Rembrandt Éjjeli őrjárat című művének vizsgálatai során egy korábban elrejtett vázlatra bukkantak. Ez lehetővé teszi a közönség számára, hogy mintegy a művész válla fölött átnézzen, és megfigyelje, hogyan teszi meg az alkotó az első lépéseket a remekmű elkészítése során.

Az Éjjeli őrjárat kutatócsoportja az elmúlt két és fél évben a Rijksmuseumban dolgozott, és a legfejlettebb képalkotási technikák és számítógépes technológia segítségével aprólékosan feltérképezte a műalkotást. Munkájuk során soha nem látott mennyiségű adatot gyűjtöttek össze, amelyek segítségével sokkal jobban megérthetjük a festmény keletkezési folyamatát és jelenlegi állapotát.

„A vázlat felfedezése áttörést jelent a kutatásban. Mindig is gyanítottuk, hogy Rembrandt vázlatot készíthetett a vászonra, mielőtt nekilátott volna ennek a hihetetlenül összetett kompozíciónak, de eddig még nem volt rá bizonyítékunk. Most azonban minden eddiginél jobban be tudunk nézni a festékfelszín alá, annak érdekében, hogy megértsük, hogyan készült a festmény. Lenyűgöző látni, ahogy Rembrandt a megfelelő kompozíciót keresi” – nyilatkozta Taco Dibbits, a Rijksmuseum igazgatója.

 

 

Az aláfestett vázlat megfelel Rembrandt spontán megközelítésének, amellyel közvetlenül a vászonra komponált. Ez a felfedezés csak azért volt lehetséges, mert az új technológiák lehetővé teszik, hogy minden eddiginél pontosabban átnézzék a festékrétegeket, és a legapróbb részletekig elemezzék a Rembrandt által használt anyagokat. A művész barna alapozót alkalmazott, a nyers vázlatához pedig magas krétatartalmú bézs színt használt. Eddig még nem fedeztek fel más olyan festményt Rembrandttól, amely ilyen típusú festékkel készült volna.

„Minden egyes új részlet egy új betekintést enged Rembrandt alkotói folyamatába. A vizsgálat által megismerhetjük az eredeti ötletet, a gondolatmenetet, valamint az anyagi és művészi választásait. Egy ilyen mindenre kiterjedő megközelítés még néhány évvel ezelőtt is lehetetlen lett volna, ami azt jelenti, hogy az Éjjeli őrjárat egy új mérföldkőnek számít a festészet tanulmányozásában. Mindezek a felfedezések arra késztetnek bennünket, hogy más szemmel tekintsünk Rembrandt többi festményére – most már tudjuk, mit kell keresnünk – mondta Petria Noble, a Rijksmuseum festmények restaurálásáért felelős vezetője.

Rembrandt bizonyára sok időt töltött azzal, hogy megtalálja az ideális kompozíciót ehhez a nagyméretű festményhez. Az Éjjeli őrjáratról készült korábbi tanulmányok már több tucat pentimenti-t, azaz a művész maga által végrehajtott módosításokat mutattak ki. Most, a legújabb képalkotási technikák segítségével még több változtatást fedezhettünk fel. Láthatjuk például, hogy Rembrandt eredetileg tollakat festett Claes van Cruijsbergen milicista sisakjára, de később átfestette azokat. Rombout Kemp lábának helyzetét is módosította a művész – a sok szkennelésből kiderült, hogy a lábat eredetileg más pozícióban festette meg egy korábbi szakaszban. Vannak arra utaló jelek is, hogy Rembrandt eredetileg nagyobb számú lándzsát tervezett a tömeg fölé.

Az Éjjeli őrjárat részletes vizsgálata nemcsak Rembrandt munkamódszereinek megértését segíti elő, hanem a festmény állapotára is fényt derített. A festék sok helyen még mindig kiváló állapotban van, erre példa Willem van Ruytenburch gazdagon díszített kabátja. Más területek azonban nagyobb károkat szenvedtek, ami részben annak a sokféle kezelésnek az eredménye, amelyen az Éjjeli őrjárat a 17. század óta átesett – több mint valószínű például, hogy a múltban a lakk eltávolítása egyes helyeken a festék feloldódásához vezetett.

Az AkzoNobel, az Éjjeli őrjárat kutatócsoportjának fő partnerének szakértőivel való összefogás lehetővé tette, hogy megfejtsék az olyan rejtélyeket, mint például Rembrandt híres impasto-technikája. Az impasto során vastag festéket visznek fel a vászonra, hogy olyan lenyűgöző háromdimenziós struktúrát hozzanak létre, amely egyedülálló módon tükrözi vissza a fényt. Első alkalommal sikerült reprodukálni Rembrandt impasto festékét azáltal, hogy szisztematikusan tesztelték a festékformulák variációit a Rembrandt rendelkezésére álló összetevők, például fehér ólom, lenolaj és tojásfehérje felhasználásával.

A romlás jeleit mutató területek egyike a kutyára összpontosul. A kutatás elején az volt az uralkodó elmélet, hogy a kutyán látható fehér fátyolfelhőzetet a festékben lévő kristályok képződése okozta. A kiterjedt kutatások azonban kimutatták, hogy a festmény ezen részén a kopás következtében az újonnan felfedezett világos vázlat nagyobb mértékben került felszínre, aminek következtében a kutya kontúrjai sokkal világosabbak lettek, mint ahogyan azt Rembrandt eredetileg tervezte volna.

 

A kutya vázlatának áttűnése az eredeti felszínen
Forrás: Rijksmuseum

 

A romlás másik példája a Banninck Cocq feje mögötti füstfelhő eltűnése. Az Éjjeli őrjárat Gerrit Lundensnek tulajdonított példányán egyértelműen látható a muskéta elsütéséből származó füstfelhő, de az eredeti festményen ennek csak nyomai maradtak meg. A vászon egyéb, kopásnyomokat mutató részei közé tartozik Frans Banninck Cocq jelmeze, amelyből már hiányoznak a részletek, valamint a tőle balra lévő, vörösbe öltözött muskétás, Jan van der Heede arca, ahol a vászonszálak felső részei már láthatóvá váltak.

A kutatások kimutatták, hogy az Éjjeli őrjárat egyes részein a szín eredetileg élénkebb volt: azok a területek, ahol Rembrandt kobaltot tartalmazó üvegből készült pigmentet használt, eredetileg intenzívebb színűek voltak. Ez az elszíneződés egy természetes lebomlási folyamat eredménye, és sajnos visszafordíthatatlan. Egyes helyeken a régebben felhordott régebbi lakkrétegek szürke fátyolosodást okoztak, és a Rembrandt kora után elvégzett régi retusálások egy része is elszíneződött.

Az évszázadok során a festékben több ezer apró fehér folt, úgynevezett ólomszappanok alakultak ki. Ezek nem ritkák az olyan 17. századi festményeken, mint az Éjjeli őrjárat. Néhány esetben az ólomszappanok kihullottak a festményből, vagy a későbbi restaurálások során eltávolították őket. Az így keletkezett apró lyukak a festékben olyan területeken láthatók, mint például Frans Banninck Cocq arca.

Aki ma megnézi az Éjjeli őrjáratot, az a vászon bal felső sarkában több, jól kivehető hullámosságot vehet észre. Ezek az úgynevezett deformációk e század elején keletkeztek, amikor a festményt a múzeum főépületének felújítása során a Phillips-szárnyban függesztették ki. Valószínűleg a galériában ebben az időszakban tapasztalt túlzott éghajlati ingadozások következményei. Ezeket a deformációkat kezelni kell, és a festmény veszélyeztetése nélkül orvosolhatók. Az Éjjeli őrjárat restaurálása ezért 2022. január 19-én kezdődik.

 

Forrás: Rijksmuseum

Címlapkép: Rembrandt, Éjjeli őrjárat, a felfedezett előkészítő vázlatot tartalmazó nézet. Rijksmuseum

Szerző: Műtárgy.com

Forrás: Portfolio.hu