A Vörös szőlőskertek Arles-ban Vincent Van Gogh legdrámaibb színvilágú provence-i tájképei közé tartozik, ugyanakkor híres arról is, hogy ez az egyetlen olyan festmény, amelyet a művész biztosan eladott élete során egy 1890-es brüsszeli kiállításon 400 frankért (akkor 16 font), négy hónappal öngyilkossága előtt. A kép jelenleg Oroszországban, a moszkvai Puskin Múzeumban található. A múzeum nemrégiben úgy döntött, konzerválja a képet, hogy ezzel állapotának hosszú távú megőrzését biztosítsa.

Van Gogh 1888. október 28-án, öt nappal azután, hogy barátja, Paul Gauguin Arles-be érkezett, egy késő délutáni sétájuk során találkozott a szőlőskerttel. Provence-ban általában szeptemberben szedik a szőlőt, de úgy tűnik, hogy a szüret ebben az évben késett. Október 11-e körül Van Gogh ezt írta testvérének, Theonak: „Vannak egy kilós fürtök is - a szőlő idén pompás, a szép őszi napoktól”. A festő leírta a Gauguinnel együtt látott szőlőskert-jelenetet is: „Egy vörös szőlőskert, teljesen vörös, mint a vörösbor. A távolban sárga lett és aztán a zöld égbolt, a nap, a mezők lila és itt-ott szikrázó sárga színűek az eső után, amelyben a lenyugvó nap tükröződött”.

Vincent Van Gogh: Vörös szőlőskertek Arles-ban, 1888
Forrás: The Art Newspaper

Bár Van Gogh szerette a szabadban festeni a tájképeket, a Vörös szőlőskertek Arles-ban festményt a műtermében fejezte be - a képzeletét használva. Gauguin ekkoriban arra biztatta, hogy képei legyenek kreatívabbak és kevésbé szó szerint értelmezhetőek. Nem kétséges, hogy a két művész a séta után hazatérve - egy-két pohár helyi provence-i vörösbor mellett - megvitatta ezt a szőlőskert-jelenetet. Van Gogh tüzes színhasználata minden bizonnyal szélsőséges, a szőlőtőkék például sokkal vörösebbek, mint azt várnánk. A kompozíció jobb oldalán mintha egy folyót látnánk, azonban ez egy út, amely csillogóan fénylik az eső után. A késő őszi délutánon lenyugvó hatalmas nap szinte kísérteties sárga égboltot eredményez.

Vincent van Gogh gyors vázlata a bekeretezett Vörös szőlőskertek Arles-ban képről egy Theónak írt levélben, 1888. november 10.
Forrás: The Art Newspaper

A festménynek érdekes története van. Van Gogh 1889. áprilisában küldte el a festményt Theonak Párizsba. Theo „nagyon szépnek” írta le és felakasztotta párizsi lakásában, ahová éppen akkor költözött menyasszonyával, Jo Bongerrel. Néhány hónappal később Van Gogh-nak felajánlották, hogy 1890. januárjában Brüsszelben kiállíthat néhány képet a Les Vingt csoport által szervezett kiállításon. Ezek egyike a Vörös szőlőskertek Arles-ban volt, amelyet a kiállításon Anna Boch belga művész és műgyűjtő vásárolt meg és 1907-ig megőrizte.

Két évvel később a képet a moszkvai műgyűjtő és textilgyáros, Ivan Morozov vásárolta meg.  Az ár ekkor már 30 000 frankra emelkedett, ami Van Gogh elismertségének gyors emelkedését jelzi. Morozov gyűjteményét 1918-ban, egy évvel az orosz forradalom után államosították. 1919-ben Finnországba emigrált, 1921-ben hunyt el. Morozov festményeit kezdetben moszkvai kúriájában őrizték, amelyet múzeummá alakítottak át.

A két gyűjtő: Anna Boch (Théo Van Rysselberghe: Anna Boch portréja, 1892) és Ivan Morozov (Valentin Szerov: Ivan Abramovics Morozov portréja, háttérben Henri Matisse festménye, 1910). Forrás: The Art Newspaper

1948-ban a Vörös szőlőskertek Arles-ban a Puskin Múzeumba került. Az alkotás Sztálin alatt azonban nem volt kiállítva, mivel a modern francia művészetet nem tartotta a kommunista társadalom számára elfogadhatónak. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után Van Gogh ismét kiállításra került. A Vörös szőlőskertek Arles-ban Moszkvában maradt, több mint 60 éve nem adták kölcsönbe.

A festmény állapotának kérdése nemrégiben a Morozov-gyűjtemény nagyszabású párizsi kiállításának megrendezésével merült fel. Végül úgy döntöttek, hogy a Van Gogh-festmény túl törékeny ahhoz, hogy elutazhasson. Marina Loshak, a Puskin igazgatója elismerte, hogy „nagyon szomorú”, hogy ez a festmény nem utazhat külföldi kiállításokra. Ezért döntöttek úgy, hogy konzerválják.

A Morozov-gyűjtemény: A modern művészet ikonjai című kiállítás most április 3-ig látható a Fondation Louis Vuitton-ban (közel 200 modern műalkotással, de a Vörös szőlőskertek Arles-ban nélkül). A kiállítás látványos sikert aratott, már több mint 800 000 látogatót vonzott. Ez a szám a zárásig elérheti az 1,2 milliót, ami igazán elképesztő – különösen a világjárvány idején. A festmény egyelőre restaurálás alatt áll a Puskin Múzeumban, de a tervek szerint a múzeum nyáron mutatja be az Ivan és Mihail Morozov gyűjteménye című kiállításon (június 27. - október 30.).

Van Gogh mellett Gauguin is megfestette saját ábrázolását a szőlőskertről, amelyet együtt láttak a Montmajour melletti sétájuk során. De az ő verziója a jelenetről aligha lehetne különbözőbb, első pillantásra valóban kevéssé hasonlít az őszi szüretre. Gauguin festménye, amelynek eredetileg az Human Misery címet adta (1888. november), egy melankolikus nőt állít a középpontba, akinek alakját egy eltorzult perui múmia ihlette, amelyet a művész egy párizsi múzeumban látott. Mögötte a szőlőtőkék néhány görnyedő szüretelővel, erős okkersárga háttér előtt.

Paul Gauguin: Human Misery (The Wine Harvest), 1888
Forrás: The Art Newspaper

Van Gogh megjegyezte, hogy a kompozíció a gyászoló nővel barátja „fejéből”, képzeletéből származik és „ha nem rontja el, vagy nem hagyja befejezetlenül, akkor nagyon szép és különös lesz”. Gauguin maga is úgy vélte, hogy ez volt a „legjobb képe” az évben - bár komor címe aligha növelhette az eladás esélyeit. De Van Gogh festményéhez hasonlóan ez is hamarosan vevőre talált Emil Schuffenecker művész személyében.

Forrás: The Art Newspaper