Új vezetéssel és régi-új helyszínen rendezik meg szeptember 12-15. között Bécs legnagyobb kortárs képzőművészeti vásárát, a Vienna Contemporaryt.

Az idén 10. kiadását ünneplő Vienna Contemporary (VCT) és elődje, a VIENNAFAIR kezdettől fogva azt a célt tűzte maga elé, hogy úttörő előmozdítója legyen a közép- és kelet-európai műtárgypiac globális integrálódásának, a híd szerepét töltse be a „Nyugat” és a „Kelet” között. És bár a vásár az évek során több tulajdonos-, név-, helyszín- és management-váltáson ment keresztül, mely változások többnyire a koncepcióra is hatással voltak, a mustra alapvető küldetése nem változott. Ugyanakkor jelentősen módosultak azok a körülmények, melyek között igyekeztek megfelelni kitűzött céljuknak és az említett gyakori változások minden bizonnyal az útkeresés állomásainak tekinthetők. Hogy csak néhányat említsünk a megváltozott körülmények közül:

• kezdetben valóban ez a vásár volt „a” kapu a globális piachoz a közép- és kelet-európai kortárs galériák számára, mivel itt földrajzi és történelmi okok miatt a nyugati piac egészénél jóval nagyobb volt az érdeklődés régiónk iránt és a részvételt a helyismeret és a részben a földrajzi közelségből adódó alacsonyabb költségek is megkönnyítették. Időközben azonban a régió galériának egy része és köztük szerencsére több hazai galéria is „magasabb osztályba lépett” és ezek ma már jó eséllyel pályáznak a bécsinél is jelentősebb, globális közönséget vonzó vásárokon történő részvételre is, beleértve akár a vásári piac csúcsát jelentő Art Baselt is. E galériák számára ma már nem feltétlenül központi prioritás a bécsi jelenlét.
• régiónk galériái számára néhány éve ráadásul már nem is úgy merül fel a kérdés, hogy részt vegyenek-e a bécsi vásáron, hanem úgy, hogy melyiken, hiszen 2021-ben új, komoly szereplő, a Spark Art Fair is megjelent a piacon. Igaz, az első két, ígéretes vásár után a tavalyi évet kihagyták, ami jelzi, hogy náluk sem minden a tervek szerint alakult, de idén visszatértek. Koncepciójuk markánsan eltér a Vienna Contemporary-től – másképp nem is nagyon lehetnének eredményesek, hiszen Bécs aligha bírna el két, egymáshoz túlzottan hasonlító vásárt. A VCT és a Spark 2021-24-es részvételi listáinak tanulmányozása azt mutatja, hogy a galériák többsége még nem tette le végérvényesen a voksát egyik vagy másik vásár mellett; hol az egyiket, hol a másikat részesítik előnyben. Olyan viszont kevés van közöttük – magyar részről például idén csak az acb Galéria – mely mindkettőn részt akar vagy részt tud venni.
• növekvő konkurenciát jelentenek a VC számára a közép-európai régió más városainak összességében eredményesen fejlődő vásárai is, köztük legfőképp a 2011-ben indult Art Market Budapest, mely maga is a térség vezető kortárs vásáraként pozícionálja magát.
• természetesen van egy szinte folyamatosan változó körülmény is, a nemzetközi műtárgypiac mindenkori „üzemi hőmérséklete”. A piac jelenleg éppen nem a legmagasabb fordulatszámon pörög, amit a VCT szervezőinek még akkor is figyelembe kell venniük, ha a visszaesés elsősorban nem azokban az árkategóriákban következett be, ahol a VCT – és a régió többi vására - árai mozognak.
• a műtárgypiac mindenkori állapota sosem független a nemzetközi helyzet alakulásától, utóbbi hatása azonban a legritkább esetben jelentkezik olyan közvetlen módon, mint ahogy az a VCT esetében történt. A vásárnak ugyanis 2012-2022 között orosz tulajdonosai voltak, ami sokáig inkább hitelesebbé tette a régiónkra való koncentrálás stratégiáját, az Ukrajna elleni orosz támadást követően azonban gyorsan tehertétellé vált. Igaz, nem soká, mert alig néhány héttel a konfliktus kirobbanása után az oroszok kiszálltak a vásárt működtető cégből, ami azóta hazai, azaz osztrák vállalkozások tulajdonában van.

A tulajdonosi kört leszámítva idén is sok minden változik. Igaz, az új helyszín valójában nem új, hiszen a vásár – még korábbi nevén – a Messe Wienből, Bécs vásárvárosából indult és annak D csarnokába tér most vissza. Innen a vásár az elmúlt évtized közepén tette át székhelyét az indusztriális hangulatot árasztó Marx-Halle rendezvénycsarnokba, hogy aztán néhány évvel később átköltözzön egy elegáns neoreneszánsz belvárosi palotába, a Kursalon Wienbe. Utóbbi már csak azért sem lehetett ideális helyszín, mert méretei nemigen tették lehetővé hatvannál több stand kialakítását. Igaz, a vásár akkori vezetői, élükön a pozsonyi Boris Ondreickával, igyekeztek ebből erényt kovácsolni, mondván, a magas színvonal biztosítása erős szelekciót követel meg a jelentkező galériák között és a szélesebb részvétel nem is cél. Mégis benne volt a levegőben, hogy a vásár előbb-utóbb innen is továbbáll. Mostanra a kör bezárult, a vásár visszatér eredeti helyszínére. De már új művészeti vezetéssel: tavaly ősszel, a vásár legutóbbi kiadását követően Ondreicka helyét Francesca Gavin, Londonban és Bécsben működő független kurátor, művészeti író és folyóiratszerkesztő vette át. Gavin számára a vásár nem ismeretlen terep, hiszen annak előkészítésében az egyik új szekció kurátoraként már tavaly fontos szerepet játszott.

Tavalyhoz képest a legszembetűnőbb változás a résztvevő galériák lényegesen nagyobb száma. Míg a legutóbbi években, főként a helyhiány miatt, a standok száma alig haladta meg a 60-at, idén 104 kiállító, köztük több mint 90 galéria jelentkezését fogadták el 24 országból. Ehhez a jelentős nagyságrendű bővüléshez a magyar galériák is hozzájárultak; míg a tavalyi VCT-n a Bécsben és Budapesten egyaránt működő Knoll mellett csak az acb és a Kisterem vett részt, addig idén öt galéria is kiállít: az acb, az Einspach Fine Art & Photography, a Molnár Ani Galéria, a Horizont és a Vintage. Ennél több kiállító csak 3 országot képvisel. A házigazda Ausztriából 43 galéria nevezett, s ezúttal az osztrák galériás színtér olyan zászlóshajói is képviseltetik magukat, mint a Galerie Thaddaeus Ropac és a Galerie Krinzinger, melyek korábban csak nagyritkán állítottak ki hazai pályán. Olaszországból kilencen, Németországból pedig heten jönnek. A kiállítók számának jelentős bővülése nem jár a földrajzi arányok érdemi módosulásával, így a fókusz továbbra is a közép- és kelet-európai régión van. A New York-i Ashes/Ashes-t leszámítva valamennyi résztvevő európai.

A galériák többsége a fő szekcióban állít ki, de lesz két további szekció is, a ZONE1 és a CONTEXT. A Zone1 tavalyról már ismert – ekkor ezt a szekciót kurálta a mostanra a vásár művészeti vezetőjévé előlépett Francesca Gavin –, itt fiatal osztrák, vagy pályájukkal Ausztriához (is) kötődő művészek állíthatnak ki, idén szám szerint tízen. Újdonság viszont a CONTEXT, mely kilenc galéria közreműködésével a XX. század utolsó évtizedeinek néhány olyan művészi pozícióját mutatja be, melyek az alkotók fiatalabb, pályájukkal már a XXI. századhoz kötődő nemzedékeire mindmáig nagy hatással vannak. A kurátor Pernilla Holmes. A vásáron kiállító magyar galériák közül az acb és az Einspach Fine Art & Photography ebben a szekcióban is szerepet vállalt; előbbi Ujj Zsuzsi, utóbbi Drozdik Orshi munkáival – többek között olyan művészek társaságában, mint Arnulf Rainer vagy Kiki Kogelnik. 

A kiegészítő szakmai programok sora 2022-ben gazdagodott a kerekasztalokat és egy speciális kiállítást is magában foglaló VCT-Statement-tel, akkor a téma – sürgető aktualitása miatt – Ukrajna volt. Idén a meghívott szakemberek az energia, a fenntartható fejlődés kérdéseit, a tudomány és a művészet számára nyíló közös cselekvési lehetőségeket vitatják meg. A hagyományos pódiumbeszélgetések és panelviták többek között a gyűjteményépítést, a művészeti vásároknak egy-egy város életében betöltött szerepét, a kurátori munka új modelljeit járják körül. Annak a vitának, mely a regionális kulturális ökoszisztémáknak a globalizáció korában betöltött szerepével foglalkozik, Erdődi Katalin személyében magyar résztvevője is lesz.

Az elmúlt években kialakult hagyományt követve idén is a VCT-vel egyidejűleg lesz látogatható a Parallel Vienna, mely magát egy művészeti vásár, egy kiállítási platform és művészstúdiók kombinációjaként definiálja. A rendezvény helyszíne idén az Otto-Wagner-Pavillon lesz a Karlsplatzon. Ugyancsak a VCT napjaiban nyílnak meg a Curated by rendezvénysorozatának utána még hetekig látogatható kiállításai. A résztvevő galériák egy közös hívószóra – idén az Untold narratives-re – reflektáló kiállításokat rendeznek meghívott vendégkurátorok közreműködésével. Utóbbiak idei névsorában is van magyar név, Krasznahorkai Katáé, aki a német Gabriele Stötzer tárlatát kurálja a Galerie Steinek-ben. 

Szerző: műtárgy.com

Címlapkép: A Messe Wien D pavilonja, az idei Vienna Contemporary helyszíne. Fotó: Maria Belova, a Vienna Contemporary jóvoltából.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ