Power 50 – a magyarországi művészeti színtér legbefolyásosabb szereplői

A képzőművészet és a műkereskedelem nemzetközi világában minden évben nagy várakozás előzi meg az ArtReview című tekintélyes művészeti folyóirat Power 100-as listájának megjelenését, mely adott évi teljesítménye alapján rangsorolja a kortárs művészeti színtér száz legbefolyásosabb személyiségét – művészeket, múzeumigazgatókat és kurátorokat, galeristákat és aukciósházak vezetőit, műgyűjtőket és műkritikusokat, művészeti könyvek és folyóiratok kiadóit, vásárszervezőket és művészeti honlapok készítőit. A lista csak a művészeti életre gyakorolt befolyás mértékét veszi figyelembe, függetlenül annak irányától, minőségétől, azaz a rangsorba olyanok is bekerülhetnek, akiknek ténykedését a szakma vegyesen vagy akár kifejezetten negatívan ítéli meg. Az idén tizedik alkalommal publikált rangsor élén az ismert kínai képzőművész és a kínai társadalom demokratizálásának elkötelezett harcosa, Ai Weiwei áll. Mögötte Hans Ulrich Obrist és Julia Peyton-Jones, a londoni Serpentine Gallery vezetői lettek a másodikak, míg a harmadik helyre Glenn D. Lowry-t, a new yorki MoMA igazgatóját rangsorolták.  

Az ArtReview által a lista összeállításában alkalmazott gyakorlatot követve idén először Magyarországon is készült hasonló rangsor, melyet a Műértő szerkesztőségének felkérésére 25 neves, a hazai képzőművészet és a műkereskedelem világát belülről ismerő szakember állított össze. A „Magyar Power 50”-et a Műértő december 1-én a Ludwig Múzeumban tartott rendezvény keretében mutatta be; a teljes rangsor a folyóirat ma megjelent számában olvasható. Az egyes kategóriák közötti arányok nem mutatnak jelentős eltérést a nemzetközi listáktól: a „legbefolyásosabbak” közé tartozók 30%-a múzeumi vezető, kurátor, művészettörténész. A művészek aránya (28%) némileg magasabb, mint a nemzetközi listán, a műgyűjtők súlya ugyanakkor, legalábbis egyelőre, jóval alacsonyabb, 12%. A műkereskedők, galériások, aukciósház-vezetők súlya (22%) összhangban áll a nemzetközi tapasztalattal. A fennmaradó 8%-on műkritikusok, kultúrpolitikusok, kommunikációs szakemberek és újságírók osztoznak. A nemek közötti arányokat tekintve nincs szégyenkezni valónk: a hazai lista helyeinek negyedét foglalják el a nők, túlnyomó többségük a művész, illetve a műkereskedő kategóriában. Az ArtReview listáján a nők évről évre nagyobb súllyal képviseltetik magukat; mintegy fél évtizede tartottak a mi 25%-unknál, jelenlegi arányuk már meghaladja a 30%-ot is.

A múzeumi vezetők jelentős súlyát a magyar listán nemcsak magas arányuk, hanem előkelő helyezéseik is jelzik: a rangsort Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum főigazgatója vezeti, megelőzve a Szépművészeti Múzeumban hasonló funkcióban dolgozó kollégáját, Baán Lászlót. A harmadik helyezett Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója. A műkereskedők közül Pőcze Attila, a Vintage vezetője szerepelt a legjobban; negyedik helye nyilvánvalóan azt a tényt is honorálja, hogy galériája Magyarországról elsőként állíthatott ki idén az Art Baselen. Mögötte az ötödik helyen áll a legmagasabban rangsorolt műgyűjtő, pontosabban műgyűjtő házaspár, Somlói Zsolt és Spengler Katalin; a zsűritagok feltehetően művészetszervezői és mecénási tevékenységüket is figyelembe vették. Talán kicsit meglepő, bár a nemzetközi gyakorlattól nem áll távol, hogy a legelőkelőbb pozíciójú művész is csak a nyolcadik helyet tudta megszerezni; Maurer Dóra esetében főleg az isztambuli biennálén való, kiemelkedő nemzetközi visszhangot kiváltó szereplése eshetett nagy súllyal a latba. Néhány további érdekesség: bizonyára sokféle interpretációs lehetőséget kínál Szőcs Géza kulturális államtitkár 13. helye; a nemzetközi listákon sohasem szerepelt még szakpolitikus az első húszban. Ledényi Attila, az Art Market fő szervezője a 15. helyet osztja meg Németh Hajnallal, aki idén a velencei biennálén képviselte a magyar színeket. A 27. helyet kapta Tóth Norbert, a Forrás Galéria vezetője, a nem kis vihart kavart pekingi magyar kortárs képzőművészeti kiállítás kurátora.

Az első Power 50-es lista természetesen csak egy pillanatfelvétel, mely a mérhető kritériumok szinte teljes hiánya miatt nem is lehet teljesen objektív. Igazán érdekes elemzésekre majd néhány év múlva kínálkozik esély. Addigra kiderülhet, mely csoportok súlya, befolyása erősödik, s kiknek a rovására. Láthatóvá válik az is, hogy „állócsillagok” vagy inkább villámgyorsan fel-, majd ugyanilyen gyorsan el is tűnő szereplők formálják-e leginkább a hazai művészeti színtér fejleményeit.

2011. 12. 02.