A globális művészeti piac nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt néhány évtizedben. Több hullámban lehettünk tanúi annak, hogy az antik és klasszikus műtárgyakról miként tolódik el a hangsúly a kortárs alkotások felé. Ez persze nem azt jelenti, hogy azok veszítettek volna az értékükből, sokkal inkább azt, hogy a gyűjtői generációváltás hatására a kortárs művek árai is közelíteni kezdtek a régi nagy mesterek szintjéhez. Itthon, ha késve is, de elindult ugyanez a folyamat. Tavaly új aukciós életműrekord született Lakner László, Nádler István és Keserü Ilona esetében is.

A nemzetközi színtéren a kortárs művek elismertsége és ezzel párhuzamosan piaci értékelése tágabb értelemben az 1960-as években, a pop art piaci sikerei környékén kezdődött, szűkebb értelemben pedig az 1990-es években, a londoni Young British Artist művészcsoport áttörésével, (nem utolsósorban azért, mert mögéjük állt Georges Saatchi, a neves reklámcég tulajdonosa, műgyűjtő, s történetükből látszik, mennyire képes befolyásolni egy mecénás gyűjtő a piacot). De a kortárs áttörés előszele már az 1980-as években is határozottan látszott. A műkereskedelmemben is léteznek divatok, a fiatalok felfedezése után elkezdtek visszanyúlni előző évtizedekbe, jöttek a hatvanas, majd a hetvenes és jelenleg a nyolcvanas évek, de a 60-70-es évek hullámra a kelet-európai neoavantgarde művészek is rá tudtak kerülni.

Itthon jóval később kezdődött a kortárs művészet piaci felértékelődése. A kétezres évekre tehető a kezdet, a kortárs galériákon túl az aukciós piacon fontos szerepe volt benne a Blitz Galériának. Ennek vezetője, Kováts Lajos sokat foglalkozott az iparterves művészgenerációval, amelynek tagjai az elmúlt időszakban jelentős nemzetközi sikereket is arattak. A piacra reagálva a hazai árveréseken egyre bővülő kortárs blokkokkal találkozhattunk, majd 2018-19-ben színre léptek kizárólag kortárs művészetre szakosodott aukciósházak (például a Dobossy), 2019 novemberében pedig az egyik legnagyobb piaci szereplő, a Virág Judit Galéria és Aukciósház is önálló kortárs árverést tartott, amelyen több életműrekord született. Lakner László Metamorfózis – egyszer, aztán, később / Várakozók (Példázat) című festményét ezen az aukción ütötték le 42 millió forinton, ami a jutalékokkal együtt 47 millió forintos vételárat jelentett, és ez az összeg pontosan háromszorosa a művész korábbi aukciós rekordjának.

A festmény nemcsak a novemberi aukció egyik szenzációja volt, hanem egy korszak művészetének szimbolikus jelentőségű főműve, amihez hasonló festmények múzeumokban találhatóak. A kép először a belső szakmai vitákkal és intrikákkal terhelt, és emiatt elhíresült Stúdió ’67 csoportos kiállításon szerepelt az Ernst Múzeumban. Ezután 50 évig nem láthatta a hazai közönség, majd 2015-ben a Ludwig Múzeum Ludwig Goes Pop + The East Side Story című kiállításának egyik központi képe lett.

A műtárgypiac szerkezete megváltozott, ahogy az elmúlt évek nyilvános nemzetközi műkereskedelmi elemzései is megállapítják, mint például a Deloitte Art and Finance Report vagy a legfontosabb művészeti vásárhoz kapcsolódó Art Basel & UBS Report. Az antik és klasszikus műtárgyak visszaesése nemcsak amiatt következett be, mert ezek az alkotások (legalábbis közülük a kiemelkedő kvalitásúak) egyszerűen eltűntek a piacról, múzeumokban vannak, hanem változott az ízlés is. Műgyűjtők új generációja lépett színre, amelynek egész egyszerűen más alkotások tetszenek.

A klasszikus kortárs, azaz a 60-as, 70-es, 80-as évekbeli művek térhódítása az ízlés változása mellett egy másik, üzleti okra is visszavezethető. A műkincspiac befektetési célú vásárlásai szempontjából ez az időszak befolyásolható a legnagyobb mértékben, hisz itt még nincs kőbe vésve az életművek megítélése, a művészettörténeti kánon, szemben a 19. századi művészettel vagy a klasszikus modernnel. A kortárs művészek és művek megítélése még formálható, és ezek a változások a piacra is visszahatnak, azaz sok függ a művészettörténészek, szakértők kánonalakító munkájától. Itt még maguk a művészek is tudják befolyásolni a saját elismertségüket. Az is lendít az árakon, ha valaki sokat dolgozik, kiállít, kommunikál a sajtóval és a közönséggel.

A hazai kortárs piac megerősödésében sokat segített, hogy magyar művészektől vásároltak a világ legjelentősebb kortárs intézményei - a Tate Modern Londonban, a MoMA, a Metropolitan Museum New Yorkban és a Centre Pompidou Párizsban. A magyar neoavantgarde és az Iparterv generáció művészeinek áraira ez komoly hatást gyakorolt, még akkor is, ha éppen közülük többeknek, mint például az 1974 óta Berlinben élő Lakner Lászlónak, volt nyugati galériás múltja, azaz a magyar árszinthez képest eleve magasabbról indultak.

Ármeghatározó tényezők közé tartozik Laknernél az is, hogy 1970-es években olyan ismert német galériákban mutatkozhatott be, mint a berlini Galerie Folker Skulima és a düsseldorfi Galerie Denise René – Hans Mayer. 1972-ben, 1976-ban és 1990-ben szerepelt a Velencei Biennálé nemzetközi kiállításain, 1977-ben a kasseli documentán, 1979-ben a Sydney Biennálén. Az 1980-as évektől a Galerie Georg Nothelfer képviseli, amely az 1980-as és 1990-es években a vezető németországi galériák közé tartozott, és Laknernek rendszeres szereplést biztosított jelentős művészeti vásárokon, többek között az Art Baselen.

Lakner László a nyolcvanas években már nyugat-európai árakon adott el, amikor Magyarországon élő kollégái még évtizedekig mélyen a nemzetközi árszint alatt értékesítettek. Az érdekesség kedvéért néhány korai aukciós Lakner-ár a Dutka-féle aukciós indexből alátámasztásul, hogy a kortárs bizony jó befektetés is. 2001-ben a Csendélet kagylóval és trombitával című festményt 1,4 millió forintért ütötték le a Kieselbach Galéria árverésén, 2002-ben pedig a Száj című festményt 2 millión, az 1960-ban festett Limlomokat 2,5 millión. Mivel ugyanannak a festőnek a művei között is nagy árkülönbségek lehetnek, a mostani, 42 milliós Lakner aukciós rekord nem magyarázható ugyan egyszerűen a felértékelődéssel, ahogyan az is csak egy adalék, hogy 2018-ban a nyilvános aukciós eredmények alapján számolt indexálással 6 millió lett volna a 2000-es évek elején eladott Lakner képek átlagára, de azért mégiscsak orientálnak ezek az összegek.

Lakner esetében nemcsak a művek drágulása nehezíti meg a gyűjtők dolgát, ha szeretnének tőle vásárolni, hanem az is, hogy a legtöbb szimbolikus főműve itthoni és külföldi közgyűjteménybe került az idők során. Kiemelkedő művek tőle ma már csak elvétve bukkannak fel a műkereskedelemben. Lakner képei nemcsak magyar, hanem német, olasz és francia köz-, illetve magángyűjteményeket is gazdagítanak, mindig nagy érdeklődést vált ki, ha felbukkan tőle egy fontos kép a hazai piacon. Az informális szóbeszédek a privát eladások esetében több tízezer, sőt időnként a százezer eurót körüli összegekről is szólnak, és ez még mindig kevesebb, mint a nyugat-európai kollégák munkáiért kifizetett összegek.  

Lakner László (1936): Metamorfózis - egyszer, aztán, később / Várakozók (Példázat), 1964-1967 

A nyilvános árak ennél alacsonyabbak, de nem is a legfontosabb művekről beszélünk ilyenkor, hanem többnyire olyanokról, amelyeket a véletlen előhoz. A mutargy.com „A magyar művészek aukciós piaca” című kiadványa szerint az élő magyar művészek toplistáján Lakner László a második Reigl Judit után a 2008 és 2018 közti periódus hazai aukciós eredményei alapján. A mutargy.com által kiadott Magyar Aukciós Piac kiadvány 2019-ben a kortárs szegmensre fókuszált, több toplistát és átlagárat is közölt, a hazai kortárs piacot téve vizsgálata középpontjába.

Azért fontos, hogy jegyzett aukciós ára legyen a kortárs képeknek is, mert a hazai és a külföldi gyűjtők az aukciós oldalakon megjelenő árakhoz viszonyítanak a közvetlen kereskedelemben is, így ezek az árak orientációs pontot jelentenek.

Lakner László műveinek magyarországi aukciókon elért legmagasabb leütési árai (5 millió forint felett)

A cikk alapjául szolgáló műkereskedelmi adatok forrása: Artprice, Artnet adatbázis, Világgazdaság műtárgy rovat, Deloitte Art and Finance Report, Art Basel & UBS Report, mutargy.com Magyar Aukciós Piac kiadvány, Martos Gábor magyar aukciós adatbázisa

Kép forrása: Virág Judit Galéria és Aukciósház