a 20. század második felében készült litográfián a művész önarcképeit használta fel játékos formában. Az igazolványképekhez hasonló fotó különböző hajviseleteket, bajuszt és szakállat kapott, a végén már csak a fej sziluettje látszik. Az 1900-as évek vége felé kifejezetten gyakorivá vált, hogy a művészek a saját magukról készített felvételeket tekintették egy műalkotás kiindulópontjának.

 

Válogatásunkból is látszik, hogy mennyire sokfélék lehetnek a portrék, milyen sokféle lehetőség rejlik ebben a műfajban. Többek között ennek is köszönhető, hogy hiába vált egyre elterjedtebbé a fotó, a képzőművészetekben valószínűleg mindig helye lesz az arcképeknek.

Szerző: műtárgy.com

Forrás: Portfolio.hu