Fénytörések - Vinczeffy László kiállítása a Vigadóban
Vinczeffy László Munkácsy Mihály-díjas festő- és szobrászművész alkotásaiból nyílt tárlat a Vigadó Galériában. A kiállításon a művész képeivel és plasztikáival is találkozhatnak a látogatók.
Vinczeffy László 1946-ban született Atyhán. 1970-ben végzett a kolozsvári Rajztanárképző Főiskolán, majd 1979 és 1983 között a bukaresti Képzőművészeti Főiskola képrestaurátori képzésén tanult. 1979-től 2010-ig restaurátorként dolgozott a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumban, 19 századi festők műveit restaurálta, például Barabás Miklós képeit. Jelenleg is Sepsiszentgyörgyön él, 1990 óta a sajt műtermében alkot. Többször dolgozott a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen. 2011 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A művész pályája elején még ragaszkodott a figurális ábrázoláshoz, később viszont fokozatosan eltávolodott a konkrét alakzatok megjelenítésétől, megszokott elemeit elhagyta, majd a 90-es évekre eljutott az absztrakcióig.
1994-ben készítette el az első szobrát. A kétdimenziós táblaképen túllépve organikus, valamint színes, dekoratív térplasztikákat, szobrászati objektumokat alkot. Eleinte különböző kapott tárgyak, konyhai eszközök összeszerelésével készítette el a szobrait, majd egyre nagyobb munkák kerültek ki a kezei közül. Egyes térplasztikáit a saját kertjében állította fel.
Míg szobrai főként játékosak (ötlet-fáknak is nevezi a kerti plasztikáit), addig festményeire és grafikáira a tömörség és a spiritualitás a jellemző. A sötét tónusú, arannyal díszített, zárkózott formavilágú képeket áthatja a művész vallásossága. Munkái vízió-szerűek, meditatívak, a tudatalatti és az ösztönök formálják őket.
A művész munkáiból rendezett Fénytörések című kiállítás május 6-áig tekinthető meg a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadóban. A tárlat kurátora Szücs György művészettörténész.
Szerző: műtárgy.com
Forrás: Portfolio.hu
Kép forrása: MMA
Vinczeffy László 1946-ban született Atyhán. 1970-ben végzett a kolozsvári Rajztanárképző Főiskolán, majd 1979 és 1983 között a bukaresti Képzőművészeti Főiskola képrestaurátori képzésén tanult. 1979-től 2010-ig restaurátorként dolgozott a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumban, 19 századi festők műveit restaurálta, például Barabás Miklós képeit. Jelenleg is Sepsiszentgyörgyön él, 1990 óta a sajt műtermében alkot. Többször dolgozott a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen. 2011 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A művész pályája elején még ragaszkodott a figurális ábrázoláshoz, később viszont fokozatosan eltávolodott a konkrét alakzatok megjelenítésétől, megszokott elemeit elhagyta, majd a 90-es évekre eljutott az absztrakcióig.
1994-ben készítette el az első szobrát. A kétdimenziós táblaképen túllépve organikus, valamint színes, dekoratív térplasztikákat, szobrászati objektumokat alkot. Eleinte különböző kapott tárgyak, konyhai eszközök összeszerelésével készítette el a szobrait, majd egyre nagyobb munkák kerültek ki a kezei közül. Egyes térplasztikáit a saját kertjében állította fel.
Míg szobrai főként játékosak (ötlet-fáknak is nevezi a kerti plasztikáit), addig festményeire és grafikáira a tömörség és a spiritualitás a jellemző. A sötét tónusú, arannyal díszített, zárkózott formavilágú képeket áthatja a művész vallásossága. Munkái vízió-szerűek, meditatívak, a tudatalatti és az ösztönök formálják őket.
A művész munkáiból rendezett Fénytörések című kiállítás május 6-áig tekinthető meg a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadóban. A tárlat kurátora Szücs György művészettörténész.
Szerző: műtárgy.com
Forrás: Portfolio.hu
