Erdélyi ötvösművek az egykori Herzog-gyűjteményből

Újabb kinccsel gazdagodott a magyar múzeumi hálózat – újabb páratlan értékek az ország első múzeumában, a Magyar Nemzeti Múzeumban

2011 májusában a Christie’s aukciós ház New York-i árverésén egy jelentős közép-európai ötvösmű-csoport is kalapács alá került.  A 16. század vége és a 19. század első harmada között készült emlékek között világi ezüstművek valamint zománcos, drágaköves ékszerek voltak, melyek jegyük, típusuk vagy éppen feliratuk, címereik alapján a magyarországi, erdélyi iparművészet fontos emlékei közé sorolhatók. Az ezüstművek többségükben erdélyi mesterek alkotásai, a jeggyel is ellátott darabok elsősorban nagyszebeni és brassói mesterek munkái. Közöttük számos kiemelkedő jelentőségű, szépséges alkotás, melyek felbukkanása valódi szenzációnak számított. Utoljára a 20. század első harmadában rendezett tárlatokon szerepeltek; e bemutatók katalógusaik, dokumentációjuk révén a szakma előtt korábban is jól ismertek voltak, a 20. század közepe óta azonban létezésük is kérdéses volt. A tudósok és gyűjtők szinte már lemondtak róluk és azt hitték, elpusztultak. A tárgyak egykor ugyanis Herzog Mór Lipót gyűjteményének részét képezték; a méltán híres képgyűjtemény mellett Herzog báró a 20. század első felének egyik legjelentősebb ötvösgyűjteményét is felépítette.

Bal oldali képen: A Herzog-gyűjtemény egyik emblematikus műve ez a nautilus serleg. A lábasfejűek közé tartozó nautilus háza nagyon kedvelt volt a kora újkorban, mint dísz-ötvösművek nyersanyaga. Általában a vízzel, tengerrel kapcsolatos tematikájú volt díszítésük is. E példány felső, cuppa-részén Jónás életéből vett jelenetek láthatók. 

Jobb oldali képen: A magyar szabású kora újkori férfi viselet egyik jellegzetes kiegészítője volt a sapkát, süveget díszítő tolltok, az úgynevezett forgó. A stilizált tollat formázó ötvösművekbe valódi – sokszor igen borsos árú – különleges tollakat illesztettek. A Herzog-gyűjtemény rekeszzománcos darabja kvalitásos és különösen ép állapotban fennmaradt 17. század közepi példája a típusnak. 

Magyarországra való visszakerülésük így valóságos csodaszámba megy, még akkor is, ha csak a gyűjtemény egy töredéke került vissza és gazdagítja a magyar nemzeti értékeinket. Az egykori gyűjtemény magyarországi eredetű anyagának nagyobbik része kerül most a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe és – egyáltalán – közgyűjteménybe: a jeggyel is ellátott tárgyak többsége erdélyi ötvösök munkája. A jegy nélküli emlékek az analógiák, típusuk vagy éppen feliratuk alapján sorolhatók az erdélyi mesterek munkái közé. A 32 tárgy között döntő többségben vannak a különböző világi ezüstmunkák: poharak, kannák és serlegek. 

(Megtekinthető: 2014. október 10 – 2015. január 25.)

Bal oldali képen: Aranyozott ezüst serleg, Johann Schelker nagyszebeni ötvös műve a 17.század közepéről. Egykor Radvánszky Géza báró gyűjteményének darabja volt, Herzog a Radvánszky-gyűjtemény 1929-es aukcióján vásárolhatta meg az ötvösművet.

Jobb oldali képen: Aranyozott ezüst kanna a 17. század közepéről. Michael Schelling brassói ötvös remeke a Herzog-gyűjtemény egyik legismertebb műve. A zenélő puttókkal díszített, jellegzetes erdélyi tárgyat Herzog Mór egy bécsi műkereskedőtől vásárolta 1920 körül.

Szász mellboglár. Az ifjabb Johannes Süssmilch brassói mester műve 16765 körül készült. A késő középkori eredetű kerek kapocs-forma az erdélyi szász patrícius asszonyok viseletének jellegzetes dísze volt a 17. században.