Nehéz idők, óvatos optimizmus – galériák az elmúlt és az idei évről

Nehéz időszakon van túl a hazai műkereskedelem, melyben a piaci szereplők többsége csak a talponmaradást tudta kitűzni célul és ez sem sikerült mindenkinek. Körképünk második részében ismert galeristákat kértünk 2011-es évük értékelésére és az új esztendővel kapcsolatos várakozásaik, terveik megfogalmazására. A válaszokból kibontakozó összkép kedvezőbb a bevezetőben leírtaknál, aminek az a magyarázata, hogy a galériák szívesebben beszélnek az elért eredményekről, mint a gondokról. Az idei évet illetően a hangulat elszántnak, óvatosan bizakodónak tűnik.

Deák Erika szerint (Deák Erika Galéria) a tavaly történtek megfeleltek az eleve szerény várakozásoknak. A galéria művészeinek nemzetközi pozíciói erősödtek; ketten bekerültek a Phaidon kiadónak a kortárs festészet új tendenciáit bemutató kötetébe, több művészük iránt erősödő érdeklődés volt tapasztalható külföldön, ami visszaigazolta a nemzetközi vásárokon való rendszeres jelenlét érdekében tett erőfeszítéseket. A galéria új, nagy utcai portálú otthona bevált, a művészek is szeretik és a látogatottság is jelentősen javult, a forgalomban viszont még nem volt érzékelhető ennek hatása. A galéria hagyományos belföldi vevőköre nagyon visszafogta vásárlásait, az új befektetői réteg viszont egyelőre alig jelent meg; így jelentősen megnőtt a külföldi vásárlók súlya a galéria forgalmában. 2012-ben is elsősorban a külföldi eladásokban bíznak, a hazai kereslet élénkülésére kevés jel mutat. Idén erőteljesebb nyitást terveznek a kísérleti műfajok felé; a látogatók az eddig inkább festményekkel, grafikákkal jelentkezett művészektől is több installációt, objektet láthatnak majd. Ez az irány fontos a külföldi vásárokon való sikeres részvételhez is. Idén is több vásárra készülnek, bár ezek számát behatárolják az anyagi lehetőségek illetve az esetleges állami támogatás körüli bizonytalanságok, amit szinte minden galéria megemlített. 

A Várfok Galéria jelentősen átszervezte működését; a korábban fiókintézményeként működő Spiritusz Galériát integrálta és annak eddigi kiállítóterét projekt roomként működteti tovább. A galéria komoly beruházással kibővült és megújult fő kiállítótere múzeumi igényű egyéni és csoportos tárlatok megrendezését teszi lehetővé. Ez az igény jelent meg a rendszeres tárlatvezetésekben és a kiállításokat kísérő kiadványokban is. Nemrég zárult Françoise Gilot-kiállításuk történetük eddigi leglátogatottabb tárlata volt. A Várfoknál is nőtt a külföldi vevők aránya, annak ellenére, hogy tavaly nem maradt kapacitás a vásárokon való részvételre. Szalóky Károly tulajdonos különösen az intézményi vásárlók elmaradását fájlalja, akikre pedig kiállítási programjának ismeretében joggal számíthatott. Az idei tervek között a fotó, mint műfaj szerepének erősítése (az első egyéni tárlat rögtön Korniss Péter munkáit mutatja be), a non-profit szférával való együttműködés bővítése, a project room lehetőségeinek kiaknázása, a galéria vidéken – először várhatóan Szegeden – történő bemutatkozása és a külföldi kapcsolatok erősítése szerepel. Külföldi vásárokra idén sem mennek, de bővítik együttműködésüket külföldi, köztük német galériákkal.

A B55 fiatal, négyéves szereplője a piacnak. A válság kellős közepén indult, azóta forgalma fokozatosan bővült. A vevőkör már e rövid idő alatt is változott; az induláskor nagy érdeklődést mutató fiatal értelmiségi réteg javarészt eltűnt, helyét egy tehetősebb, idősebb gyűjtői kör vette át. 2011-ben az Art Marketnek köszönhetően először tudtak részt venni egy vásáron, ami számos új érdeklődőt generált.2011 akülföld felé való nyitás éve is volt; kiállítási programjukba a hozzájuk kötődő hazai alkotók segítségével egyre több külföldi művészt vontak be, potenciális vevőként pedig megcélozták a hazánkban élő külföldieket. Csébi Zsuzsa tulajdonos reményei szerint a külföldi művek visszacsalogathatják azokat a gyűjtőket is, akik az utóbbi időben nem anyagi okokból nem vásároltak, hanem azért, mert magyar kollekciójukat befejezettnek tekintik. Az idei évben a forgalom további bővülését várják; úgy látják, hogy az emberek már túl vannak a válság okozta sokkon és vásárlókedvük valamelyest növekszik. A tisztán befektetési szándékú vásárlások várhatóan továbbra is elenyésző kisebbségben maradnak. Tovább erősítik a nemzetközi vonalat, a közeljövőben például nyolc londoni művész tárlatával jelentkeznek. Jelenleg éppen egy „befogadott” üvegművészeti kiállításnak adnak helyet; alkalmanként ilyenektől sem zárkóznak el, hiszen ezek egy másfajta érdeklődésű körben kelthetnek figyelmet a galéria iránt.

Faur Zsófi (Faur Zsófi Galéria) is a hazai vevőkör szűküléséről számolt be, amit egy új vevői réteg kialakításával igyekezett ellensúlyozni. Ezt a kört megítélése szerint inkább a néhány százezer forintos művekkel lehet megnyerni és nem a többmilliósokkal.  Ez a megfontolás is szerepet játszott a fotóművészet felé történt erőteljesebb nyitásban, mivel a nagyobb példányszámban készült nagyítások kifejezetten kedvező áron szerezhetők be. Faur a külföldi vásárokra tavaly is nagyon odafigyelt, hiszen a külföldi siker a hazai érdeklődést is erősíti, a vásári eladások idehaza is legitimálják az érintett művészek magasabb árait. 2011 volt az első teljes év a galéria új kiállítóterében, ami új felfogást is igényelt a tárlatok rendezésében, hiszen az alkotások jó része az utcáról is jól látható. Az új helyen jelentősen javult a látogatottság is. A galéria fiatal művészei közül ketten is Derkovits-ösztöndíjat kaptak, Hámori  Anett pedig elnyerte a tekintélyes Essl Art Award-ot. 2012-re némileg átalakították a galéria működését; a munkát most már művészeti vezető is segíti. Művészeik több külföldi tárlaton szerepelnek idén is, El-Hassan Róza például a berni Kunstmuseumban, mígMagyar Ádámfotóművész Berlinben állíthat ki. Folytatják a kortárs művészeket bemutató könyvek és a kiállítási katalógusok kiadását, ezek fotóművészeik munkáival együtt hamarosan új webshopukban is kaphatóak lesznek.

Pados Gábor, az acb Galéria tulajdonosa úgy látja, hogy az alacsonyabb árú műveket kereső középréteg dőlt ki a sorból, az ismert mesterek jelentős munkáira továbbra is komoly a kereslet. A kiesőket igyekeznek új vásárlókkal pótolni, akiknek felkutatását és a galériához való kötését a kiállításokhoz kapcsolódó gazdag kísérőprogram segíti. A magyar gyűjtők többsége továbbra is konzervatív, „olajban-vászonban” gondolkodik. Miközben ezt az igényt is ki kell szolgálniuk, változatlanul fontosnak tartják a progresszív tendenciák felkarolását. Művészkörük tavaly fontos új alkotókkal bővült, közéjük tartozik többek között a Société Réaliste néven dolgozó művészpáros is. Forgalmuk egy - a szakmában ritka - nagyon erős 2010-es év után tavaly visszaesett ugyan, de az idei év kilátásai ismét javuló tendenciát ígérnek. A tavalyi év fontos pozitívuma, hogy nem tűntek el az intézményi vásárlások; több rangos közgyűjtemény gyarapodott a közreműködésükkel. A gazdasági válság „mellékhatásaként” értékelik, hogy sokan felismerték az egyoldalú portfóliók veszélyeit és most jobban odafigyelnek a műtárgyakra, mint befektetési lehetőségre. Az acb elkötelezett a nemzetközi vásárokon való részvétel mellett, bár anyagi okokból vissza kellett fogniuk a korábbi lendületet. Több fontos vásáron azonban idén is fenn kívánják tartani folyamatos jelenlétüket, noha ez az emelkedő árak és forint gyengesége miatt a korábbiaknál is nagyobb áldozatot követel.

Pilinger Erzsébet, a Knoll Galéria vezetője 2011-ben is stabil, de csökkenő aktivitású vevőkörről számolt be. Több év távlatában azonban komolyabb eltolódások figyelhetők meg: míg néhány éve a külföldiek aránya alig érte el az egyharmadot, mára már többségbe kerültek. Az intézményi vásárlások aránya csökkent, ám ezek nem tűntek el teljesen; az acb-hez hasonlóan ők is több fontos közgyűjteményt tartanak számon partnereik között. Mivel a galéria kínálata is nemzetközi, számukra létfontosságú, hogy hazai ügyfeleik figyelmét is fel tudják kelteni a külföldi művészek munkái iránt. Ebben az első pozitív jelek 2005 körül mutatkoztak, de komolyabb áttörést az utóbbi 1-2 év hozott. Portfóliójukat igyekeznek úgy összeállítani, hogy minden gyűjtő találjon benne az anyagi lehetőségeinek megfelelő műveket. Ügyfeleik többsége „vérbeli” gyűjtő, a tisztán befektetési célú vásárlások aránya alacsony. Vevőkörüket széles programkínálattal, így külföldi vásárokra szervezett utazásokkal is kiszolgálják. 2012 kilátásait illetően optimisták, programjukban olyan tárlatok is szerepelnek, amelyeken kedvelt művészeik korábbi munkái is hozzáférhetőek lesznek. Idén két vásáron tervezik részvételüket, a moszkvain szimpóziumot is szerveznek. Egyre fontosabb szerepet tulajdonítanak internetes megjelenésüknek, naprakészen karbantartott honlapjuk háromnyelvű. Tavalyi facebook-os megjelenésük óta több fiatal látogatja a galériát. Hamarosan lesz a galériának QR (quick response) kódja is. 

Jurecskó László, a MissionArt társtulajdonosa 2011-et értékelve két ellentétes félévről adott számot. A „riasztóan gyenge” első félévet egy nagyon erős második követte és a lendület kitartani látszik 2012-ben is. Míg nyárig erőteljesen hatott a válság okozta sokk, ősztől mind többen jöttek rá, hogy „nem jó a pénzen ülni” és a kedvező áron beszerezhető műtárgyak ésszerű befektetési alternatívának tűntek. A forgalombővülést elsősorban az eladott művek számának és nem az árának a növekedése okozta. Az érdeklődés „új hulláma” sokkal inkább a modern, mint a kortárs művek felé irányult; utóbbi részesedése az összforgalomban 20%-ra csökkent. A külföldi gyűjtők vásárlásai továbbra is jelentősek, ám míg többségük korábban Nyugatról jött, addig most egyre inkább a szomszédos országokból. Erdély felé is megindult az ott született művek visszaáramlása. Jó eredményeik egyik titkát azokban a kiállításokban látják, melyeken elfeledett vagy korábban alulértékelt művészek munkáit állítják a középpontba. Gémes Péter tárlata például 50%-os eladást hozott, Szabó Gyulát a MissionArt hozta vissza a köztudatba. Ezt az értékfeltáró missziót 2012-ben is folytatják. A 2010 végi, kitűnő anyagú, de mérsékelt sikerű árverés után tavaly nem szerveztek aukciót és nem terveznek idénre sem. Galériás értékesítésüknek viszont fontos sajátossága, hogy a „végfelhasználók”, azaz a gyűjtők, befektetők mellett jelentős a vevők között a galériák, közvetítők aránya is. 2012 ígéretesen indul, de az ügyfélkört folyamatosan karban kell tartani: a „régi” gyűjtők egy része telítődik, más része eljut a kortársakig, akiktől viszont sokszor a galéria kihagyásával vásárol. Az új gyűjtő kevés, aminek okát nem elsősorban a pénzhiányban, hanem a vizuális kultúra elsekélyesedésében látják. E helyzet megváltoztatása széles társadalmi összefogást igényelne.

2012. 01. 24.