Hívj egy vendéget. Kínáld meg tarkedlivel. Rakj elé egy csalikorsót. Ha megesett rajta a szíved, cseréld ki a csalikorsót bokályra. Esetleg butellára.

Egészen biztosak vagyunk benne, hogy a fenti mondatokat sok Olvasó gond nélkül értelmezni tudja. Azonban nincs kétségünk afelől sem, hogy jó páran vannak azok is, akiknek meggyűlik a bajuk a dekódolással. Nincs is ebben semmi meglepő. Régi tárgykultúránk egy jelentős része mára feledésbe merült, és a legtöbben csak szülők, nagyszülők elbeszéléseiből hallhattunk róla.

Kár lenne azonban teljesen veszni hagyni ezt a tudást, hiszen fizikai valójukban találkozhatunk még ezekkel a tárgyakkal számos háztartásban, olvashatunk róluk irodalmi művekben és végül, de nem utolsósorban felbukkannak a műtárgypiacon is. Most például a Nagyházi Galéria és Aukciósház október 11-12-i aukciójának második napján láthatjuk őket. Érdemes foglalkozni velük, rácsodálkozni míves megmunkálásukra és gondolatban eljátszani vele, hogy milyen is lehetett egy olyan konyhában sürögni-forogni, ami ilyen igényes használati tárgyakkal volt berendezve.

Na de ismerjük meg a fenti vendéglátós epizód „szereplőit”!

„Kínáld meg tarkedlivel”

A tarkedli, másnéven talkedli egy olyan cseh fánk-féleség, amit egy speciális, szabályos kis mélyedésekkel ellátott sütőformában, a tarkedlisütőben sütöttek eleink. Nevét a sütőrőformáról kapta, a cseh „vdolky” annyit tesz, hogy „kis edények”. Németül Dalkenné vált, Magyarországra érkezvén pedig tarkedlivé vagy talkedlivé. Különösen nagy népszerűségnek örvendett a 19. század végén, de a 20. században is előszeretettel készítették a háziasszonyok. Sőt, ma is találkozhatunk különböző változataival, és ahogyan a tészta, úgy a sütő is átalakult.

Tarkedlisütő, Dunántúl, 19. század vége, Nagyházi Galéria és Aukciósház, 219. aukció, kiáltási ár: 22 000 Ft

„Rakj elé egy csalikorsót”

Nem tévedünk sokat, ha a név alapján arra tippelünk, itt némi furfangossággal állunk szemben. Bizony, a csalikorsó nem a praktikusságáról híres. A mázas cserépedény jellegzetessége abban rejlik, hogy a különbözö, hamis és valódi ivónyilások roppantul megnehezítik a korsóba töltött ital elfogyasztását. Az ivás azonban nem teljesen reménytelen, általában minden korsónak megvan a maga nyitja. A csalikorsó nem csak frappáns, esztétikailag is jelentős, elkészítése komoly mesterségbeli tudásról árulkodik.

Csalikorsó, Modor 19. század vége, Nagyházi Galéria és Aukciósház, 219. aukció, kikiáltási ár: 38 000 Ft

„Cseréld ki a csalikorsót bokályra”

A bokállyal már sokkal egyszerűbben csillapíthatjuk a szomjunkat. Az egyfülű, körte alakú cserép borosedény általában mázas kivitelben készült, egyes helyeken azonban mázatlan formája is ismeretes. A habánok ónmázzal díszítették az edényt. Érdekesség, hogy Erdélyben a bokály, mint melléknév volt használatos, az ónmázas edényt nevezték bokály edénynek. Maga az elnevezés az itáliai bocal, azaz kancsó kifejezésből származik.

Bokály, Kőhalom, 19. század közepe, Nagyházi Galéria és Aukciósház, 219. aukció, kikiáltási ár: 26 000 Ft

„Esetleg butellára”

Ismertebb nevén: butykos. Ólommázas cserépedény, pálinka tartására szolgált. Formája sokféle lehet, a nagyobbak kulacshoz hasonló fület is kaphattak, hogy tulajdonosuk szíjra fűzve magával vihesse őket. Rendeltetésüket az a vidám kis rigmus is elárulja, amit gyakran az oldalukra írtak készítőik: „Egy butella pálinka, nincsen aki megigya, megiszom én s víg leszek, soha meg sem öregszek.”

Könyvbutella, Rimaszombat, 1919, Nagyházi Galéria és Aukciósház, 219. aukció, kikiáltási ár: 30 000 Ft

Így tehát jóllakattuk és megitattuk vendégünket, nem érheti szó a ház elejét. A csalikorsó játékossága, valamint a bokály és a butella tartalma  gondoskodott a jókedvünkről.

Szerző: Járfás Eszter , műtárgy.com