Power 100 

Idén ők a legbefolyásosabbak

A Power 100-at, a nemzetközi kortárs művészeti piac meghatározó szereplőinek legismertebb és minden évben szenvedélyes vitákat is kiváltó ranglistáját októberben immár 10. alkalommal állította össze az Art Review művészeti magazin szerkesztősége. A felkért szakemberek közreműködésével készült lista különlegessége, hogy együtt, egy kalap alá véve értékeli a piaci szereplők legkülönbözőbb kategóriáinak tevékenységét. Más rangsorokkal ezért nemigen lehet összehasonlítani, a korábbi évek Power 100-aival való egybevetés azonban érdekes következtetések levonására ad lehetőséget.

Idén harmadik alkalommal egy művész áll a lista élén; korábban – kétszer is - Damien Hirstnek adatott meg ez a dicsőség. Mint ahogy azonban Hirst sem kizárólag művészi munkássága kvalitásainak köszönhette az első helyet, így van ez idén, Ai Weiwei esetében is. Igaz, a két döntés háttére egészen más; míg Hirst szokatlan műkereskedelmi akcióival járt új utakon, a legfontosabb kortárs kínai művészt a hazája hatóságaival folytatott elszánt küzdelme, átmeneti bebörtönzése emelte a figyelem középpontjába. Ai Weiwei már tavaly is a legelőkelőbben rangsorolt művész volt, akkor a 13. helyen, és azóta több jelentős kiállítással, mindenekelőtt a Tate Modern napraforgómagos installációjával erősítette meg helyét az élvonalban. Nemzetközi ismertsége és elismertsége remélhetőleg egyfajta, ha nyilvánvalóan nem is korlátlan védelmet jelent számára a további hatósági önkénnyel szemben. A kínai külügyminisztérium máris reagált a listára, politikai döntésnek nevezve a művész első helyét. Hirst és az elmúlt évek másik felkapott sztárja, Jeff Koons idei helyezése mutatja, hogy a divatok gyorsan változnak; a legfrissebb rangsorban már csak a 64. illetve a 66. hely jutott nekik.

Míg tavaly egyetlen művész sem tudta magát beverekedni a Top 10-be, idén ez Ai Weiwei mellett Cindy Sherman amerikai fotóművésznek is sikerült, aki tavalyi 27. helye után most a hetedikre ugrott előre. Ebben bizonyára az is szerepet játszott, hogy egyik munkája májusban a fotóművészeti árverések történetében világrekordot jelentő 3,89 millió dollárért kelt el. A húsz helyezésnyi javulás (vagy éppen visszaesés) a művészek és a kurátorok kategóriájában nem számít ritkaságnak; egy-egy nagysikerű kiállítás, kiemelkedő ár vagy különleges akció nagyon sokat nyom a latba. A gyors visszaesésre példa a svájci Bice Curiger, az idei Velencei Biennále központi kiállításának kurátora, akit tavaly ezzel a feladattal való megbízásának híre a 6. helyre repített, idén viszont, a biennálé-láz lecsengésével meg kellett elégednie a 26. hellyel.

A múzeumigazgatók és a műkereskedők között sokkal kisebb a mozgás; itt csak nagyon lassan lehet feljutni a listára, ahol viszont már valamivel könnyebb megtartani a jó helyezést. Glenn D. Lowrynak, a MoMA és Sir Nicholas Serotának, a Tate múzeumok főnökének ugyanúgy szinte bérelt helye van az első tízben, mint a galériások között az amerikai Larry Gagosiannak, a svájci Iwan Wirthnek és a német David Zwirnernek. Idén is mind az öten ott vannak az élbolyban. A kurátorok közül ez a bravúr évek óta egyedül a svájci Hans Ulrich Obristnek sikerül, aki két éve listavezető, tavaly és idén második volt, ezúttal azzal a Julia Peyton-Jones-szal együtt, akivel közösen határozzák meg a híres londoni Serpentine Gallery arculatát és programját.

A „tízek társaságába” bekerült még egy különböző nemzetiségű művészekből álló trió, mely az e-flux művészeti portál megalkotójaként és üzemeltetőjeként, művészeti események szervezőjeként tesz szert évről évre növekvő befolyásra, továbbá Beatrix Ruf német kurátor. Ruf főállásban a zürichi Kunsthalle igazgatója, ahol idén többek között Bruce Connernek és Rosemarie Trockelnek szervezett szóló show-t, de ő a kurátora a Power 100-ban ugyancsak szereplő Michael Ringier gyűjteményének és idén tagja lett az  Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN kulturális tanácsadó testületének is.

A művészek között Gerhard Richter lépett a legtöbbet idén előre - az 55.-ről a 11. helyre. A folyóirat indoklása korunk talán legnagyobb befolyású művészének nevezi a német festőt, akinek emblematikus alkotása, a Gyertya éppen a lista nyilvánosságra hozatalával egy időben döntötte meg 9,3 millió fontos leütési árával a művész saját aukciós rekordját. 80. születésnapját többek között a londoni Tate-ben és a párizsi Pompidou Központban köszönti nagyszabású kiállítás a jövő esztendőben. A legnagyobb ugrás mégsem Richter nevéhez fűződik, hanem egy honfitársáéhoz: Klaus Biesenbach tavaly még fel sem került a százas listára, idén pedig már a 16. Biesenbach az elmúlt évben Berlintől Moszkván át Manchesterig számos városban szervezett nagy visszhangot keltő kiállításokat, működésének súlypontja azonban New York, ahol a MoMA egyik vezető kurátora és az ugyancsak a MoMÁ-hoz tartozó P.S.1 Kortárs Művészeti Központ igazgatója.

A piaci szereplők egyes kategóriái közötti arányokban és a földrajzi proporciókban az elmúlt években kirajzolódott változások idén nem folytatódtak; az arányokban nem történt érdemi változás. Ez azt is jelenti, hogy megállt, vagy legalábbis lelassult a „feltörekvő régiók” (Kína, Délkelet-Ázsia, Öböl-térség, Közép- és Kelet-Európa) térnyerése. Új nevek azért ezekből a régiókból is vannak listán, így például a 81. helyen a mindössze 30 éves orosz Dasa Zsukováé, aki apai örökségéből és apjánál is gazdagabb élettársa, Roman Abramovics pénzéből hatalmas kortárs gyűjteményt hozott létre és világszerte, de főként Oroszországban és az USÁ-ban számos művészeti projektet támogat. Akárcsak tavaly, idén is Stefan Podnar a rangsor egyetlen magyar vonatkozású szereplője. A szlovén galerista, aki idén a 100. helyen került fel a listára, többek között Csörgő Attilát képviseli.

forrás: Műértő 2011. novemberi szám