Részletes keresés

Kölcsönhatások és többnézőpontúság – Interjú Mengyán Andrással

A Magyar Nemzeti Bank által életre hívott művészeti gyűjteményt gondozó MNB Arts and Culture és a Fajó Alapítvány együttműködésében a Pesti Műhely munkásságát bemutató anyag jelenleg egy több várost érintő kiállítás-sorozaton szerepel Kínában. A Pesti Műhely által használt szitázógépet egykoron Mengyán András tervezte, akivel az MNB Arts and Culture készített interjút rendkívül sikeres életpályájáról és az alkotóközösségről. A műtárgy.com az alábbiakban ennek egy részét közli.

MNB Arts and Culture: Hogyan indult a Pesti Műhely annak idején?

Mengyán András: Jó régen történt, akkoriban még nagyon fiatalok voltunk. Elvégeztem az Iparművészeti Főiskolát 1968-ban, designnal és képzőművészettel foglalkoztam. 1969-ben megnősültem, feleségem Dr. Kovács Judit ügyvéd, akivel közel hatvan éve élünk együtt. 1971-ben meglátogattam egyik barátomat Stockholmban, aki egy svéd dizájn csoportnál dolgozott. Ott ismerkedtem meg az egyik dizájner kollektívával, akik egységes csapatként terveztek berendezéseket, gépeket különböző ipari cégeknek – ez nagyon megtetszett nekem.

Hazatérésem után a bátyámmal, Fajó Jánossal sokat beszélgettünk egy kollektíva, egy közös műhely alapításáról. Neki nagyon jó munkakapcsolata volt már akkor Bak Imrével, Nádler Istvánnal, Hencze Tamással. Mindegyiküknek tetszett ez az ötlet. Mi pedig Keserü Ilonával csatlakoztunk hozzájuk, így alakult meg 1974-ben a Pesti Műhely. Nádler – akinek remek kapcsolatai voltak a VI. kerületi önkormányzatnál – szerzett egy pincehelyiséget a Benczúr utcában, én pedig terveztem egy szitagépet. Akkoriban nem lehetett bárkinek nyomdagépet használni (ez annak számított), de nagy szerencsénk volt, hogy Bak Imre annál a Népművelési Intézetnél dolgozott, ahol Vitányi Iván volt a vezető és ő engedélyezte, hogy a Pesti Műhely képzőművészeti mappákat nyomtasson az intézetnek. Mi is kaptunk egy-egy példányt belőlük, de igazából a Népművelési Intézet tulajdonába kerültek a nemzetközi és magyar mesterek mappái.

Miért az Iparművészeti Főiskolát választotta a Képzőművészeti helyett?

Apám, Fajó János (szlovák származású) cipőfelsőrész tervezőként dolgozott, később cipőkellék kiskereskedése volt Békéscsabán. Anyai nagyapám kőművesmester volt. Anyám, Mengyán Ilona (lengyel származású) szűcs iparos famíliája az 1700-as években költözött Magyarországra, csakúgy mint apám családja. A család minden ágán tetten érhető a kézműves hagyomány. Magam hat éves koromtól kezdve festő akartam lenni.

Az Iparművészeti Főiskolán akkoriban indult egy korszerű, progresszív design szak, ezt választottam, mert nem indult az a díszítő festő szak, amit eredetileg kinéztem, ez volt a gépipari formatervezés. 1963-ban felvételt nyertem, de mivel nem volt semmiféle ipari előéletem, egy évre elküldtek az iparba tapasztalatokat szerezni. A békéscsabai Kner Nyomda lakatos és karbantartó műhelyében dolgoztam, mint segédmunkás.

A design szak fantasztikus választásnak bizonyult, a rajzolás és térformálás mellett megismertem technológiákat, anyagokat, megtanultam tervezői, innovatív módon gondolkodni, de leginkább megtanultam kézzel kivitelezni a gondolataimat, aminek később óriási hasznát vettem.

Hogyan lett aztán ebből autonóm művészkarrier?

Három dolgot csináltam párhuzamosan: formatervezési design munkákat vállaltam, ami biztos megélhetést biztosított számomra – diplomamunkám a Mezőgazdasági Gépfejlesztő Intézetnél szőlészeti és borászati gépek tervezése volt -, majd 1973-ban Németh Aladár volt tanárom meghívott először óraadónak, később tanársegédnek a Főiskolára, ahol a Formatanulmányokat oktattam, és ezek mellett építettem a képzőművészeti pályámat is, alkottam és kiállítottam. Valamikor 24 órát, de gyakran 16 órát dolgoztam.

A hetvenes években több nemzetközi kiállításon nyertem díjakat, pedig fogalmunk sem volt arról akkoriban, milyen szakmai mozgások zajlanak Nyugat-Európában vagy Amerikában. Nem, vagy szórványosan jutottunk információkhoz. A Főiskolán Dr. Vámosi György tanárunknak köszönhetően jutottunk némi információhoz, aki a huszadik század építészetét tanította és be-becsempészet kortárs képzőművészeti munkákat is. Így valamicske, de kevés ismeretünk volt a legújabb szakmai tendenciákról. Egyedül a Fészek Klub, majd később az Iparművészeti Főiskola könyvtárában lehetett albumokat, könyveket tanulmányozni. Mégis, valahogy – abszolút véletlenül – belekeveredtem a nemzetközi fősodorba, ennek köszönhettem a nemzetközi díjakat.

Mindig is érdekelt a kutatás, azt kerestem, miként tudom racionálisan, logikai úton megközelíteni a formák világát. Maurer Dóra és férje, Gáyor Tibor (ekkortájt Bécsben éltek) sokat segítettek a Pesti Műhelynek és körének a nemzetközi kapcsolatrendszerünk kiépítésében. Az előbb Münchenben, majd Düsseldorfban élő Kocsis Imre támogatása is hozzájárult ahhoz, hogy rendszeresen ki tudtunk állítani, főleg Nyugat-Németországban. Persze gyakran meg kellett kerülnünk a hivatalos utakat, egyszer például úgy küldtem ki Krakkóba egy hengerben grafikákat, mintha plakátok lennének, mert másképp nem engedték volna ki azokat.

1980-ban bekapcsolódtam egy nemzetközi alkotócsoportba (Arbeitskreis), ahol a tagok szimpóziumokat szerveztek így Finnországban, az akkori Jugoszláviában és más országokban. Motovunban (Jugoszlávia, ma Horvátország) találkoztam egy amerikai sráccal, aki miután eljött hozzánk látogatóba az Aradi utcába, meghívott, hogy menjek ki hozzá New York-ba, lakhatok nála.

Mengyán András.

Kép forrása: ©MNB Arts and Culture 

 

Innen indult az amerikai karrierje? Mikor látogatott először Amerikába?

Még hallgató koromban – mint már említettem –, Dr. Vámosi György beszélt a magyar származású Kepes Györgyről, Moholy-Nagy Lászlóról, Breuer Marcell-ről és a Bauhaus-ról. Szerencsére az Iparművészeti Főiskola meg is hívta Kepes Györgyöt előadni, aki akkoriban a MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) vezette a Visual Advance Studies Intézetet. Levelezésbe fogtunk.

Aztán 1980-ban, az egyik kollégám biztatására megpályáztam egy New York-i székhelyű amerikai ösztöndíjat ACLS (American Council of Learned Societies és ehhez találnom kellett egy befogadó intézményt, ez lett a Pratt Institute (New York), amelyik csak és kizárólag vizuális műfajokkal foglalkozott (építészet, film, video, iparművészet, képzőművészet). Feladatom az Új Bauhaus oktatási tevékenységének tanulmányozása, kutatása volt.

Egy évet töltöttem a családommal New Yorkban, interjúkat készítve bejártam az egész országot, így Kepes Györgynél is gyakran megfordultam. Eltelt az év, hazajöttem, és kineveztek az Alapképzési Intézet vezetőjének az Iparművészeti Főiskolán, ahol 38 fős stábot kellett igazgatnom. Közben visszahívtak Amerikába tanítani, és 1986-ban a Pratt Institute is megkeresett egy újonnan alapítandó intézet CDE (Center for Design Excellence) filozófiájának és programjának kidolgozásával, ami időközben realizálódott. Ebben az időben ingáztam New York és Budapest között.

Norvégiában is sok időt töltött. Oda hogyan került ki?

A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1985-ben járt egy norvég szakmai delegáció az oslói és a bergeni egyetemről, és tetszett nekik az az alapképzés, aminek én és kollégáim állítottuk össze a programját. Éppen New Yorkban voltam 1986-87-ben amikor felhívott a bergeni egyetem rektora, hogy érdekelne-e egy intézetvezetői professzori állás, küldjem el a portfóliómat. Elküldtem, de két évig nem történt semmi, így hát 1987-ben hazajöttem. 1989-ben felhívott a rektor, hogy érdekel-e még a munka, mert a nemzetközi pályázaton engem hoztak ki elsőnek. Elvállaltam. 16 évet töltöttünk Bergenben. Nyugdíjba mentem és talán még többet dolgozom, mint fiatal koromban.

Könnyen alkot? Sosem volt alkotói válságban?

Soha. Az idegesít, hogy jönnek az ötletek, és nincs elég időm kivitelezni őket.

A MNB gyűjteményében több jelentős munkája szerepel. Egyfajta játékosság és a síkból a térbe való átugrás jellemzi a többségüket. Mesélne egy kicsit az eredeti alkotói szándékokról?

Ezeknél a képeknél az érdekelt, hogy egyik referencia rendszerből átmegy egy forma egy másik referencia rendszerbe. Az igazságok megváltozásáról is szólnak ezek a munkák. Könnyen belátható, hogy a dimenzióváltásokkal az igazságok is megváltoznak. Ami a földi referencia rendszerben igaz, az már az űrhajóban sem igaz, hát még a Holdon. Minden referencia rendszerben másképp kell gondolkodnunk. Viszont attól, hogy egy forma az egyik referencia rendszerből átmegy egy másikba, még tudhatnak kommunikálni egymással. És ez a lényeg, hogy tudjanak kommunikálni egymással, legyen közöttük valamilyen kapcsolódási pont, interakció.

Min dolgozik aktuálisan?

Három dolog érdekel a művészetemben jelen pillanatban: mi van a három dimenzión túl, ha van hogyan néz ki az vizuálisan? Ez már maga egy izgalmas kérdés. Ha létezik akkor hogyan tudom megjeleníteni vizuálisan? A második impressziókra épül. A harmadik kérdéskör, amivel foglalkozom: a polifonikus vizuális terek. Az összefüggésekben való gondolkodás, a többnézőpontúság és az együtt láttatás.

Ami pedig ehhez kapcsolódik, a formák megjelenítésének az ellenkezője, mégpedig az, hogy hogyan tudom formába önteni a semmit? Kérdések tömkelege vetődik fel ennek kapcsán.

Létezik-e a semmi valami nélkül? A kérdés nagyon összetett és számtalan megközelítése lehetséges. Számomra az érzékelés és a formaadás szempontjából érdekel a dolog. Itt szóba kerülnek a formák közötti intervallumok, a negatív formák, a tér maga, vagy például a láthatatlan energiák. Ha képzőművészeti szintre hozom, a kérdés az, hogy hogyan befolyásolhatják az emberi létet (a tér vagy mondjuk a láthatatlan energiák) pozitív irányba? Lehetséges-e? – És vizuálisan hogyan közvetíthető, ha egyáltalán lehetséges.

Valamennyi jelenlegi kérdésfelvetéseim, szakmai (vizuális) tevékenységem és próbálkozásaim a kölcsönhatásokról és az összefüggésekben való gondolkodásról szól.

 

A teljes interjú ezen a linken olvasható.

Mengyán András Kölcsönhatások című nagyszabású kiállítása augusztus közepétől lesz látható a Kieselbach Galériában.

 

Forrás: MNB Arts & Culture

Címlapkép forrása: ©MNB Arts and Culture, Orsolya Egressy

További cikkek
Mit érdemes megnézni a 2024-es svájci Art Basel-en?

Mit érdemes megnézni a 2024-es svájci Art Basel-en?

2024-06-11

A 2024-es Art Basel több, mint 285 nemzetközi galériát és művészt vonultat fel, akik festményeket, szobrokat, fotókat, digitális alkotásokat, a 20. század eleji modern úttörők és feltörekvő kortárs művészek munkáit mutatják be. Maike Cruse az Art Basel igazgatója elmondta, hogy idén 22 galéria csatlakozik újonnan a vásárhoz, ebből öt a rendezvény fő szekciójában vesz majd részt. Az esemény helyszíne idén is a Messe Basel lesz június 13. és 16. között, Preview napjai pedig június 11. és 12. között kerülnek megrendezésre.

10 pezsdítő nemzetközi tárlat a nyári utazásokhoz

10 pezsdítő nemzetközi tárlat a nyári utazásokhoz

2024-06-07

A nyár az intézmények számára jellemzően lassabb időszak. Idén viszont a szokásosnál élénkebb, és olyan nagyszabású bemutatókkal teli, amelyek általában a tavaszi és őszi szezont jellemzik. A műtárgy.com most összegy

John Lennon gitárja rekordáron, 2,9 millió dollárért kelt el árverésen

John Lennon gitárja rekordáron, 2,9 millió dollárért kelt el árverésen

2024-06-06

John Lennon gitárjának nem kellett segítség, hogy új világrekordot állítson fel. A híres „Help!” Framus Hootenanny elképesztő áron, 2,86 millió dollárért kelt el a Julien's kétnapos Music Icons aukcióján a New York-i Hard Rock Cafe-ban, így ez lett a valaha árverésen eladott legdrágább Beatles-gitár. A rekordot korábban Lennon J-160E Gibsonja tartotta, amely 2015-ben 2,41 millió dollárért kelt el. A hangszerért eredetileg 600 000 és 800 000 dollár közötti összeget vártak, de a legmagasabb becsült ár háromszorosát érte el. Egy telefonos licitálónak adták el.

 

Műtárgy-kalauz stopposoknak XXVII.

Műtárgy-kalauz stopposoknak XXVII.

2024-06-04

Az Octogon magazin és az Art Advisory Budapest közös cikksorozatában – az aktuális online tematikához kapcsolódóan – mindig egy-egy újabb hazai művészre és alkotására hívjuk fel a figyelmet. A Fiatalok – gyerekek / élhető városok fókuszunknak megfelelően ezúttal Gaál Kata Protective Grund című művét mutatjuk be.

Próbálta már?

Hirdetés feladása

Meghirdetheti eladó műtárgyait.

Aukciós értesítés

Valamennyi új aukciós katalógusról email értesítést kap.

Műtárgyfigyelés

A keresésének megfelelő műtárgyakról értesítést kap.

Értékbecslés

Értékbecslést kérhet műtárgyáról.

Kedvencek

Elmentheti kedvenc műtárgyait, hogy később a Kedvencek menüpontban könnyen megtalálhatók legyenek.

Projektjeink

Partnereink

Hiba!

  • A művelethez kérem jelentkezzen be!

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél feliratkozáshoz adja meg az e-mail címét és kattintson a feliratkozás gombra.