Részletes keresés

Olvasta már? Nagyot markol

Olvasta már?

Nagyot markol

Tiszteletre méltó vállalkozás a fotó teljes történetét összefoglaló művet írni és kiadni. Még merészebb, ha egyetlen szempont biztos: maga a médium. Mary Warner Marien a fotó köré szervezte munkáját: megkísérli a képalkotás e módjának lehetőleg összes kulturális aspektusát földolgozni a kezdetektől napjainkig. Szikár és tiszta kategorizálása ez a képeknek. Warner Marien nem is tesz mást, csak nekiáll, és az adott korszakokban bámulatos alapossággal feldolgozza a fotó felhasználási módozatait. Az előszó szerint nem kíván „törzsekre, fajokra, rendekre” lebontott rendszert kínálni, inkább a „történelmi és kulturális” kontextus bemutatásával igyekszik a lehetőségek szerint globálisan megjeleníteni a fotó területeit, a fotó interdiszciplináris jellegét (bármit jelentsen is ez) hangsúlyozva.

A könyv mindvégig kimerítő és lehengerlő eseménytörténeti és forrásanyagot nyújt. Ilyen bőséggel magyar nyelven mindeddig nem jelent meg egyetemes fotótörténeti munka. Forrásidézetek a szaklapoktól kezdve a parlamenti jegyzőkönyvekig, levelek, naplórészletek, intézmény- és technikatörténet – mindez emészthető struktúrába szerkesztve és páratlan képanyaggal társítva. Warner Marien nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a kortársaknak a fotóhoz fűződő viszonyát is feltárja az olvasó előtt. Mindezt elsősorban szintén szövegidézetekkel teszi, következtetéseit pedig a legtöbbször az általános tendencia kifejtésébe ágyazza. Ez hozzájárul a szöveg ismeretterjesztő jellegéhez, ugyanakkor a szerző az előszó alapján mintha tankönyvet írna (a fejezet végi áttekintések is ezt támasztják alá).

A kötet nagy egységei kisebb fejezetekre bomlanak, azok további alfejezeteket tartalmaznak. A szerző kiemelt oldalakon mutat be egyes művészeket és jelenségeket, valamint Elmélet és gyakorlat címszó alatt külön kitér az adott kor egy-egy relevánsnak tartott problémájára. A fejezetek tematikus szerkezete az egységeken belül nagy vonalakban a vizuáliskultúra-kutatás fő témáit követi: a felsorolt művek és alkotók a gender, a kisebbség, a tudomány, a hatalom, az autonóm és alkalmazott művészet felhőibe rendeződnek.

Fotótörténeti szövegek gyakori hiányossága a képtörténet szűken vett értelmezése, ez alól e kötet sem kivétel. A képzőművészetek fotó előtti története Warner Marien számára tisztán stílustörténet; szellemről, ábrázolási konvenciókról csak a felületes említések szintjén esik szó. Ez olyan pontokon csúcsosodik ki, mint (például) hogy meglátása szerint a megbízható vizuális reprodukcióra való igény csak az ipari forradalommal érkezett el Európába. Ivins óta tudjuk, hogy ez az igény már a sokszorosított grafika megjelenésében is jelentős szerepet játszott. De ugyanígy művészettörténeti utalás nélkül beszél a XIX. század neves személyiségeit ábrázoló portrékról, úgy állítva be, mintha ez új jelenség lenne az atlanti kultúrában. Meglepő, hogy nem olvashatunk a XIX. század populáris grafikájának hatásáról, szó sem esik a vedutafestészetről, de Piranesiről sem – folytathatnánk a sort. Mindez, ha egy könyv „kultúrtörténeti” igénnyel fordul képi ábrázolások felé – akárcsak egyetlen médium vonatkozásában is –, bajosan megkerülhető.

Megközelítése sokszor ahistorikus – a fotografikus látást olyan kötött konvencióként interpretálja, amely csak érintőleges kapcsolatban áll a többi képpel, a kontextus kimerül a fotóval kapcsolatos szövegidézetek bemutatásában vagy az életrajzi tények leírásában. A szerző sűrűn hivatkozik az ipari forradalom feltörekvő középosztályának realizmusigényére mint a fotó megszületésének fő okára, sőt egy helyen (46. o.) magukat a tudósokat is a középosztály képviselőivé avatja. E túlzott (és felesleges) egyszerűsítések teszik a könyv korai korszakkal foglalkozó fejezeteit „kultúrtörténetileg” hiteltelenné, ám a fotó nyilvánosságbeli szerepének növekedésével a többi vizuális jelenséghez fűződő viszony bemutatása is plasztikusabbá válik.

A képek keletkezéstörténete és az alkotók ars poeticájának bemutatása mellett eltörpülnek a konkrét műelemzések. Legtöbbször homályos ikonológiai utalásokat kapunk a remek sztorik mellett, amelyeket a szerző bizonyos eszmék mellé rendel, azután a legtöbbször visszakanyarodik a stílusokhoz és az ezekkel kapcsolatos véleményekhez. Hasonlóan hínárosak az elmélettel foglalkozó fejezetek. Ebből talán a legszebb Walter Benjamin legendás szövegének (A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában) cáfolata, amely annak totális félreértésén alapszik. Marien Warner ezt írja: „Benjamin tévedett a tárgy különleges auráját illetően. A művészi reprodukciók nem megsemmisítik, hanem fokozzák ezt az aurát. A Leonardo da Vinci Mona Lisájáról készült fényképek hatására sokan akarták látni az eredetit is.” (327. o.) Az a kérdés is fölmerül, hogy vajon miért van szükség Marshall McLuhan meglátásainak egy oldalban történő bemutatására.

A szerző olyan igényeket támasztott művével szemben, amelyeket szükségképpen nem tud kielégíteni – ha a felvillantott jelenségeknek csak a negyedét próbálná értelmezni, a könyv ötször ekkora, és teljességgel befogadhatatlan volna. A fordítás sokszor pongyola, a fordító nem ismeri a magyar szakirodalmat: zavaró a vizitkártya helyett a „névjegyfotó” szó használata, vagy például a neoclassicism kifejezés tükörfordítása a klasszicizmus használata helyett. De olvashatunk Delacroix „expresszionista [helyesen: expresszív] színeiről” is. Mindez csak tovább növeli a káoszt mind a laikusok, mind a szakmabeliek fejében, és nem segíti elő, hogy létrejöjjön egy valamennyire is egységes magyar képelméleti-történeti diskurzus. Összhatásában hiánypótló, lektorálatlan ismeretterjesztő mű született, amelyben jól szerkesztett adatok társulnak kiváló képanyaggal. Kultúrtörténetet nyomokban tartalmaz. (Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve – A fényképezés kultúrtörténete, Typotex, 2011, 576 oldal, 6900 forint.)

Jerovetz György           

8_a_fotogrfia_nagyknyvex

További cikkek
ArtReview Power 100 – 2019 A status quo megkérdőjelezése

ArtReview Power 100 – 2019 A status quo megkérdőjelezése

2020-02-17

A menetrendet betartva idén november közepén is megjelent a művészeti szcéna szereplőit rangsoroló listák legismertebbje, az ArtReview Power 100-a, és miközben ezt is viták fogják kísérni, a rangsor ezúttal „konszenzusosabbnak” tűnik az elmúlt években közzétetteknél.

Milyen műtárgy illik egy hálószobába?

Milyen műtárgy illik egy hálószobába?

2020-02-12

Az antik tárgyakat nemesnek, a kortársakat viszont lendületesnek látjuk? Mindkettő vonz minket, de bizonytalanok vagyunk, hogyan illeszthetjük össze őket? Íme egy szép példa arra, hogy lássuk, milyen harmonikusan tudnak együtt élni régi korok és napjaink műtárgyai.

Műtárgy: antik és kortárs kalandja

Műtárgy: antik és kortárs kalandja

2020-02-06

Az antik tárgyakat nemesnek, a kortársakat viszont lendületesnek látjuk? Mindkettő vonz minket, de bizonytalanok vagyunk, hogyan illeszthetjük össze őket? Íme egy szép példa arra, hogy lássuk, milyen harmonikusan tudnak együtt élni régi korok és napjaink műtárgyai!

Próbálta már?

Hirdetés feladása

Meghirdetheti eladó műtárgyait.

Aukciós értesítés

Valamennyi új aukciós katalógusról email értesítést kap.

Műtárgyfigyelés

A keresésének megfelelő műtárgyakról értesítést kap.

Értékbecslés

Értékbecslést kérhet műtárgyáról.

Kedvencek

Elmentheti kedvenc műtárgyait, hogy később a Kedvencek menüpontban könnyen megtalálhatók legyenek.

Projektjeink

Partnereink

Hiba!

  • A művelethez kérem jelentkezzen be!

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél feliratkozáshoz adja meg az e-mail címét és kattintson a feliratkozás gombra.