A művészetkedvelő közönség számára mindig öröm, ha megjelenik egy új, művészeti témájú kiadvány, különösen akkor, ha az színvonalas, informatív szövegeket és jó minőségű reprodukciókat tartalmaz, így nemcsak az olvasása, hanem a puszta lapozgatása is élményt jelent. Az MMA Kiadó gondozásában, Zuh Deodáth szerkesztésében a 2021-es Ünnepi Könyvhéten megjelent, jubileumi Jovián című monográfiával pedig pontosan ez a helyzet. Biztosak vagyunk benne, hogy a képzőművészet iránt érdeklődők szívesen veszik majd kézbe a kemény borítós, vaskos kötetet.

A könyv nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy az idén hetvenéves, partiumi születésű, Munkácsy Mihály-díjas magyar festőművész és grafikus Jovián György festőművésszé válásának folyamatát és egész életművét tárja az érdeklődő olvasók elé. Egy gazdag életút és egy sokszínű, nehezen bekategorizálható alkotói pálya bontakozik ki a kiadványt forgatók előtt. A katalóguson túl a szerző művésszel készült interjúja, az életművet kontextusba helyező tanulmánya, archív felvételek és angol nyelvű rezümé is helyet kapott a kötetben. Konkrét műalkotások elemzésére is kitér, valamint a festészet, mint mesterség természetéről, mibenlétéről is értekezik, egyebek mellett ezáltal visz közelebb Jovián művészetéhez. A katalógus kiemelkedően jó minőségű reprodukcióit nézve láthatóvá válnak az egyes alkotói korszakok, sorozatok. A nézőt segíti az eligazodásban, orientációban az alkotó munkásságának bemutatása, a festmények után következő interjú pedig személyesebbé teszi az összképet.

Jovián György 1951-ben született Szilágysomlyón, ám Nagyváradon nőtt fel, és bár eleinte a geológus vagy a barlangász pálya vonzotta, hamar kiderült, hogy igen tehetséges a művészetek terén. A nagyváradi Képzőművészeti és Zenei Gimnáziumban folytatott tanulmányokat, már ez idő alatt díjat nyert a festészeti munkáival. Egyből felvették a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolára, ahol Corneliu Baba festőművész sötét tónusú realizmusa volt nagy hatással rá. Kitüntetéssel végezte el a főiskolát 1974-ben, a felajánlott marosvásárhelyi tanári állás helyett Nagyváradra ment és egy műanyaggyárban kezdett dolgozni, ahol gyermekjátékokat állítottak elő. Amint híre ment, hogy festőművész, a futószalag mellől a csomagolás-tervezőosztályra került, közben pedig színházi, díszlet- és plakáttervezői megbízásokat is kapott.

Műtermét, ahol az üzemi munkaideje lejárta után dolgozott, a kapucinus kolostorban rendezte be. Részt vett több csoportos tárlaton és egyéni kiállítása is volt. 1979-ben, nyertes pályázatot követően a nagyváradi Patria mozi homlokzati díszítésével foglalkozott, a három stilizált fát ábrázoló mozaikdíszt nemcsak maga tervezte, hanem részben ő is rakta. A monumentális mű létrehozása minden erejét igénybe vette, három éven át dolgozott a nemrég egyébként visszaállított alkotáson. Jovián a nagyváradi évek alatt ismerte meg feleségét, akit 1982 decemberében Budapestre követett. A fővárosban sokáig idegennek érezte magát, saját bevallása szerint az egész életén végigvonul a határ-élmény, kompozíciói mögé is egy szürke falat képzel, amely erre utal. Bár a beilleszkedés időszaka kihívásokkal teli volt, művészeti téren sorra nyíltak előtte az ajtók: 1983-ban önálló kiállítása nyílt a Fészek Művészeti Galériában, rendszeresen szerepelt csoportos tárlatokon, háromszor nyerte el a Derkovits-ösztöndíjat, külföldi tanulmányútjai, Róma, Madrid, Liége, Lisszabon és Párizs is hatással volt a munkásságára, a művésztársak közül például Lakner László és Antoni Tapiés személyét kell kiemelnünk. A budapesti színházaknál díszlettervezőként, grafikusként tevékenykedett, a Játékszínnek majd a Merlin Színháznak dolgozott, 1999-től egészen 2014-ig a Petőfi Irodalmi Múzeum alkalmazásában állt, ahol grafikusként, festőként és látványtervezőként is igénybe vették a szolgálatait. Életművét számos alkalommal elismerték, 1999-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott. 2003-ban és 2011-ben is megjelent róla monográfia. Műveit itthon többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Ludwig Múzeum őrzi.

„Saját magamból indulok ki, s személyiségjegyeimet próbálom belevinni mindabba, amit éppen csinálok. Ez a saját életemről szól, meg arról a kényszerről, hogy festeni kell. Istenigazból mindegy, hogy mit, de festeni” – szól a művész ars poeticája. Borongós, melankolikus hangulatú, többnyire sötét tónusú képei láttán a néző muszáj, hogy megálljon kicsit, és az emberiség sorskérdésein, problémáin elmélkedjen. Részletgazdag, pontos, realista művészetből táplálkozó festményein geometrikus és naturalista elemek is fellelhetők. A katalógus áttekintésével egy sokféle, mégis összetartó életmű bontakozik ki az olvasó szemei előtt. A természeti vagy ipari részletek, a mitológiai utalások, a csendéletek és a fotószerű portrék, amelyek a legújabb munkái közé tartoznak, mind kiemelkedő mesterségbeli tudásról árulkodnak. Megkapó erejű a Bontás című sorozata, amely a 2010-es években született, ihletője a párizsi Las Halles vásárcsarnok bontása, illetve az arról készült fotódokumentáció. A míves album borítóján is a sorozat egyik darabja (Bontás X. – Táj vörös sárban, 2012.) díszeleg.

Zuh Deodáth: Jovián. MMA Kiadó, Budapest, 2021.

Címlapkép forrása: Lugosi Lugo László

Forrás: Portfolio.hu