Private sales - a diszkrét üzlet bája

Az aukciósházak tevékenységében jól megfigyelhető tendencia a privát eladások növekvő aránya és volumene. Ebben a szegmensben a nagy árverőházak saját erősségüket – szélesebb vevőkör, sokirányú szakértelem, globális jelenlét – ötvözik azokkal az előnyökkel, így a személyre szabott szolgáltatással, a diszkrécióval és a hosszabb gondolkodási idővel, melyeket a galériák tudnak nyújtani ügyfeleiknek. A private sales-ben, ahogy ezt az üzletágat világszerte nevezik, ugyanaz a két cég, a Sotheby’s és a Christie’s bonyolítja a legnagyobb forgalmat, melyek amúgy is uralják az aukciós műkereskedelmet. Ennek a műfajnak a diszkrét jellege egyúttal persze a transzparencia hiányát is jelenti, ez azonban általában az ügyletben érdekelt egyik felet, azaz a beadót, a vevőt és a közöttük közvetítő aukciósházat sem zavarja, sőt. Igaz, a csendben lebonyolított üzletnek az árverőházak szemszögéből van azért egy hátránya is: egy kiemelkedő vagy éppen csúcsáron történt eladás tényét nem lehet ugyanúgy reklámcélokra felhasználni, mint az árverési rekordokat.

A megbízható információk után kutató piaci megfigyelők nincsenek könnyű helyzetben. A nyilvánosságra hozott tavalyi első félévi mérlegadatokból annyi mindenesetre kiderül, hogy a Sotheby’s-nél a privát eladások összvolumene elérte a 448,4 millió dollárt, ami 114%-kal több az előző év azonos időszakánál, miközben a cég teljes forgalma 55%-kal, 3,4 milliárd dollárra bővült. Ez azt jelenti, hogy a privát értékesítés aránya az egy évvel korábbi 9,5%-ról 13%-ra emelkedett. Hasonlóan impozáns a fejlődés a Christie’s-nél is, ahol az első félévben 57%-kal nőtt a privát értékesítés összvolumene és meghaladta a 467 millió dollárt. A 3,2 milliárdos összforgalmon belül ez még az örök vetélytársnál is magasabb arányt, 14,5%-ot jelent. 2005 óta ebben az üzletágban a Christie’s csaknem kétmilliárd dolláros forgalmat realizált, az egy tranzakcióra jutó átlagos érték ezen idő alatt százezerről másfél millió dollárra emelkedett. A második félévről még nem állnak rendelkezésre a végleges adatok, de annyi biztos, hogy a forgalombővülés üteme jelentősen lassult. A private sales kategóriában ennek ellenére is minden bizonnyal új csúcseredmény született. A szakemberek a következő évekre is a műtárgypiac egészét messze meghaladó növekedési rátákat jósolnak ebben az üzletágban.

A privát eladásokat nem feltétlenül ugyanazok a műtárgy-kategóriák dominálják, mint az aukciókat. A Sotheby’s-nél az impresszionista és modern mesterek a legkeresettebbek, őket a régi mesterek követik; a Christie’s-nél az ékszerek állnak az élen, majd a régi és az impresszionista mesterek következnek. Azokat a kategóriákat látjuk tehát az élen, amelyekben az árak már „beálltak” és kevésbé vannak kitéve a divatok gyors változásának. Ezért sokkal alacsonyabb a rendkívül ingadozó árú kortársak aránya, ahol a potenciális eladók és vevők nehezebben állnak ellen a kísértésnek, hogy megpróbáljanak aukciókon drágábban eladni, illetve olcsóbban venni a privát értékesítésben elérhető áraknál.

Ha nem is gyakran, de azért időnként nyilvánosságra kerülnek egy-egy üzletkötés adatai is. A legdrágább ismertté vált üzletet Tobias Meyer, a Sotheby’s kortárs részlegének igazgatója hozta tető alá 2006 őszén, amikoris 140 millió dollárért adta el az amerikai absztrakt expresszionista festő, Jackson Pollock No 5, 1948 című vásznát, mely addig David Geffen amerikai producer tulajdonában volt. Ez az aukciós eredményeket is beleértve a legmagasabb ismert ár, amit egy műtárgyért valaha is adtak. A Rosztropovics-hagyaték esetében az eladó mellett a vevő személye is ismertté vált. A világhírű gordonkaművész, aki 1974 óta Nyugaton élt, igen gazdag gyűjteményt épített fel orosz és szovjet művészek alkotásaiból. 2007-es halála után özvegye, Galina Visnyevszkaja operaénekesnő a Sotheby’s-nél Londonban kívánta árverésre bocsájtani a gyűjteményt, az aukció azonban elmaradt, mert Aliser Uszmanov, az acéliparban miliárdossá vált vállalkozó az egész anyagra egyösszegű ajánlatot tett, amit az aukciósház elfogadott. A tételek összesített becsértéke 20 millió font volt; Uszmanov a feltételezések szerint legalább 25 milliót fizethetett. Oroszország-szakértők szerint a milliárdost egyenesen a Kreml bíztatta a vásárlásra, hogy az értékes műalkotások visszakerüljenek Oroszországba. Uszmanov ráállt az alkura, bízva abban, hogy a hazafias tettéért remélt „hála” még jól jöhet vállalkozásainak. A 2011-es év legmagasabb áron elkelt festménye a német reneszánsz mester, ifjabb Hans Holbein Darmstadti Madonnája volt, melyet a „csavarkirály” Reinhold Würth 50 millió euróért vett meg egy hercegi családtól.

A The Art Newspaper nyomozásának eredményeképp a közelmúltban nyilvánosságra került annak a családnak a neve is, mely vélhetően a legtöbb pénzt hagyta az elmúlt években a két nagy aukciósháznál legnagyobb titokban lebonyolított vásárlásai során. Hamad bin Khalifa Al-Thani katari emír és családja, mert róluk van szó, 2005 óta az USA-ban 428 millió dollárért, Angliában 128 millió fontért vásároltak műalkotásokat, melyeket hazájukban vadonatúj múzeumokban terveznek bemutatni, segítve Katar idegenforgalmának fellendítését. Ez a „teljesítmény” az emírt a 90. helyre emelte az ArtReview legfrissebb Power 100-as listáján, mely minden évben rangsorba állítja a képzőművészet és a műkereskedelem világának legfontosabb szereplőit.

A private sales a vezető magyarországi aukciósházak gyakorlatában is egyre fontosabb szerephez jut. A Virág Judit Galéria és a Kieselbach Galéria már évek óta foglalkozik ezzel az üzletággal; jelenlegi private sales kínálatukban többek között Szinyei Merse, Rippl-Rónai, Gulácsy, Tihanyi, Czigány, Patkó, Aba-Novák munkái szerepelnek. A kortárs művek súlya a magyar galériák exkluzív ajánlatában még kisebb, mint a nemzetközi aukciósházaknál; Virág Juditnál például jelenleg egyedül Csernus Tibor képviseli ezt a szegmenst.

2012. 01. 31.