Londonban nem telhet el október Frieze nélkül. Idén a női jelenlét és a videómunkák meghatározó száma adott sajátos színt a nagy tekintélyű vásárnak és kísérőrendezvényeinek.

Az elmúlt év(ek)ben középpontba került társadalmi kérdések a művészeti világot is törvényszerűen felforgatták. Így nem meglepő, hogy a Frieze sátrába is begyűrűzött az igény – melyet ezzel egyidejűleg nevezhetünk roppant okos üzleti húzásnak is –, hogy a nőművészek csekély száma, illetve munkáik ára is jelentősen emelkedjen. A szezonban nemzetközi cikkek sora számolt be arról, hogy ár–érték-arányban mennyivel jobb befektetés női művészektől vásárolni, hiszen a piac nem egyenlően árazta be őket férfi kortársaikkal. A példákat az absztrakt expresszionista Joan Mitchell, Lee Krasner és Georgia O’Keeffe vezette, a klasszikus éra nőművészeire pedig a Frieze Masters fókuszált. O’Keeffe munkái számos standon köszöntek vissza; Barbara Hepworth kecsesen brutalista szobrai köré pedig egy egész kertet komponált a Dickinson galéria. Egyéni standon Tatiana Trouvé disztópikus Sámán (2018) című installációját a Kamel Mennour galéria mutatta be. A földjéből kifordult gyökeret mintázó mű a maga bronz- és betontömbjével 31 tonnára és 650 ezer euróra rúgott a vásáron.

Frieze: 1: Pipilotti Rist: 4th Floor To Mildness, 2016, video- és hanginstalláció

Ehhez hasonló egyéni bemutatókban még a Social Work elnevezésű szekció strandjai bővelkedtek. Az ide meghívott galériák Helen Chadwick, Sonia Boyce és Mary Kelly munkái mellett olyan nőművészeket hoztak magukkal, akiknek politikai aktivista munkássága jelentős volt az 1980–90-es években.

A vásár ideje alatt Londonban nyíló vagy nyitva lévő kiállításokon egyértelműen a videomunkák hódítottak. Miközben a Temze egyik partján, a Tate Modern magasabbik épületének moziteremmé változott kiállítóterében Christian Marclay The Clock (2010) című 24 órás, nagyszerű műve pörgött – a film képkockáin az órák mutatói ismert és kevésbé ismert filmekből kivágott jeleneteket montázsolnak –, addig a Strand 180-ban a New York-i New Museum rendezésében 21 művész mozgóképalapú installációit járhatta végig az elhivatott kiállításturista. Az underground labirintusban érdemes akár egy fél napra is elveszni, hiszen a pár perces filmek mellett ott volt John Akomfrah a 2015-ös Velencei Biennálén nagy és kedvező visszhangot kapott háromcsatornás Vertigo Sea-je. A lenyűgözően színpadias jelenetek az Atlanti-óceánt és annak szerepét jelenítik meg – a kulturális emlékezet irodalmi és filozófiai referenciái segítségével. Kahlil Joseph Fly Paper című filmje fikciót és történelmi eseményeket kombinálva állít emléket a virágzó Harlemnek, az afroamerikai kultúra New York-i központjának. A történelemtől megfáradt utazónak Pipilotti Rist mágikus installációja szolgálhatott pihenésképp, ahol színes ágyakon fekve a feje fölé vetített képekben merülhetett el (vagy alá) Rist víz alatti absztrakt jeleneteibe.

Két további fontos intézmény is a vetített képkockákra koncentrált ebben a szezonban. A Turner-díj idei shortlisteseinek gondolkodását is nagyban meghatározza a mozgókép, amit a díj négy jelöltjének – Forensic Architecture, Naeem Mohaiemen, Charlotte Prodger és Luke Willis Thompson – kiállított installációi is illusztráltak. Csakúgy, mint Pierre Huyghe munkája a Serpentine Galleryben, ahol a művész ismét lenyűgöző teret épített. A galériába lépve villódzó képkockák és ezernyi légy lepi el a látogatót. A vetítés monotonságából fel-felsejlenek formák, de a konkrétumok hiányát csak saját gondolatainkkal helyettesíthetjük. A három térbe szétszórt projekciókat a röpködő és a már földre hullt legyek pattogása montázsolja össze elidegenítő, de mégis bensőséges kiállítási élménnyé.

Érdekes, hogy a vásáron domináns intézményi jelenlétéhez képest csak visszafogottan volt jelen a videó, ami a műfaj piaci pozíóicionálásának nehézségeire utal. Pedig a Frieze-eken nemcsak a magánszemélyek, hanem az intézmények vásárlásai is jelentősek, így azok szempontjait is figyelembe veszik a galériák. A Lisson Gallery például felállított egy vetítőszobát a standján, ahol mindennap más és más filmeket mutatott be a művészeitől. A korábban említett John Akomfrah itt is megjelent. Emellett izgalmas volt még a David Shrigley viccesen provokatív animációiból és neonírásaiból összeállított minikiállítás Stephen Friedman standján.

A Frieze ideje alatt a magyar neoavantgárd is megjelent a Sohóban. Nem először. Korábban 2015-ben találkozhatott velük ily módon az ottani közönség az Austin Desmond Fine Artban, amikor az 1970–80-as évek jelentős művészeinek főként fotóalapú válogatását mutatták. Idén a már bejáratott Bookmarks, vagyis a három budapesti galéria – az acb, a Kisterem és a Vintage – közös brandje alatt szerveztek bemutatót Bookmarks – Revisiting Hungarian art of the 1960s and 1970s címmel. A tárlatot – hasonlóan a 2017-es, Elizabeth Dee galériájában rendezett New York-i bemutatóhoz – ismét Szántó András kúrálta, aki ezúttal 35 művésztől választott ki 70 munkát.

A kiállításhoz kapcsolódva a londoni Koenig Booksnál jelent meg az azonos című publikáció, melyben Hans Ulrich Obrist kérdezi többek közt Bak Imrét, Nádler Istvánt és Vera Molnárt. Obrist jelenleg a korábban említett Serpentine Gallery vezetője és kurátora, jelentős kurátori és írói munkássága, nemzetközi beágyazottsága új perspektívában mutatja meg – és helyezheti el – a magyar művészeket és munkásságukat.

Rechnitzer Zsófia

Megjelent a Műértő novemberi lapszámában.

Műértő - művészeti és műkereskedelmi folyóirat A Műértő a HVG Zrt.
kiadásában megjelenő, szakemberek által írt és szerkesztett művészeti,
műkereskedelmi havilap. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt
valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal
rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról,
trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér
meghatározó szereplőiről. Aktuális információkat és kritikai elemzéseket
közöl. Megjelenik minden hónap első péntekjén.

Főszerkesztő Andrási Gábor
Szerkesztő: Nagy Mercédesz
Hirdetés: Tasnádi Rózsa, tel.: 061-436-2450; hirdet@hvg.hu

Szerkesztőség:
1037 Budapest, Montevideo u. 14.
muerto@hvg.hu / www.muerto.hu

Előfizethető:
HVG Zrt. terjesztési osztály: ugyfelszolgalat@hvg.hu; tel.: 061-436-2045
Kiadja a HVG Kiadó Zrt, Felelős Kiadó: Szauer Péter