Részletes keresés

Holnap nyílik a Henri Matisse kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Első alkalommal találkozhat a magyar nagyközönség Henri Matisse műveivel egy átfogó, reprezentatív kiállításon a Szépművészeti Múzeum június 30-án nyíló tárlatán. A párizsi Pompidou Központtal együttműködésben megvalósuló, több mint 150 művet felvonultató kiállítás 8 kronologikus-tematikus szekcióban mutatja be Matisse munkásságát a korai alkotásoktól egészen az ötvenes években készített művekig, az életmű olyan központi jelentőségű kérdéseit érintve, mint a vonal és a szín viszonya vagy az enteriőr és az alak összefüggései.

A Szépművészeti Múzeum kiállítása a matisse-i életmű műfaji sokszínűségét is megvilágítja, ugyanis a mintegy 30 festményeken túl egyedi és sokszorosított grafikai alkotások, és 17 szobor is helyet kapott a tárlaton. A kiállítás külön szekcióban mutatja be a művész késői fő művéhez, a vence-i dominikánus kápolnához készített monumentális üvegablakterveit. A tárlat katalógusában külföldi és hazai szerzők tanulmányai mellett Matisse saját írásaiból is közölnek válogatást, melyeknek egy része első alkalommal jelenik meg magyar fordításban.

A kiállítás kronologikus rendben vezet végig a művész életművének meghatározó szakaszain. A korai évek útkeresése után látványosan bontakozik ki a tiszta szín festészete, amelynek megtalálása a művész fauve periódusának legfőbb célja volt. Az első világháború idején alkotott redukált formanyelvű, az absztrakció határán egyensúlyozó műveket a „nizzai korszak” fénnyel teli enteriőrképei, majd az 1930-as években ismét egy kísérletező periódus követik. A festészeti életmű összegzéseként is leírható „vence-i enteriőrök” után a művész szinte kizárólag gouache papírkivágásokat készített, melyekben az œuvre egyik központi problémája, a szín és a vonal harmóniája új összefüggésben valósulhatott meg. A kérdést Matisse késői fő művének, a vence-i Rózsafüzér-kápolna összeművészeti programjának kidolgozásakor monumentális léptékben értelmezte újra. A kápolna színes üvegablakaihoz készített második tervváltozat a kiállítás egyik kulcsdarabja.

A tárlaton a festmények mellett Matisse szobrai, egyedi, sokszorosított és alkalmazott grafikai munkái, valamint Jazz című művészkönyve mutatnak rá az életmű mediális sokszínűségére. A ragyogó szín-, fény- és formaharmóniákban testet öltő „könnyedség” mellett – melynek létrehozására a művész egész munkássága során törekedett – kirajzolódnak az életmű a tér és a sík, az enteriőr és az alak, valamint a szín és a vonal kapcsolatára vonatkozó alapkérdései. A variációkként ismétlődő, szekvenciákba rendeződő motívumokon – többek között a külső és a belső tér határvonalát kijelölő ablakon, a műterem tárgyain, a portrékon, női alakokon – keresztül a művésznek a témák újragondolására, átdolgozására épülő alkotói módszere is láthatóvá válik. A kiállítás végigkíséri, ahogy Matisse közel hatvan évet felölelő életművében folyamatosan megújuló színakkordokként és vonalritmusokként ölt formát – Louis Aragon Matisse-nak tulajdonított kifejezésével élve – a gondolatok színe.

Korai évek, 1895–1909

Pályájának kezdetéről nyilatkozva Matisse bevallotta: már akkor érzékelte, nem úgy fest, mint a többiek, és úgy érezte magát „mint aki egy olyan országba érkezett, ahol nem beszéli a nyelvet”. A párizsi Ecole Nationale des Beaux-Arts hallgatójaként és Gustave Moreau tanítványaként szorgalmasan látogatta a Louvre-t, egyrészt, hogy elsajátítsa a régi mesterek művészi nyelvét, másrészt, hogy ráleljen a sajátjára. A századfordulón festett egyik fő műve, az 1900-as Önarckép (Autoportrait) jól mutatja a (régi) mesterekhez fűződő összetett viszonyát. Két meghatározó utazást követően – 1904-ben Paul Signacnál járt Saint-Tropez-ban, 1905-ben pedig André Derainnél Collioure-ban – Matisse végérvényesen a szín mellett kötelezte el magát. Korai alkotóperiódusát a Fényűzés I. (Le Luxe I, 1907) című kép zárja, melyben összefoglalta a vonallal és a színnel kapcsolatos kutatásainak eredményeit. 

Henri Matisse: Önarckép (Autoportrait), 1900
Forrás: Szépművészeti Múzeum

 

Törések és ablakok, 1910–1917

Az 1910-es években kezdődött Matisse kísérletező pályaszakasza, melyet a festői kifejezőeszközök radikális használata jellemez. A kiállításon kivételes módon egymás mellett látható fő művek, az 1914-es Üvegajtó Collioure-ban (Porte-fenêtre à Collioure) és a Fehér és rózsaszín fej (Tête blanche et rose), remekül szemléltetik a művész avantgárd kísérletezéseit, aki az első világháború alatt gyakran megfordult Pablo Picasso, Juan Gris és Gino Severini műtermében, valamint a Section d’Or festőcsoport tagjainál.

Henri Matisse: Fehér és rózsaszín fej (Tête blanche et rose), 1911

Forrás: Szépművészeti Múzeum

 Szobrok, 1909–1930

„A festészetben az ötleteim kidolgozása érdekelt – ugyanezért kezdtem el szobrokat is készíteni. Műfajt váltottam, agyaggal kezdtem el dolgozni, hogy szünetet tartsak a festésben, mert úgy éreztem, abban már mindent megvalósítottam, amire akkoriban képes voltam.” Matisse Pierre Courthionhoz intézett elhíresült megjegyzésében vallott arról, hogy milyen fontos ellenpont volt művészetében a szobrászat. Bár tiszteletben tartotta a műfaj hagyományait, az emberi alak megformálásában váratlan és új útra tért. Egyik fő művén, az 1909 és 1930 között készített Hát-sorozaton (Nu de dos) a monumentalitás és stilizált formaképzés merőben új koncepciójával találkozhatunk.

Alakok és enteriőrök, 1918–1929

Matisse egész pályája során számos enteriőrképet készített, és ez jellemzi az 1920-as, Nizzában töltött évtizedet is, amikor festészetének addigi tanulságait és vívmányait folyamatosan továbbfejlesztette. Különösen jó példa erre a Vörös nadrágos odaliszk (Odalisque à la culotte rouge, 1921): a festményen a szoba igazi mozgószínpadként jelenik meg, melyet a művész faliszőnyegekkel és dekoratív anyagokkal díszített, s amely Dominique Fourcade költő kifejezésével élve, egyfajta „fénydobozként” működik.

Henri Matisse: Vörös nadrágos odaliszk (Odalisque à la culotte rouge), 1921

Forrás: Szépművészeti Múzeum

Modernista kísérletek, 1930–1946

Matisse 1930-as utazása az Amerikai Egyesült Államokba, majd Tahitire alapjaiban változtatta meg alkotómódszerét: az új helyszíneken szerzett élmények igazi modernista fordulathoz vezettek az életműben. A korszakban Matisse legkedvesebb múzsája és modellje Lydia Delectorskaya lett. Egyik első festménye Lydiáról, az Ülő rózsaszín akt (Nu rose assis, 1935–1936) jól mutatja a művész munkamódszerét: a festék visszakaparását, átdolgozásokat, törlések és egyszerűsítések nyomait láthatjuk a művön.

Henri Matisse: Ülő rózsaszín akt (Nu rose assis), 1935–1936
Forrás: Szépművészeti Múzeum

Nizzától Vence-ig, 1938–1948

Miután letelepedett a dél-franciaországi Vence-ben, Matisse az 1940-es évek elején arról beszélt, hogy művészete újra „virágzik”. E kijelentésének fényében értékelhetjük a „vence-i enteriőrök” mesteri sorozatát, melynek kiemelkedő darabja a kiállításon is bemutatott Sárga és kék enteriőr (Intérieur jaune et bleu, 1946). A festmények ismétlődő motívumain keresztül Matisse nem csupán a szín és a vonal viszonyának az egész életművét végigkísérő problémáját helyezte más megvilágításba, de újradefiniálta a szín és a tér lehetséges összefüggéseit is. Egyúttal ez az időszak a táblaképfestészettől való búcsúzást is jelentette a művész számára.

Henri Matisse: Sárga és kék enteriőr (Intérieur jaune et bleu), 1946
Forrás: Szépművészeti Múzeum

 

A vence-i Rózsafüzér-kápolna, 1948–1951

1948-tól Matisse minden idejét utolsó nagyszabású művének, a vence-i dominikánus kápolna befejezésének szentelte, amelyet 1951-ben avattak fel. Papírból kivágott modellekkel tervezte meg a kis méretű (alig 15 méter hosszú és 9 méter széles) teret, melyet totális műalkotásként képzelt el. Két évvel halála előtt életművét ezzel a dekoratív alkotással koronázta meg, egyúttal újraértelmezve a műemlékről alkotott korabeli elképzeléseket.

Papírkivágások és késői művek, 1937–1954

Élete végén Matisse más műfajok mellett fáradhatatlanul folytatta a rajzolást is, illetve lázasan dolgozott egy teljesen új alkotói módszeren, az úgynevezett gouache papírkivágásokon. A papírfelületet először gouache-sal színezte, tetszőleges formára vágta, majd a kompozíciót a kivágott formákból alakította ki.  Életműve betetőzéseként sikerült összhangba hoznia egymással a vonalat és a színt, melyekről 1941-ben még úgy vallott, hogy „örök harcban állnak”. Vajon erre gondolt, amikor megállapította, hogy a festészetet sikerült „újrakezdenie”: „Nagyképűség. Meglehet. De miért is ne?”

A nagyszabású kiállítás a párizsi Pompidou Központtal való együttműködésnek köszönhetően valósult meg. A Centre Pompidou – Musée national d’art moderne őrzi Franciaország legértékesebb Matisse-gyűjteményét. A gyűjtemény magja a II. világháború végén alakult ki, és 1970 óta folyamatosan bővül. Az intézmény az intenzív szerzeményezési időszak kezdetétől törekedett arra, hogy – a Matisse család nagylelkű támogatásával – olyan gyűjteményt hozzon létre, mely a modern művészet egyik legmeghatározóbb alkotójának életművét minél tágabb összefüggésben mutathatja be.

 

Forrás: Szépművészeti Múzeum

 

További cikkek
Miért fontos a proveniencia a műgyűjtők számára?

Miért fontos a proveniencia a műgyűjtők számára?

2022-08-09

A Federal Bureau of Investigation's (FBI) nemrégiben végrehajtott rajtaütése az Orlandói Művészeti Múzeumban megmutatta a proveniencia, azaz a tulajdonosi múlt nyilvántartásának erejét a képzőművészet területén: A házkut

Miért nyitnak galériákat az NFT platformok?

Miért nyitnak galériákat az NFT platformok?

2022-07-27

A SuperRare, a Superchief Gallery NFT, a Bright Moments és a Quantum Art az elmúlt évben galériákat nyitott az Egyesült Államokban.A kriptopénzpiacok kolosszális visszaesése ellenére, vagy talán éppen azért, az NFT platformok

Rejtett önarcképet fedeztek fel Van Gogh festménye alatt

Rejtett önarcképet fedeztek fel Van Gogh festménye alatt

2022-07-19

Egy Vincent Van Gogh-festményen végzett röntgenvizsgálat egy eddig ismeretlen, a hátoldalon elrejtett önarcképet tárt fel a BBC szerdai jelentése szerint. A felfedezés akkor történt, amikor a Skót Nemzeti Galéria szakértői egy közelgő kiállítás előtt átvilágították a művet.

Íme a nyár legizgalmasabb európai kiállításai

Íme a nyár legizgalmasabb európai kiállításai

2022-07-14
Kiállításajánló sorozatunk utolsó állomásaként kitekintünk a határon túlra és végigvesszük, hogy melyek azok az európai kiállítások, amelyeket érdemes megtekinteni az idei nyári vakációnk során.1. Donatello: the Rena

Próbálta már?

Hirdetés feladása

Meghirdetheti eladó műtárgyait.

Aukciós értesítés

Valamennyi új aukciós katalógusról email értesítést kap.

Műtárgyfigyelés

A keresésének megfelelő műtárgyakról értesítést kap.

Értékbecslés

Értékbecslést kérhet műtárgyáról.

Kedvencek

Elmentheti kedvenc műtárgyait, hogy később a Kedvencek menüpontban könnyen megtalálhatók legyenek.

Projektjeink

Partnereink

Hiba!

  • A művelethez kérem jelentkezzen be!

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél feliratkozáshoz adja meg az e-mail címét és kattintson a feliratkozás gombra.