2024 eddig jelentős visszaesést hozott a globális műkereskedelemben – amit az egyes piaci szereplők híradásaiból már sejtettünk, most már kőkemény számok bizonyítják.

Az artnet gondozásában a napokban jelent meg a hagyományos The Intelligence Report évközi kiadása, ami elég sötét képet fest a globális aukciós piac idei első félévéről. A jelentés néhány megállapítás erejéig foglalkozik a galériás piaccal és a művészeti vásárokkal is, de csak annyiban, hogy levonhassa a következtetést: minden fronton visszaesés tapasztalható, azaz nem a csatornák közötti átrendeződésről van szó.

5,05 milliárd dollár – ennyi volt a globális művészeti aukciós piac idei első félévi forgalma, ami komoly, 29%-os visszaesést jelent az előző, ugyancsak nem túl izmosra sikerült évhez képest. Ezt a forgalmat csoportosíthatjuk földrajzi régiók, aukciósházak, művészettörténeti korszakok, vagy akár árkategóriák szerint is, különbségeket legfeljebb a csökkenés mértékében találhatunk. A negatív trend okait keresve a tanulmány a legfontosabbak között említi a növekvő geopolitikai feszültségeket, elsősorban a gázai konfliktust és az Ukrajna elleni orosz agressziót; ezeknek nemcsak a gyűjtők elbizonytalanodásában jelentkező általános negatív hatása van, hanem olyan konkrét következményei is, mint például a szankciók alá vont, igen jelentős vásárlóerővel rendelkező orosz műgyűjtők „kiesése” a piacról. A kiszámíthatatlanságot növelő tényező, hogy idén szinte valamennyi, a műkereskedelemben vezető szerepet játszó országban, így az USÁ-ban, Nagy-Britanniában és Franciaországban is választások voltak vagy lesznek ebben az esztendőben. Ezek általánosságban is növelik a bizonytalanságot, mint pl. az USÁ-ban, ahol sokan akár polgárháborús helyzet kialakulásától tartanak, míg másutt a vagyonos rétegek aggódnak az adórendszer esetleges átalakítása miatt. A tanulmányban idézett felmérések szerint Nagy-Britanniát például akár 9.500 dúsgazdag ember is elhagyhatja, ha az új munkáspárti kormány jelentősen megnöveli adóterheiket.

A pénzügyi tényezők közül a legfontosabb, hogy a jegybankok a visszafogottabb infláció ellenére sem, vagy nem a várt mértékben csökkentik az alapkamatokat, így a pénzpiaci befektetések vonzóbbak lehetnek a műtárgyvásárlásnál. A jelentés megállapítja, hogy a fenti tényezők az eladási kedvet erősebben befolyásolják, mint a vételit. Azaz nem kizárt, hogy ha a legutóbbi évtized csúcséveihez hasonló minőségű lenne a kínálat a piacon, az eredmények sem lennének feltétlenül rosszabbak – ez azonban csak feltételezés.  

Komoly piaci elemzés talán most első ízben mondja ki, igaz, inkább körülírva, hogy a néhány évvel ezelőtti piaci hype, a spekulánsok megjelenése irreálisan magas árakat alakított ki, ezért a korrekció csak részben írható a fentebb említett tényezők rovására; várható volt, hogy előbb-utóbb bekövetkezik.

Mindez nem azt jelenti, hogy a piaci szereplőknek tehetetlenül kell úszniuk az árral; a jelentés példákkal alátámasztva többet is felsorol a kipróbálásra érdemes eszközök közül. Vannak közöttük hagyományosak, így a költségcsökkentés, például létszámleépítések útján – ezzel az eszközzel a hírek szerint a Christie’s és a Sotheby’s is élt az idén. De vannak innovatívabb ötletek is, pl. az árverési jutalékok finomhangolása, esetleges csökkentése, vagy a képviseleti hálózat gyors hozzáigazítása a változó igényekhez. Ennek legfrissebb példája a Christie’s minapi bejelentése első szaúd-arábiai fiókintézményének megnyitásáról. A nagy árverőházak nem véletlenül költöznek egymás után új székházakba sem, amik magasabb minőségű kapcsolattartást tesznek lehetővé ügyfeleikkel. Sikeres lehet új árverési formák bevezetése is: a Sotheby’s például The Now címmel két éve indította a kifejezetten ultrakortárs, azaz 1974 után született művészeknek szentelt esti aukcióit, amivel fiatal alkotóknak a korábbinál szélesebb körét tudja reflektorfénybe állítani. Idén az ebben a kategóriában született legjobb áraknak már a felét ezek az aukciók szállították. Fontos, hogy a kereskedők nagyon odafigyeljenek a vásárlói szokások regionális különbségeire és változásaira is. Az ázsiai vásárlók többsége például korábban lecövekelt egyetlen kategória, pl. az iparművészet mellett, ma viszont kezdenek „mindenevővé” válni, amit célszerű lekövetni az árverési formátumokban is. 

A legfontosabb számot, az 5 milliárd dollárt kevéssel meghaladó összforgalmat már említettük, lássuk ezek után a részleteket. Míg a teljes forgalom közel 30%-kal csökkent, addig a tételszám csak 4,8%-kal. A két szám együtt azt jelenti, hogy a művek átlagára jóval alacsonyabbá vált; egy-egy tételért idén átlagosan 27.300 dollárt, a tavalyinál 26%-kal kevesebbet fizettek. A legnagyobb visszaesés a legfelső árkategóriákban tapasztalható: míg 2022-ben 13, egy évvel később pedig 3 tételt adtak el az első félévben 50 millió dollár feletti áron, idén egyet sem. Míg a 10-50 millió dollár közötti leütések összértéke 30%-kal, az 1 és 10 millió közöttieké 40,9%-kal, a 100 ezer és 1 millió közöttieké 27,6%-kal csökkent, addig a 10 és 100 ezer dollár közötti kategória „megúszta” 16,3%-os, a 10 ezer dollár alatti tételek pedig 8,6%-os visszaeséssel.

A műkereskedelem két legnagyobb nyugati központjában a visszaesés mértéke hasonló volt: az USÁ-ban 24%, Nagy-Britanniában 26%. Kína számai egészen drámai, 49%-os csökkenést mutatnak, ám ebben az is szerepet játszik, hogy néhány ház, köztük a Poly International nem szolgáltatott adatot. A nagy házak közül a Sotheby’s járt rosszabbul, hiszen forgalma 32,2%-kal csökkent, a Christie’s-nél ez a szám 28,2%. Utóbbi háznak nagyobb az összforgalma is, 1,6 milliárd dollár, a nagy vetélytárs ettől 200 millióval van elmaradva. A Phillips 252 milliós forgalmat realizált, ami 12,7%-kal kevesebb az előző évinél. Megjegyzendő, hogy 2022-hez képest mindhárom ház forgalma 40-50%-kal esett vissza. (Az említett számok csak a nyilvános művészeti aukciók eredményeit tartalmazzák, a private sales és az egyéb üzletágak forgalmát nem.)

A forgalom visszaesése nem azonos mértékű a különböző korokban született művek esetében. A régi mestereknél – ennek a kategóriának a teljesítménye függ a legerőteljesebben a kínálattól – a csökkenés 38%, az impresszionista és modern mestereknél 23%, a háború utáni és kortárs kategóriában 21%, míg az ultrakortárs kategóriában 39%. Talán ez utóbbi szám a legaggasztóbb, ha abból indulunk ki, hogy e kategória iránt a fiatal gyűjtők érdeklődnek a leginkább. Úgy tűnik, megnyerésükre az aukciósházaknak saját jövőjük biztosítása érdekében nagyobb figyelmet kell fordítaniuk.

A legtöbb kategóriában, különösen a moderneknél és a kortársaknál rendszerint a szokott „blue chip” mesterek, így Magritte, Klimt, Monet, Warhol, Hockney, Basquiat érték el a legjobb árakat és Picasso és Yayoi Kusama mellett ők szerepelnek a legnagyobb összforgalmat bonyolítók élmezőnyében is. Az ultrakortársaknál viszont többségükben olyan művészeket találunk a TOP 10-ben, akik idehaza kevésbé ismertek. Kivétel a 3,2 millió dollárért leütött művével listavezető amerikai Avery Singer, a 3 millióval tőle nem sokkal elmaradó román Adrian Ghenie – aki továbbra is régiónk legmagasabb árakat elérő művésze – és az amerikai Jonas Wood. Singer és Ghenie mögött a 3-5. helyre az új idők jeleként Lynette Yiadom-Boakye, Njideka Akunyili Crosby és Toyin Ojih Odutola személyében három színesbőrű női alkotó került.

Az online árveréseknek a pandémia időszakában tapasztalt szárnyalása megtorpant ugyan, de arányuk az összforgalomban így is nőtt, tekintve, hogy itt a visszaesés az átlagosnál kisebb mértékű, 16,9%-os volt. Jól látszik ugyanakkor, hogy az élő árverések újbóli megjelenése óta a magasabb árfekvésű tételek gyorsan kikerültek az online aukciók kínálatából; az online tételek átlagára a pandémia alatti 52.890 dollárról 14.553 dollárra esett vissza.

A jelentés felmutat ugyan számos, fentebb részben ismertetett eszközt a problémák kezelésére, jóslatokba ugyanakkor nem bocsátkozik. Az elmúlt évtizedek és ugyanígy a legutóbbi hónapok legfőbb tapasztalataként csak azt fogalmazza meg, hogy „a helyzet nagyon gyorsan változhat”. Ha akarjuk, ezt tekinthetjük bíztatásnak is.

Szerző: műtárgy.com

Címlapkép: Jean-Michel Basquiat különleges portréja 1982-ből 20,3 millió dollárért kelt el a Sotheby’s-nél. A Sotheby’s jóvoltából.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ